Fejezet

 1 1 |            kacagott a boldogságtól, mikor a sötét szobában ledõlt
 2 1 |       szobájába.~Akkor eszmélt föl, mikor a férje már elõtte állott,
 3 1 |           szobában. Másnap délután, mikor berregni kezdett a csengõ,
 4 1 |            asszony egyszer délután, mikor felült az ágyában, és kifelé
 5 1 |         Lesoványodott és megsápadt. Mikor benézett a tükörbe, alig
 6 2 |            a padhoz fásult háta is. Mikor végre egész testén átfutott
 7 2 |          éppen e padra támolyognia, mikor annyi más hûvös, kedves
 8 3 |         Miért nem jössz be hozzánk, mikor együtt vagyunk?~- Nem bírom
 9 4 |           még nagyobb a csönd, mint mikor aludt. Mert az igazi csókok
10 4 |             és illedelmesen köszön, mikor belépek. „Jó reggelt, nagyságos
11 5 |         cukrot égettünk, és vártuk, mikor kel fel az öreg, hogy kimenjünk
12 5 |              Sohasem ölelkeztek. De mikor együtt mentek, anélkül hogy
13 5 |           fogta fel a helyzetet, és mikor rájött, hogy a csövön át
14 6 |             halántékkal hallgatunk. Mikor elharangozzák a delet, a
15 6 |      kiáltani.~Csak akkor kiáltunk, mikor már tíz-húsz lépésre fújtat
16 6 |             fiáé volt, mert valaha, mikor iskolába járt, nagyon szeretett
17 6 |            ezen az alkonyaton, mint mikor az ember elõször nem bír
18 7 |            A szél künn sivalkodott.~Mikor fölnyitotta szemét, sötéten
19 8 |              Az apához hasonlított, mikor szidja a cselédeket. De
20 9 |            kis városunkba, s aztán, mikor felnyitották, elgyötörten
21 9 |             bujkált a családunkban. Mikor húszévesek lettünk s elváltunk
22 9 |       menjen. De mennie kellett, és mikor elment, én már nem is sirattam.
23 10|             csak akkor mer mutatni, mikor egyedül van, egy grimaszt,
24 11| hamiskártyás az emberek szeme elõl.~Mikor otthon ült az aranyat szóró
25 11|    karácsony hozta vissza. Délután, mikor a fia hazajött, az iskolatáskájából
26 12|                        A VÖRÖS SZÉK~Mikor haldoklott az öcsém, a szobánk
27 12|             hidegült át gerincemen, mikor elõször hallottam az õ megváltozott,
28 12|   elálmosító megkönnyebbülést, mint mikor valami nagy tehertõl szabadultunk
29 12|           hegedûje feküdhetett így, mikor a mester ujjait a halál
30 13|     legnagyobb, egyetlen szerelmem. Mikor még gyerek voltam, ott lógott
31 13|      izgatott éjszakákon, s reggel, mikor bementem a zongoraszobába,
32 13|            elõtt. Ez akkor történt, mikor elõször vettem észre a képen
33 15|            a sötét csigalépcsõn, és mikor az ötödik emeletre érek,
34 15|           úgy mosolyog, mint akkor, mikor nála laktam, kedvesen, szomorúan
35 15|           mintha fiai lettek volna. Mikor reggel fölhúzta õket, aggódva
36 15|             az öreg toronyóra után. Mikor éjjel ércesen zengõ szóval
37 15|          fölhúzza az órákat. Éjjel, mikor álmaiból fölriadt, olykor
38 15|            vére melegsége hajtotta. Mikor a test kihûlt, a szerkezet
39 16|   legdrágább poharat, õk kiabálnak, mikor suttogni akarnak, õk riasztják
40 16|            cikkemet, cigarettáztam.~Mikor hajnal felé hazaindultam,
41 18|           rá mesélte el nekem Ábel, mikor fölkeresett lakásomon. Az
42 19|            hatalmasan vert a szíve, mikor beléptek a szegényes, ferencvárosi
43 19|            már megvolt réges-régen, mikor elõször jött a fõvárosba.
44 19|           harmonikált és jajgatott, mikor ráültek, és a pincért, aki
45 19|    távolságok felé. Akkor is látod, mikor a szemed már nem tudja követni,
46 19|          hánykolódott a kis párnán. Mikor elõször utazott fel, épp
47 19|            keltõórát pont hatra. De mikor az óra rázendítette az ébresztõt,
48 19|        különösen ködös délutánokon, mikor lenn verklik nyikorogtak,
49 19|              hajlamos is volt erre. Mikor Anonymusról szóló értekezését
50 19|             Már magasan állt a nap, mikor felébredtek.~- Dániel! -
51 19|        melyeket még õk hagytak ott, mikor egyszer éjjel boros állapotban
52 19|   enyelegnek az emeleti ablakokból. Mikor besötétedett, csendesebb
53 19|       kiálltak az utcára, estefelé, mikor a munkáslányok hazafelé
54 19|         maga se tudta, mit akar, és mikor látta, hogy a többiek se
55 19|             azonban órák és percek, mikor sárga arcukon türelmetlen
56 20|           Anya rendesen már alszik, mikor lefekszem. Reggel pedig
57 20|         Néha õt is üldözõbe vették. Mikor azonban eléje értek és rátekintettek,
58 20|      megpörkölték az ujjait. Aztán, mikor a párnája alá rejtette,
59 20|        mindig elfogta az idegesség, mikor eljött az este, s szerette
60 20|   elgondolta, hogy nem is hazudott, mikor azt írta, hogy zongorázik.
61 20|        végzetes szegfû.~A tanítóné, mikor meglátta, sírva fakadt.
62 21|         magam.~Egy novemberi éjjel, mikor hazamentem, a sötét folyosón
63 22|          hegyen már kevesen jártak.~Mikor fölért, lassan elindult
64 22|        lennie egy márványkirállyal, mikor lenn zajong a város, és
65 22|           cikázik az elektromosság, mikor ott lenn annyi ember él,
66 23|       csöndesen, mint az ágyúdörej, mikor a csõben a golyó, de még
67 23|          majdnem csontvázzá aszott. Mikor köszöntöttem, nem ismert
68 24|           már egészen besötétedett, mikor a koporsót kivitték az udvarra,
69 24|            elérzékenyedést. Késõbb, mikor véget ért a szertartás,
70 24|         gyorsan és brutálisan, mint mikor éjjel bekötik valakinek
71 24|           percek, az órák, a napok. Mikor az ablakredõkön betetszett
72 24|    mezítelen lábbal. Társaságokban, mikor a jókedv bukfencet vetett,
73 24|    kígyóztak, homályos fények, mint mikor valaki a sötétben tükörrel
74 24|            egészségesebb volt, mint mikor élt. Kissé meg is hízott
75 25|         Darabig tétováztam. Azután, mikor éreztem, hogy kezükbe kerültem,
76 25|    ácsorogtál? A részeg éjszakákra, mikor a hóban szuszogtál, és pezsgõt
77 25|             határozatlan félórában, mikor még habozik az ég, hogy
78 25|         hogy a cselédek...~S anyám, mikor kifelé indultam, alig hallhatóan
79 27|        központba, s látni lehetett, mikor érnek az öntudatába, mert
80 27|           vele, a kezét se nyújtja, mikor eltávozik. Csakhogy éppen
81 27|                Szeretem ezt a fiút. Mikor találkoztok?~- Holnap.~-
82 27|          társaságban is mosolygott.~Mikor egymagában volt, akkor is
83 27|             tényleg megjött. Akkor, mikor legkevésbé várták.~Ijedt
84 27|          házat, úgy három óra tájt, mikor mindnyájan aludtak. Suttogtak
85 28|         felesége eleinte védekezik, mikor azonban kifogy a hazugságokból,
86 28|   láthatólag meghíznak.~HETEDIK KÉP~Mikor hazaérnek, az apjuk kétségbeesetten
87 29|      fontosak - mondta fontoskodva.~Mikor megérkeztek, a másik hármat
88 29|              Eltûnt. Nyoma veszett. Mikor látta, hogy a fiam senyved
89 29|       badarságokat beszél. Múltkor, mikor megfenyítettem, azzal fenyegetõzött,
90 30|             hajnallal. Azzal kezdd, mikor felébredtél és ránevettél
91 30|        orgonabokrokra, azzal kezdd, mikor kinyitottad a szemed, és
92 30|            hajnali csillag elé.~(...Mikor bejött a sátorba, a frakkja
93 30|    melletted. Te arra is emlékszel, mikor átmentetek az üvegtornácon.
94 31|          éjjel viharzott. Úgy, hogy mikor kiszálltak a partra, mind
95 32|  elkergetnéd-e rólam õket, s télen, mikor a sötétben szûkölök, betakarnál-e
96 33|          még a régi fátyol volt, de mikor leemeltem, nemegyszer ereszkedett
97 34|               Most azt meséld, apa, mikor elaltattak.~- Most a doktorokat
98 34|    született, és arra a pillanatra, mikor egy nagyon világos üvegszobában