Fejezet

  1 1 |        este hangulatát megzavarná, ha végigmennének ezen a szobán.~
  2 1 |    félreértés rögtön bekövetkezik, ha nem uralkodik magán. A titokzatos
  3 2 |     látszott, nagyon boldog lenne, ha sohasem ébredne föl. A tiszta,
  4 2 |    fattyait.~A csavargó szédült.~- Ha most idejönnének...~És csakugyan
  5 3 |           Szertartásosan csókolta. Ha nem látta, ábrándozott róla.
  6 3 |     hóhérmunkát. Öröme telt abban, ha télen a szépen teleírt,
  7 3 |            õket? Ezek tudnak írni? Ha átment néha az elõszobán,
  8 3 |        végez minden éhenkórásszal, ha fejedelmük fejét üti le.~
  9 4 |       közelebb húzza a széket. Te, ha tudnád, mi egy asszony.
 10 4 |     frizurájuk sohase változik, és ha egyik-másik megöregszik
 11 5 |         fiát, aki a padon aludt, s ha felszólították, nehezen,
 12 5 |         öntudatlanul szerettük, de ha süllyedõben volt a hajónk,
 13 5 |            nem is szerettük volna, ha gyakrabban és nyájasabban
 14 5 |            vonalak tekergõztek, és ha jók voltunk, zajos vásárnépet,
 15 5 |   gyümölcsöt, vacsorára legfeljebb ha teázott. Az elégedett és
 16 6 |         álpátosszal fogadkozunk:~- Ha legközelebb erre jön, nem
 17 6 |       Tûzoltó utcában. Én ismerem. Ha akarjátok, mindjárt elvezetlek
 18 6 |         Hogy féltette, hogy várta, ha néha elmaradt a pajtásaival,
 19 6 |            megtáncolt a kis lurkó, ha a hosszú õszi estéken unták
 20 7 |       leheveredve bámulta a vizet.~Ha hazament, újra elkezdõdött
 21 7 |       sápadt és nagyon szomorú, és ha anyjára gondolt, aki párás
 22 7 |         akkor volt a legboldogabb, ha betérhetett a kocsmába,
 23 8 |    hideg-kék szeme lelkesen bámul. Ha lehunyja, hasonlít a komoly
 24 8 |           mindenkit elfog, midõn - ha szabad magam így kifejezni -
 25 9 |            izgatja a fantáziánkat. Ha a mezõre megyek, és a lábam
 26 9 |   ólomgolyó? Ó, a nagyszerû duett. Ha ezt egyszer alaposan átgondolod,
 27 9 |          tett. Elfúl a lélegzetem, ha arra gondolok, hogy talán
 28 10|             valami eszembe jutott. Ha nem lesz egyedül. És Jolánt
 29 10|         mint a vadmacskáknak.~- És ha mindjárt lefekszik?~- Annál
 30 10|             Annál érdekesebb.~- És ha elmegy?~Viktor tollat ragadott,
 31 10|            itthagyjuk az asztalon. Ha lámpát gyújt, okvetlenül
 32 10|           De siess... Ne röhögj... Ha nevetni akarsz, harapj a
 33 10|         elõtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk. Ezért
 34 10|         nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha valaki halotti magányunkban
 35 10|           mégis itt kell maradnom. Ha most elárulnám magam, talán
 36 12|           lehetett kuporogni benn, ha ébren akartunk maradni éjjel.
 37 13|           évemre. Ma is elsápadok, ha rágondolok... De a kép is.~-
 38 13|       virrasztástól és a sírástól. Ha ilyenkor ránéztem, elsápadt.
 39 13|         pillanatban kiszabadulhat, ha akar. Azon az olajfaillatos
 40 13|            mindenhatóak. Az ember, ha kiveszik a szemét, olyan,
 41 13|        egész külön életet élnek, s ha Burne-Jones egy halvány
 42 13|           s akkor is csókolódznak, ha nem nézek rájok. A képet
 43 13|             Valami félelem fog el, ha arra gondolok, hogy mindig
 44 14|               IBOLYASZÍNÛ ÉG ALATT~Ha a lila tintából beleöntünk
 45 14|           gondoltam rád hónapokig. Ha zuhogott az ólmos esõ, nem
 46 14|      hívtam. Itthagyott örökre.~De ha még egyszer meglátogat,
 47 15|            mint az agg Mesemondás. Ha tízet üt a másik szobában
 48 15|         hosszú, kedves és szomorú. Ha vége van, újba kezdünk,
 49 15|           ritkán váltott pár szót, ha éppen nem kerülhette el.
 50 16|          riasztják fel az alvókat, ha lábujjhegyen járnak, és
 51 16|         titokzatos, kusza ügyét.~- Ha én azt megtalálnám - sóhajtozott,
 52 16|            mindig csodálkoztak, és ha rámeredtek valakire, gyengén
 53 17|            világosan éreztem, hogy ha akarom, ha nem, itt kell
 54 17|           éreztem, hogy ha akarom, ha nem, itt kell maradnom.
 55 18|           vad napsütésre gondolok, ha fekete nõket látok. Ezek
 56 18|      egyszerûen otthon maradok, és ha jönnek, bemutatkozom nekik.~
 57 19|           igen csodálkozott volna, ha kilépve az udvarra, találkozik
 58 19|             és most már huszonhat. Ha meggondoljuk, szamárságot
 59 19|        mondták, hogy elmebeteg. De ha jobban meggondoljuk, bölcs
 60 19|         árnyék váltakozik. Késõbb, ha minden jó van, s az ember
 61 19|            A házmester nem köszön, ha jönnek. Gyûlöli azokat a
 62 19|          titkos iratokat másolnak.~Ha csak tehették, nem voltak
 63 20|         rossz belenézni, különösen ha egészen világos van, havas
 64 20|         mellé, s csak akkor szólt, ha kérdezték, és óvatosan,
 65 20|            és még csúnyább legyen, ha csúnya volt eddig. Csak
 66 20| boldogtalannak érezte volna magát, ha így hirtelen megszakad az
 67 20|          így a túlvilág ablakából.~Ha az ódon szekrényt kinyitotta,
 68 21|          szerelme, mint a rumláng. Ha errõl a merev és dacos szájról
 69 21|    Hajnalban a kávéház elõtt várt. Ha kocsin mentem, elém került,
 70 22|       magában -, király. Mi lenne, ha most ezzel a sápadt és züllött
 71 22|         azt mondanám neked, vérem? Ha elmondanám neked, hogy miattad
 72 22|       miattad jöttem föl a hegyre? Ha eléd szórnám a fiatalságom,
 73 22|            arcom a te arcodhoz? És ha elmondanám, hogy mióta élek,
 74 23|            rettegett a kínaiaktól. Ha látta õket, otthagyva vacsoráját,
 75 24|        hajnal van-e vagy alkony?~- Ha visszajönne! - zokogta a
 76 24|          önkéntelenül elnémultak.~„Ha visszajönne!” - sóhajtotta
 77 24|            is. Hallotta a hangját. Ha csengettek, az ajtóhoz rohant,
 78 24|          langyos nedvességét is.~- Ha visszajönne!~Ez a sóhajtás
 79 24|          Az életét adta volna oda, ha - csak egy pillanatra -
 80 24|        alussza a névtelen álmot.~- Ha visszajönne! - rezgett a
 81 25|            gyötrõ, éjféli álomban. Ha kinyújtottam a kezem, könnyen
 82 26|       virrasztásban lesoványodtam. Ha egy légáram megbillentette
 83 27|    mesterséges, rendkívüli élet.~- Ha látna az urad - dadogta
 84 27|         dadogta õrjöngve a diák. - Ha kijönne. Ha megölne itten,
 85 27|     õrjöngve a diák. - Ha kijönne. Ha megölne itten, a fûben,
 86 27|       pedig sötét és szilaj.~- Te, ha most jönne!~- Nem jön.~-
 87 28|          írhatja: realisztikus. De ha kissé idõsebb, ha tapasztalt
 88 28| realisztikus. De ha kissé idõsebb, ha tapasztalt valamit az élet
 89 29|           nyárspolgárok nem értik, ha végre egy becsületes ember
 90 29|        vénembernek. Hajh, barátom, ha ez segítene.~- Vannak pajtásai?~-
 91 29|     szobámat már egészen földúlta. Ha hazamegyek, a szekrények
 92 30|           a félhomályos szobákban, ha a boldogságomról beszéltek,
 93 32|      látszol. Nem megyek oda.~- De ha szeretlek, te kedves dög.
 94 32|          Tudnál-e értem szenvedni? Ha nyáron a legyek csípnek,
 95 32|         akartam. Mit ér az életem, ha egy ilyen kutya is megvet?
 96 32|          feleltem ingerülten.~- De ha kérlek.~- Pusztulj, te kerítõ -
 97 32|     asszonya. Próbáljam meg én is, ha kelés lesz a hátamon, biztosan
 98 34|           találunk hasonló névvel. Ha elgondoljuk, hogy ezeknek
 99 34|           ismer. Nagyon rövidlátó. Ha a szolga asztalára teszi
100 34|       kiveszik valamelyik szervét. Ha rajta múlt volna, a szívét