Fejezet

 1 1 |        de egyszerre valami mást gondolt. Karon fogta a feleségét,
 2 1 |         magában. Aztán az urára gondolt. Az õ erõs, munkás urára,
 3 7 |   nagyon szomorú, és ha anyjára gondolt, aki párás mosóteknõbe sír
 4 7 |         harapott, és a tengerre gondolt.~- A tenger... - suttogta
 5 7 |     élet...~4~Péter ezután alig gondolt már a tengerre. Karjai megerõsödtek,
 6 11|   kertet.~A tavalyi karácsonyra gondolt. Akkor épp így bámult ki
 7 12|        többi bútor. Vajon miért gondolt éppen erre? Valami titka
 8 19|         míg õ távol volt, rá se gondolt, hányszor kezdett bele ugyanebbe
 9 22|        s az ajka széle fanyarul gondolt vissza a cigarettafüstre.
10 22| törõdött az idõvel. Inkább arra gondolt, miért kell itt lennie egy
11 24|     Lóbálta a kezeit. A leányra gondolt. Kicsit szepegett így magában.
12 24|  alázatosabb lett a vágya. Arra gondolt, hogy csak a koporsóját
13 24|         aki látta, egy halottra gondolt, egy leányra; egy leány
14 27|       szemeibe. Reggel hõsiesen gondolt vissza az álmaira. Mosdás
15 27|       közel. Az alattomosságára gondolt, és várt.~Õ azonban bement
16 27|        nézni, egyedül, a kapura gondolt, amely még mindig remegett,