Fejezet

 1 4 |            felsóhajtja. Ezt sohase éreztem.~AGGLEGÉNY. félvállról.
 2 4 |           de ezt én soha... sohase éreztem.~AGGLEGÉNY. Hallod, ez csak
 3 10|            nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Végül váratlanul
 4 10|           félelem egyre dagadt, és éreztem, hogy az egész szobát betölti
 5 13|       össze. Sokáig néztem õket, s éreztem, valami állandó, valami
 6 14|          karjaimat, és sokszor úgy éreztem, repülni is tudnék.~Nagyapó
 7 14|       mentem vele, annál kisebbnek éreztem magamat, annál inkább kellett
 8 15|         halkuló szívdobbanását, és éreztem, mint lassúdik vele együtt
 9 17|          akkor már egész világosan éreztem, hogy ha akarom, ha nem,
10 21| változásban valami újság szükségét éreztem. Rózsi pedig még mindig
11 25|          tétováztam. Azután, mikor éreztem, hogy kezükbe kerültem,
12 25|          Tapintottam a homlokomat. Éreztem a rácsapzó hajat, az én
13 26|          és terhes, szõke kontyán. Éreztem, hogy elsápadok.~Õ is elsápadt.