Fejezet

 1 3 |       meg a legnagyobbon, akit mindenki bámul és dicsér. Úgy érezte,
 2 8 |    egymás szavát sem értették. Mindenki beszélt, és senki sem figyelt.
 3 8 |     jól. A pufók hölgy, akinek mindenki bókolt, mennyit megsoványodott
 4 18|         Ah - sóhajtott Ábel -, mindenki beteg, aki szõke nõbe szerelmes.
 5 19|        hálát érzett iránta, és mindenki iránt, aki körülötte volt.
 6 19|      most fogadja, uram, ön és mindenki, aki csak így gondolkozik,
 7 26|       a halottat. Amikor pedig mindenki kiment a szobából, lábujjhegyre
 8 26|     kék-ezüst gyászjelentését. Mindenki érezte ezt. A gyász mélyén,
 9 26|  történt ezen a napon ellenem. Mindenki egyetértett. Csak én álltam
10 30|            Kik voltak ott?~(...Mindenki ott volt. A püspök lila
11 30|        a borral. Nem tudom, de mindenki kicsit szomorú is volt.
12 34|        okvetlenül elõléptetik. Mindenki szereti. Négy gyermeke van,
13 34|   homlokán.~Egy pillanat múlva mindenki a szobájába tódul.~Kocsira
14 34| szentül meg van gyõzõdve, hogy mindenki az ellensége. Senkihez se
15 34|      számára. A gyertya lobog. Mindenki alszik.~Kovács az asztalra