Fejezet

  1 1 |      mutatta meg az új fészket.~- Ez itt a szalon.~- Ez a zöld
  2 1 |     fészket.~- Ez itt a szalon.~- Ez a zöld az ebédlõ.~- Ott
  3 1 |          Az ajtó zárva volt.~- És ez?~Az orvos kissé zavartan
  4 1 |        pedig e szoba mellett van. Ez lesz az õ otthona. Az orvosságszag
  5 1 |      tükörbe, alig ismert magára. Ez egy egészen új asszony volt.~„
  6 1 |         lakást.~- Az ebédlõ.~- És ez?~- Ez az én szobám.~A kövér
  7 1 |             Az ebédlõ.~- És ez?~- Ez az én szobám.~A kövér tanácsos
  8 1 |     rendelõszoba felé mutatott.~- Ez pedig...~Az asszony a tanácsos
  9 2 |          fekete lyuknak látszott.~Ez az elkínzott, szegény alvó
 10 2 |          árnyékait.~A csavargónak ez is fájt. Valami hideg borzongás
 11 3 |      kezet csókolt az asszonynak. Ez a bikadöntõ, vaskarú dalia
 12 3 |       sóhajtotta fuvolázó hangon. Ez a szó úgy hangzott szájából,
 13 3 |          a borzas szörnyek között ez volt a legpöffeszkedõbb
 14 3 |          piros és véres nem lett. Ez egy kicsit könnyített rajta.
 15 3 |           a kéziratát nem közlik. Ez volt az a bámult és körülrajongott
 16 3 |          látszik, kiírta magát... Ez igazán gyenge...~Az író,
 17 3 |     kinyögni:~- Mária... Mária...~Ez a bús, rikácsoló szó most
 18 4 |            Legyen a mécs, teszem, ez a gyufatartó. Elõtte az
 19 4 |        Legyen az ellenzõ, teszem, ez az étlap. Félrehúzom az
 20 4 |       éreztem.~AGGLEGÉNY. Hallod, ez csak természetes.~FÉRJ.
 21 4 |            öregem? Hahotázik. No, ez sikerült. Becsaptál, öregem,
 22 5 |     Késõbb tudtam meg, mit jelent ez a mosoly. A mezõn állt egy
 23 5 |          csillagokat:~- Lássátok, ez a Véga... A Cassiope...
 24 5 |         értett a csillagászathoz. Ez különösen az apja halála
 25 5 |  tapasztotta, és vadul harapta:~- Ez az élet. Jó, hogy elmúlik.~
 26 5 |     elmúlik.~Egy óráig tarthatott ez így, aztán elcsendesedett.
 27 6 |     kabátkák. Meg egy tornaing.~- Ez mind az övé volt - mondta
 28 6 |           volt - mondta a néni. - Ez az ingecske is. Nézd, épp
 29 6 |            Nézd, épp illik rád.~- Ez is? - kérdezte a Torday
 30 7 |         koplalásba fakulnak belé. Ez a magas és halvány fiú még
 31 8 |  végigtépte nedves hajtincseit, s ez nagyon fájt. Végül elkészültek,
 32 8 |          a gyertyatartók mellett. Ez egy kissé nyugtalanította.
 33 8 |       nyugtalanította. De így van ez mindig december másodikán,
 34 8 |           el is fordította fejét. Ez a hölgy most a mamához fordult:~-
 35 9 |  gondolattal tudok foglalkozni, s ez a gondolat izgat és ijeszt.
 36 9 |         partján sétáltam. Különös ez a borongó õszi vidék, a
 37 9 |         nyomnék meg. Micsoda hang ez? Micsoda hangot ad vérem
 38 10|           torkoltuk le egymást. - Ez se jó. Új kell. Egészen
 39 10|      aztán lábujjhegyen kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.~
 40 10|        odamenne a pénzesfiókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes,
 41 10|      pénzesfiókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes, ez a jó fiú,
 42 10|          tiszta, ez a becsületes, ez a jó fiú, és sunyi pofával,
 43 10|            várni kell.~De meddig?~Ez igazán a bolondok napja.~
 44 11|      állott meg a fia elõtt.~- Mi ez? - kérdezte. - Nem szégyelled
 45 11|      Látod - mondta neki Cézár -, ez a sok pénz mind a tied lesz,
 46 12|        hogy mi fog történni. Hisz ez is éppoly bútordarab volt,
 47 12|         és õ megtapogatta.~- Hisz ez véres - mondta halkan. -
 48 13|         néz le a falról... Látja, ez a halvány asszony volt az
 49 13|         Még most is olyan gyönge. Ez volt az elsõ asszony, akit
 50 13|       találtak a zongoránk elõtt. Ez akkor történt, mikor elõször
 51 13|         olyan, mint egy szobor.~- Ez a kép mostan is alszik még.
 52 14|        játékai hevertek a porban. Ez a kert a mi régi kertünk.
 53 14|         Nem tudom, meddig tartott ez így. Csak arra emlékszem,
 54 14|           esztelen és õrjítõ volt ez a félelem. Vissza akartam
 55 15|           volt nekem Louise anyó. Ez a tiszta, mosolygó francia
 56 15|          egyes felé siet. Ma újra ez a mese zeng fülemben.~~Már
 57 15|           V. Henrik kegyeltjérõl. Ez a Vic Henri híres és okos
 58 15|         mit mûvelhet éjjel-nappal ez az agg világgyûlölõ, aki
 59 15|        nevét, de úgy érezte, hogy ez a virágnév igen illik hozzá.~
 60 15|        magyarázta neki az öreg -, ez az óra olyan, mint egy kis
 61 16|          kutatom. Most idejöttem. Ez az utolsó állomás. Itt kell
 62 16|        fekete szemû fiúról szólt. Ez a két fiú a legjobb barát
 63 16|         Ön nem tudja, milyen volt ez a lány. A haja rozsdaszõke,
 64 16|          gyengén kacsintottak. De ez csak szebbé tette. Ez a
 65 16|          De ez csak szebbé tette. Ez a gyengéd kacsintás parfümje
 66 16|            Kissé összeborzongtam. Ez az ember nem tudja, mit
 67 16|    meghalt. A csend ijesztõ volt. Ez a hajnalodó házak hangulata,
 68 17|      beszélni:~- Már tíz éve tart ez.~Az ismeretlen megállott,
 69 17|        fényben égett. Megijedtem. Ez a szem oly tiszta és végtelenbe
 70 18|          régen szakítottam. Nézd, ez az új...~Kivett egy arcképet,
 71 18|           finom és kedves Ábelre. Ez vérmes ember lesz. Kövér.
 72 18|         Kövér. Szenvedélyes. Vad. Ez idegen ember. Aztán könyveim
 73 18|     idegen embert látok vendégül. Ez mégis tûrhetetlen.~A házmesterhez
 74 18|       lefátyolozva. Kétségtelenül ez az a nõ. Aztán kiugrott
 75 18|        Aztán kiugrott a férfi. De ez a férfi nem kövér. Ez a
 76 18|          De ez a férfi nem kövér. Ez a férfi karcsú, és arca
 77 18|         és arca borotvált.~- Hisz ez újra egy másik férfi.~Most
 78 18|         leültem a kerevetre.~- De ez mégiscsak sok - mondta. -
 79 19|       álmát keltette fel bennünk. Ez volt az. A padlásablakokban
 80 19|       beszédük.~- Láttad?~- Igen. Ez az.~- A mi kedves szobánk.~-
 81 19|         mentek az aszfalton. Csak ez hiányzott még a tervükhöz.
 82 19|       hórihorgas, kopott fiú volt ez a Dani, aki úgy viselte
 83 19|    tekintett, mint a gyilkosokra. Ez az érzése már megvolt réges-régen,
 84 19|     Hányszor kelt fel kora reggel ez a hentes télen, nyáron,
 85 19|       Aztán eltûnt a szemük elõl. Ez volt egyetlen kalandjuk.~
 86 19|      Harminc év volt mögöttük, és ez egyszerre semmivé lett,
 87 19|        szemébe. Akkor is úgy volt ez. Épp ily tájékozatlanok
 88 19|        estefelé. Milyen nagyszerû ez az üvegkupola. Ez a kagyló,
 89 19|       nagyszerû ez az üvegkupola. Ez a kagyló, mely a tengerek
 90 19|    megigézve állt hideg fényében. Ez azonban elmúlt.~Lassan felforrt
 91 19|     Dániel mindig elõbb aludt el. Ez Mózesnek valami fölényt
 92 19|       markáns és egyéni jelekbõl. Ez a fiú bizonyára nagy divatfi
 93 19|      Malvin. A tükrön is: Malvin. Ez a gyógyszerész hideg és
 94 19|           felejtett a szekrényen. Ez - úgy látszik - nemzedékrõl
 95 19|          szagos lett tõle minden, ez a szag uralkodott az elõszobában,
 96 19|         fiatalságuk parfümje volt ez. Bódító, iszonyú mámor szállt
 97 19|           tovább játsszák a dalt. Ez a feleselgetõ hegedûk koncertjében,
 98 19|        hívják.~- Lehetetlen. Hisz ez mesés.~Nem fért be a fejükbe,
 99 19|          leányt. Úgy, mint akkor. Ez bûnösebb és elegánsabb is.~
100 19|            A nõ köszönt és leült. Ez az a kis budapesti leány,
101 19|         különös. Valami játékféle ez, egy kis ördögszínház, melyben
102 19|        kifut a konyhában a tej, s ez ájulatos bûzt terjeszt mindenüvé.
103 19|       szemébe néztek.~A szemükben ez állott:~„Ma se találtuk
104 19|         foltos arccal a tükörben. Ez a kép is arra intette:~-
105 19|              hogy nem nekünk való ez a szoba?~Az öreg ránézett
106 20|          vagy tavaszi reggeleken. Ez a tapasztalat szokássá és
107 20|        azt kérdezik tõle, szép-e?~Ez egyszer farkasszemet nézett
108 20|        volt. Istenem, minõ csúnya ez a fénytelen szõke haj, ez
109 20|         ez a fénytelen szõke haj, ez a szeplõs arc, ezek a vizes
110 20|          amely ittmaradt tõle, de ez az emlék az évektõl és a
111 20|       szomorú. Nem is arckép volt ez, de egy templomi ereklye.
112 20|     szennye, utálata és förtelme. Ez az arckép most lázakat kelt
113 20|         becézõ szavakat. Mindegy. Ez mind neki szól. Az arckép
114 20|     szepegve mondta neki:~- Nekem ez a leány megint gyanús.~-
115 20|     Dalokat muzsikált a varrógép. Ez a szegények olcsó és hasznos
116 20|         mindig... Nem nektek való ez... Szegény apátok...~A pápaszemét
117 20|        szomorúan úgy érezte, hogy ez az utolsó. A többi már szürkeség
118 20|     elõvette a saját arcképét is. Ez õ. Egészen ilyen. Csakhogy
119 21|           gyakran gondoltam, hogy ez az esti láng teszi õt meddõvé
120 21|          azt mondta:~- Szeretlek.~Ez a szó tüzes ívben rakétázott
121 21|         meg kell becsülni, hû, és ez a fõ. Lassanként mégis szökni
122 21|        velem a világ. Mit tegyek? Ez az ártatlan és szokott szó,
123 21|    Alapjában ártatlannak látszott ez a cérnaszál-háló. Mosolyogva
124 21|        piros cukrokból kirakva.~- Ez tûrhetetlen - ordítottam -,
125 21|       tûrhetetlen - ordítottam -, ez õrület, ez pokol!~Rózsi
126 21|          ordítottam -, ez õrület, ez pokol!~Rózsi azonban néma
127 21|           gázt. Ijedve néztem rá. Ez a semmi lány mintha megnõtt
128 22|        Fiatal, nagyon fiatal volt ez a fiú, gyengéd és szelíd
129 22|           réges-régen elfeledett. Ez az emlék pedig megbolygatja
130 22|          kemény és egzotikus volt ez az arc. Egy fiatal és ragyogó
131 23|          újságíró kínaiul beszél. Ez a fiú hasonlított egy aszaltszilvához.
132 23|         Kína. Ott szeretnék élni. Ez itt nem élet.~- Miért? -
133 23|             gondoltam magamban -, ez már maga is hiszi. Szegény.”~
134 23|        Hagyjuk abba. Képzeljétek, ez a szerencsétlen most csakugyan
135 23|  egymásnak. Mások szerint azonban ez a találkozás is mese. Rossznyelvek
136 24|          csörgött. Bevont mindent ez a hideg és csillogó burok,
137 24| nedvességét is.~- Ha visszajönne!~Ez a sóhajtás úgy maradt meg
138 24|     gyakran végigborzongott rajta ez a gondolat. Hiába menekült
139 24|       hamis pátosszal. A leánynak ez kissé visszatetszett.~-
140 24|           lehorgasztotta a fejét. Ez tehát az a találkozás, amirõl
141 24|         mint egy kis automata - s ez nem csalódás - egészségesen,
142 25|        kövér, sárga tökvirágokra. Ez egyszer csakugyan megtörtént.
143 25|   próbálták. De õ nem tágított.~- Ez az ember tolvaj - kiabált
144 25|         akarták csavarni kezébõl. Ez volt a szerencsém. Egérutat
145 25|          arcképes igazolványomat. Ez én vagyok. Ott voltak a
146 26|   kérdeztem magamtól:~„Csak ilyen ez?”~Sokáig csodálkozva, fürkészve
147 26|      varázsolta.~Mégse fájt nekem ez a fájdalom. Inkább belesápadtam,
148 27|      telefonkagylóba. Mindenkinek ez jutott eszébe, amikor beszélt
149 27|         leányos porcelánfülekkel. Ez volt az elsõ kalandja. Imádta
150 27|   ellenséges puskaropogás közben. Ez az éjszaka az álmatlanságé
151 27|           aki tovább lopakodik.~- Ez õ - mondta a fiú hangtalanul.~
152 27|   mosolygott, nevetett, röhögött. Ez a széles ember a mosolyával
153 27|     magának.~- Miért nevet mindig ez az ember? - kérdezték a
154 27|     levelét.~- Érdekes - szólott. Ez se igen használt.~Egy délután
155 27|          nincs szüksége rá.~- Hát ez az... - szólt, és nézte
156 27|          ijedtségtõl.~5~- Mi volt ez? - kérdezte rekedten.~-
157 28|         TIZENHÁROM GONOSZ KISLÁNY~Ez a kis dráma egy mozgószínház
158 28|   lázonganak. Az apa kiabál, hogy ez egy pokol, egy õrültek háza.
159 29|       vegyesen. Kora tavasz volt. Ez a színpompa boldogan szorította
160 29|     Odalépett az emberhez.~- Hogy ez?~Egy zöld léggömböt csikartak
161 29|        kell fizetni a passziókat. Ez a levegõgolyó többet ér
162 29|    vénembernek. Hajh, barátom, ha ez segítene.~- Vannak pajtásai?~-
163 29|          És bízol ebben?~- Bízom. Ez a táncoló léggömb nekem
164 29|           aeroplánnal leptem meg. Ez sem kellett neki. Azt mondta,
165 29|         akar.~- Családi végzet.~- Ez a gyerek most eltépett minden
166 29|       mondta egyszerre józanul -, ez nem érdektelen novellatéma.
167 30|         két nagyapád is.)~- Nekem ez az este most oly ismerõs.~(...
168 31|           egyszerû és rendes volt ez a ház, s egyáltalán nem
169 32|      Körülbelül ezt gondolhatta:~„Ez az ember nem is olyan fontos.”~
170 32|      önhittségük határtalan. Lám, ez a kis fehér kutya is úgy
171 33|            Nem tudtam, mit jelent ez a név, és ma se tudom. Hiába
172 33|           hosszabbak a rendesnél. Ez azonban nem enyhítette az
173 33|    értettem, miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette, hogy én
174 33|      ijesztõen feketék és mélyek. Ez volt az elsõ szomorú karácsonyom.~
175 33|          Közönyösen fordultam el. Ez róla az utolsó emlékem.~
176 34|        VAKBÉLGYULLADÁS~Hõsöm neve ez: Kovács János. Sietve említem
177 34|       vasárnap délutánok, s végül ez, amit most szívdobogva sejt,
178 34|        izzó és átható pontot lát, ez egyre jobban tüzel, mint
179 34|           mi, laikusok gondoljuk. Ez egy egészen különös és nagyon,
180 34|      esetekben példát statuáljak. Ez az ember makacs és hanyag.
181 34|     kefékkel sikálták a körmüket. Ez szép volt. Valahogy hasonlított