Fejezet

  1 1 |         szemöldökét, és gondolkozott. Már a zsebébe nyúlt a kulcsért,
  2 1 |            eszmélt föl, mikor a férje már elõtte állott, s a vállára
  3 1 |               voltál.~Másnap az orvos már megkezdette rendelését.~
  4 1 |              órakor jött haza. Az ura már az asztalnál ült, és várta.
  5 1 |             se gyógyította, hogy most már tudja, mi van a titokzatos
  6 1 |            mosolygott.~Egy hónap után már szabad volt fölkelnie. Lesoványodott
  7 1 |              borult a vállára:~- Most már megértelek. De látnom kellett.~-
  8 2 |             is jobban szeretett volna már egy olcsó és becsületes
  9 2 |              utcában. Mert a csavargó már nem is akart semmit sem
 10 2 |            liget is ébredezni kezdett már. Fiatalos asszonyok suhantak
 11 2 |               füstje.~A csavargó most már összebarátkozott a homállyal,
 12 2 |        egészséges. Némelyiknek mintha már enyhe kis pocakja is lenne.
 13 2 |              pocakja is lenne. Mintha már az aranyláncot is lehetne
 14 2 |          istenkáromlás és õrület volt már. Az erõs, kövér úri gyerekek
 15 3 |          fekete szalaggal kötötte át. Már reggel ebben a toalettben
 16 3 |                Nekem pedig tetszik.~- Már bocsáss meg, csupa közhely.
 17 3 |       hosszadalmas vidéki néni, kinek már puszta nevétõl is futottak
 18 3 |           várta a történendõket.~Most már napokig távol maradt. Semmit
 19 4 |               Agglegény és a Férj ül. Már söpörgetni kezdenek, a székeket
 20 4 |           jönnek, álmosak, mámorosak, már unják is egymást, de mégse
 21 4 |          tudnád, mi egy asszony. Most már olyan komolyan játszik,
 22 4 |             most négy óra. Az asszony már éjfélkor felébredt. Azóta
 23 4 |            magára, és a másik percben már lobog a melegítõ. Egy szót
 24 4 |        hazamenni.~FÉRJ. felkel. Pedig már igazán mehetünk.~AGGLEGÉNY.
 25 5 |             az égre szegezték.~Késõbb már a fiú mutogatta nekünk a
 26 5 |         aranylánc himbálózott. Ezeket már dédapja koptatta, és így
 27 5 |             el, mert húszéves korában már kopaszodni kezdett.~- Még
 28 5 |              kutyák. A csillagász fia már gyakran napokig feküdt az
 29 5 |        képeskönyv, s a csillagász fia már csak homályos pontként derengett.
 30 5 |     bizonytalanul lebeg elõre, mintha már a csillagos magasságokban
 31 6 |             lovardája, melynek eresze már ad valamicske árnyékot,
 32 6 |           kövér bíró. Egy pillanat, s már itt van. Porszín nyári ruhát
 33 6 |            Csak akkor kiáltunk, mikor már tíz-húsz lépésre fújtat
 34 6 |               Amikor ezt átgondoltuk, már nem voltunk többé gyerekek.
 35 7 |           szagát, de a szája szöglete már mosolygott. A habok locsogása
 36 7 |        meglebegtette izzadt fürtjeit. Már ott táncolt a szilajon tajtékzó
 37 7 |             Péter ezután alig gondolt már a tengerre. Karjai megerõsödtek,
 38 8 |              Fél négy lehetett.~Ekkor már az utcákra csokoládészínû
 39 8 |              nyelt.~Mire megérkeztek, már gyújtogatták a lámpákat.
 40 8 |             jól mulatnak, nélküle is. Már az anyja se törõdik vele.
 41 8 |              leány lenne.~- Igen? Ezt már sokan mondták nekem.~Szavai
 42 8 |              és még több fiú. A lárma már olyan nagy volt, hogy egymás
 43 8 |            mellett kapott helyet. Itt már kissé érdekesebb volt a
 44 8 | megsoványodott a nyáron Marienbadban, már harmadszor vett a habostortából.
 45 8 |              elõtt. Most az öreg urak már kurjantottak is. A körszakállas
 46 9 |           kisdiák a nagyobbakra, akik már letették a vizsgákat, latinul
 47 9 |            beleszólnának az életembe. Már hátra se merek tekinteni.~
 48 9 |          kellett, és mikor elment, én már nem is sirattam. Elõbb búcsúztam
 49 9 |               mintha távolodott volna már. Máskor oly közelnek tetszett,
 50 9 |              Miért írom ezt a naplót? Már tíz éve nem gondoltam ilyesmire,
 51 9 |               hogy jutottam idáig. Én már gyermekkoromban halottak
 52 10|               marad ily sokáig? Talán már nem is jön?~De berregett
 53 10|             bután.~- Bálint. No, menj már.~- Hová?~- Hát ide... a
 54 10|           Talán félt? Szerettem volna már kijönni, de nem lehetett.~
 55 10|         akarjuk szedni: felrezzenünk.~Már nem tudtam nevetni.~Egy
 56 10|            fél óra régen elmúlt. Most már mozognom, recsegnem kellene.~
 57 10|            van, egy grimaszt, amibe õ már beletörõdött, de az én hitemet
 58 10|               zárva, a kulcsát Viktor már elvitte. Gyertyájának lángja
 59 10|         felöltõjét, elfújta a lámpát. Már indul. Érzem, hogy most
 60 10|              az április bolondja...~- Már nincs április elseje - szólt,
 61 11|   megkopaszodott, a haja a halántékán már deresedett, de porcelán
 62 11|            alig változott. Októberben már együtt lakott a feleségével
 63 11|            nézett. Az asszony azonban már osztott. Cézár vállat vont,
 64 11|            megint az apa nyert. Cézár már bosszankodott, hogy mindig
 65 11|            verejtékezve, szívdobogva. Már meg se nézte a lapjait,
 66 11|                s a szája görbületében már ott settenkedett a pityergés.
 67 11|            apja a kártyát. A pénztárt már harmadszor nem ürítették
 68 11|            szótlanul nézett maga elé. Már éjfélre járt az idõ. A felesége
 69 11|              kellett volna tennie. De már késõ volt. A gyerek felugrott
 70 12|              csendben, késõbb azonban már bor került az asztalra,
 71 12|           rémei. Déltájban öcsém arca már piros foltoktól izzott,
 72 12| iszonyatosságokba, csak hallgattuk, s már azon is csodálkoztunk, hogy
 73 12|         Mindig félrebeszél... De most már nem bírom ki tovább...~Kérdõleg
 74 12|         elfelejti. Nem felejtette el, már reggel róla beszélt. Az
 75 12|            szobából. De egy óra múlva már vissza kellett hoznunk,
 76 12|               bánatot éreztünk, amely már nem is fáj, és enyhe, nagyon
 77 13|              ilyen holdas mezõ. A kép már egész ragyogással néz le
 78 13|            meredtem a kép szemébe. Ma már csak annyira emlékszem,
 79 13|             mindig erõsebben néz rám. Már olyan fekete, hogy majdnem
 80 13|             fekete nap, és a fényétõl már magát sem látom... Látja
 81 13|                 Én is úgy érzem, hogy már útban van.~- Már nem is
 82 13|          érzem, hogy már útban van.~- Már nem is vagyunk egyedül,
 83 14|          beszéltek volna.~Öt óra felé már sötétült az ég, és a sötétkék
 84 14|               A második találkozásnál már nem álmodtam, nem képzelõdtem,
 85 14|               októberi reggeleken. Ma már nem varrja fel neked. Züllött
 86 14|            síneken közelgett, és most már nem haragudott rám. Vezetni
 87 14|     ismeretlen, és mégis ismerõs. Itt már jártam egyszer. Azután egy
 88 14|         kitépni kezemet a kezébõl, de már nem lehetett. Késõn volt.~
 89 14|               és künn is éjszaka volt már.~Nagyapó felkelt a régi,
 90 15|        belemelegszik a csevegésbe, és már le is ül a székemre. Szeret
 91 15|               regél, bár az óramutató már az egyes felé siet. Ma újra
 92 15|             ez a mese zeng fülemben.~~Már csak homályosan emlékszem
 93 16|       ragyogott föl kopasz feje. Most már láthattam arcát. Ó, a szemei
 94 16|            izgatott. Egészen kipirult már. Bizonyosan korán kelt,
 95 16|     íróasztalról lógatva lábait. Most már érdekelt az öreg. Mit akarhat
 96 16|             újra elém botlott, s most már õ szólított meg szorongó,
 97 16|            Hiszen emlékszem reá. Most már emlékszem. Eszembe jutott
 98 16|              Álmosan hallgattam. Most már láttam, hogy csak a mérges
 99 16|              lázasabban beszélt.~Künn már gyöngén virradt. Szemben
100 16|           mint akinek semmije se volt már, kifacsarva, összegyûrve,
101 17|           Végre õ kezdett beszélni:~- Már tíz éve tart ez.~Az ismeretlen
102 17|               elhagyatott volt. Akkor már derengett bennem az a babonás
103 17|               tudom, hogyan. De akkor már egész világosan éreztem,
104 17|         egyszer, századokkal ezelõtt, már éltem itt, és verekedtem
105 18|           Nyugati pályaudvarnál pedig már mosolygott. Ábel a diadala
106 18|            Ábel követte.~A Váci utcán már egymás mellett mentek. Ábel
107 18|               és a pohárka.~Nemsokára már egészen beleszoktam a szerdai
108 18|     otthonosabbak lettek, s néha-néha már nem is tüntették el a kísértetjárás
109 18|            elfeledtem. Fél éve jártak már hozzám. Nem törõdtem velük.~
110 18|    megköszönjem eddigi szívességedet. Már régen szakítottam. Nézd,
111 18|            újra egy másik férfi.~Most már világosan láttam a helyzetet.
112 18|            újra lesbe álltam, de most már a lépcsõházban.~Az asszony
113 18|          tehát még fennmaradt.~5~Most már izgatott voltam. Dobogó
114 19|             gyilkosokra. Ez az érzése már megvolt réges-régen, mikor
115 19|            iránt, aki körülötte volt. Már nem volt idegen. Ezek az
116 19|              is látod, mikor a szemed már nem tudja követni, egy napsugár
117 19|        fordulva tovább aludtak.~A ház már ébredt.~Különös, kaszárnyaszerû
118 19|              és köpölyözésrõl beszél.~Már magasan állt a nap, mikor
119 19|              kis budapesti leány, aki már tudja, mi a jómodor, mi
120 19|                 Üljön le.~- Köszönöm, már ülök.~A beszélgetés ezzel
121 19|              Igen? - mondta halkan. - Már ül? Érdekes.~És nevetett.~
122 19|             ennyit szólt:~- Nem.~Most már nem volt menekvés.~Mózes
123 19|           huszonöt éves volt, és most már huszonhat. Ha meggondoljuk,
124 19|               elõtte.~Délfelé azonban már felpezsdült az élet. Felpezsdül
125 19|              földet, fölötte az eget, már majdnem kellemes is rágondolni,
126 19|     kikészíteni a háziasszonynak, aki már rájuk unt. A szomszédok
127 19|            óta nem moccan. Az ablakot már többször kinyitotta egy
128 19|               Mit keres itt?~11~Mózes már igazán semmit se keresett.~
129 19|          elmegy innen, semmit se visz már magával. Mégis mennie kellett.~
130 20|        egészen éjfélig. Anya rendesen már alszik, mikor lefekszem.
131 20|             Újra elolvasta a levelet. Már nyolc oldal tele volt írva,
132 20|              leült az asztalhoz. Most már nyugodtan és gyorsan írt.
133 20|             alig érve, s a pillantása már egy búcsútekintet, egy átutazó
134 20|                Ezt a képet küldje el?~Már nem lehetett habozni. A
135 20|            emléke élt. A tanító pedig már tíz éve meghalt. De ott
136 20|       válaszolt neki.~Egy hónap múlva már mindennap váltottak levelet.
137 20|        elfelejtették. A fotográfiáról már nem is ír a fiatalember,
138 20|    Kétségtelenül megfiatalodott. Néha már majdnem bájos is. Világoskék
139 20|          Ájuldozva mondta Bellának:~- Már megint kezdi.~- A szerencsétlen -
140 20|            hogy ez az utolsó. A többi már szürkeség lesz, por és szél,
141 21|                Szeretlek.~- Igen. Ezt már hallottam. Most mondj valami
142 21|               eltûnt a föld színérõl.~Már nyár volt, piros foltok
143 22|           Ment föl a hegyre.~A hegyen már kevesen jártak.~Mikor fölért,
144 22|           okádta a meleget. A templom már hûvösebb volt. Sokáig álldogált
145 22|    találkozása van egy királlyal, aki már réges-régen halott.~„Mért
146 22|         folytatásod, király.”~Az arca már közel hajolt hozzá, de vajúdó
147 22|             roppant himnuszában.~Most már bátran és egyszerûen ment
148 23|           kacaj föloldó enyhületében. Már lehetett is hallani a röhej
149 23|              gondoltam magamban -, ez már maga is hiszi. Szegény.”~
150 23|             vontuk, ráhagytuk. Azután már daccal beszélt, senkit sem
151 23|        meglátogattam õt. Szobája most már egy tarka, rikító szarkafészekhez
152 23|             kórus.~De a kínai emberen már nem lehetett segíteni. Mogorván
153 23|           rongyaival. Pár hónap múlva már alig került szemünk elé,
154 23|           hajnal felé, az Üllõi úton. Már majdnem csontvázzá aszott.
155 23|   köszöntöttem, nem ismert meg.~Akkor már nagyon messze volt. Kínában,
156 23|                hogy az utolsó években már egészen jól beszélt kínaiul.~
157 24|          órakor volt. Erõsen fagyott, már egészen besötétedett, mikor
158 24|          kereste, és õ - ó, igen -, õ már nem volt.~2~De késõbb sírt.
159 24|              még sápadtabb lett. Most már sírni se tudott, s a könnyei
160 24|        meggyújtott két gyertyát. Most már tisztán látta Krisztinát.
161 24|             Három óra harminc perckor már nem vagyok itt.~- Csak harminc
162 24|               a kis Herman megnõsült? Már három éve. Gyerekük is van.
163 25|         bodrosan, szivarfüst módjára.~Már az elsõ pillanattól ellenszenveseknek
164 25|            fizettem, indulni akartam. Már rajtam volt a télikabát
165 25|     ordítozták karban. Pillanat múlva már ott ültem, sápadtan, mereven.
166 25|                Semmire sem emlékeztem már. Csak a munkásokat láttam,
167 25|              Az anyádra sem emlékszel már? - kérdezték többen.~- Az
168 25|               az egész asztal.~Ezután már alig engedtek szóhoz. Közrefogtak,
169 25|              derengeni kezdett volna, már nem voltak idegenek a részeg
170 25|              egy sötét folyosón. Most már tudom, ki volt az.~A vér
171 25|                Rohantam haza. Szüleim már bizonyára fenn vannak és
172 25|              történt. A másik percben már künn voltam az utcán, hazátlanul,
173 26|            fölhúzni, s az õ kis szíve már lejárt.~Másnap reggel házunk
174 26|               volt. Ilyenkor szobáink már homályosak. Lassan készülõdtek
175 26|              Azon tûnõdtem, hogy most már egyszer kisírom magamat,
176 27|               pupillái, a haját, amit már elfakított a sok festék,
177 27|               kerti golyók közé. Most már látták is a világos ablakokat,
178 27|            tortakés villogott.~A diák már a mellében érezte a kést,
179 27|          azonban ideges lett. Délután már félt. Este pedig óvatosan
180 27|                  rebegte.~- Alszik.~- Már?~- Igen.~- Ott?~- Ott.~A
181 27|     álmatlanságé volt. Másnap azonban már találkoztak. Elõkelõ, nagyszerû
182 27|             Valahol leskelõdik. Talán már a lépcsõn is áll. Vagy hallgatózik,
183 27|      jovialitás, egy görög bölcs, aki már évek elõtt végleges kompromisszumot
184 27|              zuhant, süllyedt lefelé, már nem szereti.~Kétségbeesett
185 27|           kapkodta magára a ruhát. De már késõ volt.~Kinyílt az ajtó,
186 28|              Látszik, hogy az asszony már elzápította az életét. Mostan
187 28|              cicák.~HARMADIK KÉP~Most már egészen elzüllött a kis
188 28|          mutatja sovány testét, amely már mint a csontváz, és komikus
189 28|              angyalai.~A leányok most már pityeregnek. Gyászos arccal
190 28|               leányok. Lenn a zenekar már kegyesen elõlegezi a gyászzenét,
191 28|              hogy készen vannak, most már jöhet.~A lepedõn megjelenik:
192 29|           mondta indulatosan. - Nekem már csak ebben a semminél is
193 29|          alszik. Egészen elpohosodott már. Gonosz, öreg az arca, mint
194 29|              beteg van, s a környezet már belefásult a tudatba, hogy
195 29|               elhízott filozófusé, ki már csak a mozdulatlanságban
196 29|          virgonc lesz. Pár nap múltán már látszik a hatása. Csakhogy
197 29|       kitekintett az ablakon.~- Rajta már nem lehet segíteni - mondta
198 29|              léggömbökkel. A szobámat már egészen földúlta. Ha hazamegyek,
199 29|              minden jól ment. De most már belátom, hogy az orvos elvetette
200 29|           karunkat, hogy elkapjuk. De már késõ volt.~A gyerek a vékony
201 29|               égbe, s pár perc múltán már semmit se lehetett látni.~-
202 29|              csodálatos dolog történt már, hogy nem is csodálkozom
203 30|              Egy éve, két éve fekszem már itt. Úgy unom magamat. Siess,
204 30|              a te lakodalmadról, amit már annyiszor elmeséltél, a
205 30|           Kilencvenkilencen érkeztek. Már egy hét elõtt megjöttek.
206 30|              és kevélykedve. A déliek már egy hét elõtt jöttek a szomszédos
207 30|       folytatom. Hisz annyit meséltél már, anyuska, róla. Én kívülrõl
208 30|                  Igen, igen.)~- Pedig már nagyon szerettétek.~(...
209 30|           Senkihez se szólt.~(...Most már emlékszem reá. Nem evett
210 30|              hallott.~(...Reggel felé már jobban láttam.)~- Reggel
211 30|             elborulva.~(...Az ablakok már ragyogtak.)~- Õ pedig várt
212 31|          halál jegye. Ebben az idõben már a gyomorrák és a nyavalyatörés
213 31|               ki az ajtón.~A szigeten már õsz volt. Egy levél gurult
214 32|                 Kutya - mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul,
215 32|             levegõt, tüszköl, s aztán már rendben van minden. Azok
216 32|               Mit tagadjam, hogy most már végzetesen érdekelt? Csak
217 32|     szenvedtem, és a cukor is, s most már minden energiámmal akartam
218 32|       félszemmel odasandítottam. Most már égett a fülem az idegességtõl.
219 32|              Egyik kamasz rám bámult. Már a könyökünk is érintkezett.
220 32|               hogy ideültem melléjük. Már régen figyelnek, látják,
221 32|                okos lurkók, a Pistike már tudja s Szózat-ot is, mindjárt
222 33|             tartózkodása, a szõkesége már az elsõ pillanatban fölkeltett,
223 33|               nem értettem, miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette,
224 33|             kedves.~A baba iránt most már határozottan érdeklõdtem.
225 33|          Letéptük róla a ruhát, amely már évek óta a testéhez tapadt,
226 33|         hajnalig táncol.~Karácsonykor már a legjobb barátok voltunk.~
227 33|             megállapítani, él-e, vagy már meghalt. Csak azt láttam,
228 34|           Reggel háromnegyed nyolckor már megjelenik a lépcsõkön,
229 34|         Kovács kórházi ágyon fekszik. Már felvette a betegek szomorú
230 34|         elõkészítik az operációra, és már viszik is a kipárnázott
231 34|            tudja, hogy egy perc múlva már aludni fog. A levegõ vörös
232 34|         kórházat, két hét múlva pedig már bemehet a hivatalába. Kovács
233 34|            utolsó órában.~- De hiszen már egészen jól vagy - vitatkozott
234 34|            összeszólalkozott, és most már szentül meg van gyõzõdve,
235 34|         közbeszóltak, mert az egészet már könyv nélkül tudták.~- Most