Fejezet

 1 2 |            késõ, szomorú õsz van. És hiába nevetgélt körülötte a zöld,
 2 4 |          sohasem iszom a kávéházban. Hiába, az otthoni kávénak nincs
 3 8 |           ajtók csapódtak. A szavak, hiába próbálta elhesselni, mérgesen
 4 8 |        nemsokára fel fog ébredni. De hiába meresztgette szemét. Még
 5 15|          Henri sírt. És azon a napon hiába kopogtak nála, ajtaja zárva
 6 16|              nem tudok végére járni. Hiába is akarnék. De egyszerre
 7 17|             Ne kérdezze, hogy miért. Hiába is magyarázgatnám. Egy este
 8 19|        gyorsan lerázták a nyakukról. Hiába volt pénzük. Azt tartották,
 9 24| végigborzongott rajta ez a gondolat. Hiába menekült elõle. Követte
10 24|              futni ebbõl a szobából. Hiába küzdött ellene. Az izomszalagok
11 25|           csüngött, a tegnapi újság, hiába árulva kopott újdonságait,
12 29|           tudatba, hogy úgyis minden hiába. Az ágyban feküdt a beteg.
13 29|        fölszedte sátorfáját, s azóta hiába keresem. Pedig minden az
14 29|             elrepül, vissza az égbe. Hiába bizonyítgattam, hogy az
15 32|           akartam a kutyabarátságot. Hiába vigasztaltam magamat, hogy
16 33|            ez a név, és ma se tudom. Hiába bújom át a meséskönyveket,
17 34|            almárium felé.~Egy reggel hiába csönget a hivatalában. Hol