Fejezet

 1 1 | összeborzongott, mintha végigmásztak volna a nyakán, a karján, és mérges
 2 1 |              mérges tajtékkal köpték volna be testét. Miért nem szabad
 3 1 |              a nagy erõ, és szerette volna a porban látni.~Gyûlölni
 4 1 |       megfájdult a feje, s szeretett volna az ajtó elé állni, és tárt
 5 1 |             oda.~Az asszony szerette volna nyílttá tenni a harcot.
 6 1 |              egy nagy utazásról jött volna meg, és végre hazaérkezett
 7 1 |           meg, és végre hazaérkezett volna. Mindenen a jóság õrködött.
 8 1 |      járt-kelt, és dalolni szeretett volna, valami földöntúli ismeretlen
 9 2 |             maga is jobban szeretett volna már egy olcsó és becsületes
10 2 |         zavart volt, mintha berúgott volna a sok-sok tavaszi levegõtõl.
11 3 |            lett, mintha ecetet ivott volna. Álmaiban gyakran kapaszkodott
12 3 |              a feleségére. Szeretett volna neki keserû, maró szemrehányásokat
13 4 |       gyöngélkedik.~FÉRJ. Nem hittem volna, öregem, hogy te megházasodtál.
14 4 |              öregem. Ej-ej, ki hitte volna, öregem.~AGGLEGÉNY. közelebb
15 5 |             mintha ereiben tej folyt volna vér helyett, és mosolygott,
16 5 |              másképpen el sem tudtuk volna képzelni, és talán nem is
17 5 |            és talán nem is szerettük volna, ha gyakrabban és nyájasabban
18 5 |          hajnal jött. Aludni kellett volna, de mi megmosdottunk, s
19 5 |              ágyban, mielõtt felkelt volna. Mi azonban ezért nem vetettük
20 5 |         anélkül hogy egymáshoz értek volna, oly melegen simult össze
21 5 |   érthetetlen szerelmük nászát ülték volna.~Tódort semmi esetre sem
22 5 |             mintha fogát csikorgatta volna, durva, káromkodó hangon
23 7 |          rikkantott, mintha berúgott volna a ködtõl és a víztõl. Ezen
24 8 |           két picike láng. Szeretett volna sírni, de félt, hogy az
25 8 |         millió apró szilánkra törtek volna. A másik szobában bútorokat
26 8 |            mintha bántalmazni akarta volna. A bús macskazenébe kétségbeesetten
27 9 |            Sokszor mintha távolodott volna már. Máskor oly közelnek
28 9 |          ennyire izgatott és gyötört volna.~Szeptember 30.~Vajon meg
29 10|       mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni és nevetni.~A fejfájós,
30 10|        lassan? Talán félt? Szerettem volna már kijönni, de nem lehetett.~
31 11|            vagy csipkéken pihentette volna, és nem borgõzös kártyák
32 11|          komoly kártyák, s szeretett volna szabadulni a nyereségétõl.
33 11|              apró mozdulatot kellett volna tennie. De már késõ volt.
34 12|               mintha halottat fésült volna. A reggeli tisztálkodás
35 12|         elhúzódott tõle, mintha félt volna, és csöndesen, keservesen
36 13|             olyan volt, mintha aludt volna. Szinte lélegzés nélkül
37 13|        mintha még vadabbul csókolták volna egymást... Az arcuk sápadt
38 14|            mintha álmukban beszéltek volna.~Öt óra felé már sötétült
39 14|          elõre, mintha attól tartott volna, hogy minden pillanatban
40 14|         vezet.~Megijedtem. Szerettem volna kitépni kezemet a kezébõl,
41 15|            csak mintha haját porozta volna be még jobban az idõ szállingó,
42 15|            akárcsak élõlények lettek volna.~Mindegyiknek más volt a
43 15|             mind, mintha fiai lettek volna. Mikor reggel fölhúzta õket,
44 15|             a nevét.~Sokan szerették volna meglátogatni az agg mestert,
45 15|        mintha õk is lázban beszéltek volna. Az öreg toronyóra sebbel-lobbal
46 16|            sok-sok párna támasztotta volna, és õ is unná fejét, szép
47 16|         hajszába, és hamar szerettem volna szabadulni a különös képzelgõtõl,
48 17|           elõtte, mintha csak láttam volna. A lábaim elõtt hevert.
49 17|            Mintha arra is emlékeztem volna, hogy egyszer, századokkal
50 18|        tekintete. Mintha megkarcolta volna a gyémántsugár és a szem
51 18|          fintorra torzult. Szeretett volna szabadulni, de nem tudott.
52 18|               a lehelete illata lett volna, s éjszaka a találka emlékét
53 19|              is, mintha el se zárták volna azóta.~Bámultak, és nem
54 19|           szívére fogad, mintha várt volna reánk. Csak a kisváros zárkózik
55 19|             nem is igen csodálkozott volna, ha kilépve az udvarra,
56 19|             mely mintha azt kérdezte volna, miért ölték meg ily fiatalon,
57 19|           mintha a nyelvébe harapott volna.~De intett a kezével:~-
58 19|            két öreg, mintha eltévedt volna. A nagyon kis gyerekek tipegnek
59 19|           valakit vártak és kerestek volna bizonytalanul, egy lázálom
60 19|              lehetetlen, hogy elmúlt volna. Hiszen én itt vagyok. Lehetetlen,
61 19|            én húszéves testem indult volna feloszlásnak. Ezt nem lehet
62 20|              mintha valami hiányzott volna belõle. Az ismeretlen tisztelõ
63 20|          Bella boldogtalannak érezte volna magát, ha így hirtelen megszakad
64 20|    kristálypohárból patakvizet ivott volna, s miután betelt a hûvösséggel
65 21|       részvétlen holdfény. Szerettem volna felébreszteni benne a nõt.
66 21|          példányban sokszorosították volna.~Nemsokára egy széles, lompos
67 21|            semmi lány mintha megnõtt volna. A lámpa lobogásában magasabb
68 21|       természet. Átkozódni szerettem volna. Megátkozni a logikámat,
69 21|         mintha valamit mondani akart volna, egy újságot, melyet sohase
70 22|    színpadiasak voltak. Nem is tudta volna kimondani õket a finom és
71 22|          mintha visszatükrözése lett volna a szobornak, mely a csöndben
72 24|              le róla. Az életét adta volna oda, ha - csak egy pillanatra -
73 24|            érezte, hogy ebben átélte volna a gyönyör egész skáláját.
74 24|               Ezért évekig gyalogolt volna hajadonfõtt, vérzõ, mezítelen
75 24|          akárcsak skatulyából ugrott volna ki. Fehér ruhája, ugyanaz
76 24|         egymást. De mintha csalódtak volna a csókban. Elszomorodtak,
77 24|             el anélkül, hogy szóltak volna. Krisztina lesütött szemmel
78 24|              állkapcáiban, szeretett volna felkiáltani, hogy mennyire
79 24|              teljes húsz percük lett volna.~1911~ ~
80 25|         egyszer, anélkül hogy tudtam volna. De most, hogy nem láttam
81 25|          Mégis mintha megsemmisültem volna. Olyan jó lett volna most
82 25|  megsemmisültem volna. Olyan jó lett volna most aludni a föld alatt,
83 25|             Mintha derengeni kezdett volna, már nem voltak idegenek
84 25|          dobtam. Mindenemet odaadtam volna most, a ruhámat, ingemet
85 26|           gyászt. Kiáltani szerettem volna, visszamenni a temetõbe,
86 27|         mintha hosszú utazásról tért volna meg. Volt azonban benne
87 27|       pszichológus is megállapította volna róla, hogy õ egyáltalán
88 27|          Mint hogyha valamire rájött volna. Talán egy új filozófia
89 29|              Igen, mintha megszédült volna. Oldalt dõlt, és kezében
90 31|    útvesztõbe kerültek, és szerettek volna menekülni. Alig beszéltek.
91 31|            fog felébredni. Szerettek volna megszökni. De a másik szobából
92 31|              Mielõtt hajóra szálltak volna, hátratekintettek. Egy katonát
93 32|            tetszett nekem, szerettem volna megsimogatni a fülét, az
94 32|             Anélkül hogy észrevettem volna, a legnagyobb veszélyek
95 32|         ásított, mintha ezt mondotta volna:~- Ah, megint az az unalmas
96 32|             adott, mintha azt mondta volna:~- Mehet!~A vonat elindult.~
97 33|               hogy szalagokat kötött volna rá, a skálák együgyû és
98 33|             A baba mintha integetett volna:~- Rossz.~- Hazug?~- Hazug.~-
99 34|    valamelyik szervét. Ha rajta múlt volna, a szívét kigyomláltatja,