Fejezet

 1 2 |   lejtett elõtte, s nem törõdött azzal, hogy egy embernek, aki
 2 3 |      látni. Korán kelt, és délig azzal töltötte az idejét, hogy
 3 5 |      éltünk.~Nem sokat törõdtünk azzal, hogy a csillagász fia ilyenkor
 4 6 |      nézett. Mi pedig õt néztük. Azzal jöttünk ide, hogy valami
 5 10|        Marha! - mondta szelíden, azzal az angyali gyöngédséggel,
 6 14| odamerevedett az ablakdeszkához. Azzal eltûnt.~A második találkozásnál
 7 15|     toronyórás szemei még mindig azzal az acélos kékséggel fénylettek,
 8 17|         mutatott.~- Mennem kell.~Azzal beszállt egy gondolába,
 9 19|           Estére beköltözködünk.~Azzal köszönt a két öreg, és zavartan
10 26|    álltam, kinyújtottam kezem, s azzal a félénk-vágyó mozdulattal,
11 29|       Drága - mondta mosolyogva.~Azzal lenyeste a gömböt a közös
12 29|   Múltkor, mikor megfenyítettem, azzal fenyegetõzött, hogy elrepül,
13 30|         Kezdd el kora hajnallal. Azzal kezdd, mikor felébredtél
14 30|    ránevettél az orgonabokrokra, azzal kezdd, mikor kinyitottad
15 31|          elõkelõen és hanyagul s azzal a parancsoló hangsúllyal,
16 33|         Meg kell verni - mondta.~Azzal megragadta, és letépte a
17 34|           Mit? - felesel Kovács.~Azzal hátat fordít neki, becsapja
18 34|         vissza. Lustaságát pedig azzal tetézi, hogy hónapokig ok