Fejezet
1 1 | kérdezgette ezerszer is, és vékony porcelánujjaival
2 1 | Néhol még a friss festékszag is érzett. A társalgószobában
3 1 | Itt vannak a virágok is. Virág esik... virág záporozik... -
4 1 | tavaszában zajosan nevettek is, csókolództak, két féktelen,
5 1 | húsban fürödtek, s most is gyönge vérillatot árasztanak.
6 1 | kémkedett, a legkisebb neszre is fölrezzent.~Délután két
7 1 | ajtó rebbenését, hogy õk is szenvedjenek a fekete ember
8 1 | csak nappal. Azután éjjel is. Az összes szobák ajtaját
9 1 | kinyitotta, a rendelõszobát is, és az egész lakás egy nagy
10 1 | kellett.~- Mit.~- Hogy engem is úgy szeretsz, mint õket.~
11 1 | akarták a rendelõszobát is. Be akartak törni ebbe a
12 2 | küldjön. A picike üterek is vidoran ketyegtek. Csak
13 2 | Az igazat megvallva, maga is jobban szeretett volna már
14 2 | Mert a csavargó már nem is akart semmit sem ezen a
15 2 | pihenni. Utálta az ágyát is, ahol hajnalban egy sovány
16 2 | lélegzõ lombok között.~Most is a könnyû és léha ligeti
17 2 | ágyat. Szegény csavargó nem is érezte a tavaszi káprázatot.
18 2 | és a padhoz fásult háta is. Mikor végre egész testén
19 2 | árnyékait.~A csavargónak ez is fájt. Valami hideg borzongás
20 2 | könnyedén tovább szólt. A liget is ébredezni kezdett már. Fiatalos
21 2 | mintha már enyhe kis pocakja is lenne. Mintha már az aranyláncot
22 2 | Mintha már az aranyláncot is lehetne látni a mellényükön.
23 2 | és a tisztás szélén utol is érte õket.~Sovány keze belemarkolt
24 3 | láthatóan még sorvezetõt is használt, egyszerûen belódította
25 3 | fölemelte a fejét.~- Kidobod õt is.~A szerkesztõ feleségére
26 3 | kiadatlan mûveivel együtt. Nem is írt többet. De hideglelõsen,
27 3 | írógárda egy tekintélyes része is otthagyta a szerkesztõt.
28 3 | irodalomban. Végre egy új nõíró is jelentkezett, valami unalmas
29 3 | kinek már puszta nevétõl is futottak az olvasók. A szerkesztõ
30 3 | az õ nevében nyomban meg is üzente, hogy a kéziratát
31 3 | bús, rikácsoló szó most is úgy hangzott, mint egy fáradt,
32 4 | álmosak, mámorosak, már unják is egymást, de mégse tudnak
33 4 | te megházasodtál. A Férj is felhörpint egy pohár likõrt.
34 4 | felhörpint egy pohár likõrt. Õ is maga elé néz. Õ is mosolyog
35 4 | likõrt. Õ is maga elé néz. Õ is mosolyog és játszik. Hát
36 4 | lehunyja a szemét.~FÉRJ. Ne is beszélj, látom az orrodról,
37 4 | komolyan játszik, hogy maga is elhiszi. Nézd, most négy
38 4 | Ehhez érteni kell. Elõször is csendesen leteszem a kalapom,
39 4 | Agglegény maradtam. Hogy is van az a mondás? Az agglegény
40 4 | erõsebben nevet. De, látod, te is beugrottál. Nyelve alig
41 4 | öregem, tudd meg... hogy én is becsaptalak... mert én meg...
42 5 | fûzött hozzá, hogy barátaim is pajtáskodtak vele, és akarva,
43 5 | Hittanárunk azonban róla is, rólunk is megjósolta, hogy
44 5 | azonban róla is, rólunk is megjósolta, hogy egytõl
45 5 | volt, hogy félig szántuk is, s csak a szívünk másik
46 5 | volna képzelni, és talán nem is szerettük volna, ha gyakrabban
47 5 | könnyû örömtõl szinte mi is belepárologtunk a szénaillatos,
48 5 | a komolyságot. A tréfái is komolyak voltak. Némán szokott
49 5 | csillagász fiát - és továbbra is vezérünk maradt, sápadt,
50 5 | maradt. Még tudatlanságát is arisztokratikus fölénnyel
51 5 | egészen gyerekessé tették, nem is említve azt, hogy haját
52 5 | fordított hátat a nõknek is, és csak egy szürke szemû,
53 5 | rejlett. Én tudom, hogy õ maga is finom, úri szánalmat érzett
54 5 | iránt, ami földi, irántunk is, maga iránt is. Az apja
55 5 | irántunk is, maga iránt is. Az apja hagyatékában azonban
56 5 | rájött, hogy a csövön át is csak annyit látunk, mint
57 5 | jobb. Azután megtörtént az is, hogy halálos szórakozottságában
58 5 | feküdt az ágyban, a szemei is mindig gyöngébbek lettek.
59 5 | nézte a csillagokat... Nem is olyan csoda...~Ajkain pedig
60 5 | csillagász fia mellé, és nem is kérdeztük, hová megyünk.
61 6 | ott számolnak le vele. Mi is ilyesmire gondoltunk, míg
62 6 | ismételgette -, az én fiacskám is madarászott - és sóhajtott. -
63 6 | a néni. - Ez az ingecske is. Nézd, épp illik rád.~-
64 6 | Nézd, épp illik rád.~- Ez is? - kérdezte a Torday gyerek,
65 6 | s észreveszi, hogy neki is fáj, ami másnak, és jobban
66 6 | hogy valaha a kövér bíró is gyerek volt, olyan mint
67 6 | mint a testvérünk, s õ is leemelte szalmakalapját.~
68 7 | verejtékezett a hõségtõl. A hold is éppen csak hogy berémlett
69 7 | karcsú fiú lett. Kissé sápadt is, elõkelõen, büszkén és dacosan
70 7 | megerõsödtek, kissé meg is hízott, s pontos, derék
71 7 | végtelenbe tágulna. A gõzhajó is megnõ. A tengerrõl álmodik.
72 7 | hajó orrán bóbiskoló lámpa is kialudt. Hideg volt. Köd
73 8 | hunyorgatnia, míg újra látott. Arra is emlékezett, hogy a padlón
74 8 | petróleumlámpa-kolosszust is, amely az ebédlõasztal fölött
75 8 | mind jól mulatnak, nélküle is. Már az anyja se törõdik
76 8 | szétpukkadtak a nevetéstõl. Most is mondott valamit. Elkérte
77 8 | mondták nekem.~Szavai most is harsogó nevetésbe vesztek.
78 8 | Átment a másik szobába is. Ottan egy öreg urat és
79 8 | a tortakés, amit kezébe is vett, de az anya nyomban
80 8 | akárcsak Tusi, nyomban el is fordította fejét. Ez a hölgy
81 8 | eszik legtöbbet. A többiek is borzasztó sokat ettek. Megitták
82 8 | öreg urak már kurjantottak is. A körszakállas bácsi -
83 9 | megkaptam a „Zöld Napló”-t is. Sokat beszéltek róla. Jól
84 9 | feje szerint élt, és úgy is halt meg. Egy intellektuális
85 9 | értékes a szememben, ma is.~A kusza és zavaros kéziratból
86 9 | halott emberek mintha most is beleszólnának az életembe.
87 9 | mikor elment, én már nem is sirattam. Elõbb búcsúztam
88 9 | kiküldött a szobából. Ma is emlékszem a tekintetére.
89 9 | Ebbõl magyarázhatják meg azt is, miért vagyok ma alkalmatlan
90 9 | teszek. Az õseim helyett is, akik nem tudták magukat
91 9 | szakállával együtt az életét is leborotválná. Az utcaöntözõ,
92 9 | le minden járókelõt, ma is probléma elõttem. Mi vagyunk
93 9 | Magamról tudom, mert engem is elfog az az érzés, valahányszor
94 9 | Máskor iszonytató a gondolata is. Ma átolvastam, amit eddig
95 9 | gyõzök.~Holnap reggel én is fõbe lövöm magam.~1908~ ~
96 10| egyedül van, amikor nem is sejti, hogy figyelik. Mit
97 10| deszkákat. Halkan köhögsz is. A lámpát, mielõtt jön,
98 10| és tágas volt, egy széket is be lehetett tenni, kényelmesen
99 10| lesz egyedül. És Jolánt is magával hozza?~- Annál jobb.~
100 10| bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni és
101 10| ily sokáig? Talán már nem is jön?~De berregett a csengõ,
102 10| hanyag és formátlan. Most nem is sejti, hogy lesik. A tevése-vevése
103 10| kezdtem tõle, és magamtól is. Vajon mit tesz? Hátha oly
104 10| a szekrénybe zárt, engem is beugratott. Gégémbõl vékony,
105 10| Gégémbõl vékony, didergõ, nem is emberi hang szaladt ki,
106 11| benyitott. Erre az anya is, a fiú is keservesen sírni
107 11| Erre az anya is, a fiú is keservesen sírni kezdett.
108 11| tudta képzelni, hogy másképp is élt valaha. A vaskályha
109 11| kávéházba. Lassanként társaságra is akadt, egy cingár gyógyszerészsegéd
110 11| és tudott. A leheletével is operált. Akarata hipnotikus
111 12| rendeletére még a tükröt is megfordították. Csak egy
112 12| gyakran szunnyadtam el én is a vörös székben.~Akkor még
113 12| mi fog történni. Hisz ez is éppoly bútordarab volt,
114 12| hosszú, lesoványodott, nagyon is tiszta ujjait, és a kézitükörben
115 12| juttatták, hogy a halott haja is ily engedelmes, ily fénylõ,
116 12| pár pillanatra bennünket is megnyugtatott... A szoba
117 12| csak hallgattuk, s már azon is csodálkoztunk, hogy mi magunk
118 12| olvasunk. Sokszor magam is beléje borzadtam. Ezen a
119 12| éjféli virrasztásokon engemet is elfogott a borzalom.~Egy
120 12| éreztünk, amely már nem is fáj, és enyhe, nagyon nyugtató
121 13| oly különösek, és a hangok is mintha nagyon távolról jönnének,
122 13| robogó vonatban ülnénk? Most is felénk lebeg egy ilyen holdas
123 13| le az én tíz évemre. Ma is elsápadok, ha rágondolok...
124 13| ha rágondolok... De a kép is.~- Csakugyan. A kép is elsápad.~-
125 13| kép is.~- Csakugyan. A kép is elsápad.~- Még most is olyan
126 13| kép is elsápad.~- Még most is olyan gyönge. Ez volt az
127 13| olajfaillatos délutánon is órákig meredtem a kép szemébe.
128 13| különös. Egy szobrot én is mosolyra fakasztottam egyszer.~-
129 13| szobor.~- Ez a kép mostan is alszik még. Nem ébreszti
130 13| titokzatosság van bennök. Ma is hiszem, hogy egész külön
131 13| van a csókjukban, s akkor is csókolódznak, ha nem nézek
132 13| szerelem álmát aludták.~- Nincs is nagyobb boldogság, mint
133 13| meredt reám. - Mostan mi is álmodunk. A hold fönn elbújt
134 13| égre kioltja a csillagokat is. Két szemgolyója két fekete
135 13| álomban látnám. Azt hiszem, én is elalszom, mint az idefehérlõ
136 13| várunk, el fog jönni.~- Én is úgy érzem, hogy már útban
137 13| már útban van.~- Már nem is vagyunk egyedül, mintha
138 14| utolsó sárga aranypatina is elfakult az ablaktáblákon.
139 14| együtt haltak el vágyaim is, melyek ezen a délutánon
140 14| és a koporsód vánkosát is bekönnyezi, s én ezalatt
141 14| sokszor úgy éreztem, repülni is tudnék.~Nagyapó egy ilyen
142 14| történnie kell.~Nagyapó elõször is teát forralt. Úgy készítette
143 14| égett az asztalon, és künn is éjszaka volt már.~Nagyapó
144 14| megállott. A koromsötétségben is jól láttam, hogy egy sövényre
145 14| maradnia. De nem jön. Tegnap is egész nap vártam. Nem jött.
146 15| újra Párizsban vagyok. Ne is csodálkozzatok, fiúk, hogy
147 15| hangjával, régi okuláréjával ma is úgy áll elõttem, mint az
148 15| a csevegésbe, és már le is ül a székemre. Szeret beszélni,
149 15| mirõl a vén francia krónikák is oly sokat beszélnek?~Louise
150 15| szobám, és fehér a lelkem is. A mesék fehér asszonya
151 15| de azért elmesélem nektek is, fiúk, halkan és szaggatottan,
152 15| király érdeme szerint meg is becsülte a derék órást,
153 15| s tán még a szíve verése is hozzájuk hangolódott. Munkájában
154 15| az ajtaja. A plébánossal is csak ritkán váltott pár
155 15| fönn volt a toronyban. Nem is tudtunk meg semmit sem róla.
156 15| mást mondott, mintha õk is lázban beszéltek volna.
157 15| aztán megállt a toronyóra is.~~Akkoriban én halvány,
158 15| vele együtt az óra járása is, melyben egész élete, összes
159 15| meg mind a ketten.~Az óra is, és az ember is.~1909~ ~
160 15| Az óra is, és az ember is.~1909~ ~
161 16| izgalmak bujkálnak. Mostan is nagyon izgatott. Egészen
162 16| összerázta, megtörte, talán nem is ebédelt rendesen, s most
163 16| piszka sárrá változott. Arca is sáros. Szemei pedig - szelíd,
164 16| Átnézte a köteteket?~- Át. Nem is egyszer. Mégse találtam.~-
165 16| Akkor valószínûleg nem is itt jelent meg. ~Az öreg
166 16| Határozottan emlékszem reá. A napra is, a címére is. Mintha most
167 16| reá. A napra is, a címére is. Mintha most is magam elõtt
168 16| a címére is. Mintha most is magam elõtt látnám. Le volt
169 16| lebegtek. Aludni ment a szolga is.~Egyedül maradtunk. Szemembõl
170 16| adnék érte. Az életemet is odaadnám. Ilyen szépet sohasem
171 16| elé.~A tartalomjegyzéket is átfutottuk. Nyoma se volt
172 16| még a lányok sötét szemét is. A feketeszemû pedig mindent
173 16| Még a szõke lányok haját is. Így mentek egymás mellett,
174 16| támasztotta volna, és õ is unná fejét, szép szemeit
175 16| tudok végére járni. Hiába is akarnék. De egyszerre látom,
176 17| vizét. - Most akár örökre is itt maradnék... - mondotta,
177 17| csendesen, hogy talán maga is alig hallotta. Az a hang
178 17| kérdezze, hogy miért. Hiába is magyarázgatnám. Egy este
179 17| Akkor megértette az életemet is. A többiek nevetnek rajtam,
180 17| kell maradnom. Mintha arra is emlékeztem volna, hogy egyszer,
181 17| néztem a várost. Az embereket is mind ismertem. És tudom,
182 17| evezõcsapásokkal továbbevezett. Õ is dalolt.~Sokáig néztem utána.~
183 18| kislányos és csábító, az arca is majdnem cukros és tejes.
184 18| el helyérõl. Magam elõtt is szégyelltem a kíváncsiságot,
185 18| számkivetésbe, de vendégeim is otthonosabbak lettek, s
186 18| lettek, s néha-néha már nem is tüntették el a kísértetjárás
187 18| egyiptomi cigarettaskatulyák is kiürültek.~Új likõröket
188 18| ember. Aztán könyveim közt is turkáltak. Egy napon az
189 19| teniszpálya. Még a szoba bútorzata is ugyanaz. A falszekrények,
190 19| ájulatos unalommal csöpög most is, mintha el se zárták volna
191 19| életkedv tombolt, melybõl neki is jutott.~A nagyvárosban van
192 19| ruhában voltak. A hajuk is szürke, s most is erõsen
193 19| hajuk is szürke, s most is erõsen pomádézzák. Szorgalmasan
194 19| kisasszonyok. A hentes elõtt is megállt. Lopva, mintha bûnt
195 19| Ezt látta egyszer régen is. A kövér hentes elõtte a
196 19| akárcsak a Marié. A szeme is. Az orra is. Csodálatos.~
197 19| Marié. A szeme is. Az orra is. Csodálatos.~Mind a ketten
198 19| Ég a lámpa. Vajon most is õ lakik-e itt? Az ablakokat
199 19| szaladtak, repültek. Nem is vették észre, hogy nehezükre
200 19| néztek egymás szemébe. Akkor is úgy volt ez. Épp ily tájékozatlanok
201 19| sürgés-forgásban elvegyülni, hogy õt is valami bús idegennek lássák,
202 19| és benne van a jövendõ is, s benne van a múlt. Nézd
203 19| a távolságok felé. Akkor is látod, mikor a szemed már
204 19| lehet megérteni.~De azért õ is elõrehajolt, és nézte, nézte
205 19| bizonyára szebb az élet. A hold is olyan közeli és unalmas
206 19| elõttük. A mogorva emberek is felébredtek, és beszélni
207 19| Így szokták diákkorukban is. Mózes megszólalt:~- Alszol?~-
208 19| valami fölényt adott. Mostan is örült ennek. Meggyújtott
209 19| paplanra nyújtva.~„Akkor is így aludt” - gondolta magában
210 19| dolguk után látnak. Mózes meg is igazította a keltõórát pont
211 19| írásokat lapozva, hajlamos is volt erre. Mikor Anonymusról
212 19| szóló értekezését írta, nem is igen csodálkozott volna,
213 19| vették. Némi enyhe tántorgás is jelentkezett, mint a cigarettával
214 19| új bambusznád arcképtartó is bizonyosan tõle való. A
215 19| azonkívül a nyakkendõket is melyekrõl pontos listát
216 19| bekarcolva: Malvin. A falon is: Malvin. A tükrön is: Malvin.
217 19| falon is: Malvin. A tükrön is: Malvin. Ez a gyógyszerész
218 19| Megtalálták aztán a többi nyomokat is. Dániel egy papírnehezéket
219 19| sorjában. De a szegfûszeg is határozottan érezhetõ volt.
220 19| folyosón, még a lépcsõházban is.~Most, hogy újra beszippantották,
221 19| gyakorlatból. Dániel kicsit el is felejtette a lépéseket.
222 19| hozott fel mellette.~Ezt is abbahagyták. Egy hétig fásultan
223 19| vállat vont, aki nevetett is.~Csüggedten mentek haza.~
224 19| fért be a fejükbe, hogy ezt is Marinak hívják.~Egy tündérrege
225 19| a vasárnapi tárcát. Nem is ettek, hanem inkább nézték
226 19| Ez bûnösebb és elegánsabb is.~Elhatározták, hogy három
227 19| hagyják. Aztán málnacukrot is beszereznek és - természetesen -
228 19| természetesen - meggypálinkát is.~Vasárnap jött a lány. Egy
229 19| ennek a szomorú ígéretnek is örült. Nevetés közben mutogatta
230 19| végül -, nem emlékszel? Hogy is volt akkor?...~6~Dániel
231 19| kilencéves volt. Mostan is annyi. Ne keresd, hogy kicsoda,
232 19| kérdezd a nevét, nincsen is neve és kora sincs, mindig
233 19| eget, már majdnem kellemes is rágondolni, s elmulat vele.~
234 19| nem jól záródnak. A kályha is füstöl. Gyakran kifut a
235 19| elhagyott teremben.~A tányérok is hidegek voltak. A hús ehetetlen.
236 19| színekért, és eljöttem én is ide a barna fürtjeimért,
237 19| ablakot:~- Nem lehet.~Az õsz is beszólt:~- Nem lehet.~Aztán
238 19| arccal a tükörben. Ez a kép is arra intette:~- Nem, nem,
239 19| kegyvesztett lett. Drága is, rossz is. A háziasszony
240 19| kegyvesztett lett. Drága is, rossz is. A háziasszony barátságos,
241 20| ismeretlen tisztelõ arra is kíváncsi, minõ az arca,
242 20| haja, a szeme, sõt arcképet is kér tõle. Bella zavartan
243 20| hogy szép-e vagy sem. Nem is nagyon fontos. Sok-sok év
244 20| nõre rámosolyogtak. Néha õt is üldözõbe vették. Mikor azonban
245 20| az asztalon az õ levele is. Kacskaringós vonások, lelkiismeretes
246 20| kislány fotográfiája még most is üdén ragyogott. Ezt az arcképet
247 20| haj nehéz és szomorú. Nem is arckép volt ez, de egy templomi
248 20| néznek, hamar meghalnak. Õ is úgy ül a széken, mentegetõzve
249 20| csókkal borítja el. Nem is tudja, hogy egy halottat
250 20| Élni kell neki. Még szépnek is tetszett a terv, hogy egyszerre
251 20| mint egy spongya. A leány is sírt. A régi szerelmét siratta.
252 20| szerelmét siratta. Az anya is sírt. A gyermekeit siratta.
253 20| forogtak, elgondolta, hogy nem is hazudott, mikor azt írta,
254 20| levelet azonban százszor is elolvasta. Ezek a mámoros,
255 20| A fotográfiáról már nem is ír a fiatalember, csak róla,
256 20| felelte Bella.~- Tegnap is láttalak.~- Mi közöd hozzá.~
257 20| Néha már majdnem bájos is. Világoskék ruhát hord.
258 20| nélkül. Aki most kel fel, azt is hihetné, hogy sötét reggel
259 20| elõvette a saját arcképét is. Ez õ. Egészen ilyen. Csakhogy
260 21| magasra szöktek, és maga is csodálkozott, hogy olyan
261 21| zsíros és maszatos szájával is azt suttogta:~- Szeretlek.~
262 21| ellágyulva és kíváncsian is, bevezettem a szobámba,
263 22| álmodozóvá tesz. Maga az ég is, mint átfûlt kemence, okádta
264 22| látszott rajtuk, hogy fenyíteni is tudtak, zsarnokian és kegyetlenül,
265 22| mondani -, hogy századok után is változtatod az arcod, mely
266 22| meghatódott, majdnem könnyezett õ is. Úgy feküdt elõtte a király,
267 22| almájával, melyet halottan is görcsösen szorongatott valami
268 22| színzavarban maga az idõ is megsemmisült. Megnézte az
269 22| óráját. Az óra megállott. Nem is igen törõdött az idõvel.
270 22| kereslek, hogy öntudatlanul is vágyódtam utánad, hogy szeretlek,
271 22| színpadiasak voltak. Nem is tudta volna kimondani õket
272 22| értelme lett mindennek, neki is, mert érezte, hogy milliók
273 23| enyhületében. Már lehetett is hallani a röhej indulását,
274 23| magamban -, ez már maga is hiszi. Szegény.”~4~A zavar
275 23| természetesen a kínai novellákat is, németbõl, s egyszer valamelyikünk
276 23| megkomolyodott. Talán örült is ennek a tallérnak, melyet -
277 23| azonban ez a találkozás is mese. Rossznyelvek azt beszélték,
278 23| vagy még távolabb.~Nem is igen lepett meg, amikor
279 24| tetszett. A cilindereken is finom üvegréteg csörgött.
280 24| csodálkozott a diák. Nem is igen hitt a halálban. Hallgatta
281 24| Sokszor látta az ágyán is. Hallotta a hangját. Ha
282 24| Mindennap elment a kabaréba is. Kereste õt a kis, züllött
283 24| nyálának langyos nedvességét is.~- Ha visszajönne!~Ez a
284 24| desztillált esszenciája. Nem is mondott le róla. Az életét
285 24| ruhája árnyékát, amikrõl nem is tudni egészen bizonyosan,
286 24| rezgett a szívében.~Az arca is ezt mondta. Ebbe a puha
287 24| szenvedés. Még évek múltán is ezt tükrözte, az elsõ ijedtséget
288 24| mint mikor élt. Kissé meg is hízott a koporsóban. De
289 24| Már három éve. Gyerekük is van. Erõs, egészséges fiú.~-
290 24| ablaküvegekre. A vállát vonta. Õ is ásított. Megnézte a zsebóráját.
291 25| õket. Alig néztem körül, õk is a kövezeten kocogtak. Néhányan
292 25| mint az éhes farkas. Nem is mertem elõbb kiszállni a
293 25| ülhettem így, magam elõtt is titkolva nyugtalanságomat,
294 25| rajtam volt a télikabát is. Erre csak az asztalomhoz
295 25| zsugori?~- De hisz nekem nincs is húgom.~- Nincs, nincs -
296 25| most, a ruhámat, ingemet is, csak menekülhessek, és
297 25| vagyok. Ott voltak a leveleim is, melyek címemre érkeztek,
298 25| tükör lapjára.~Az arc tovább is mozdulatlanul feküdt benne,
299 26| tavaszra, és meghalt. Szemei is kékek voltak, mint a tavasz.
300 26| játéka, s picike a koporsója is.~Valami megdöbbenés és enyhe -
301 26| erõltetett, színpadi volt, nem is hittem neki. Csak anyám
302 26| imádkozott, sóhajtott, és félt õ is, akár én. Arca viaszhalvány
303 26| még soha. A jegyesek.~„Õk is - villant meg fejemben -,
304 26| villant meg fejemben -, õk is félnek, szegények.” Futni
305 26| Éreztem, hogy elsápadok.~Õ is elsápadt. Haja, mézszín
306 27| akarat és az erõfeszítés is megszépít. Minden idegével
307 27| elektromos asszony szinte nem is volt húsból és vérbõl, de
308 27| golyók közé. Most már látták is a világos ablakokat, a folyosót,
309 27| diák elképzelte a temetését is. Amíg az asszony macskaügyességgel
310 27| zokogó leány között, és õt is, õt is, halottfehéren, nyomban
311 27| leány között, és õt is, õt is, halottfehéren, nyomban
312 27| Kerüli a tekintetét, nem is koccint vele, a kezét se
313 27| kalitkában vagyunk. Még csak nem is védekezhetnénk. Én eléd
314 27| leskelõdik. Talán már a lépcsõn is áll. Vagy hallgatózik, itt
315 27| Egy kezdõ pszichológus is megállapította volna róla,
316 27| Ezt a nyugalmat egy mosoly is színezi. Bölcsesség, fölény,
317 27| mosolyban, s egy kis szánalom is azok iránt, akiknek nyugalmát
318 27| ragadta el az indulat. Ezúttal is kitüntetõ szeretettel és
319 27| beszélt a gimnazistáról, s nem is titkolta, hogy választékos
320 27| élete veszélyére, de õ ekkor is mosolygott. A társaságban
321 27| mosolygott. A társaságban is mosolygott.~Mikor egymagában
322 27| Mikor egymagában volt, akkor is mosolygott. Mosolygott törhetetlenül,
323 27| diák. Azon az éjszakán nem is ment el. Egy új boldogság
324 27| kartontesteket és a puskákat is, amelyek az érettséginél
325 27| puha kezét nyújtotta feléje is:~- Hogy vagy? - szólt hozzá
326 28| mellé: kacagtató. Olvasóim is kényük szerint nevethetnek
327 28| megpendül a triangulum is, s távolról hallani a tûzoltótrombitákat
328 28| könnyeznek a lányai. Az apa is sír.~Öt perc szünet.~„Friss
329 28| elveszik a vastag pápaszemet is, amit hamarosan összetörnek.
330 28| hóna alól a lázmérõt. Ezt is összetörik. A szoba padlóján
331 29| már csak ebben a semminél is könnyebb metángázban, ebben
332 29| Elvesztette diplomáját is. De szíve van, képzelete
333 29| a táncoló léggömb nekem is valami rendkívülinek tetszik.
334 29| szemmel. - Ön, uram, nem is sejti, micsoda megbecsülhetetlen
335 29| Nem akarnám, hogy a kisfiú is olyan érzéketlen legyen
336 29| megérkeztek, a másik hármat is odakötötte az ágy gombjaihoz,
337 29| beteget. Késõbb azonban nagyon is átlátszónak tetszett a fogása,
338 29| túlságos fontosságot neki, el is felejtettem. Egy álló hónapig
339 29| értsd meg - egy pillanatra is kitépjem kezébõl az átkozott
340 29| dolog történt már, hogy nem is csodálkozom rajta.~Megvártuk
341 29| Szeme, az õ türkizszeme is kék volt. Egy folt ebbõl
342 29| tiltakozó szava ellenére is. A címe: „A léggömb elrepül...”.
343 30| élt mind a két nagyapád is.)~- Nekem ez az este most
344 30| mindenki kicsit szomorú is volt. Az olajfák a szomszéd
345 30| érzem az olajfák illatát is.~(...Csak maradj nyugodtan,
346 30| Látszik a ponyván keresztül is, hogy a szobákat kirakták
347 30| fiacskám?)~- Tudom, tudom. Azt is tudom, hogy megölelted az
348 30| A menyasszonyi csokrod is tearózsából volt, s emlékszem
349 30| az apámhoz fordultál. Õ is feléje tekintett egy pillanatra,
350 30| korty feketekávét. ~(...Azt is olyan áhítatosan, mint a
351 30| nyomát a homokban.~(...Másnap is ott ült az asztalnál.)~-
352 30| ottmaradt melletted. Te arra is emlékszel, mikor átmentetek
353 31| visel, s a palást, a korona is nagyította. Alapjában csak
354 31| fények bújócskáztak. Meleg is volt. Arthur fejfájásról
355 31| Arthur ivott, és George is. William is. Reszketve és
356 31| ivott, és George is. William is. Reszketve és mohón ittak,
357 31| innen. A másik két angol is az ajtó felé sandított.
358 32| gondolhatta:~„Ez az ember nem is olyan fontos.”~De én erõsködtem.
359 32| Lám, ez a kis fehér kutya is úgy sétál itt az állomáson,
360 32| rendben, kétszer, háromszor is visszatér ugyanarra a helyre,
361 32| hogy igen. De a gazdám is azt mondta, s most csak
362 32| érte szenvedtem, és a cukor is, s most már minden energiámmal
363 32| életem, ha egy ilyen kutya is megvet? Nem azért dolgoztam
364 32| kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy dolog, és végre
365 32| haboztam még, de aztán én is melléje ültem. Egyik kamasz
366 32| bámult. Már a könyökünk is érintkezett. Anélkül hogy
367 32| kedves, jó lélek, nincs is párja a világon. Milyen
368 32| Pistike már tudja s Szózat-ot is, mindjárt elszavalja: Hazádnak
369 32| asszonya. Próbáljam meg én is, ha kelés lesz a hátamon,
370 32| a gyerekek szeretik, õ is szereti a gyerekeket, de
371 32| hogy bemutassák. De õ most is végignézett, ásított, mintha
372 33| találom bennük, és arra is emlékszem, hogy otthon sohase
373 33| voltak. Ezek az elvek itt is teljesen érvényre jutottak.
374 33| ragyogott az üvegtekintete is. Gõgös és önhitt volt, mint
375 33| Emlékezem, hogy a barna haját is sokszor szõkének láttam
376 33| korán megmételyezik. Azt is kifogásolta, hogy cukrot
377 33| tincsek varázsában. A termete is megkarcsult. Szeme huncutul
378 33| kártékonyan hatott az egészségére is. Arca beesett, teste soványodott,
379 33| kislányok játékszere.~Azt is sejtettem, hogy a baba még
380 33| karácsony estéjén feküdtem. Nem is láthattam a karácsonyfát.
381 33| pirosság színezte, mintha neki is láza lenne. Rekedten kacagott.~-
382 33| hajad, a szép szõke hajad is sáros.~A baba közönyösen
383 33| cigarettázni.~- A lányok is cigarettáznak.~Felém nyújtotta
384 33| akartam sújtani.~Anélkül is vége lett.~Nyár felé az
385 33| macskák elmennek mellette, meg is szagolják, a kutya ugatja,
386 34| Az én emberem története is - azt hiszem - összefügg
387 34| hivatalfõnökét, a szolgának is megemeli a kalapját. Nem
388 34| operációra, és már viszik is a kipárnázott liftbe, hogy
389 34| Pár nap múlva tudatták is vele, hogy minden a legjobban
390 34| arccal fogadta vendégeit is. Fejét a párnába nyomta,
391 34| kilábolt belõle, az orvosok is mondják. Tetszik tudni,
392 34| járhat rongyosan. Táplálkozni is kell. Híg tojást reggelizik,
393 34| inkább, mert két kollégájával is összeszólalkozott, és most
394 34| Az eset a hivatalfõnöknek is fülébe jut.~- Nem értem
395 34| hazamegy. Két hétig nem is mutatja magát a hivatalban.~-
396 34| adósságokról suttognak. Végre is lehetetlen tûrnöm, hogy
397 34| Kovács úr, vagy sem. Nem is döntök ebben a kérdésben.
398 34| méltányosság szemmeltartásával is akképpen intézik az ügyet,
399 34| füstölt a lámpa, és délután is megérzett, hogy mit ebédeltek.~
400 34| Közben Kovács betegeskedett is. Végigjárta az összes orvosokat,
|