Fejezet

 1 12|        még most sem felejtem el, minõ érthetetlen borzalom hidegült
 2 19|        ki a vadászatra.~- Tudod, minõ fenegyerek vagyok - mondta.~-
 3 20|       tisztelõ arra is kíváncsi, minõ az arca, a haja, a szeme,
 4 20|    dacosan, harcra emelt fejjel. Minõ csúnya volt. Istenem, minõ
 5 20|       Minõ csúnya volt. Istenem, minõ csúnya ez a fénytelen szõke
 6 20|       még ijesztõbbnek tetszett. Minõ komikus így. Simogatta a
 7 24|        amirõl annyit álmodozott. Minõ viszontlátás. Úgy tetszett,
 8 27|    hallotta, mint gyûlöli õt, és minõ halált szán neki. Mégis
 9 27| cigarettákkal tömte a tárcáját.~„Minõ alattomos” - gondolta magában.~
10 30|     piros villámlámpácskák.~(...”Minõ sápadt”... mondotta az apád,
11 32| elfogulatlanul, és csodálkoztam, minõ zavart és félszeg szavakat
12 32|          hívják, francia név, és minõ banális, és minõ affektált.
13 32|         név, és minõ banális, és minõ affektált. Ó, a sznobok.
14 33|   mondtam egyszer az öcsémnek -, minõ ronda. Elfintorítottam az
15 33|          De igen - kiáltottam. - Minõ kedves.~A baba iránt most
16 33|     beszélt. Beszélt arról, hogy minõ unalmas a baba élete. Beszédét
17 34|      végtelenül üresnek találja. Minõ búsan donganak el az órák.