Fejezet

  1 1 |           emberi húsban fürödtek, s most is gyönge vérillatot árasztanak.
  2 1 |        káröröm se gyógyította, hogy most már tudja, mi van a titokzatos
  3 1 |           szobából, és megölelte.~- Most pedig megkapod a jutalmadat.
  4 1 |       Könnyezve borult a vállára:~- Most már megértelek. De látnom
  5 2 |              lélegzõ lombok között.~Most is a könnyû és léha ligeti
  6 2 |       cigaretták füstje.~A csavargó most már összebarátkozott a homállyal,
  7 2 |            A csavargó szédült.~- Ha most idejönnének...~És csakugyan
  8 3 |     szobájába.~- A posta - mondotta most, és egy nagy csomó levelet
  9 3 |     tiszteletdíjat. Az arcátlan. De most végre a kezei között volt.~-
 10 3 |            annyi gorombaságot, akik most egy szerény papírcsomóval
 11 3 | tehetetlenül várta a történendõket.~Most már napokig távol maradt.
 12 3 |             Ez a bús, rikácsoló szó most is úgy hangzott, mint egy
 13 4 |         Valaha iskolatársak voltak, most a húszéves találkozóról
 14 4 |         hogy éjfélre otthon leszek. Most gyöngélkedik.~FÉRJ. Nem
 15 4 |             tudnád, mi egy asszony. Most már olyan komolyan játszik,
 16 4 |         hogy maga is elhiszi. Nézd, most négy óra. Az asszony már
 17 4 |       mosolyog. Las-san. Az asszony most felnyitja a szemét. Érzem
 18 4 |        egyszer, kétszer, háromszor. Most még nagyobb a csönd, mint
 19 4 |            mindketten érezzük, hogy most szeretjük egymást legjobban.~
 20 4 |            hogy a legényszobám üres most, az ágy hideg, és úgy surranok
 21 4 |           Kicsit szédül a fejem. Én most nem merek hazamenni.~FÉRJ.
 22 5 |      széttörött, s az állvány csöve most sután bámult a csillagok
 23 6 |            Pali, álmélkodva. A néni most rápillantott.~- Ejnye -
 24 6 |      kapuban torkunkban bizsergett, most csiklandozó, orrcsavaró
 25 7 |          örökifjú, eres arcú vizet. Most azonban senkinek se beszélt
 26 8 |           díványra ültette.~Piroska most nézte a leányokat. A katonatisztek
 27 8 |         szétpukkadtak a nevetéstõl. Most is mondott valamit. Elkérte
 28 8 |         sokan mondták nekem.~Szavai most is harsogó nevetésbe vesztek.
 29 8 |           gyerekesek ezek a nagyok. Most játszanak elõttem, és fontoskodnak,
 30 8 |        fordította fejét. Ez a hölgy most a mamához fordult:~- Hogy
 31 8 |           volt, mint ozsonna elõtt. Most az öreg urak már kurjantottak
 32 9 |       sovány, halott emberek mintha most is beleszólnának az életembe.
 33 9 |          fekete szivarokat szívott. Most én szivarozom...~Szeptember
 34 9 |            nem gondoltam ilyesmire, most pedig egyszerre valami diktálja,
 35 9 |              és majd a pisztollyal.~Most még egy vallomást teszek.
 36 9 |    átolvastam, amit eddig írtam, és most, hogy felemeltem az õseim
 37 10|           Viktor.~- Te - szóltam -, most igazán valami újat kellene
 38 10|       Milyen különös - gondoltam -, most azt hiszi, hogy egyedül
 39 10|            ily hanyag és formátlan. Most nem is sejti, hogy lesik.
 40 10|           vizet ivott, ásítozott.~Õ most vár bennünket szegény, és
 41 10|             A fél óra régen elmúlt. Most már mozognom, recsegnem
 42 10|         mégis itt kell maradnom. Ha most elárulnám magam, talán õ
 43 10|              Már indul. Érzem, hogy most kell elkiáltanom magam.
 44 11|            volt, karácsonyi kártya, most került ki a kártyagyárból,
 45 11|          akikkel annyit társalgott, most újra elküldték neki névjegyüket,
 46 11|         székére. Újra osztottak, és most az anya nyert, a nyereséget
 47 11|           hozzá fordult:~- Vigyázz, most te nyersz.~Puha ravaszsággal
 48 11|          volt vörös rézfillérekkel. Most jó kártyát kapott. Mélyet
 49 12|       Délelõtt tíz óra volt. És még most sem felejtem el, minõ érthetetlen
 50 12|            Mindig félrebeszél... De most már nem bírom ki tovább...~
 51 12|   ditirambokat hárfázzon? Ki tudja? Most holtan hever. Elszállt belõle
 52 13|          Nézze a falon azt a képet. Most még sötétben van. Várnunk
 53 13|             robogó vonatban ülnénk? Most is felénk lebeg egy ilyen
 54 13|             A kép is elsápad.~- Még most is olyan gyönge. Ez volt
 55 13|                A szemembe néz.~- És most?~- Ne nézzen reám.~- Miért?~-
 56 13|   elpityerdül, de mégis mosolyog.~- Most mezõn sétálunk mind a ketten,
 57 13|      szemekkel, puha, forró kézzel. Most suhan be az ajtón, és fejünkre
 58 13|           székre. Ó, jaj, hogy csak most tudtuk meg, ki állt a küszöbön,
 59 13|         küszöbön, ó, jaj, hogy csak most értjük, ki remegett szavainkban,
 60 14|        vasúti síneken közelgett, és most már nem haragudott rám.
 61 15|          Quartier Latinban kóborlok most, és keresem azt a feketére
 62 16|          ragyogott föl kopasz feje. Most már láthattam arcát. Ó,
 63 16|          nem is ebédelt rendesen, s most gyengéden fáj a feje, és
 64 16|        íróasztalról lógatva lábait. Most már érdekelt az öreg. Mit
 65 16|  hazaindultam, újra elém botlott, s most már õ szólított meg szorongó,
 66 16|             is, a címére is. Mintha most is magam elõtt látnám. Le
 67 16|            Az ajtó újra kinyílt, és most éles, hideg léghuzam söpört
 68 16|            Éjjel és nappal kutatom. Most idejöttem. Ez az utolsó
 69 16|     találnom. Hiszen emlékszem reá. Most már emlékszem. Eszembe jutott
 70 16|           jött. Álmosan hallgattam. Most már láttam, hogy csak a
 71 16|        emlék kergette ide, amelynek most nem tudok végére járni.
 72 16|           magát. Hiszen ezt a mesét most gondolta ki.~Az öreg fölrettent,
 73 17|            a lagúna sekély vizét. - Most akár örökre is itt maradnék... -
 74 17|             ismeretlen megállott, s most alaposan szemügyre vehettem.
 75 18|            vagy.~- Igen - mondta -, most végre dûlõre jutott a dolog.
 76 18|         nincs találkád?~- Nincs. És most engedd meg, hogy ünnepélyesen
 77 18|         ismer engem, akárcsak õ, és most két idegen embert látok
 78 18|            ez újra egy másik férfi.~Most már világosan láttam a helyzetet.
 79 18|       Szerdán újra lesbe álltam, de most már a lépcsõházban.~Az asszony
 80 18|             tehát még fennmaradt.~5~Most már izgatott voltam. Dobogó
 81 18|     figyelmemért.~Fél év után végre most elõször maradtam otthon
 82 19|           ájulatos unalommal csöpög most is, mintha el se zárták
 83 19|       öregedett meg, a neve nem. De most, hogy homályos örömmel haladt
 84 19|           elõször jött a fõvárosba. Most újra fölébredt benne.~Mózes
 85 19|        voltak. A hajuk is szürke, s most is erõsen pomádézzák. Szorgalmasan
 86 19|       nyitva van. Ég a lámpa. Vajon most is õ lakik-e itt? Az ablakokat
 87 19|            mindig ott állt az égen. Most valami fájdalmas rokonszenvet
 88 19|           szoktak rendesen kávézni. Most, hogy nem kapták meg a kávéjukat,
 89 19|              még a lépcsõházban is.~Most, hogy újra beszippantották,
 90 19|           viták keletkeztek. Dániel most se akarta elismerni, hogy
 91 19|           ül? Érdekes.~És nevetett.~Most még nagyobb lett a zavar.
 92 19|           csak ennyit szólt:~- Nem.~Most már nem volt menekvés.~Mózes
 93 19|       tavaly huszonöt éves volt, és most már huszonhat. Ha meggondoljuk,
 94 19|       egyszer megijedt valamitõl, s most örökké ilyen ijedõsen néz
 95 19|             lázító életnek, s ezért most fogadja, uram, ön és mindenki,
 96 19|            Csak ritkán nevezte így.~Most volt hozzá legközelebb.~
 97 19|            az öreg, öreg fiút, mint most.~- Nem gondolod - mondta -,
 98 19|             mindent itt hagyott, és most, amikor elmegy innen, semmit
 99 20|        nyugalmat, ami belõle áradt. Most azt kérdezik tõle, szép-e?~
100 20|            tobzódott a csúfságában. Most végre egyedül van, nem kell
101 20|           utálatos varangyot. Bella most majdnem boldog volt.~A levelet
102 20|            Újra leült az asztalhoz. Most már nyugodtan és gyorsan
103 20|            kislány fotográfiája még most is üdén ragyogott. Ezt az
104 20|           és förtelme. Ez az arckép most lázakat kelt egy idegen
105 20|         elgyengült, megráncosodott. Most azonban önérzetesen lépett
106 20|             szenzációja nélkül. Aki most kel fel, azt is hihetné,
107 21|            Igen. Ezt már hallottam. Most mondj valami mást.~Rózsi
108 21|           és illata volt életemnek, most hatalmasan, borzasztóan,
109 22|            zavarosan forrong benne? Most oly rokonnak érezte a követ.
110 22|        olyan érzése volt, hogy csak most érkezett haza. Odakönyökölt
111 22|                király. Mi lenne, ha most ezzel a sápadt és züllött
112 22|         lángok roppant himnuszában.~Most már bátran és egyszerûen
113 23|  odasereglettek beszélgetni, s ezek most mind körülvették a kis újságírót,
114 23|                Az a szamár tanácsos most szentül hiszi, hogy te tudsz
115 23|           meglátogattam õt. Szobája most már egy tarka, rikító szarkafészekhez
116 23|     Képzeljétek, ez a szerencsétlen most csakugyan tanul kínaiul.~-
117 24|          kesernyés zamata. A ködben most angyalokat és rózsákat látott.
118 24|    betegedett meg tüdõgyulladásban. Most pedig egyszerûen elragadták
119 24|            arca még sápadtabb lett. Most már sírni se tudott, s a
120 24|           meggyújtott két gyertyát. Most már tisztán látta Krisztinát.
121 24|          mennem. Vedd ki az órádat. Most három óra. Három óra harminc
122 24|            év óta mindennap hívtál. Most beteljesült a kívánságod.
123 25|              hogy mindez csak álom. Most, hogy megtörtént, csak a
124 25|       anélkül hogy tudtam volna. De most, hogy nem láttam õket, még
125 25|          volna. Olyan jó lett volna most aludni a föld alatt, névtelenül,
126 25|          orvul, egy sötét folyosón. Most már tudom, ki volt az.~A
127 25|           Mindenemet odaadtam volna most, a ruhámat, ingemet is,
128 25|         Alig álltam a lábamon. Csak most fogott el igazán a rettegés.
129 26|       eszemben. Azon tûnõdtem, hogy most már egyszer kisírom magamat,
130 26|   lámpafényben fésülködött Margit.~„Most - gondoltam - megkérdezem,
131 27|             és a kenõcsök iskoláján most elérkezett a tökéletességhez,
132 27|    elõrementek a kerti golyók közé. Most már látták is a világos
133 27|       asszony.~- Észrevett valamit. Most olyan bánatos az arca. -
134 27|           sötét és szilaj.~- Te, ha most jönne!~- Nem jön.~- Itt
135 27|         gyönyör remegése.~- Hol van most?~- Nem tudom.~- Valahol
136 27|            kérdezte a diák.~- Igen. Most nincs szüksége rá.~- Hát
137 27|              kérdezte a feleségét.~„Most - szólt magában a fiú -,
138 27|              szólt magában a fiú -, most...”~A férj azonban a vörös,
139 27|           lefektesse.~„Mi történt?”~Most meglátja majd a jegyzeteit,
140 27|     mosolyogva.~A diák vizet ivott. Most tért magához az ijedtségtõl.~
141 27|         kaput. A kapu mennydörgött. Most érezte, hogy fönséges a
142 28|             pillant. Új csókolózás. Most meglátja a jelenetet. Homlokára
143 28|       tizenharmadik egész az anyja.~Most egyedül vannak a lógólámpa
144 28|             az anyjuk elszökött, és most árvák. Mintegy vezényszóra
145 28|          mint a cicák.~HARMADIK KÉP~Most már egészen elzüllött a
146 28|          nyomorúságos vackon látjuk most a szerencsétlen családot,
147 28|           az Úr angyalai.~A leányok most már pityeregnek. Gyászos
148 28|          hánykolódik a kisvánkoson. Most egy új párnát kér. A legkisebb
149 28|             s vér csurog a fejébõl. Most meg inni kér. Kiölti parázsos
150 28|            vár, hogy készen vannak, most már jöhet.~A lepedõn megjelenik:
151 29|             Nem akarok tudni róluk. Most egy különös idegorvosban
152 29|          Valóságos gyerekaviatikus. Most a Svábhegyen lakunk. Jöjj
153 29|         Eleinte minden jól ment. De most már belátom, hogy az orvos
154 29|       Családi végzet.~- Ez a gyerek most eltépett minden köteléket,
155 29|         kezében van.~- Mit csinálsz most?~- Várok.~Este volt, kilenc
156 29|       szálltam. Ott megpihentem, és most itt vagyok.~Hit és láz volt
157 29|             ebbõl a végtelenségbõl. Most egy volt vele, s az Istennel
158 30|          pedig, akin annyit nevetsz most, göndör fürtjeit simogatta,
159 30|             is.)~- Nekem ez az este most oly ismerõs.~(...Bizony,
160 30|          Elmesélek mindent.)~- Nem, most én folytatom. Hisz annyit
161 30|              Senkihez se szólt.~(...Most már emlékszem reá. Nem evett
162 30|             jövõd volt, s aki látja most magában a múltadat, mereven
163 31|             vette a megrendelést.~- Most alszik - mondotta. - Tessék
164 31|            tábornok felé fordult.~- Most, ugyebár, csak ezeket öldösi?~
165 31|           minden erejét összeszedte most, a szemében villám, a száján
166 31|             Egy idegen bálvány volt most, mely valaha a templomban
167 32|  egyáltalában nem tud mit csinálni. Most jó lennék neki, hogy elûzzem
168 32|        tevékeny és fontoskodó volt. Most láttam, hogy a kutyák mennyire
169 32|             gazdám is azt mondta, s most csak kolonc és mócsing kerül
170 32|            felé.~Mit tagadjam, hogy most már végzetesen érdekelt?
171 32|        szenvedtem, és a cukor is, s most már minden energiámmal akartam
172 32|          félszemmel odasandítottam. Most már égett a fülem az idegességtõl.
173 32|        magam, beszélgessünk együtt. Most meleg van, az ember izzad,
174 32|  odavezették, hogy bemutassák. De õ most is végignézett, ásított,
175 33|      körülviharzották egész testét. Most láttam csak, mekkora a haja.
176 33|           Minõ kedves.~A baba iránt most már határozottan érdeklõdtem.
177 33|         húgom nézetén. Nekem a baba most tetszett. Azt pedig, hogy
178 33|          valaha jobb sorban élt, és most csodálkozva köszönti a nyomort.~
179 33|             Csodálkoztam, hogy csak most vettem észre, és megállapítottam,
180 34|         délutánok, s végül ez, amit most szívdobogva sejt, mit a
181 34|           mint a cigaretta parazsa. Most kettõt lát, nemsokára hármat,
182 34|            is összeszólalkozott, és most már szentül meg van gyõzõdve,
183 34|          már könyv nélkül tudták.~- Most azt meséld, apa, mikor elaltattak.~-
184 34|            apa, mikor elaltattak.~- Most a doktorokat meséld.~Kovács