Fejezet

  1 1 |            Azután a kocsi robogott még egy darabig, bekanyarodott
  2 1 |     különös és érdekes volt. Néhol még a friss festékszag is érzett.
  3 1 |          seb.~A titokzatos szobába még mindig nem szabad volt belépnie.~
  4 1 |        rájuk. Ezt a féltékenységet még a káröröm se gyógyította,
  5 3 |         ütött le a zongorán, amire még a képzõi zongoraleckékbõl
  6 3 |        vidéki novellaíró láthatóan még sorvezetõt is használt,
  7 3 |        ugyanez a Mária Marika volt még, és vidéken, egy csendes,
  8 3 |       mondatokban, sok ponttal, és még több gondolatjellel. Mindhiába.
  9 4 |           kedvemért, öregem maradj még. Várjuk meg a hajnalt.~Két
 10 4 |           asszony...~FÉRJ. Pincér, még két maraszkinót. A fõpincér
 11 4 |           cigarettájából. Érdekes. Még egyet szippant, majd az
 12 4 |           kétszer, háromszor. Most még nagyobb a csönd, mint mikor
 13 4 |      egyszerûen. Fel. Önérzetesen. Még sohase kellett kétszer mondanom.
 14 5 |     azonban nem tudtunk egymástól. Még mindig a csillagász lakásán
 15 5 |       rejtélyes és elõkelõ maradt. Még tudatlanságát is arisztokratikus
 16 5 |           huszonöt éven, s a lelke még mindig bölcsõben ringott.
 17 5 |          már kopaszodni kezdett.~- Még egy kicsit - szokta mondani -,
 18 5 |         kicsit - szokta mondani -, még egy nagyon kicsikét, azután
 19 5 |   bennünket megnyugtatni, hogy így még jobb. Azután megtörtént
 20 5 |            alakok várakoztak. Néha még egy-egy baráti árny bukkant
 21 5 |          árnyék nyomában, és nekem még mindig úgy tetszik, mintha
 22 6 |           parittyáját, s utánaküld még egy színes kavicsot.~A kövér
 23 6 |             bánatos nénike kötött.~Még viszketett a torkunk a nevetés
 24 6 |             Elmondta, hogy a hinta még a fiáé volt, mert valaha,
 25 6 |    hintázni. Sok mindenrõl beszélt még. Hogy féltette, hogy várta,
 26 6 |      hõségében fáztunk.~- Meséljen még, néni - mondta Pali, álmélkodva.
 27 6 |        szállt közénk, melyet eddig még nem ismertünk, s egy pillanat
 28 7 |           a két tágra nyitott szem még lázasabban ragyogott. Víziókat
 29 7 |          pedig egyszerre kitágult. Még érezte az olcsó mosószappan
 30 7 |          Ez a magas és halvány fiú még mindig a tengerrõl álmodozott.
 31 7 |           a helyi gõzhajónak. Néha még gyönyörködött a gyöngyös,
 32 8 |            Azután sok-sok leány és még több fiú. A lárma már olyan
 33 8 |             a gyümölcs, a sajt, és még mindig nem laktak jól. A
 34 8 |           habostortából. Egyébként még nagyobb zaj volt, mint ozsonna
 35 8 |         hiába meresztgette szemét. Még mindig elõtte voltak a vendégek.
 36 9 |          másik (mint anyám meséli) még régen, egyetemi hallgató
 37 9 |       elõre hallottam a dördülést. Még jókor érkeztem. Apám ott
 38 9 |           majd a pisztollyal.~Most még egy vallomást teszek. Az
 39 11|     valahogy felocsúdtak. A kisfiú még gyakran sírdogált, az anya
 40 11|         gyakran sírdogált, az anya még sápadtabb és szótlanabb
 41 11|         került ki a kártyagyárból, még érezni lehetett rajta a
 42 11|      énekelt. Csak kilenc óra volt még, lefeküdni nem lehetett,
 43 11|       javára billentette.~A bankot még egyszer megduplázták.~Még
 44 11|          még egyszer megduplázták.~Még csak egy apró mozdulatot
 45 11|         gyerek pedig nem tágított. Még mindig az asztalon tombolt,
 46 12|             s az orvos rendeletére még a tükröt is megfordították.
 47 12|          is a vörös székben.~Akkor még nem tudtam, hogy mi fog
 48 12|          Délelõtt tíz óra volt. És még most sem felejtem el, minõ
 49 12|          félrebeszélt. A délutánok még rettenetesebbek voltak.
 50 13|            falon azt a képet. Most még sötétben van. Várnunk kell,
 51 13|          egyetlen szerelmem. Mikor még gyerek voltam, ott lógott
 52 13|     Csakugyan. A kép is elsápad.~- Még most is olyan gyönge. Ez
 53 13|   keménységével.~- Szegény, mintha még mindig szenvedne.~- De akkor
 54 13|          Ez a kép mostan is alszik még. Nem ébreszti fel?~- Nem.
 55 13|         ekkor úgy tetszett, mintha még vadabbul csókolták volna
 56 13|          Valaki áll a küszöbön, de még nem mer bekopogtatni.~-
 57 14|       amelyen eltemettük. A mellem még nehezen pihegett, s gyakran
 58 14|         felé járt az idõ, de az ég még mindig kék volt, s a fák
 59 14|           vissza a gyermekkorba és még tovább, oda, ahol szegénynek
 60 14|           Itthagyott örökre.~De ha még egyszer meglátogat, elmegyek
 61 15|            egy finom rokokófigura, még mindig úgy mosolyog, mint
 62 15|      mintha haját porozta volna be még jobban az idõ szállingó,
 63 15|               Hogyan, monsieur, ön még nem hallotta ezt a mesét?
 64 15|         hallotta ezeket a regéket, még kisleány korában, és siet
 65 15|         egészen eggyéolvadt, s tán még a szíve verése is hozzájuk
 66 15|         látogatót visszautasított. Még a király emberei elõtt sem
 67 15|            el.~A toronyórás szemei még mindig azzal az acélos kékséggel
 68 15|         mondotta halkan -, ne menj még... Hallgasd az órák zenéjét...
 69 15| tiktakoltak körülötte. Egyik-másik még ketyegett egy darabig, azután
 70 15|          álmaiból fölriadt, olykor még próbált figyelni, hányat
 71 15|          szerkezet egyet percegett még, s mindennek vége lett.~
 72 16|       maradt. Csontos, sárga kezét még egyre nyújtotta a szerkesztõ
 73 16|            egyik lapról a másikra. Még mindig nem találta meg.~
 74 16|         visszajöttem, az én öregem még mindig ottan ült a szerkesztõségben,
 75 16|         harcok foszlányait, melyek még mindig köröttünk lebegtek.
 76 16|         egy ember életét, azt, ami még értékes, az utolsó rongyot,
 77 16|         erdõ, minden. Kéknek látta még a lányok sötét szemét is.
 78 16|           pedig mindent feketének. Még a szõke lányok haját is.
 79 17|  becsületes, alföldi magyar vonás.~Még délelõtt találkoztam vele.
 80 18|         asszonyt.~A Rákóczi térnél még fanyalogva mondta magában:~-
 81 18|         másiknak csak az alján van még néhány csepp.~Másik héten
 82 18|         világos volt, hogy szerdán még mindig találkoztak. Éjjel
 83 18|          mindig találkoztak. Éjjel még mindig ott voltak a találka
 84 18|            asszony nélkül. Õ tehát még fennmaradt.~5~Most már izgatott
 85 19|       túlsó udvaron a teniszpálya. Még a szoba bútorzata is ugyanaz.
 86 19|       aszfalton. Csak ez hiányzott még a tervükhöz. A két öreg
 87 19|             míg megvirradt. A hold még mindig ott állt az égen.
 88 19|       végre leülhettek a fülkében. Még mindig nagyon sokan voltak.
 89 19|          régi ágyba, s örült, hogy még mindig jó. Az asztalon két
 90 19|            óra éjfélt ütött.~Mózes még egyszer kérdezte:~- Alszol?~
 91 19|        ilyent a kis gyerekek, akik még látják a letûnt fényességet,
 92 19|            régi nyomokat, melyeket még õk hagytak ott, mikor egyszer
 93 19|           elõszobában, a folyosón, még a lépcsõházban is.~Most,
 94 19|             Hallod? - mondta Mózes még egyszer, egy kicsit halkabban.~
 95 19|           függöny - mondta Dániel.~Még aznap elmentek együtt egy
 96 19|         Érdekes.~És nevetett.~Most még nagyobb lett a zavar. Mind
 97 19|          hogy a többiek se tudják, még jobban megrémült. Zavarba
 98 19|        kiáltott Mózes. - Emlékszel még reá? Minden reggel meglestük
 99 19|          Tíz kilót híztam - mondta még búsabban.~9~Egy napon a
100 19|        Ebben a világításban minden még szomorúbb lett. A király
101 19|            leemelte a kalapját, és még valamit dadogott. A haragos
102 19|       dadogott. A haragos úr pedig még egyszer ráordított:~- Mit
103 19|         nem megfelelõ. Felmondunk. Még ma este megyünk.~Dániel
104 19|            az ágyból. A változásra még valami örömet érzett. Öltözködött.~
105 19|    kulcslyukon az éji készülõdést. Még egynéhány ruhadarabot kellett
106 19|       magára vette a télikabátját. Még egyszer ránézett a szobára,
107 19|            itt valamit? - nyafogta még egyszer szobatársa a lépcsõházban.~
108 20|          elvégre ízlés dolga, és õ még sohasem gondolkozott arról,
109 20|           golyót, amely haj nélkül még ijesztõbbnek tetszett. Minõ
110 20|          sebünket piszkáljuk, hogy még jobban fájjon és még csúnyább
111 20|          hogy még jobban fájjon és még csúnyább legyen, ha csúnya
112 20|        halott kislány fotográfiája még most is üdén ragyogott.
113 20|            illattal, légies lázzal még egyszer visszaeped a pohár
114 20|           egy élõ. Élni kell neki. Még szépnek is tetszett a terv,
115 20|          és a halott leány arcképe még az éjjel elutazott az erdélyi
116 20|          és hideg otthonukba, ahol még mindig a tanító emléke élt.
117 20|         hihetetlen, mint hogy akad még valaki, aki beleszeret a
118 20|            egy szegény bolond írja még tovább leveleit egy halotthoz,
119 21|     szükségét éreztem. Rózsi pedig még mindig azt mondta:~- Szeretlek.~
120 22|        szelíd vonásokkal, melyeken még ott lehetett az anyja csókja,
121 22|       nagyon hitetlenül. A fülében még mindig valami émelyítõ cigánymuzsika
122 23|         mikor a csõben a golyó, de még csak a kanóc serceg. Kíváncsi
123 23|            nõtt körötte. Egy hétig még évõdtünk vele. A másik héten
124 23|           Csak annyit láttam, hogy még jobban megkomolyodott. Talán
125 23|          élt. Egyszer valaki látta még egy vendéglõben, amint egy
126 23|       porcelántornyok között, vagy még távolabb.~Nem is igen lepett
127 24|           meggypiros volt az orra. Még szájában volt az ebéd íze,
128 24|         elcsendesedett. De az arca még sápadtabb lett. Most már
129 24|   elcsendesedett bánatával azonban még rettenetesebbnek tetszett.
130 24|  viaszarcba beleégett a szenvedés. Még évek múltán is ezt tükrözte,
131 24|   óramutatók pedig lassan másztak. Még csak öt perc múlt el. Huszonöt
132 24|           tekintett, s látta, hogy még csak hét perc óta van ott
133 24|             Nem - kacagott a lány.~Még egynéhány szó, egy új erõlködés,
134 24|          akarna mászni a zavarból. Még csak kilenc perc pergett
135 24|      asztalról. Ment kifelé. Talán még akart mondani valamit, de
136 24|           Három óra tíz perc volt.~Még teljes húsz percük lett
137 25|        most, hogy nem láttam õket, még egyre bámultak rám, mindig
138 25|     parolát.~- Kicsodák az urak?~- Még te kérdezed? - kacsintott
139 25|           Emlékszel rá? - kérdezte még egyszer a kis lengyel, nagyon
140 25|           Apám koránkelõ. Ilyenkor még egyszer átnézi az aktákat,
141 25|      határozatlan félórában, mikor még habozik az ég, hogy megvirrad-e
142 25|         ajtót.~A hálószoba lámpája még égett.~Mellette az ebédlõben,
143 25|      meredt reám, az idegen, kivel még sohasem találkoztam, egy
144 26|     Dühösen, elszántan, mint eddig még soha. A jegyesek.~„Õk is -
145 26|          utcán, a szomszéd kapuban még egy, mint az õrültek, sietõ
146 27|       valami izgató. Az utolsó láz még egyszer befûtötte a testét.
147 27|            szívdobbanásával akarta még a szépet. A szemeibe atropint
148 27|        ozsonnáló társaságot, amely még mindig a parfén nyalakodott.
149 27|             Utoljára a kapualjában még odasúghat neki pár édes
150 27|            egy kalitkában vagyunk. Még csak nem is védekezhetnénk.
151 27|    mondhatatlan gyönyört éltek át. Még egyszer csókolóztak, a halál
152 27|            a kapura gondolt, amely még mindig remegett, és csaknem
153 28|           fiatalember csókolóznak. Még egyszer csókolóznak. Willy
154 28|         Végül jön az apjuk. Mostan még soványabb, mint elõbb. Szûk
155 28|       háromszor-négyszer. Utoljára még egy kísérletet tesz, s maga
156 28|            kell egyenlíteni, ilyen még nem történt az õ vendéglõjében.
157 28|            Az orvos vállat von, de még leül, hogy receptet írjon,
158 28|        Istenrõl beszél. Az ajtóból még egy búcsútekintetet vet
159 28|           a levegõt.~NYOLCADIK KÉP~Még mindig várnak a leányok.
160 29|            se lehetett látni.~- Én még látom - mondta az apa.~De
161 30|       szállásolta el õket, akiknek még hely maradt, a többiek elfoglalták
162 30|       udvarolt a leányoknak. Akkor még élt mind a két nagyapád
163 30|        órakor ültök a sátorban, és még egész világos van. A cselédek
164 31|  beszélgettek, bosszankodtak, hogy még eltévednek, vagy találgatták,
165 31|      aranyzivatarában állt, mintha még egyszer, utolszor színházat
166 32|     polgári jómódot, de automobilt még sohasem ugatott meg.~„Mindegy -
167 32|         Ostoba - mondta a kutya -, még a nyelvemen se tudsz. Hisz
168 32|          padra ült. Kissé haboztam még, de aztán én is melléje
169 33|            lombfûrészmunkája volt. Még a kalapját se tette le.
170 33|           futamait cifrázta. Bolin még ott pompázott a babaszobában
171 33|           között. Divatos kalapján még a régi fátyol volt, de mikor
172 33|       szemei alatt. Ruhái, amelyek még mindig az édes és furcsa
173 33|          is sejtettem, hogy a baba még rosszabb, csak szégyelli
174 33|           utolsó emlékem.~4~Késõbb még csak egyszer gondoltam reá.~
175 34|           halál, a halál, a halál. Még erõlködik, és tudja, hogy
176 34|         Hogy vagy? - kérdezi újra, még halkabban.~Kovács jól hallja,
177 34|          röfögõ kéjével csemcsegte még egyszer:~- A magas minisztérium.~
178 34|            huzavona. Egy kollégája még békítgetni akarta a hivatali
179 34|         magával, és mosolyog. Csak még egyszer a sárga földig ihatná
180 34|            A szeszben ott lubickol még a béldarabka frissen, épen