Fejezet

 1 2 |          Ha most idejönnének...~És csakugyan jöttek. Mind a tízen. Pokoli
 2 5 |       jönni... Ide mihozzánk...~És csakugyan, titkos társaságunk évrõl
 3 5 |            azután elég lesz.~Tódor csakugyan nem készült hosszú életre.
 4 5 | tizennyolcadika van...~Az égboltot csakugyan vékony, tüzes pászmák szelték
 5 13|       rágondolok... De a kép is.~- Csakugyan. A kép is elsápad.~- Még
 6 15|           szaladt föl a falépcsõn. Csakugyan olyan volt, mint egy cigány
 7 18|            vették-e szívességemet. Csakugyan itt voltak. A hamutartóban
 8 20|    maradjatok békén.~A két testvér csakugyan megszerette egymást. Ettõl
 9 23|            Tévedsz - dadogta -, én csakugyan tudok kínaiul. Nem dicsekszem
10 23|            ez a szerencsétlen most csakugyan tanul kínaiul.~- Óriási -
11 25|            és régi helyemre ültem.~Csakugyan figyeltek. Néhányan fölálltak,
12 25|     pillanatban - egyszerre mind - csakugyan fölismertek. Egy idegen
13 25|           tökvirágokra. Ez egyszer csakugyan megtörtént. Mintha derengeni
14 32|    Megvetlek.~Szégyelltem magamat. Csakugyan rosszul szólítottam meg,
15 34|             hogy kutyabaja. Kovács csakugyan meghízott. A sok kenyértõl