Fejezet

  1 1 |        árasztanak. A boldogságok fészke pedig e szoba mellett van. Ez
  2 1 |              arca, az õ kis gonosz arca pedig valami csúf mosolytól torzult
  3 1 |          szobából, és megölelte.~- Most pedig megkapod a jutalmadat. Mától
  4 1 |        rendelõszoba felé mutatott.~- Ez pedig...~Az asszony a tanácsos
  5 1 |              elsápadt, a kövér tanácsos pedig nyomban kijózanodott, csak
  6 2 |                a könnyei.~A ligeti zene pedig pattogva, könnyedén tovább
  7 2 |                szõke, kövér, tornainges pedig alig kétlépésnyire tõle
  8 3 |                félénken mondta:~- Nekem pedig tetszik.~- Már bocsáss meg,
  9 3 |              hogy nem született írónak. Pedig reggeltõl estig írt: regényt,
 10 3 |              nyomda fölmondott, az írók pedig kimondották az általános
 11 3 |           elégedettnek látszott.~A férj pedig tanácstalanul ült le egy
 12 4 |                hazamenni.~FÉRJ. felkel. Pedig már igazán mehetünk.~AGGLEGÉNY.
 13 5 |                 a napfény. Az iskolában pedig mindnyájunkat gyûlöltek,
 14 5 |              kimúlni.~A csendes lázadás pedig folyt tovább. A csillagász
 15 5 |                 gallérja, vásott ruhája pedig annyira illettek neki, hogy
 16 5 |                is olyan csoda...~Ajkain pedig újra megjelent a gyerekek
 17 5 |        elõremeredt.~- Nem látok semmit. Pedig sok csillag hullhat az égrõl...
 18 5 |               harmattól ezüstlöttek. Mi pedig sápadtan imbolyogtunk a
 19 6 |              múlik.~Maga elé nézett. Mi pedig õt néztük. Azzal jöttünk
 20 7 |                 jól van. A gyermek feje pedig lekonyult, és a két tágra
 21 7 |           tenger... a tenger...~A szoba pedig egyszerre kitágult. Még
 22 8 |             sípoltak. A sápadt kisleány pedig reménytelenül, sóvárgó szemmel
 23 8 |             húsos homlokán. Szemöldökei pedig kísértetiesen ugráltak,
 24 8 |          csiklandozta. Künn a konyhában pedig a villamoscsengõk szüntelenül
 25 9 |               gondoltam ilyesmire, most pedig egyszerre valami diktálja,
 26 10|            Beültem a szekrénybe. Viktor pedig - nem tudtam, miért - rám
 27 10|                 elõttem, lopva? Mindezt pedig látnám, a tulajdon szememmel.
 28 11|              osztott. Újra õ nyert.~Fia pedig leste a szerencsét. Okos
 29 11|                hebegni tudott.~A gyerek pedig nem tágított. Még mindig
 30 11|              álomba sírta magát. Az apa pedig nem feküdt le. Megitta az
 31 13|            megvakulok belé. A feketeség pedig egyre nõ, dagad, betölti
 32 14|             ibolyakék volt az ég. A fák pedig fehérek, s lassan remegtek
 33 14|        hullámzott az arcán. A szívemben pedig egy titokzatos fájdalmat
 34 14|              kertünk. A dobogó falépcsõ pedig a Nagyapó szobájához vezet.~
 35 15|                  A mesék fehér asszonya pedig egyre regél, bár az óramutató
 36 15|                  csodálatos mestermûvei pedig szomorúan tiktakoltak körülötte.
 37 16|        változott. Arca is sáros. Szemei pedig - szelíd, kedves, félõrült
 38 16|            Egyedül maradtunk. Szemembõl pedig egyszerre kiszállt az álom,
 39 16|                szemét is. A feketeszemû pedig mindent feketének. Még a
 40 16|               törékeny üveglelkecskéjük pedig meghasadt, zenélve, sziporkázva,
 41 16|              illat, altató tömjén. Feje pedig fáradtan ült isteni nyakán,
 42 17|          zongorázott, õrjöngött. A part pedig nagyon elhagyatott volt.
 43 18|                 A Nyugati pályaudvarnál pedig már mosolygott. Ábel a diadala
 44 18|        cigarettám. A likõrös poharakból pedig ittak. Ott áll egymás mellett,
 45 19|         abbahagyott kötés. A vízvezeték pedig altatóan, ájulatos unalommal
 46 19|     kereskedõket gyûlölte. A pincérekre pedig, akik ügyesen forgolódtak
 47 19|              köszöntötték a szemével. Õ pedig meglophatta a titkaikat.
 48 19|                 utasították el õket, õk pedig rémülten néztek egymás szemébe.
 49 19|              kezük és a lábuk. A szájuk pedig hideglelõsen eltorzult.
 50 19|                itták meg a tejet. Mózes pedig gyertyával a kezében az
 51 19|             tõle való. A sok lakó közül pedig leginkább kivált egy gyógyszerésztan-hallgató,
 52 19|                mindjárt elrepül. Máskor pedig hirtelenül bukott mély pincékbe,
 53 19|                 orvosságosüvegek. Éjjel pedig cserepeket és meleg sózacskókat
 54 19|            borostáival és szemölcseivel pedig egy gondozatlan sírdombra
 55 19|                 inkább hátrált. Magában pedig csendesen megfogalmazta
 56 19|          valamit dadogott. A haragos úr pedig még egyszer ráordított:~-
 57 20|                 mikor lefekszem. Reggel pedig többnyire elõbb kelek, és
 58 20|                csendesen. A társaságban pedig lehetõleg árnyékos fotelekre
 59 20|             tanító emléke élt. A tanító pedig már tíz éve meghalt. De
 60 20|                 és gonoszkodott.~Másnap pedig korán kelt. Frissen és boldogan
 61 20|                 A nehéz szagú vásznakat pedig szelíden teregette magára,
 62 20|           váltottak levelet. A halottat pedig csendesen elfelejtették.
 63 20|                csordultak ki. A nõ haja pedig kibomlott, mint egy fúriáé.~-
 64 20|         szerencsétlen - mondta Bella.~Õ pedig írt a kishivatalnoknak,
 65 21|              mosolyogni kezdett, a hold pedig az örömtõl, a láztól egész
 66 21|           idillen, a mély és sárga teán pedig forrón libegett a szerelme,
 67 21|                szükségét éreztem. Rózsi pedig még mindig azt mondta:~-
 68 22|                 elfeledett. Ez az emlék pedig megbolygatja egész életét.
 69 22|             homlokon, az orr merész íve pedig mintha visszatükrözése lett
 70 22|                szél. Panamakalapja alól pedig egy fekete arcél tûnt elõ,
 71 23|                 nyújtott, beszaladt. Én pedig egyedül maradtam az éjszakában.
 72 23|                  írások, egy kis polcon pedig másik vasszobor.~- A Pusztulás
 73 24|              meg tüdõgyulladásban. Most pedig egyszerûen elragadták tõle,
 74 24|              alig észrevehetõen, oldalt pedig a sírok gyémántja csillogott,
 75 24|                kitárta karjait. A szája pedig pirosan, frissen kettéhasadt,
 76 24|               szíve vert, az óramutatók pedig lassan másztak. Még csak
 77 24|                felelt a leány.~- Tegnap pedig szép idõ volt.~- Igen.~-
 78 24|                 az ablaknál állt. Ekkor pedig valami rettenetes történt.
 79 25|                ruhában, az újságrámából pedig elrongyolt lap csüngött,
 80 25|             kezdett a verklizongora, mi pedig ittunk. Csak néha eszméltem
 81 25|               éljeneztek, táncoltak. Én pedig összeszedve minden erõmet,
 82 26|           szemléltem a halottat. Amikor pedig mindenki kiment a szobából,
 83 26|             Minden kék volt. A kék égen pedig kétszer akkorák a csillagok,
 84 26|                  egymás karjában.~Távol pedig forrt-izzott a kisváros.
 85 26|               egy parfümgyárban. Mindez pedig szomorú volt és édes. Kisöcsém
 86 27|                  Délután már félt. Este pedig óvatosan kanyargott a házhoz,
 87 27|        utolérhetetlen költészete. A fiú pedig sötét és szilaj.~- Te, ha
 88 27|            hagyta rá az asszony.~Azután pedig állandóan rémmesékkel traktálta.
 89 27|               asszony megcsókolta õt. Õ pedig mosolygott. Egyáltalán mindig
 90 27|                  A találkák ideje alatt pedig újságot olvasott a kereveten,
 91 28|         eszeveszetten csókolják, az apa pedig könnyezik, mutatja, hogy
 92 28|        nemsokára elárvulnak szegénykék, pedig oly ártatlanok, mint az
 93 28|                és itatja-itatja, az apa pedig szívja, nyeli, kortyolja
 94 28|              beléemeli. A tizenharmadik pedig ráborítja a szemfödõt és
 95 29|               zöld kertigolyóval. Szeme pedig babonás, ábrándos, kék:
 96 29|                  s azóta hiába keresem. Pedig minden az õ kezében van.~-
 97 30|                  A szemem, a kék szemem pedig csillogott, mint a kék gyémánt.)~-
 98 30|               torkát. Kopasz nagybátyád pedig, akin annyit nevetsz most,
 99 30|                sürögnek-forognak. A ház pedig fel van dúlva. Látszik a
100 30|             ismerte.~(...Igen, igen.)~- Pedig már nagyon szerettétek.~(...
101 30|             ablakok már ragyogtak.)~- Õ pedig várt benneteket az elõszobában.~(...
102 30|             csillagot.)~- A fiatalember pedig, aki a te jövõd volt, s
103 30|            fiatalemberre mutatott.)~- Õ pedig nem mozdult onnan.~(...”
104 31|                  William pózolt, Arthur pedig félszegen, roppant komikusan
105 31| visszacsúsztatta a zsebébe.~A közkatona pedig tisztelgett, és várta a
106 32|               De én erõsködtem. A kutya pedig a fejét rázta, s megformálta
107 32|                búcsúzott tõlem. A kutya pedig a vonat elé állott, és fontoskodva
108 33|                arcom, és köptem.~Közben pedig arra gondoltam, hogy egy
109 33|              mint egy részeg lány, majd pedig kedvesen, a szõkesége aranyfényében,
110 33|                 baba most tetszett. Azt pedig, hogy kiûzték a hideg elõszobába,
111 34|                 kórházat, két hét múlva pedig már bemehet a hivatalába.
112 34|               senkinek sincs, a többiek pedig irigykednek reájuk, és nevetik,
113 34|                dobja vissza. Lustaságát pedig azzal tetézi, hogy hónapokig