Fejezet

 1 12|     nyerte az eszméletét. Az elsõ órák borzalmasak voltak. De azután
 2 15|          és boldogan lármáztak az órák, akárcsak élõlények lettek
 3 15|        Csak a szíve vert. Csak az órák ketyegtek. Neki ilyenkor
 4 15|          szíve dobogása a ketyegõ órák hangversenyében csak egy
 5 15|       Egyedül, magányosan élt, az órák altatták el, s az órák keltették
 6 15|         az órák altatták el, s az órák keltették föl. Tíz év múlt
 7 15|           menj még... Hallgasd az órák zenéjét... Maradj itt velem!...~
 8 15|         egymás után álltak meg az órák.~Egy reggel aztán megállt
 9 17|      tengert. Leültem a padra, és órák hosszáig néztem, míg süket
10 19|        keresni...”~Voltak azonban órák és percek, mikor sárga arcukon
11 19|   ismeretlen nõnek vagy kinek, és órák óta nem moccan. Az ablakot
12 24| Egybeolvadtak elõtte a percek, az órák, a napok. Mikor az ablakredõkön
13 27|    munkában, s este szívesen elül órák hosszáig az asztalnál, és
14 34|         Minõ búsan donganak el az órák. Szokatlan a délután, szokatlan
15 34|       meséld.~Kovács arca ragyog. Órák hosszat prédikál. Vallásos