Fejezet

 1 7 |        szemét. Künn az égen éppen ekkor bújt ki a fellegekbõl a
 2 8 |        mentek. Fél négy lehetett.~Ekkor már az utcákra csokoládészínû
 3 8 |     értheti. Hiszen én se értem.”~Ekkor a nagyanya kézen fogta,
 4 10|           éjszakájában, reggelig. Ekkor torkomszakadtából ordítozni
 5 13|           újra megtekintettem, és ekkor úgy tetszett, mintha még
 6 14|  ujjongtak az új élet ígéretének.~Ekkor találkoztam elõször a Nagyapóval.~
 7 14|       kapaszkodtam õsz hajába. És ekkor... ekkor... megütöttem a
 8 14|           õsz hajába. És ekkor... ekkor... megütöttem a Nagyapót.~-
 9 18|        szabadulni, de nem tudott. Ekkor az Andrássy útnál voltak.
10 24|     csodálkozott, hogy nem õ jön. Ekkor visszament a szobába, és
11 24|          A diák az ablaknál állt. Ekkor pedig valami rettenetes
12 27|    családi élete veszélyére, de õ ekkor is mosolygott. A társaságban
13 28| megpihennek, mielõtt hazaérnének. Ekkor a legkisebb kihúzza a dugót,
14 29|       Megvártuk, míg besötétedik. Ekkor az orvos bezsírozta az egyik
15 29|            Este volt, kilenc óra. Ekkor a fiú hirtelen elénk ugrott.
16 32|           óra huszonhárom percig?~Ekkor tûnt fel az idegen kutya.~
17 33|         távolról kéknek látszott. Ekkor újra egy vaskalapácsot akartam,