Fejezet

 1 2 |        fájóan tudott nézni, hogy szinte bocsánatot kért a szemével,
 2 3 |          írók. És szegény Marika szinte belesápadt a gyûlölködésbe.
 3 5 |    egy-egy - és a könnyû örömtõl szinte mi is belepárologtunk a
 4 13|        volt, mintha aludt volna. Szinte lélegzés nélkül ült velem
 5 16|         köteteket. Kezünk mohón, szinte buján turkált a lapok közt,
 6 18| teliségben, a jólét ragyogásában szinte nevetséges, kislányos és
 7 18|          Ott áll egymás mellett, szinte szerelmes közelségben, két
 8 19|   Micsoda unalom élni. A bútorok szinte megunták õt, elfáradtak
 9 19|     olyan közeli és unalmas itt. Szinte belép a szobába, mint egy
10 20|         arc sápadt lett, a kezek szinte törékenyek, a haj nehéz
11 20|  Fásultan bámulta. A nagy lázban szinte pörnyévé égett, egy árnyékká
12 22| egyszerre megenyhült a kõarc, és szinte apaian tekintett rá:~„Ki
13 26|          az ég bársonyos, forró, szinte afrikai kéksége. Leányok
14 27|     hozzá. Az elektromos asszony szinte nem is volt húsból és vérbõl,
15 27|        széles ember a mosolyával szinte ijesztõ volt. Mint hogyha
16 27|     érzékeny búcsút vett. Szemei szinte könnybe lábadtak a vonatlépcsõn.~