Fejezet

  1 1 |            Erõs, fekete magyar ember volt. Látszott rajta, hogy egész
  2 1 |             olyan különös és érdekes volt. Néhol még a friss festékszag
  3 1 |           akart menni. Az ajtó zárva volt.~- És ez?~Az orvos kissé
  4 1 |        sápadt, ideges és türelmetlen volt. Szemei forrón és nedvesen
  5 1 |              idegen szoba, ahova nem volt szabad belépnie.~A társalgóba
  6 1 |          szomorúan meredt reá. Olyan volt, mint egy örvény. A gyanútlan
  7 1 |      rendelését.~Az asszony kíváncsi volt, hogyan telik el az elsõ
  8 1 |            Zsitvay három óra hosszat volt a szobában. Az asszony elnyújtott,
  9 1 |              Öt órakor rendesen vége volt a rendelõórának. Zsitvay
 10 1 |        lábdobaja egy kis mennydörgés volt. Fájt neki a nagy erõ, és
 11 1 |        szobába még mindig nem szabad volt belépnie.~Egy nap azonban
 12 1 |        háttérben a csontvázzal olyan volt, mint egy furfangosan berendezett
 13 1 |            langyos, márciusi délután volt. Vágyódott ki, az illatos,
 14 1 |      megcsókolta a napfény. Itt jobb volt.~Este kilenc órakor jött
 15 1 |          gondolta magában.~Féltékeny volt rájuk. Ezt a féltékenységet
 16 1 |             tenni a harcot. Kíváncsi volt arra, miért nem szabad átlépni
 17 1 |            Egy hónap után már szabad volt fölkelnie. Lesoványodott
 18 1 |            Ez egy egészen új asszony volt.~„Sohase voltam ilyen szép” -
 19 1 |              és ezt mondta:~- Sohase volt ilyen szép.~Egy este az
 20 1 |           látta az életet, és boldog volt, és örült, mintha egy nagy
 21 1 |            mozdulattal, amelyben erõ volt és gyöngédség, oly hanglejtéssel,
 22 2 |       vidoran ketyegtek. Csak az arc volt petyhüdt és sírba vágyóan
 23 2 |              nagyon szomorú csavargó volt. Olyan fájóan tudott nézni,
 24 2 |              szemét, de olyan zavart volt, mintha berúgott volna a
 25 2 |         embernek, aki véletlenül ott volt, pár hónap múlva a köztemetõben
 26 2 |              istenkáromlás és õrület volt már. Az erõs, kövér úri
 27 3 |            borzas szörnyek között ez volt a legpöffeszkedõbb és a
 28 3 |            most végre a kezei között volt.~- Nos? - kérdezte a szerkesztõ.~
 29 3 |          száját, s ezzel az alku meg volt pecsételve.~Két évvel ezelõtt
 30 3 |       ezelõtt ugyanez a Mária Marika volt még, és vidéken, egy csendes,
 31 3 |            levelet, mert ura Bécsben volt, és az õ nevében nyomban
 32 3 |             kéziratát nem közlik. Ez volt az a bámult és körülrajongott
 33 3 |             el. Öregedõ, magas férfi volt. Halántéka körül ezüsthajszálak
 34 3 |             ütni, kiverni, de gyönge volt, s csak ennyit tudott kinyögni:~-
 35 5 |             A csillagász fia barátom volt. Együtt jártam vele iskolába.
 36 5 |            hosszú, ádámcsutkás nyaka volt -, és szelíden, nagyon szelíden
 37 5 |      igénytelen, sovány és szegényes volt, hogy félig szántuk is,
 38 5 |         szerettük, de ha süllyedõben volt a hajónk, csak reá tekintettünk.
 39 5 |               Szótlan, mogorva ember volt. Zöld szemellenzõt viselt,
 40 5 |             temetõn túl egy nagy tér volt. Ide vittük a sok állványt,
 41 5 |             amely sárga és lyukacsos volt, mint az olcsó vacsorasajt,
 42 5 |          nagyon érzelgõ és családias volt. Túl járt a huszonöt éven,
 43 5 |            de úgy látszik, ennek sem volt kedve kijönni. Nagyon rövidlátó
 44 5 |          ismeretséget, aki barátnéja volt, semmi több. Sohasem csókolták
 45 5 | éjjeliszekrényen csak egy képeskönyv volt, amit a csillagász fia gyermekkorától
 46 5 |               bolond, szerelmes este volt... Sáros és harmatos lett
 47 5 |              fekete takaró újra nála volt. Gyufákkal világítottunk
 48 6 |              hogy a hinta még a fiáé volt, mert valaha, mikor iskolába
 49 6 |          Micsoda fürge, derék legény volt, és micsoda táncos. Nem
 50 6 |           tornaing.~- Ez mind az övé volt - mondta a néni. - Ez az
 51 6 |        valaha a kövér bíró is gyerek volt, olyan mint mi, madarászott,
 52 6 |            utcára.~7~Forró és fekete volt az éj.~A sarkon dörgõ léptekkel
 53 7 |              udvar álmos és egyhangú volt. Tyúkok kapirgáltak, feküdni
 54 7 |   elkezdõdött a régi játék. Húszéves volt, s mégsem unatkozott rá.
 55 7 |            olvasott: Robinson Crusoe volt.~3~Anyja lassanként megöregedett.
 56 7 |     lépegetni, és rátalálna. De éhes volt, sápadt és nagyon szomorú,
 57 7 |     Duna-parton. Egy kis hajóállomás volt elõtte. Bámulta az apró
 58 7 |           körül húsos arcát, s akkor volt a legboldogabb, ha betérhetett
 59 7 |          próbált. Feje azonban nehéz volt a visszaemlékezéstõl. Szemei
 60 7 |              lámpa is kialudt. Hideg volt. Köd esett. Egy rekedt,
 61 8 |               A sötét kocsiban olyan volt, mint két picike láng. Szeretett
 62 8 |              lámpákat. Hideg délután volt, korán sötétedõ. Piroska
 63 8 |           jött szájára szó. Zavarban volt, és nem értette, miért kérdeznek
 64 8 |               A lárma már olyan nagy volt, hogy egymás szavát sem
 65 8 |             egy hosszú, fehér asztal volt felterítve a lakomára. A
 66 8 |             Itt már kissé érdekesebb volt a társaság. Közvetlenül
 67 8 |            Egyébként még nagyobb zaj volt, mint ozsonna elõtt. Most
 68 8 |             a vendégekre nézett. Nem volt tisztában, nevetni kell-e
 69 9 |         érdekes ember. Egyik rokonom volt, aki a család elõtt különös
 70 9 |       magával. Sápadt, cingár legény volt, nagy nõhódító és javíthatatlan
 71 9 |        búcsúztam el tõle. Csak addig volt irtózatos, míg a dördülése
 72 10|             tanácskoztunk. Bálintról volt szó, közös lakótársunkról,
 73 10|            szekrényt. Magas és tágas volt, egy széket is be lehetett
 74 10|    lábujjhegyen kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.~Egyedül maradtam.
 75 10|              fakadtam:~- Rossz tréfa volt... Nem tudtam, hogy egyedül
 76 11|              sápadtabb és szótlanabb volt, mint addig, de csakhamar
 77 11|           legnagyobb részében otthon volt. A vidéki város csodálta,
 78 11|              a nyugalomban, nyoma se volt rajtuk a múltnak, oly finomak,
 79 11|         gyógyszerészsegéd jókedvében volt, bort hozatott, és kurjongatott.~-
 80 11|          Friss, egészen friss kártya volt, karácsonyi kártya, most
 81 11|             énekelt. Csak kilenc óra volt még, lefeküdni nem lehetett,
 82 11|              ürítették ki, színültig volt vörös rézfillérekkel. Most
 83 11|         gyermeke minden pénze elõtte volt, és nem tudott szabadulni
 84 11|            volna tennie. De már késõ volt. A gyerek felugrott az asztalra,
 85 11|             a vér, a halántéka hideg volt, csak hebegni tudott.~A
 86 12|          Vékony, finom bambusznádból volt, s a kertbõl csak véletlenül
 87 12|              ez is éppoly bútordarab volt, mint a tábori ágy, az óra,
 88 12|          Villámlik.~Délelõtt tíz óra volt. És még most sem felejtem
 89 12|        Bementem a szobába. Félhomály volt, nehéz, meleg levegõ csapott
 90 12|               A temetés kora délután volt. Csapzottan érkeztünk haza.
 91 12|          átöltözködjek. Rendetlenség volt. Az összevissza hányt bútoroktól
 92 12|        felzaklatott idegeimre. Olyan volt, mint a többi bútor. Vajon
 93 12|             éppen erre? Valami titka volt tán, és én nem ismertem
 94 13|          Látja, ez a halvány asszony volt az elsõ, legnagyobb, egyetlen
 95 13|             most is olyan gyönge. Ez volt az elsõ asszony, akit meghódítottam
 96 13|              hideg holdfényben olyan volt, mintha aludt volna. Szinte
 97 13|            Az arcuk sápadt és boldog volt, mint az alvóké. Aludtak.~-
 98 13|        remegett szavainkban, kicsoda volt az ismeretlen vendég! Ó,
 99 14|             világos, vizes ibolyakék volt az ég. A fák pedig fehérek,
100 14|            el a lugasig. Hajadonfõtt volt, õsz haja sáros, a szeme
101 14|              de az ég még mindig kék volt, s a fák ágain illatos,
102 14|              már nem lehetett. Késõn volt.~Hogy mi történt, csak nagyon
103 14|           kinyújtózkodtam. Elég nagy volt. A szoba egyre sötétebb
104 14|              Vak, esztelen és õrjítõ volt ez a félelem. Vissza akartam
105 14|         asztalon, és künn is éjszaka volt már.~Nagyapó felkelt a régi,
106 15|          vagyok.~Ti nem tudjátok, ki volt nekem Louise anyó. Ez a
107 15|            Henri híres és okos ember volt, és a régi krónikák azt
108 15|              volna.~Mindegyiknek más volt a ketyegése, más a képe,
109 15|              háztartásához szükséges volt. A kíváncsiak ilyenkor valóságos
110 15|             pár perc múlva újra fönn volt a toronyban. Nem is tudtunk
111 15|         boldogan. A sekrestyés lánya volt.~- Jó reggelt, atyus!~Henri
112 15|           falépcsõn. Csakugyan olyan volt, mint egy cigány hercegleány.
113 15|              gyönyörû tavaszi reggel volt. Henri reszketve nézett
114 15|            magától. Utálatos és csúf volt, s rémülten gondolta el,
115 15|              Henri ágynak esett. Nem volt senki se, aki fölhúzza az
116 16|            is magam elõtt látnám. Le volt nyomtatva. Negyven éve lehet.
117 16|            Nem lehet elmondani. Szép volt. Nagyon szép. Gyönyörû.~
118 16|             Gyönyörû.~Pokoli éjszaka volt. Egymás után dobáltuk le
119 16|              is átfutottuk. Nyoma se volt a novellának.~Az öregre
120 16|              két fiú a legjobb barát volt. De egyszer megszerettek
121 16|           mindent kéknek látott. Kék volt elõtte az éjjel, a nap,
122 16|                 Ön nem tudja, milyen volt ez a lány. A haja rozsdaszõke,
123 16|           gyengéd kacsintás parfümje volt az arcának, édes vanília
124 16|             meghalt. A csend ijesztõ volt. Ez a hajnalodó házak hangulata,
125 16|               mint akinek semmije se volt már, kifacsarva, összegyûrve,
126 17|              hang fátyolos és fáradt volt. A zárt ablakokon át búsan
127 17|             pedig nagyon elhagyatott volt. Akkor már derengett bennem
128 17|           tiszta és végtelenbe vágyó volt, mint a tenger.~- Azután
129 18|         kígyófej, melynek gyémántból volt a szeme. Ezzel a gyémánttal
130 18|         lakásodat.~Lakásom ízlésesen volt berendezve. Kedves, kényelmes
131 18|       vetõdtem haza.~A szoba rendben volt úgy, ahogy hagytam. Egyetlen
132 18|          találkoztam Ábellel. Boldog volt, ragyogó, kedves. Némán
133 18|           Mit akart ezzel? A nõ szép volt, vagy tényleg az új? Nem
134 18|         ejtett a dolog, mert világos volt, hogy szerdán még mindig
135 18|           gyertya derengésében szõke volt, mint a holdfény.~Halkan
136 18|      elmosolyogta magát. Hálás és jó volt a figyelmemért.~Fél év után
137 19|             keltette fel bennünk. Ez volt az. A padlásablakokban rongyfigurák
138 19|              régen. Szerencsére üres volt a régi lakásuk. Mózes, aki
139 19|             mélyebb filozófiában nem volt egészen járatlan, lelkesen
140 19|               hórihorgas, kopott fiú volt ez a Dani, aki úgy viselte
141 19|         bõség és gondviselés jelképe volt a hét szûk esztendõben.
142 19|        márványasztalnál, míg õ távol volt, rá se gondolt, hányszor
143 19|        mindenki iránt, aki körülötte volt. Már nem volt idegen. Ezek
144 19|              körülötte volt. Már nem volt idegen. Ezek az emberek
145 19|             eltûnt a szemük elõl. Ez volt egyetlen kalandjuk.~Azóta
146 19|            testük súlyát. Harminc év volt mögöttük, és ez egyszerre
147 19|         egymás szemébe. Akkor is úgy volt ez. Épp ily tájékozatlanok
148 19|         egymás elõtt.~Végre kezükben volt a poggyász. Lihegve, verejtékezõ
149 19|          lerázták a nyakukról. Hiába volt pénzük. Azt tartották, hogy
150 19|        egerészõ cica. Különben csend volt. Fizettek, elváltak, és
151 19|         akart fõzni. A kancsóban nem volt víz. Ki kellett mennie a
152 19|         számukra. A vonat zsúfolásig volt. A fülkében nem kaptak helyet.
153 19|       izgalomtól. Olyanforma érzésük volt, hogy minden elveszett és
154 19|       Megnézték az órájukat. Hat óra volt. Ilyenkor szoktak rendesen
155 19|      integetett feléjük.~3~Nehéz nap volt.~Nem csoda, hogy elfáradtak.~
156 19|             kaszárnyaszerû sárga ház volt, mely elsõ pillanatra barátságtalanul
157 19|        írásokat lapozva, hajlamos is volt erre. Mikor Anonymusról
158 19|           fiú bizonyára nagy divatfi volt. Csupa széthullajtott emlék
159 19|             is határozottan érezhetõ volt. Dánielnek egyszer nagyon
160 19|               A fiatalságuk parfümje volt ez. Bódító, iszonyú mámor
161 19|         Mózes.~Wieniawski Legendá-ja volt, melyet mind a ketten oly
162 19|              éppen sötétebb.~Nem itt volt a baj. Másnap este Mózes
163 19|            nyert, amiben senkinek se volt oka kételkedni, hisz ékesszóló
164 19|         szótlanul ment el mellettük. Volt olyan, aki mérgesen elutasította
165 19|          mérgesen elutasította õket, volt, aki vállat vont, aki nevetett
166 19|           ebben a névben.~Csak arról volt szó, hogy hol találkozzanak
167 19|           szólt:~- Nem.~Most már nem volt menekvés.~Mózes kétségbeesetten,
168 19|           kettõnek ugyanaz az érzése volt. Hogy itt valami nagyon
169 19|        hiányzott.~- Igen, valami nem volt jó.~- A meggypálinka talán.~-
170 19|       lefeküdt a díványra. Nagyon le volt verve. Viharos füstfellegbe
171 19|               nem emlékszel? Hogy is volt akkor?...~6~Dániel és Mózes
172 19|            hogy tavaly huszonöt éves volt, és most már huszonhat.
173 19|           jobban meggondoljuk, bölcs volt.~Dániel unottan hallgatta
174 19|      napsugarakban. Akkor kilencéves volt. Mostan is annyi. Ne keresd,
175 19|           neve és kora sincs, mindig volt és mindig lesz s mindig
176 19|             tette ezt, mert érzelgõs volt, hanem mert utóbb kegyetlenül
177 19|         Olyan alázatos és igénytelen volt, mint egy kéregetõ. A poros
178 19|              a haragos úr. Ingujjban volt. Az arca piros volt a vasárnapi
179 19|        Ingujjban volt. Az arca piros volt a vasárnapi bortól. Látszott,
180 19|             ritkán nevezte így.~Most volt hozzá legközelebb.~Diákkorában
181 20|        levelet. Már nyolc oldal tele volt írva, sûrû gyöngyös betûkkel.
182 20|            emelt fejjel. Minõ csúnya volt. Istenem, minõ csúnya ez
183 20|           csúnyább legyen, ha csúnya volt eddig. Csak ne bizseregjen
184 20|            Bella most majdnem boldog volt.~A levelet azonban meg kellett
185 20|        böngészte ki a sok közül. Ott volt az asztalon az õ levele
186 20|            sokszor órákig elbámulta. Volt benne valami távoli és ködös.
187 20|            és szomorú. Nem is arckép volt ez, de egy templomi ereklye.
188 20|            az õ száját, amely az övé volt és mégis gyenge, pihegõ
189 20|         lehetett habozni. A levél le volt ragasztva, és a levél sikerült.
190 20|           pillanatban igazán semmise volt elõtte olyan hihetetlen,
191 20|            szemfödõbõl. Mégis boldog volt. Foga szorgalmasan és makrancos
192 20|            ujjai. Bella fehérvarrónõ volt.~Izgatottan várta a levelét.~
193 20|          futotta végig. Az öröme nem volt akkora, mint várta. Kicsit
194 20| villámgyorsan cikázott át rajtuk. El volt árulva.~Csúfondárosan nevetett
195 20|               A nõ szemében az öccse volt a férfi, és a férfi elõtt
196 20|             és a férfi elõtt a nénje volt a nõ, minden nõ, aki rátiport,
197 20|              szobába.~Csúnya éjszaka volt. Szürke, poros, szeles nyári
198 21|        SZERETLEK~Rózsit nagyon nehéz volt meghódítani.~Esténként egy
199 21|        leánynak minden roppant újság volt. Szemöldökei magasra szöktek,
200 21|           eleinte sáfránya és illata volt életemnek, most hatalmasan,
201 21|            és émelyítõ parfüm, s nem volt szabadulásom tõle. Ahová
202 21|              méla szemére, mely mély volt és szomorú, mint egy szimbolista
203 21|              aztán nyugodtabb életem volt. Csendesen szívtam el az
204 21|              föld színérõl.~Már nyár volt, piros foltok remegtek a
205 21|              távolról. Mindenütt ott volt, mintha ezer példányban
206 21|            pokol!~Rózsi azonban néma volt. Egy sztrájkoló büszkeségével
207 21|           lámpa lobogásában magasabb volt, mint én, és rettenetes,
208 22|             A MAGYAR FIÚ~Panamakalap volt a fején. Úgy ment neki a
209 22|       hegynek. Fiatal, nagyon fiatal volt ez a fiú, gyengéd és szelíd
210 22|               Fülledt nyári alkonyat volt. A kövek szaporázva lehelték
211 22|               A templom már hûvösebb volt. Sokáig álldogált itten.
212 22|              Az arca hideg és komoly volt. Hosszú szakálla jóságosan
213 22|     operaestékre. Mégis olyan érzése volt, hogy csak most érkezett
214 22|          Büszke, kemény és egzotikus volt ez az arc. Egy fiatal és
215 22|          napfényben. Vasból és kõbõl volt. A bátor árnyalat a homlokon,
216 23|     bújtatott békarakéták. Semmi sem volt oly mulatságos, hihetetlen,
217 23|         Szomorú, igénytelen jelenség volt, amint a szerkesztõség lámpája
218 23|              haza. Szótalan, mogorva volt. Észrevette, hogy mulattunk
219 23|              kortyokban nyelte. Tele volt vele szája, orra, egész
220 23|      napkeleti méltóság ült rajta. Õ volt a kínai ember, az „orientalista”.
221 23|          eredetibõl fordította”. Meg volt pecsételve a sorsa.~5~Fogalmam
222 23|             Kaján és kárörvendõ Gnóm volt, a táncoló és gonosz Isten,
223 23|              Akkor már nagyon messze volt. Kínában, a porcelántornyok
224 24|         temetés délután három órakor volt. Erõsen fagyott, már egészen
225 24|         papnak a hidegtõl meggypiros volt az orra. Még szájában volt
226 24|           volt az orra. Még szájában volt az ebéd íze, a badacsonyi
227 24|             õ - ó, igen -, õ már nem volt.~2~De késõbb sírt. A kis
228 24|   hozzásimult. A diák egyáltalán nem volt meglepetve. Gyufát keresett,
229 24|           neki. Sokkal egészségesebb volt, mint mikor élt. Kissé meg
230 24|             a koporsóban. De elegáns volt, akárcsak skatulyából ugrott
231 24|                Tegnap pedig szép idõ volt.~- Igen.~- Micsoda vihar.~-
232 24|       zsebóráját. Három óra tíz perc volt.~Még teljes húsz percük
233 25|     dáridóról jöttek. Fülük rézvörös volt, arcuk izzó, mint egy kerek,
234 25|           falkárpitot. A bor savanyú volt, ihatatlan.~Öt perc múlva
235 25|            Lehet, hogy valaha dolgom volt velük, és elfelejtettem
236 25|          indulni akartam. Már rajtam volt a télikabát is. Erre csak
237 25|               sápadtan, mereven. Nem volt kegyelem számomra. A munkások
238 25|             nagyon jelentõsen.~Csönd volt. Lehajtottam a fejem, és
239 25|         folyosón. Most már tudom, ki volt az.~A vér megdermedt ereimben.
240 25|         akarták csavarni kezébõl. Ez volt a szerencsém. Egérutat leltem.
241 25|              és anyám. A szoba sötét volt a ködtõl.~Beléptem.~Anyám
242 26|             mint a tavasz. Halálában volt valami derûs, egyszerû,
243 26|             sok erõltetett, színpadi volt, nem is hittem neki. Csak
244 26|           akár én. Arca viaszhalvány volt. Jólesett mellette lennem,
245 26|         gondoltam, aki olyan bánatos volt. Csüggedten öltözködtem.
246 26|           délután azonban rettenetes volt. Ilyenkor szobáink már homályosak.
247 26|              örültek.~A szoba komoly volt, ünnepélyes.~Meggyújtották
248 26|      Kimentem az udvarba. Minden kék volt. A kék égen pedig kétszer
249 26|            dühöngött. Kénköves pokol volt a tavasz, kék leplek fönn
250 26|  parfümgyárban. Mindez pedig szomorú volt és édes. Kisöcsém járt az
251 27|        kertbe. A kertben egész sötét volt. Haragoszöld orgonabokrok
252 27|             dobogott.~Az asszony nem volt szép. Egyáltalán nem szép.
253 27|         lehetett, s állandóan fáradt volt, mintha hosszú utazásról
254 27|            utazásról tért volna meg. Volt azonban benne valami izgató.
255 27|     elektromos asszony szinte nem is volt húsból és vérbõl, de valami
256 27|          mindkettõnket.~A diák szõke volt, halvány és áttetszõ bõrû,
257 27|         leányos porcelánfülekkel. Ez volt az elsõ kalandja. Imádta
258 27|               A férj azonban nyugodt volt, bort öntött, rágyújtott
259 27|          Afféle vidéki nagykereskedõ volt, aki reggeltõl estig derékig
260 27|          nyomban a koporsó után. Nem volt sok ideje az ábrándozásra.
261 27|          mellkasát, a karjait, s meg volt elégedve magával. Délben
262 27|            elsõ emeleti ablak nyitva volt, s az asszony könyökölt
263 27|        ablakára nézett. Szilárdan be volt spalétázva. A spaléták mögött
264 27|              éjszaka az álmatlanságé volt. Másnap azonban már találkoztak.
265 27|          fáradt és rajongó nézésében volt valami õszies, az utolsó
266 27|           azonban nem zuhant be.~- Õ volt - mondta egy óra múlva a
267 27|         mosolygott.~Mikor egymagában volt, akkor is mosolygott. Mosolygott
268 27|            mosolyával szinte ijesztõ volt. Mint hogyha valamire rájött
269 27|       elutazott Marienbadba. Májbaja volt, s néhány kiló hájat le
270 27|           vonatlépcsõn.~A nyár tüzes volt. Forró, halványzöld, poétikus
271 27|            járt, s komikus és kedves volt, mint egy afrikai pap.~Csak
272 27|           mondta:~- Lehet.~De sohase volt ott.~4~Egy éjjel azonban
273 27|          magára a ruhát. De már késõ volt.~Kinyílt az ajtó, s jött
274 27|     bõröndjeit hozták. A férj fáradt volt, poros az úttól, és álmos.~-
275 27|          Ámult. Nézett. Az ájuláshoz volt közel. Az alattomosságára
276 27|       magához az ijedtségtõl.~5~- Mi volt ez? - kérdezte rekedten.~-
277 27|      villamos varázs. Az asszony vén volt.~- Te cudar - suttogta férfias
278 29|        sárgát, vegyesen. Kora tavasz volt. Ez a színpompa boldogan
279 29|     Hihetetlenül magas, vékony ember volt. Amint a léggömb kabátjához
280 29|            az egész utca. Néha olyan volt, mint egy karó, fején a
281 29|            kakasokat, de egyiknek se volt foganatja, az én kis mélabús
282 29|           lakás csöndes, reménytelen volt, mint ahol gyógyíthatatlan
283 29|             tõle. Feltûnõen értelmes volt az arca, öreges és csüggeteg,
284 29|              négy ficánkoló gömbbel, volt valami légies, meseszerû,
285 29|           kalapommal.~A költõ otthon volt, a dolgozószobájában. Komoran,
286 29|         csinálsz most?~- Várok.~Este volt, kilenc óra. Ekkor a fiú
287 29|              ugrott. Az arca piszkos volt és piros. Nagyot ugrott,
288 29|          most itt vagyok.~Hit és láz volt beszédében.~Apja csendesen
289 29|           hogy elkapjuk. De már késõ volt.~A gyerek a vékony fehér
290 29|              a levegõben. Lehetetlen volt utolérni. Dobáltuk utána
291 29|              az õ türkizszeme is kék volt. Egy folt ebbõl a végtelenségbõl.
292 29|             végtelenségbõl. Most egy volt vele, s az Istennel beszélgetett.~-
293 30|          arcocskádat. Ugye, szép idõ volt akkor?~(...Aranyidõ, lelkem.
294 30|         hajamat, és tornyos frizurám volt.)~- Láttam az arcképedet.
295 30|         varrtam neked.)~- Sok vendég volt a menyegzõn?~(...Kilencvenkilencen
296 30|         voltak ott?~(...Mindenki ott volt. A püspök lila talárban,
297 30|             ültem, aki nagyon sápadt volt. A fátyolommal hûtöttem
298 30|              füleimet. Csak a nyakam volt jéghideg. Mellettünk a násznagyok
299 30|           mindenki kicsit szomorú is volt. Az olajfák a szomszéd kertekbõl
300 30|  menyasszonyi csokrod is tearózsából volt, s emlékszem a fehér papírtölcsérre
301 30|            fiatalember majdnem szent volt. Gyakran kiment az éjszakába,
302 30|              frakkja csupa aranyfüst volt. A csillagok közt láttam
303 30|    fiatalember pedig, aki a te jövõd volt, s aki látja most magában
304 31|          mélylila árnyékok között. Õ volt a legkíváncsibb. A másik
305 31|           Tiszta, egyszerû és rendes volt ez a ház, s egyáltalán nem
306 31|     egyenruhában. Montholon tábornok volt, a császár fõmarsallja.~„
307 31|    szellemeskedését.~Az elõszoba nem volt barátságos. Hideg pompa
308 31|        fények bújócskáztak. Meleg is volt. Arthur fejfájásról panaszkodott.~-
309 31|             hüvelykjét. Nagyon fehér volt. Arcán ott ült a halál jegye.
310 31|         császárt. Egy idegen bálvány volt most, mely valaha a templomban
311 31|            ajtón.~A szigeten már õsz volt. Egy levél gurult elõttük.
312 32|      flörtjük kezdetleges stádiumban volt. Inkább sétáltam a fûben,
313 32|        hajlongtak. Minden esemény az volt, hogy megjelent egy zsömleszínû
314 32|             szõrû, fiatal foxterrier volt, virgonc stréberszemekkel.
315 32|              szemeivel. Édes kis dög volt. Határozottan tetszett nekem,
316 32|       roppant tevékeny és fontoskodó volt. Most láttam, hogy a kutyák
317 32|         pillanat múlva ismét elõttem volt a kutya.~- C... c... c -
318 32|      végzetesen érdekelt? Csak játék volt az egész, de komolyra fordult.
319 32|       lebegtem.~A család antipatikus volt.~Az apa, egy pöffedt, szemüveges
320 32|              az arca földszínû sárga volt, az öregkorral járó májbajtól.
321 32|           magát, múltkor ugyan kelés volt a hátán, de elmúlt; mézet
322 33|        voltunk elégedve. Idegenszerû volt és pajkos. Kifejezte azt,
323 33|            jutottak. Illedelmes baba volt, szerény és szemérmes, mint
324 33|            az apám lombfûrészmunkája volt. Még a kalapját se tette
325 33|    üvegtekintete is. Gõgös és önhitt volt, mint minden tárgy. Akkor
326 33|        parfümözi magát. Mindig kócos volt. Mindig éhes volt. Mindig
327 33|              kócos volt. Mindig éhes volt. Mindig jókedvû volt.~A
328 33|            éhes volt. Mindig jókedvû volt.~A babára hamarosan rávetette
329 33|         viaszmellét. Mennyivel szebb volt így. A babát bálványoztuk.
330 33|   nyersselyembõl. Egy hét múlva kész volt az új toalettje.~- Remek,
331 33|              terveztük. Óriási kalap volt, sárga és fehér selyemcsipkébõl,
332 33|             és raffinement remekmûve volt.~- Valami hiányzik - tépelõdtünk.~
333 33|           kalapján még a régi fátyol volt, de mikor leemeltem, nemegyszer
334 33|            karácsonyfát. Magas lázam volt. Az ágyamba hozták a borlevest,
335 33|      ijesztõen feketék és mélyek. Ez volt az elsõ szomorú karácsonyom.~
336 33|             Honnan jössz?~Egészen ki volt kelve magából. Arcát beteg
337 33|         kezét, amely hideg és nedves volt, s jótékonyan hûsítette
338 33|          napfény. Ráncos és gyulladt volt, mint egy vénasszony arca,
339 34|            kezdett az õszi esõ, künn volt az utcán, állás nélkül.~
340 34|        családnak csak vasárnaponként volt jobb napja. Délután összeverõdött
341 34|         elgondolkozik az életén. Nem volt szép az élete. Folytonosan
342 34|         sikálták a körmüket. Ez szép volt. Valahogy hasonlított a