Fejezet

 1 4 |            nem kékül az ablak... az ég... a föld... addig nem megyünk
 2 5 |         repül, s nem tud betelni az ég aranyos részegségével. A
 3 5 |          csillaghullajtó augusztusi ég benézett a szobába. Tódor
 4 5 |             végén aztán kitárult az ég, mint egy nagy képeskönyv,
 5 10|             a nap, esett az esõ, az ég, mint egy hisztérika, kacagva
 6 14|                         IBOLYASZÍNÛ ÉG ALATT~Ha a lila tintából
 7 14|             vizes ibolyakék volt az ég. A fák pedig fehérek, s
 8 14|            óra felé már sötétült az ég, és a sötétkék kemény és
 9 14|             felé járt az idõ, de az ég még mindig kék volt, s a
10 15|            nézd. Olyan kék, mint az ég. Azt mondják, azért ilyen,
11 19|           emeleti ablak nyitva van. Ég a lámpa. Vajon most is õ
12 22|            álmodozóvá tesz. Maga az ég is, mint átfûlt kemence,
13 24|        Émelygett a gyomra. Távol az ég sarkán kénes csíkok kígyóztak,
14 25| erõlködésével. - Miért kínoznak? Az ég szerelmére, miért kínoznak
15 25|     félórában, mikor még habozik az ég, hogy megvirrad-e vagy sötét
16 26|            alkonyatban. Fölöttük az ég, az ég bársonyos, forró,
17 26|     alkonyatban. Fölöttük az ég, az ég bársonyos, forró, szinte
18 29|             Megvártuk a hajnalt. Az ég ismét kéklett. Acélos, józanító