Fejezet

 1 7 |     vonat hosszú-hosszú füttye sírt föl az égbe.~Péterke fejében
 2 12|        hozta a haját. Ilyenkor sírt. Ezek az élettelen és nyugalmasan
 3 14|        keservesen, hangtalanul sírt.~Én éjfél felé Arcóban voltam.
 4 15|     férfiakat a pokolba. Henri sírt. És azon a napon hiába kopogtak
 5 20| alsónadrágban, harisnya nélkül sírt, egész éjjel sírt, úgyhogy
 6 20|       nélkül sírt, egész éjjel sírt, úgyhogy sûrû és szép szakálla
 7 20|        egy spongya. A leány is sírt. A régi szerelmét siratta.
 8 20|  szerelmét siratta. Az anya is sírt. A gyermekeit siratta. Némán
 9 24|      már nem volt.~2~De késõbb sírt. A kis asztalára borult,
10 24|         és keservesen, jóízûen sírt. Le se vetkõzött éjjel.
11 26|        hittem neki. Csak anyám sírt keservesen. Mi némán álltuk
12 26|       Mint egy halott.~A leány sírt a tavaszi fûben. Mi indultunk.