Fejezet

 1 1 |          jöttek, seregben tódultak oda. Csak annyit érzett, hogy
 2 1 |     kérdezte Zsitvay.~- Vezess be, oda.~Az asszony szerette volna
 3 7 | Duna-partra lopózott ki esténként, oda, ahol a kõpart megszûnik,
 4 9 |          fehérnemûk közé dugdosta, oda, ahol a parfümösüvegeket
 5 9 |       szaladtam az utolsó szobába, oda, ahol apám aludt. Ma se
 6 11|           hogy a fiának csempéssze oda. Mindent látott és tudott.
 7 14|        gyermekkorba és még tovább, oda, ahol szegénynek egyedül
 8 15|    megköszönte a fényes lakást, és oda vonult föl a zengõ toronyszobába,
 9 16|          festett padokra, melyekre oda van írva: „Vigyázat”.~Szegény
10 19|            ebédeltek.~Késõn mentek oda, és úgyszólván egészen maguk
11 19|       mozdult. Nem tudni, mi vitte oda. Nem tudni, mit várt.~A
12 24|         róla. Az életét adta volna oda, ha - csak egy pillanatra -
13 24|            csillogott, a salétrom. Oda nyújtotta neki a kezét. ~-
14 30|        vendégszobába szállásolták, oda, ahol a mennyezetes ágy
15 32|       embernek látszol. Nem megyek oda.~- De ha szeretlek, te kedves