Fejezet

 1 15|             a mesét? Nem ismeri Vic Henri történetét, mirõl a vén
 2 15|       Henrik kegyeltjérõl. Ez a Vic Henri híres és okos ember volt,
 3 15|     teljesen mûvészetének élhessen. Henri azonban szépen megköszönte
 4 15|            az Isten szomszédságába.~Henri azonban nem érezte magát
 5 15| méltóságosan hirdették a tûnõ idõt. Henri szeretettel hajolt föléjük,
 6 15|              Fönn a nagy toronyóra, Henri pompás és remek mûve pontosan
 7 15|         valóságos sorfalat állottak Henri elõtt. Az öreg hosszú lépésekkel,
 8 15|               Azt mondják, szent...~Henri azonban gyorsan eltûnt elõlük,
 9 15|            fejét.~Egy májusi reggel Henri szokása szerint lecsoszogott
10 15|          volt.~- Jó reggelt, atyus!~Henri korholva csóválta fejét.~-
11 15|         kosarát.~- Majd én segítek.~Henri megdöbbenve állott elõtte.~-
12 15|       gyönyörû tavaszi reggel volt. Henri reszketve nézett le a szédületes
13 15|    csábítják a férfiakat a pokolba. Henri sírt. És azon a napon hiába
14 15|            csendesebb lett a szoba. Henri ágynak esett. Nem volt senki
15 15|          tovább a mese szálait, Vic Henri regényes, halálos szerelmét.