Fejezet

 1 5 |          mérte az égboltot. Én meg néztem.~Azután, mintha fogát csikorgatta
 2 10|            boldog Isten? Az órámra néztem. Tizenegy felé járt. A fél
 3 12|        bírom ki tovább...~Kérdõleg néztem anyámra.~- Ma különösen
 4 13|         csókba forrt össze. Sokáig néztem õket, s éreztem, valami
 5 14|           róla levenni a szememet. Néztem a fejét. Félresimítottam
 6 16|          jutott minden.~Kíváncsian néztem reá. Beszélni kezdett.~-
 7 17|          Feszülten, meredt szemmel néztem a különös emberre.~- Ne
 8 17|            padra, és órák hosszáig néztem, míg süket és vak nem lettem,
 9 17|           örültem. Behunyt szemmel néztem a várost. Az embereket is
10 17| továbbevezett. Õ is dalolt.~Sokáig néztem utána.~A gondola - fekete
11 21|       meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá. Ez a semmi lány mintha
12 25|         hogy kikerüljem õket. Alig néztem körül, õk is a kövezeten
13 25|  csillogott. Odasiettem. Szomjasan néztem belé. Akkor aztán láttam.
14 29|       madarai, az aszfalt ibolyái?~Néztem a költõt. Hihetetlenül magas,
15 32|            kavicsokon járkáltam, s néztem a fák között felcsillanó
16 32|      mozdulatlanok. Fogcsikorgatva néztem rájuk és a kutyára, aki
17 33|         utálatosnak láttam. Erõsen néztem a lányt. A szeme távolról