Fejezet

  1 1 |           fölemelte, és sietve mutatta meg az új fészket.~- Ez itt
  2 1 |             valami acélállványt látok, meg egy üvegszekrényt. Mik ezek?~-
  3 1 |        halhatatlan bosszú keményítette meg a szívét. Az elkényeztetett
  4 1 |               világ, amelyet õ nem ért meg, tehát gyûlöli.~Egy este
  5 1 |           idegen, barátságtalan szobát meg se ismerte.~Minden tündéri
  6 1 |              nagy utazásról jött volna meg, és végre hazaérkezett volna.
  7 1 |             asszony mosolyogva mutatta meg nekik a lakást.~- Az ebédlõ.~-
  8 2 |               erõs, kövér úri gyerekek meg beléje csimpaszkodtak, mint
  9 2 |              kemény, izmos férfit ütne meg.~Vad ordítás reszketett
 10 3 |              gõgös írót. Vadul ragadta meg a papirost, és olvasni kezdett.
 11 3 |           pedig tetszik.~- Már bocsáss meg, csupa közhely. Siralmas.
 12 3 |                száját, s ezzel az alku meg volt pecsételve.~Két évvel
 13 3 |             küldjön. Akkor ismerkedett meg Marikával. A szerkesztõ
 14 3 |                 Ulászló tehát nem halt meg, hanem a második felvonás
 15 3 |                és az õ nevében nyomban meg is üzente, hogy a kéziratát
 16 3 |    keserûségeit egyszerre bosszulhatja meg a legnagyobbon, akit mindenki
 17 3 |              bujdostak. Mereven állott meg az ajtóban, és alig tudott
 18 4 |              öregem maradj még. Várjuk meg a hajnalt.~Két kanál szódabikarbónát
 19 4 |               kinyitja, de nem gyújtja meg a villanyt, úgy vár rám.
 20 4 |        AGGLEGÉNY. félvállról. Házasodj meg.~FÉRJ. kíváncsian. És az
 21 4 |                  AGGLEGÉNY. És úgy hal meg...~FÉRJ. Sohase hal meg.
 22 4 |                meg...~FÉRJ. Sohase hal meg. Tudod mit, öregem, én mégse
 23 4 |                Nyelve alig forog. Tudd meg, öregem, tudd meg... hogy
 24 4 |                 Tudd meg, öregem, tudd meg... hogy én is becsaptalak...
 25 4 |              is becsaptalak... mert én meg... úgy bizony...~AGGLEGÉNY.
 26 5 |               vigyorgás settengett. Mi meg mentünk elõre a temetõ felé,
 27 5 |               házba, ahol a csillagász meg a fia lakott, és a fülsiketítõ,
 28 5 |             mosolyognak.~Késõbb tudtam meg, mit jelent ez a mosoly.
 29 5 |          kezünket. Egyiknek anyja halt meg; másiknak egész váratlanul
 30 5 |             azonban ezért nem vetettük meg Tódort - így hívták a csillagász
 31 5 |                Nagyon rövidlátó szemei meg egészen gyerekessé tették,
 32 5 |                több. Sohasem csókolták meg egymást. Sohasem ölelkeztek.
 33 5 |                Õ mérte az égboltot. Én meg néztem.~Azután, mintha fogát
 34 5 |                fekete lobogót láttunk, meg egy embert, aki bizonytalanul
 35 6 |            kézipisztoly vasagya villan meg. Mindnyájan elhûlünk, de
 36 6 |        vitatkoztunk, hogy mitõl hízott meg ennyire a kövér bíró.~-
 37 6 |                kis nadrágok, kabátkák. Meg egy tornaing.~- Ez mind
 38 7 |             Karjai megerõsödtek, kissé meg is hízott, s pontos, derék
 39 8 |         zavarban múlt el. Alig ebédelt meg, a bonne a kis szobába cipelte,
 40 8 |                 Hisz ezek egytõl egyig meg vannak õrülve...”~Aztán
 41 9 |                ahol a parfümösüvegeket meg a pénzét tartotta, s állandóan
 42 9 |            szerint élt, és úgy is halt meg. Egy intellektuális öngyilkosságról
 43 9 |                Kevés öngyilkos figyeli meg magát ily lelkiismeretesen.
 44 9 |          ijesztõ pontossággal jelentek meg a pályaudvaron. Öcsém egy „
 45 9 |             írjak, és akarom, értsétek meg, hogy jutottam idáig. Én
 46 9 |      sárkányokat. Ebbõl magyarázhatják meg azt is, miért vagyok ma
 47 9 |                csak egy hangot nyomnék meg. Micsoda hang ez? Micsoda
 48 9 |            volna.~Szeptember 30.~Vajon meg merem-e tenni? Sokszor úgy
 49 10|          tükörbe nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha valaki halotti
 50 10|        elárulnám magam, talán õ õrülne meg, kettérepedne a szíve, megõszülne
 51 10|               kiáltani, hozzá, mentsen meg valahogy, de nem bírok,
 52 10|           emberi hang szaladt ki, amit meg se hall. Kinyitja az ajtót,
 53 10|           ordítozni kezdtem:~- Bocsáss meg... itt vagyok a szekrényben...
 54 11|               cingár gyógyszerészsegéd meg egy fa arcú, fontoskodó
 55 11|  mennyországában.~Cézár sötéten állott meg a fia elõtt.~- Mi ez? -
 56 11|         verejtékezve, szívdobogva. Már meg se nézte a lapjait, hanyagul
 57 12|           maradt benne a virrasztónak, meg a vörös szék. Ezen a széken
 58 12|                 beteg ábrándokkal telt meg. Közeledett az éjszaka.
 59 12|            nehéz, meleg levegõ csapott meg, és fülledt orvosságszag.
 60 12|             nagy tehertõl szabadultunk meg. A temetés kora délután
 61 12|               bútoroktól alig találtam meg a mosdót. Az asztalok, tükrök,
 62 12|               dermedtsége fagyasztotta meg...~1908~ ~
 63 13|            estén. Egy vendéget hívtunk meg, hogy ne legyünk egészen
 64 13|             kép a falon.~- A maga ajka meg olyan, mint a csecsemõé.
 65 13|             jaj, hogy csak most tudtuk meg, ki állt a küszöbön, ó,
 66 14|               elém, s szelíden ragadta meg a karomat.~- Nagyapó... -
 67 14|               fiatal leánynak. Bocsáss meg, hogy nem jártam ki a temetõbe,
 68 14|          jártam ki a temetõbe, bocsáss meg...~Nagyapó újra bólintott,
 69 14|                 és olvasni kezdett. Én meg leültem a földre, és piros
 70 14|             leültem a földre, és piros meg fehér cukorkákkal kiraktam
 71 15|                s mozdulatlanul húzódom meg itt a pamlagon. A Quartier
 72 15|             róla, hogy õ szerkesztette meg az elsõ toronyórát. A francia
 73 15|          francia király érdeme szerint meg is becsülte a derék órást,
 74 15|                õket, aggódva vizsgálta meg, nem hibbant-e meg valamelyik
 75 15|           vizsgálta meg, nem hibbant-e meg valamelyik rugó vagy kerék.
 76 15|              toronyban. Nem is tudtunk meg semmit sem róla. Egyedül,
 77 15|           járókelõk csodálkozva álltak meg a boulevard-on a toronyóra
 78 15|             pihegve egymás után álltak meg az órák.~Egy reggel aztán
 79 15|            ahol egy pillanatban haltak meg mind a ketten.~Az óra is,
 80 16|            toprongyos öregember jelent meg a szerkesztõség ajtajában.
 81 16|          csöpögõ, zöld ernyõjén pihent meg. Sokáig tétovázott így.
 82 16|                 Még mindig nem találta meg.~Meguntam a szemlélõdést,
 83 16|                 s most már õ szólított meg szorongó, fátyolos hangon:~-
 84 16|        fátyolos hangon:~- Nem találtam meg, kérem. Nincs sehol.~- Átnézte
 85 16|         valószínûleg nem is itt jelent meg. ~Az öreg mosolygott.~-
 86 16|            soha. A fiatalságomat írtam meg benne. Évek óta járkálok
 87 16|                holnap.~Az öreg azonban meg se moccant.~- Meg kell találnom.
 88 16|              azonban meg se moccant.~- Meg kell találnom. Hiszen emlékszem
 89 16|               este a kapu elõtt álltak meg, és megtudták, hogy meg
 90 16|                meg, és megtudták, hogy meg kell halniok, el kell búcsúzkodniok
 91 16|            gyöngyvirágok között haltak meg.~Az öreg lassanként tûzbe
 92 16|                 Igen, maga sohase írta meg a tárcát - mondtam.~Elhangzott
 93 16|                álmát, amit sohasem írt meg.~Feje az íróasztalra bukott.~
 94 18|             elegyítenek.~Errõl a nõrõl meg lehetett állapítani, hogy
 95 18|              Ábel boldogan állapította meg:~- Fin de siècle.~A Nyugati
 96 18|             házban mindössze én laktam meg egy család, mely az év felét
 97 18|               hatalmas erõvel ragadott meg. Végre akartam tudni, hogy
 98 18|                  Nincs. És most engedd meg, hogy ünnepélyesen megköszönjem
 99 19|             nadrágot. Csak õ öregedett meg, a neve nem. De most, hogy
100 19|         kávézni. Most, hogy nem kapták meg a kávéjukat, céltalannak
101 19|            fehérlett. Hálóingben itták meg a tejet. Mózes pedig gyertyával
102 19|              dolguk után látnak. Mózes meg is igazította a keltõórát
103 19|            kérdezte volna, miért ölték meg ily fiatalon, élete virágjában.
104 19|              szólni.~Végül Mózes törte meg a csendet.~- Nos, mit szólsz
105 19|                állott:~„Ma se találtuk meg. Nincsen sehol. Másutt kell
106 19|           türelmetlen ráncok rebbentek meg, piros ráncok, a láz rettenetes
107 19|           fiatal szájam csókjaiért, és meg akarom keresni, és meg fogom
108 19|              és meg akarom keresni, és meg fogom találni, mert lehetetlen,
109 19|        kihulljon így a kezembõl. Nézze meg az arcomat. Akárcsak az
110 20|                volt.~A levelet azonban meg kellett írnia. Kedvesen
111 20|            arckép megviselten érkezett meg a hosszú utazástól. Fásultan
112 21|                egyszerû kedély, és ezt meg kell becsülni, hû, és ez
113 23|                eredetibõl fordította”. Meg volt pecsételve a sorsa.~
114 23|               köszöntöttem, nem ismert meg.~Akkor már nagyon messze
115 23|           távolabb.~Nem is igen lepett meg, amikor pár évre rá Pekingbõl
116 23|            jött felõle.~Múltkor tudtam meg, hogy tavaly nyáron, forró
117 24|             három nap elõtt betegedett meg tüdõgyulladásban. Most pedig
118 24|              kabátját, székkel kínálja meg, a leány azonban a nyakába
119 24|               Ez a sóhajtás úgy maradt meg benne, mint egy szent vágy,
120 24|            volt, mint mikor élt. Kissé meg is hízott a koporsóban.
121 24|             térre csapott.~- Nem fázol meg ebben a vékony ruhában?~-
122 25|             szláv, egy óriás, ki eddig meg sem mukkant -, ily könnyen
123 26|                körül a koporsót: néném meg a jegyese, húgom meg én.
124 26|             néném meg a jegyese, húgom meg én. Egyik öcsém hangosan
125 26|              le. Egy sarokban húzódtam meg. Fejem lüktetett a friss
126 26|             jegyesek.~„Õk is - villant meg fejemben -, õk is félnek,
127 26|              ismét egy pár. Egy katona meg egy leány. Az utcán, a szomszéd
128 27|            hosszú utazásról tért volna meg. Volt azonban benne valami
129 27|        asztalnál, és a poharat se veti meg. Becsületes, nyílt, magyar
130 27|                mellkasát, a karjait, s meg volt elégedve magával. Délben
131 27|               állanék. Elõbb én halnék meg.~- De nem jön.~- Te nem
132 27|                 Közönyösen billentette meg rá a kalapját. Húsz-harminc
133 28|        meghagyja, nyomban csináltassák meg a gyógyszertárban.~HATODIK
134 28|             vér csurog a fejébõl. Most meg inni kér. Kiölti parázsos
135 28|              egy ásítozó bácsi jelenik meg, aki „jó éjszakát” kíván
136 29|          Megõrültél? - rivalltam rá.~- Meg kell fizetni a passziókat.
137 29|              egyszer hozzánk, látogass meg.~Csak késõ nyáron mentem
138 29|                csak egy percre - értsd meg - egy pillanatra is kitépjem
139 29|            liliputi aeroplánnal leptem meg. Ez sem kellett neki. Azt
140 29|              repülõgép, csak egy cérna meg egy gömb, s az égben van.~
141 29|         éreztük, hogy sohase bukik le, meg se áll az örökkévalóságig.~
142 30|            Tömérdek bõrönddel érkeztek meg az északi rokonok, porosan,
143 30|           nagyon tisztán. Nem ismerted meg. De a szemetek találkozott.
144 30|                Igen, anyuska, ne ijedj meg a szememtõl, én voltam az,
145 31|         hitetlen. Vörhenyeges arcbõrük meg se rezzent. A kikericsek
146 31|                George félénken szólalt meg:~- Kissé nagyobb, mint ahogy
147 31|               Egy katonát pillantottak meg maguk mögött. A császár
148 32|         automobilt még sohasem ugatott meg.~„Mindegy - mondottam magamban -,
149 32|          Csakugyan rosszul szólítottam meg, s elgondoltam, hogy roppant
150 32|           szabad engednem. Minden áron meg kell ismerkednem vele.~A
151 32|       legáldottabb asszonya. Próbáljam meg én is, ha kelés lesz a hátamon,
152 33|                 De a névvel mindnyájan meg voltunk elégedve. Idegenszerû
153 33|          mellett. Karácsonyra érkezett meg, amikor én a kis színházat
154 33|         unalmas babaéletét. Nem kopott meg, a ruhái ragyogtak, és ragyogott
155 33|              én meghalok, de õ nem hal meg soha.~- Nézd - mondtam egyszer
156 33|           került elõ.~Jolánka érkezett meg, a húgom barátnõje. Kedves
157 33|        hamarosan rávetette a szemét.~- Meg kell verni - mondta.~Azzal
158 33|           igazságtalannak találtam, és meg voltam gyõzõdve, hogy ilyenféle
159 33|              gyenge köhögés szakította meg. Ilyenkor finoman a szája
160 33|             macskák elmennek mellette, meg is szagolják, a kutya ugatja,
161 34|              János. Sietve említem ezt meg, mielõtt szólnék róla. A
162 34|          fantáziaszegénysége nyilvánul meg. Az én emberem története
163 34|        tündöklõen sikerült. Az orvosok meg voltak elégedve, akik a
164 34|               vitatkozott a barátja.~- Meg se kottyant neki - szólt
165 34| összeszólalkozott, és most már szentül meg van gyõzõdve, hogy mindenki
166 34|              szakadt rá. De nem bánja. Meg van elégedve magával, és