Fejezet

 1 2 |             LIGETI ZENE~A fiatal fák közt ábrándosan csavargott a
 2 11|         szabadulni tõle. Szítta foga közt a levegõt, a száját elpittyesztette,
 3 13| tömjénfüstben, nászi ruhában virágok közt némán halad elõre.~- Egy
 4 15|            üvegpoharak és porcelánok közt, vizet hoz az üvegbe, s
 5 16|         szinte buján turkált a lapok közt, és valami hihetetlen vakbuzgalommal,
 6 16|     lihegésével kerestük sárga lapok közt egy ember életét, azt, ami
 7 17|     sötétsége, s õ a két végtelenség közt rongyosan, hitetlenül dalol...
 8 18|         idegen ember. Aztán könyveim közt is turkáltak. Egy napon
 9 19|               Egész nap régi könyvek közt ülve, régi írásokat lapozva,
10 21|      magányos sétáimon, a ligeti fák közt láttam távolról. Mindenütt
11 27|             föl:~- Jaj, ottan, a fák közt.~Az asszony félhangon mondta:~-
12 30|          aranyfüst volt. A csillagok közt láttam az arcát.)~- Egy
13 33|              hótól roskadó fenyvesek közt szánkáztunk. De a kis csizmám
14 33|        karácsonyom.~Ilyen gondolatok közt aludtam el.~Éjfél felé,
15 34|          Gazember - sziszegi a fogai közt -, gazember.~Nyár felé egy