Fejezet

 1 1 |       a szenvedõk nyomait, és csöndesen eléjük állt fehér ruhájában,
 2 4 |      tavaszi felöltõm. Azután csöndesen, nagyon csöndesen az ágyhoz
 3 4 |      Azután csöndesen, nagyon csöndesen az ágyhoz lopódzom, és föléje
 4 10|       ragadt torkon. Kezemben csöndesen ketyegett az óra. A félelem
 5 12|   tõle, mintha félt volna, és csöndesen, keservesen elkezdett sírni.
 6 12|       ki, s mindnyájan valami csöndesen sírdogáló bánatot éreztünk,
 7 16|   öreg az elõszobába surrant, csöndesen egy íróasztal mellé kuporodott,
 8 18| ketten leszálltak. Az asszony csöndesen ment tovább a belváros felé.
 9 23|  viszketõ torokban szunnyadt, csöndesen, mint az ágyúdörej, mikor
10 26| katlant. Egy fához dõltem, és csöndesen sírdogáltam. Az izgalomban,
11 29|  Berthold, idegorvos - mondta csöndesen. Õszintén szólva, nem így