Fejezet

 1 4 |          már éjfélkor felébredt. Azóta nem tud elaludni, a szemét
 2 13|      lecsukódtak. A kép elaludt. Azóta sem mertem erre a képre
 3 14| lefeküdtem, és reggelig aludtam.~Azóta meggyógyultam. Tagjaimba
 4 14|          Az arcom piros.~Nagyapó azóta nem jött vissza.~Azért mindig
 5 17|          ide. Húsvét szombatján. Azóta itt vagyok.~Feszülten, meredt
 6 17|         a templomból.~- És?~- És azóta itt vagyok. Másnap nem tudtam
 7 19|     Megszorították egymás kezét.~Azóta semmi se változott.~A homályos
 8 19|        mintha el se zárták volna azóta.~Bámultak, és nem tudtak
 9 19|         volt egyetlen kalandjuk.~Azóta minden lány Marihoz hasonlított.~
10 19|       Igaz, nagy pusztítás folyt azóta. Idegen lakók jártak itt,
11 24|    Érdekes.~- Nem érdekel? Nekem azóta doktori diplomám van. Jövõre
12 25|          Mennyire megsoványodtál azóta - mondta a nyurga.~- Dehogy -
13 28|         és deres haja megritkult azóta. Csupa ránc az arca.~A pincér
14 29|        egyszerre elkomorodott, s azóta alig lehet szavát venni,
15 29|      velük álmodik, velük ébred. Azóta egészen lesoványodott. Kísértetiesen
16 29|          fölszedte sátorfáját, s azóta hiába keresem. Pedig minden
17 30|           fiatal leányokra, akik azóta megöregedtek, ottan ültek