Fejezet

 1 3 |     segélysikoltás.~Az asszony leült a pamlagra, és várt, míg
 2 10|        a névjegyet. Elolvasta, leült.~„Milyen különös - gondoltam -,
 3 11|      bal kézzel - a levegõben, leült és osztott. Újra õ nyert.~
 4 16|      Vendégem sem tiltakozott. Leült egy székre, az íróasztal
 5 19|       Azután bejött a szobába, leült a székre, és bámulta a lélegzõ
 6 19|    érzelmesen.~A nõ köszönt és leült. Ez az a kis budapesti leány,
 7 20|    hozna a posta levelet.~Újra leült az asztalhoz. Most már nyugodtan
 8 21|      után érkezett, otthonosan leült az ágyra, és a kályhába
 9 21| Szegény, szegény lány...~Rózsi leült a díványra, és a képeket
10 22|        Sokáig álldogált itten. Leült a padra. Sóhajtva járkált
11 27|    kérdezte rekedten.~- Semmi.~Leült egy székre. A fejét a tenyerébe
12 33|      és lábait keresztbe téve, leült mellém. Az éjjeli mécses