Fejezet
1 1 | képzelõdjél. Menjünk.~- Várj csak. A sötétben valami acélállványt
2 1 | szobákon át, s egyszerre csak belebukik a halálos ürességbe,
3 1 | seregben tódultak oda. Csak annyit érzett, hogy ezek
4 1 | Aztán végigsétált a szobán. Csak ennyit mondott:~- Hiszen
5 1 | ült az ágyánál. Elõször csak nappal. Azután éjjel is.
6 1 | pedig nyomban kijózanodott, csak ennyit mondott:~- Ide, uraim,
7 2 | üterek is vidoran ketyegtek. Csak az arc volt petyhüdt és
8 2 | semmit sem ezen a világon. Csak pihenni. Utálta az ágyát
9 2 | mellé, de szomorúfûz sehol. Csak éppen õfelette búsult nehéz,
10 2 | gyermekvisongás egy zûrzavarba olvadt. Csak azt érezte, hogy végre bosszút
11 2 | moslékját, a szemetet.~De õ csak mosolygott.~Végre jött a
12 3 | csupa közhely. Siralmas. Csak nem fogod kiadni? Dobd el.~
13 3 | lángoló ambícióval, ahogy csak a tehetségtelen nõk tudnak,
14 3 | kiverni, de gyönge volt, s csak ennyit tudott kinyögni:~-
15 4 | föléje hajolok.~FÉRJ. Nézd csak, szerelmes a feleségébe.~
16 4 | éreztem.~AGGLEGÉNY. Hallod, ez csak természetes.~FÉRJ. észreveszi,
17 4 | FÉRJ. Az ördög érzeleg. Én csak titeket sajnállak, szegény
18 4 | FÉRJ. Mi bajod?~AGGLEGÉNY. Csak azt akarom mondani, hogy
19 5 | jártam vele iskolába. Eleinte csak az fûzött hozzá, hogy barátaim
20 5 | nagyon szelíden mosolygott. Csak az alvók tudnak így mosolyogni.
21 5 | hogy félig szántuk is, s csak a szívünk másik felével
22 5 | süllyedõben volt a hajónk, csak reá tekintettünk. Ilyenkor
23 5 | rendesen észre se vettük, csak azt láttuk, hogy a legkonokabb
24 5 | rajzolódtak. De egyszerre csak közöttünk voltak, és velünk
25 5 | fordított hátat a nõknek is, és csak egy szürke szemû, ovális
26 5 | rájött, hogy a csövön át is csak annyit látunk, mint puszta
27 5 | zavartabb lett, s már-már csak madárijesztõként állítottuk
28 5 | össze. Az éjjeliszekrényen csak egy képeskönyv volt, amit
29 5 | többször egymás után:~- Csak ne emlékezném!~Az apja kutyája
30 5 | s a csillagász fia már csak homályos pontként derengett.
31 6 | vagy õrült szeméhez, aki csak bámul a porba, s nem lát.~
32 6 | lovarda kapujához. A csendben csak szívünk kalimpálása hallik.
33 6 | hogy nem bírunk kiáltani.~Csak akkor kiáltunk, mikor már
34 6 | pöffedt kövérségét, ahogy csak a gyermekek tudnak gyûlölni.~
35 6 | virágzó hájába, melybõl csak kopasz feje látszott ki,
36 7 | mosónõ nem figyelt a hangra, csak intett a fejével, hogy jól
37 7 | hõségtõl. A hold is éppen csak hogy berémlett a zöld, füstölgõ
38 7 | felé akart menni. Érezte, csak el kellene indulnia, a szíve
39 7 | ilyenkor egy szót se szólt, csak az ajkába harapott, és a
40 8 | ebédlõasztal fölött lógott, és csak ilyen ünnepi alkalmakkor
41 8 | csütörtököt a nagy estélyen. Csak kevesen értettek hozzá.~
42 8 | nyomban letétette vele, és így csak az angyalos tányérban gyönyörködhetett.
43 8 | Köszönöm, elég jól.~- Csak el ne rontsa a gyomrát...~
44 8 | haragszik-e a kövér úr, vagy csak bolondozik? Száját szélesre
45 9 | kusza és zavaros kéziratból csak az alábbi részleteket közlöm,
46 9 | elhagytam. Tegnap este óta csak ezzel a gondolattal tudok
47 9 | Elõbb búcsúztam el tõle. Csak addig volt irtózatos, míg
48 9 | emlékszem a tekintetére. De csak huszonnégy óráig tartóztathattam
49 9 | tudnak más szerszámmal bánni, csak a kártyával, a tollal, és
50 9 | halántékomra, s elsütöm, mintha csak egy hangot nyomnék meg.
51 10| tizenegykor jövünk érted, csak leszaladtunk a kávéházba.~-
52 10| bútorok recsegését. Késõbb csak a csönd reszketett.~Amint
53 10| bizonytalanok, mert magunk elõtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe
54 10| hideg grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni, mikor
55 10| igazán a bolondok napja.~Csak az elbújtatott gyilkos érezhet
56 10| gyöngédséggel, amilyennel csak a diákok tudják kimondani
57 11| mosott ruha cirógatását. Csak zöld szemében égett valami
58 11| apa bort ivott és énekelt. Csak kilenc óra volt még, lefeküdni
59 11| egyszer megduplázták.~Még csak egy apró mozdulatot kellett
60 11| a halántéka hideg volt, csak hebegni tudott.~A gyerek
61 12| tükröt is megfordították. Csak egy tábori ágy maradt benne
62 12| bambusznádból volt, s a kertbõl csak véletlenül került a betegszobába,
63 12| zagyva iszonyatosságokba, csak hallgattuk, s már azon is
64 12| hogy néz. És hogy kiabál. Csak hallanád. Mindig a vörös
65 12| halkan. - De nem baj... Csak maradjon itt...~Azon a napon
66 12| Azon a napon folyton csak a vörös székrõl beszélt.
67 12| öcsémet? Vagy a láz õrülete csak véletlenül választotta ki
68 13| titkos udvarlásomat, amelyrõl csak mi ketten tudunk. A viszonyunk
69 13| meredtem a kép szemébe. Ma már csak annyira emlékszem, hogy
70 13| üres székre. Ó, jaj, hogy csak most tudtuk meg, ki állt
71 13| a küszöbön, ó, jaj, hogy csak most értjük, ki remegett
72 14| furcsa és színes esték csak Japánban vannak néha, virágos
73 14| ide?~Nem felelt semmit. Csak felhúzta bozontos szemöldökeit,
74 14| cigarettázni? És minek élni?~Csak a nehéz leheletû olajfákat
75 14| Késõn volt.~Hogy mi történt, csak nagyon homályosan tudnám
76 14| meddig tartott ez így. Csak arra emlékszem, hogy egyszerre
77 14| csillagtalan éjszakában.~Csak fákat láttam. Néha egy lámpát.
78 15| AZ ÓRÁS~Csak a szememet kell lehunynom,
79 15| kedvesen, szomorúan és elmésen, csak mintha haját porozta volna
80 15| mese zeng fülemben.~~Már csak homályosan emlékszem rá,
81 15| sokszor megállott éjszaka. Csak a szíve vert. Csak az órák
82 15| éjszaka. Csak a szíve vert. Csak az órák ketyegtek. Neki
83 15| ketyegõ órák hangversenyében csak egy hang.~Fönn a nagy toronyóra,
84 15| ajtaja. A plébánossal is csak ritkán váltott pár szót,
85 15| kis aranymadárka. Szorítsd csak a füleidhez. Hallod, hogy
86 16| hallgattam. Most már láttam, hogy csak a mérges hajnal mutatja
87 16| gyengén kacsintottak. De ez csak szebbé tette. Ez a gyengéd
88 17| nemzet viseletébõl telt ki. Csak a bajusza alatt bujkált
89 17| s menni, menni, mindig csak menni.~- Azután megérkezik
90 17| feküdtem elõtte, mintha csak láttam volna. A lábaim elõtt
91 18| boldogítanak. De a szõkék, akik csak árnyai a fekete nõknek,
92 18| árnyai a fekete nõknek, mégis csak õk értenek a csókhoz, az
93 18| végre dûlõre jutott a dolog. Csak egy szívességre akarlak
94 18| Délután a körben kártyáztam. Csak késõ éjjel vetõdtem haza.~
95 18| ivott az asszony. A másiknak csak az alján van még néhány
96 18| fel nyugtalan fejemben.~Csak pár hónap múlva találkoztam
97 18| Nem láttam senkit.~- Csak ki vele.~- Egy nagysága
98 19| lépésekkel mentek az aszfalton. Csak ez hiányzott még a tervükhöz.
99 19| inkább a környezetben. Lásd, csak mi változtunk. Itt újra
100 19| mint egy kinõtt nadrágot. Csak õ öregedett meg, a neve
101 19| mintha várt volna reánk. Csak a kisváros zárkózik el elõlünk.
102 19| ugyanebbe a munkába, talán csak azért, hogy másokban az
103 19| Alszol?~Senki se felelt. Csak a falióra járt.~Dániel mindig
104 19| gyertyatartók és a kilincsek. Csak karácsony reggelén éreznek
105 19| nevetett Mózes.~- Pompás. Csak egy kicsit más színû.~-
106 19| Harmadnap Dániel otthon maradt. Csak Mózes ment ki a vadászatra.~-
107 19| képzeld, hogy hívják?~- Csak nem...~- De igen. Marinak
108 19| szunnyadt ebben a névben.~Csak arról volt szó, hogy hol
109 19| A lány nyelt egyet, és csak ennyit szólt:~- Nem.~Most
110 19| játszanak a leányok.~- Nézd csak a piros kislányt a piros
111 19| rágondolni, s elmulat vele.~Csak haza ne kellene menni. Az
112 19| titkos iratokat másolnak.~Ha csak tehették, nem voltak otthon.~
113 19| besüppedt és kipúposodott, s csak két szem pislog belõle zsírosan
114 19| nem tágított.~Egyszerre csak az utcán termett a haragos
115 19| s egyszerûen és szelíden csak ezt akarta mondani:~„A fiatalságomat.”~
116 19| Ezt nem lehet megérteni. Csak önök tartják ezt természetesnek,
117 19| uram, ön és mindenki, aki csak így gondolkozik, az emberiség
118 19| azonban ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~- Jó estét.~
119 19| leroskadt egy székre, és mintegy csak magának mondta:~- Nem lehet.~
120 19| pityergõ hangon. - Dani... Csak ritkán nevezte így.~Most
121 19| Aztán Mózes kiment, és csak annyit mondott:~- A szoba
122 20| pálmák alá, ajtók mellé, s csak akkor szólt, ha kérdezték,
123 20| legyen, ha csúnya volt eddig. Csak ne bizseregjen és viszkessen
124 20| visszaeped a pohár szélére. Csak a halottak fotográfiája
125 20| állt az utcán.~Egyszerre csak nagy zuhanással dobta be
126 20| a leány megint gyanús.~- Csak nem.~- De igen.~- Ugyan... -
127 20| ezek betakarták, úgyhogy csak a mozdulatlan, sárga arca
128 20| nem is ír a fiatalember, csak róla, mindig, mindig õróla.
129 20| erõsen beszeszelve. Egyszer csak megint a rózsaszínû szegfûvel
130 20| szél, unalom és ásítás. Csak egy szegény bolond írja
131 21| Nem tudott mást mondani. Csak ezt az egy szót tudta. Mint
132 21| Világos, hogy ezt a lányt csak erõszakkal lehet lerázni
133 21| kísértetien. Mindegyiken csak egy szó. Az õ vallomása,
134 21| de a fordulónál megint csak felbukkant kevélyen, kaffogva
135 22| szemmel fogadná, és miért csak éppen ennek a kõnek mondhatja
136 22| olyan érzése volt, hogy csak most érkezett haza. Odakönyökölt
137 22| félrecsúszott nyakkendõvel. Csak a lelke fürdött bennük,
138 22| acélfürdõben. Az arca tündöklött csak a fényüktõl. Büszke, kemény
139 22| határozott és merész, aminõt csak harcias sisakok alatt lehet
140 23| a csõben a golyó, de még csak a kanóc serceg. Kíváncsi
141 23| elfojtani a kacajt. Egyszerre csak szétrobbant egy levegõvel
142 23| Nincs más ország, barátom, csak Kína. Ott szeretnék élni.
143 23| mehetett végbe a lelkében. Csak annyit láttam, hogy még
144 24| életét adta volna oda, ha - csak egy pillanatra - látja.
145 24| vágya. Arra gondolt, hogy csak a koporsóját látja egyszer,
146 24| De nincs idõm a beszédre. Csak harminc percig maradhatok
147 24| perckor már nem vagyok itt.~- Csak harminc perc - sóhajtott
148 24| pedig lassan másztak. Még csak öt perc múlt el. Huszonöt
149 24| tekintett, s látta, hogy még csak hét perc óta van ott a leány.
150 24| akarna mászni a zavarból. Még csak kilenc perc pergett le.
151 25| Sokszor gondoltam, hogy mindez csak álom. Most, hogy megtörtént,
152 25| Most, hogy megtörtént, csak a félelmet érzem, mely minden
153 25| elõbb kiszállni a kocsiból, csak jó sokára, a külvárosban,
154 25| volt a télikabát is. Erre csak az asztalomhoz sompolygott
155 25| verklizongora, mi pedig ittunk. Csak néha eszméltem föl. Kerestem
156 25| Semmire sem emlékeztem már. Csak a munkásokat láttam, kik
157 25| ellenállás nélkül.~- Várj csak - sivított egy kis göndör
158 25| a ruhámat, ingemet is, csak menekülhessek, és mehessek
159 25| Alig álltam a lábamon. Csak most fogott el igazán a
160 25| tudom, hogy mi történt, csak azt, hogy kiraboltak, és
161 25| éjjel, sem nappal nem látni, csak ebben a határozatlan félórában,
162 25| hallhatóan suttogta:~- Különös.~Csak ennyi történt. A másik percben
163 26| volt, nem is hittem neki. Csak anyám sírt keservesen. Mi
164 26| ezt kérdeztem magamtól:~„Csak ilyen ez?”~Sokáig csodálkozva,
165 26| mint valami vágyba. Hiszen csak egy kis vendég ment el,
166 26| ellenem. Mindenki egyetértett. Csak én álltam egyedül, egészen
167 27| legjobban. Félig ölelte csak. Félig átengedte magát a
168 27| Az oroszlánketrec lehet csak ilyen. Erre a gondolatra
169 27| kalitkában vagyunk. Még csak nem is védekezhetnénk. Én
170 27| és megelégedettség, amely csak az érett kor sajátja, s
171 27| volt, mint egy afrikai pap.~Csak néha riadt föl:~- Jaj, ottan,
172 28| felteszi az üres szemüveget. Csak üggyel-bajjal tud a beteghez
173 29| indulatosan. - Nekem már csak ebben a semminél is könnyebb
174 29| elhízott filozófusé, ki már csak a mozdulatlanságban és nirvánában
175 29| egyszer hozzánk, látogass meg.~Csak késõ nyáron mentem el, több
176 29| mezõkön, és nincs mód, hogy csak egy percre - értsd meg -
177 29| neki nem kell repülõgép, csak egy cérna meg egy gömb,
178 30| kezeimet, az égõ füleimet. Csak a nyakam volt jéghideg.
179 30| olajfák illatát is.~(...Csak maradj nyugodtan, fiam.
180 30| reá. Nem evett semmit.)~- Csak éjfél után ivott egy korty
181 30| mintha aludnék, de nem aludt, csak imádkozott érted. A láza
182 31| és mutatta:~- Ekkora.~- Csak?~- Igen. Inkább kicsike.
183 31| is nagyította. Alapjában csak egy jól táplált patkány.~
184 31| rendelünk, ennyit mondott csak:~- Bonaparte.~A tábornok
185 31| fordult.~- Most, ugyebár, csak ezeket öldösi?~A tábornok
186 32| CSAK EGY KIS FEHÉR KUTYA~Egy
187 32| Nem igazi kutyabarát. Csak afféle amatõr. Életét szenvedélyek,
188 32| könyveket és verseket ír, s csak üres óráiban gondol a kutyákra,
189 32| gazdám is azt mondta, s most csak kolonc és mócsing kerül
190 32| asztaláról. Te egyszerûen csak szórakozni akarsz velem,
191 32| már végzetesen érdekelt? Csak játék volt az egész, de
192 32| vigasztaltam magamat, hogy csak egy kutyáról van szó. Éppen
193 32| és szenvedtem. Lassanként csak ezt láttam, és az életem
194 32| rájuk és a kutyára, aki csak azért se nézett rám. Az
195 32| Õk azonban nem utaznak. Csak a gyorsvonatot várják, amelyen -
196 32| dühtõl, amikor beszálltam.~„Csak egy kis, fehér kutya - dörmögtem
197 33| iskolakönyvi olvasmány. Csak a szempillái hosszabbak
198 33| a kalapját se tette le. Csak a csipkés szoknyái világítottak
199 33| csillaga hanyatlóban van.~Csak egy forró, nyári délután
200 33| egész testét. Most láttam csak, mekkora a haja. A boszorkányos
201 33| zárt ajtók mögött folyt, és csak annyit tudok, hogy a babát
202 33| hogy ilyenféle elõítéletek csak a középkorban döntöttek
203 33| nekem. Csodálkoztam, hogy csak most vettem észre, és megállapítottam,
204 33| hogy a baba még rosszabb, csak szégyelli elárulni, és abban
205 33| betegségem sokáig tartott.~Csak tavaszra keltem föl az ágyból,
206 33| él-e, vagy már meghalt. Csak azt láttam, hogy a macskák
207 33| utolsó emlékem.~4~Késõbb még csak egyszer gondoltam reá.~A
208 34| nem tud szavakba foglalni, csak gügyög és nyeli sós könnyeit,
209 34| elégedve, akik a betegségben csak közönséges iskolaesetet
210 34| Kovács felkel, elsápad, csak az orra tüzel, kékvörösen,
211 34| neki a nyomor.~A családnak csak vasárnaponként volt jobb
212 34| korában se ismerte a mámort. Csak egy mámorra emlékezett.
213 34| elégedve magával, és mosolyog. Csak még egyszer a sárga földig
|