Fejezet

 1 4 |        a mécsest, így. Képzeld, milyen csöndes a szoba. Milyen
 2 4 |         milyen csöndes a szoba. Milyen csöndes a levegõ, amelyet
 3 8 | gondolta magában:~„Érthetetlen, milyen gyerekesek ezek a nagyok.
 4 10|   névjegyet. Elolvasta, leült.~„Milyen különös - gondoltam -, most
 5 13|   szétlebbentette függönyeit.~- Milyen szomorú az arca. Mintha
 6 15|         beszélgettek.~- Láttad, milyen fényes a homloka?~- A szemét
 7 16|    láthattam arcát. Ó, a szemei milyen érdekesek. Ezekbõl a világoszöld
 8 16|       beszélni.~- Ön nem tudja, milyen volt ez a lány. A haja rozsdaszõke,
 9 17|  rongyosan, hitetlenül dalol... Milyen szép...~Nyújtotta kezeit,
10 18|        De kivel?~- Egy úrral.~- Milyen úrral?~- Egy kövér fekete
11 19|   valami nagyszerû dolog. Nézd, milyen szép így estefelé. Milyen
12 19|       milyen szép így estefelé. Milyen nagyszerû ez az üvegkupola.
13 19|         a múlt. Nézd a síneket, milyen ijesztõen nyúlnak a távolságok
14 21|            Hogy dobog a szíved. Milyen nagy a szemed. Szegény,
15 22|      pillanatra visszadöbbent.~„Milyen érdekes - gondolta -, itt
16 32|       nincs is párja a világon. Milyen jó, hogy ideültem melléjük.
17 32|          az ember izzad, nézze, milyen vizes az ingem.~A kisfiúk