Fejezet

 1 1 |    látnom kellett.~- Mit.~- Hogy engem is úgy szeretsz, mint õket.~
 2 4 |       leghûbb állata. Te, az vár engem, és illedelmesen köszön,
 3 9 |    életbõl. Magamról tudom, mert engem is elfog az az érzés, valahányszor
 4 10|       eltûnt, a szekrénybe zárt, engem is beugratott. Gégémbõl
 5 13|  szenvedne.~- De akkor szeretett engem. Várt reám izgatott éjszakákon,
 6 14|             sikoltottam. - Hagyj engem itt. Menj vissza magad.~
 7 18|         Az asszony, ki nem ismer engem, lakásomra hoz valakit,
 8 18|   valakit, aki szintén nem ismer engem, akárcsak õ, és most két
 9 25|       szerelmére, miért kínoznak engem?~- Gyere az asztalunkhoz -
10 26|       függönyöket leeresztették. Engem aludni küldtek. De egy óra
11 32|      hogy elûzzem az unalmát. De engem egy csöppet sem érdekel,
12 34| személyemért. Hisz önök ismernek engem, s tudják, hogy nekem igazán