Fejezet

  1 1 |          egész élete munkában telt el. Húsz küzdelmes év után
  2 1 |        kíváncsi volt, hogyan telik el az elsõ nap, és figyelt,
  3 1 |           asszony fázósan húzódott el tõle.~- Megint ideges vagy -
  4 1 |         ujjai, és iszonyodva dobta el a narancs húsát, amely vérzett,
  5 1 |      valami csúf mosolytól torzult el.~Aztán föltette a kalapját,
  6 1 |           ura komor homlokkal tûnt el újra, megfájdult a feje,
  7 1 |      sohase voltál beteg.~Így múlt el a tavasz és a nyár. Õsz
  8 2 |           bánatosan, lassan indult el a tavaszi fák között.~Léha
  9 3 |               Ér valamit?~- Olvasd el.~Soha jobban nem utált senkit,
 10 3 |        Csak nem fogod kiadni? Dobd el.~A szerkesztõ habozott:~-
 11 3 |       rendesen két sorban intézték el. Kíméletesen vagy kíméletlenül
 12 3 |      Gách-affér békésen intézõdött el. A szerkesztõ udvariasan
 13 3 |           le.~Másnap Bér maga jött el. Öregedõ, magas férfi volt.
 14 5 |            akarva együtt töltöttük el a napot.~Késõbb egész külön
 15 5 |       nekünk:~- Várom õket... Mind el fognak jönni... Ide mihozzánk...~
 16 5 |            a csillagászt másképpen el sem tudtuk volna képzelni,
 17 5 |          haját középen választotta el, mert húszéves korában már
 18 6 |    legközelebb erre jön, nem viszi el szárazon. Ezzel verem be
 19 6 |         színes üvegkapu választott el az udvartól.~Benn kõrisek,
 20 7 |            szemét, sötéten rebbent el mellette a kispárna árnyéka.
 21 7 |          akart menni. Érezte, csak el kellene indulnia, a szíve
 22 8 |       délután ideges zavarban múlt el. Alig ebédelt meg, a bonne
 23 8 |          de akárcsak Tusi, nyomban el is fordította fejét. Ez
 24 8 |         Köszönöm, elég jól.~- Csak el ne rontsa a gyomrát...~Piroska
 25 9 |          És ezek mind maguk dobták el az életet. És ezek mind
 26 9 |          sirattam. Elõbb búcsúztam el tõle. Csak addig volt irtózatos,
 27 9 |         irtózatos, míg a dördülése el nem hangzott. Egész gyermekkoromban
 28 9 |         számadásomat. Ma készültem el vele.~Mi mindnyájan egészséges
 29 10|          valami nevetõinger fogott el, valami buta, erõs és kegyetlen
 30 10|      szekrényt vörös derengés önti el.~Várni, várni, várni kell.~
 31 11|       ízléssel és tapintattal bújt el a hamiskártyás az emberek
 32 11|        szóró petróleumlámpa alatt, el se tudta képzelni, hogy
 33 11|            mind a tied lesz, nyerd el tõlem.~Mindnyájan a kártyájukat
 34 12|     Hajnalfelé gyakran szunnyadtam el én is a vörös székben.~Akkor
 35 12|           És még most sem felejtem el, minõ érthetetlen borzalom
 36 12|            mi magunk nem kábultunk el a láz esztelenségétõl. Így
 37 12|          esztelenségétõl. Így múlt el minden nap.~Egy barátságtalan
 38 12|          elfelejti. Nem felejtette el, már reggel róla beszélt.
 39 13|            holdfényes mezõk úsznak el mellettünk, mintha robogó
 40 13|         halk zizzenéssel surrantak el a fûszálak között.~- Szeretem
 41 13|        Miért?~- Valami félelem fog el, ha arra gondolok, hogy
 42 13|             A vendég, akit várunk, el fog jönni.~- Én is úgy érzem,
 43 14|  ablaktáblákon. Vele együtt haltak el vágyaim is, melyek ezen
 44 14|           minden baj nélkül jutott el a lugasig. Hajadonfõtt volt,
 45 14|           a lámpát. Fáradt voltam, el voltam fásulva, s bármily
 46 14|            forralt. Úgy készítette el, ahogy szokta, és sok rumot
 47 14|           Az este egyszerre suhant el. Nagyapó feltette pápaszemét,
 48 14|            Olyan szelíden engedett el. Három lépést ment elõre.
 49 15|           szóból, és sohasem fárad el. Az anyjától, a nagyanyjától
 50 15|            ha éppen nem kerülhette el. Hajnalban lopózkodott le
 51 15|             imbolygó járással ment el elõttük, zöld sapkáját mélyen
 52 15|   magányosan élt, az órák altatták el, s az órák keltették föl.
 53 15|         keltették föl. Tíz év múlt el.~A toronyórás szemei még
 54 15|          volt, s rémülten gondolta el, hogy Viola finom kezei
 55 16|             hogy meg kell halniok, el kell búcsúzkodniok örökre,
 56 18|    kalandot egy hónapra rá mesélte el nekem Ábel, mikor fölkeresett
 57 18|            3~Szerdán korán siettem el hazulról. Nem cigarettáztam,
 58 18|          Egyetlen szék sem mozdult el helyérõl. Magam elõtt is
 59 18|     néha-néha már nem is tüntették el a kísértetjárás nyomait.
 60 19|   unalommal csöpög most is, mintha el se zárták volna azóta.~Bámultak,
 61 19|           Csak a kisváros zárkózik el elõlünk. Itt azonban ismeretlenül
 62 19|         Lopva, mintha bûnt követne el. Egy kövér ember ragyogó
 63 19|        vagy mosolyogva utasították el õket, õk pedig rémülten
 64 19|            Alszol?~- Nem.~Így múlt el egy negyedóra. Mind a ketten
 65 19|          Dániel mindig elõbb aludt el. Ez Mózesnek valami fölényt
 66 19|        gyakorlatból. Dániel kicsit el is felejtette a lépéseket.
 67 19|          Legtöbb nõ szótlanul ment el mellettük. Volt olyan, aki
 68 19|         ujja hegyével csippentette el a málnacukrot. Majdnem leejtette
 69 19|         ismét egy végtelenség telt el, míg visszajött. A villák
 70 19|        Mózes azonban ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~- Jó estét.~
 71 19|        haját.~- Dániel... - kezdte el pityergõ hangon. - Dani...
 72 20|        elröpül.~Ezt a képet küldje el?~Már nem lehetett habozni.
 73 20|         száj távol csókkal borítja el. Nem is tudja, hogy egy
 74 20|          Egy délután korábban ment el hazulról, s a szekrényeit
 75 20|  villámgyorsan cikázott át rajtuk. El volt árulva.~Csúfondárosan
 76 21|          izgalmas lázban lobbantak el. De aztán kitavaszodott.
 77 21|             gondoltam magamban, és el tudok képzelni valakit,
 78 21|            volt. Csendesen szívtam el az esti szivarom, teáztam,
 79 22|         mint aki rózsakoszorút dob el magától, vagy egy édes szájtól
 80 22|            egy édes szájtól szakad el, és ölelõ karokból bontakozik
 81 23|            segíteni. Mogorván tûnt el szemünk elõl kínai könyveivel
 82 23|          éjjel-nappal. Egy év múlt el, és nem láttam. Aztán egy
 83 24|         1902. január 7-én temették el. A temetés délután három
 84 24|        Újra fájdalmas erõvel fogta el a csodálkozás. Krisztinát
 85 24|     másztak. Még csak öt perc múlt el. Huszonöt perc van hátra.
 86 24|    hallgatott. Egy egész perc múlt el anélkül, hogy szóltak volna.
 87 24|     ásítógörcs, és szó nélkül tûnt el a szobából.~A diák magára
 88 25|        Hátrahõköltem, nem fogadtam el a parolát.~- Kicsodák az
 89 25|          Végtelen gyöngeség fogott el. Gondolkoztam, hogy faképnél
 90 25|          fosszanak ki, hadd vegyék el mindenemet, és eresszenek
 91 25|          mindenemet, és eresszenek el.~- Emlékszel rá? - kérdezte
 92 25|          lábamon. Csak most fogott el igazán a rettegés. Nem tudom,
 93 26|           csak egy kis vendég ment el, aki itthagyta névjegyét,
 94 27|            egy kardpárbajban esett el. Az asszony belenézett haló
 95 27|         ösvényétõl. Sohase ragadta el az indulat. Ezúttal is kitüntetõ
 96 27|         hogy választékos modorától el van ragadtatva.~- Ma nem
 97 27|          sopánkodott az asszony.~- El vagyok foglalva.~- De...~-
 98 27|            az éjszakán nem is ment el. Egy új boldogság várt reájuk.
 99 27|           végzetének.~Öt perc múlt el így. Csend. Mindenütt csend.
100 27|    asszonyt, és egy világ süllyedt el a lába alól, mozogtak az
101 28|         hazudnak neki. Õ nem hiszi el. Sóhajtozik, zokog, átkozódik,
102 29|         túlságos fontosságot neki, el is felejtettem. Egy álló
103 29|            Csak késõ nyáron mentem el, több hónap múlva. Gépkocsin
104 30|              Hol kezdjem?)~- Kezdd el kora hajnallal. Azzal kezdd,
105 30|           kerti részén szállásolta el õket, akiknek még hely maradt,
106 30|          északiakra. Nem mondhatom el, mennyien voltak. Ügyvédek,
107 31|           Nem jött senki. Így múlt el vagy tíz perc. Méltatlankodtak
108 32|        reggeli kávé mellõl csentem el. A kutya megszagolta, megvetõen
109 32|           kutyus közönyösen táncol el mellettem. Nem, ezt nem
110 33|     babáját mi magunk kereszteltük el Bolinnak. Nem tudtam, mit
111 33|         pók, amely sietve menekült el a parkett kockáin.~A számûzetés
112 33|            gondolatok közt aludtam el.~Éjfél felé, a csendben,
113 33|        rajta.~Közönyösen fordultam el. Ez róla az utolsó emlékem.~
114 33|      Mondhatatlan keserûség ömlött el bennem. A bokrok közé mentem,
115 34|       találja. Minõ búsan donganak el az órák. Szokatlan a délután,
116 34|           névtelen keserûség fogja el, melyet nem tud szavakba
117 34|       múlva egészségesen hagyhatja el a kórházat, két hét múlva
118 34| Mindenkinek külön, hosszan mesélte el az eseményt. Mert az nem
119 34|         egy beteg emberrel.~Kovács el van keseredve. Annyival
120 34|         orvosok mosolyogva küldték el. Azt mondták, hogy kutyabaja.
121 34|     büszkén és önérzetesen mesélte el az operáció történetét.~