Fejezet

 1 4 |       mámorosak, már unják is egymást, de mégse tudnak elválni.
 2 4 |  érezzük, hogy most szeretjük egymást legjobban.~FÉRJ. meredt
 3 5 |  között boldogan köszöntöttük egymást.~Az öreg az asztalfõnél
 4 5 |   több. Sohasem csókolták meg egymást. Sohasem ölelkeztek. De
 5 5 |    alattomosan oldalba böktük egymást.~A csillagász fia felnézett
 6 8 |      fontoskodnak, hogy értik egymást, holott egész bizonyos,
 7 10|         Nem jó - torkoltuk le egymást. - Ez se jó. Új kell. Egészen
 8 13|      és lassan érezni kezdtük egymást. A leány a keskeny arany
 9 13|      vadabbul csókolták volna egymást... Az arcuk sápadt és boldog
10 16|       darabra tört. Átölelték egymást, és a gyöngyvirágok között
11 20|       édes fiaim? Szeressétek egymást, és maradjatok békén.~A
12 20| testvér csakugyan megszerette egymást. Ettõl kezdve sokat voltak
13 20|        határtalanul gyûlölték egymást. Minden gyûlöletük a torkukba
14 24|        Egy kis ideig bámulták egymást. De mintha csalódtak volna
15 27|         te...~Két kéz kereste egymást.~- Te gyönyörû...~- Te édes...~
16 30|         Azután megcsókoltátok egymást, elõször, és egészen jól