Fejezet

 1 1 |       hõkölt hátra. Aztán mohón tekintett körül. A szoba a sok fûrésszel,
 2 1 |        piros, egészséges arcára tekintett, aztán az urára, és nem
 3 14| elálmosodtam. A szemem meredten tekintett, levegõhullámok cirógattak,
 4 19|    kávéházi asztalok körül, úgy tekintett, mint a gyilkosokra. Ez
 5 20|  Szelíden, megértõen, bánatosan tekintett rá.~Bella bement a szobába.~
 6 21|        felém fordult. Aztán rám tekintett, talán, hogy magánya titkát
 7 22|         kõarc, és szinte apaian tekintett rá:~„Ki vagy te - akarta
 8 24|      szorította. Lopva az órára tekintett, s látta, hogy még csak
 9 25|    szájából a szivart. Zavartan tekintett rám:~- Bocsánat, kérem,
10 30|  apámhoz fordultál. Õ is feléje tekintett egy pillanatra, nagyon félve,
11 30|     magában a múltadat, mereven tekintett maga elé, mintha aludnék,
12 31|  cipõire.~A három angol riadtan tekintett rá. Az egyik mélyen leemelte