Fejezet

 1 1 |           féltékenységet még a káröröm se gyógyította, hogy most már
 2 1 |               barátságtalan szobát meg se ismerte.~Minden tündéri
 3 1 |               fényben ragyogott. Sehol se érezte magát oly biztonságban,
 4 4 |             lobog a melegítõ. Egy szót se szólunk. De mindketten érezzük,
 5 4 |         AGGLEGÉNY. elkomorul.~FÉRJ. Az se igaz, hogy senkim sincs.
 6 4 |                És azután a millió lány se érdekes. Kettõ kevesebb,
 7 5 |             csúfondáros sípzajra hátra se fordultunk. Hívtak a mezõk
 8 5 |               változást rendesen észre se vettük, csak azt láttuk,
 9 5 |          rózsaszínû csillagokat. Észre se vettük, máris derengeni
10 7 |           vizet. Most azonban senkinek se beszélt terveirõl, mert
11 7 |                Péter ilyenkor egy szót se szólt, csak az ajkába harapott,
12 8 |               nélküle is. Már az anyja se törõdik vele. A leányok,
13 8 |             két katonatiszttel, és reá se hederítenek.~A bonne megfogta
14 8 |               beszédet senki a világon se értheti. Hiszen én se értem.”~
15 8 |          világon se értheti. Hiszen én se értem.”~Ekkor a nagyanya
16 9 |   beleszólnának az életembe. Már hátra se merek tekinteni.~Szeptember
17 9 |               oda, ahol apám aludt. Ma se tudom, mi vitt rá, hogy
18 10|             torkoltuk le egymást. - Ez se jó. Új kell. Egészen új
19 10|              hang szaladt ki, amit meg se hall. Kinyitja az ajtót,
20 11|               petróleumlámpa alatt, el se tudta képzelni, hogy másképp
21 11|          fürödtek a nyugalomban, nyoma se volt rajtuk a múltnak, oly
22 11|     verejtékezve, szívdobogva. Már meg se nézte a lapjait, hanyagul
23 14|             temettem arcomat.~Egy szót se szólt. Nyugodtan elõkereste
24 15|           ágynak esett. Nem volt senki se, aki fölhúzza az órákat.
25 16| tartalomjegyzéket is átfutottuk. Nyoma se volt a novellának.~Az öregre
26 16|            holnap.~Az öreg azonban meg se moccant.~- Meg kell találnom.
27 16|      mindenkire, úgyhogy az ébrenlevõk se mernek zajt csapni, s halkan
28 16|               ott, mint akinek semmije se volt már, kifacsarva, összegyûrve,
29 18|          segítségért kiáltok.~Egy szót se szóltam. Letettem a kalapomat,
30 19|              egymás kezét.~Azóta semmi se változott.~A homályos ablakok
31 19|              csöpög most is, mintha el se zárták volna azóta.~Bámultak,
32 19| márványasztalnál, míg õ távol volt, rá se gondolt, hányszor kezdett
33 19|          ráhagyta, és intett. Egy szót se értett belõle. Mózes filozofált,
34 19|                a teavíz.~Aludni késõbb se tudott. Álmatlanul hánykolódott
35 19|              kérdezte:~- Alszol?~Senki se felelt. Csak a falióra járt.~
36 19|       rázendítette az ébresztõt, egyik se kelt fel. Fáradtak, álmosak
37 19|               keletkeztek. Dániel most se akarta elismerni, hogy Mózes
38 19|               õ nyert, amiben senkinek se volt oka kételkedni, hisz
39 19|        szabadkozott. Úgy látszik, maga se tudta, mit akar, és mikor
40 19|            mikor látta, hogy a többiek se tudják, még jobban megrémült.
41 19|                dolog történt.~De egyik se mert szólni.~Végül Mózes
42 19|            irányba tekintettek. Senkit se ismertek, és mégis, mintha
43 19|               szemükben ez állott:~„Ma se találtuk meg. Nincsen sehol.
44 19|           elõtt, melyrõl soha senkinek se beszélt.~Állt a ház elõtt,
45 19|       megvetésemet.”~Mózes azonban ezt se mondta el.~Csak azt mondta:~-
46 19|                Mózes már igazán semmit se keresett.~Ment haza.~Otthon
47 19|               legközelebb.~Diákkorában se látta ily gyámoltalannak
48 19|            amikor elmegy innen, semmit se visz már magával. Mégis
49 20|           leány tódította:~- A férfiak se jobbak.~- Igazad van - bólintott
50 20|                 megismeri, és egy szót se szól az arcképrõl. Karját
51 21|         közönyösen, várva a szavam. Én se szóltam. A sorsra bíztam
52 24|           keservesen, jóízûen sírt. Le se vetkõzött éjjel. Három napig
53 24|         sápadtabb lett. Most már sírni se tudott, s a könnyei befelé
54 24|               szellemek. Én nem vagyok se szellem, se kísértet. De
55 24|              Én nem vagyok se szellem, se kísértet. De nincs idõm
56 24|               és gyászosat, de egyiket se találta jónak, és inkább
57 26|          üvegburás barokk órát egyszer se kellett fölhúzni, s az õ
58 27|                asztalnál, és a poharat se veti meg. Becsületes, nyílt,
59 27|               is koccint vele, a kezét se nyújtja, mikor eltávozik.
60 27|                a végzet ellen, amelyet se túlságos sötétnek, se túlságos
61 27|          amelyet se túlságos sötétnek, se túlságos ragyogónak nem
62 27|                  Érdekes - szólott. Ez se igen használt.~Egy délután
63 28|               az életét. Mostan semmit se sejt. Felveszi a házikabátját,
64 29|        gyerekeit odacsõdítettük. Rájuk se nézett. Lármás játékokat
65 29|      kukorékoló kakasokat, de egyiknek se volt foganatja, az én kis
66 29|            biztosítva, hogy semmi baja se eshetik, aztán belefúródott
67 29|             pár perc múltán már semmit se lehetett látni.~- Én még
68 29|              hogy sohase bukik le, meg se áll az örökkévalóságig.~
69 30|         zavartan lesütötte a szemét. Õ se ismerte. Azt hittétek, hogy
70 30|           hittétek, hogy idegen. Senki se ismerte.~(...Igen, igen.)~-
71 30|              mulatók közé.)~- Senkihez se szólt.~(...Most már emlékszem
72 30|           vigyázott magára. Egy morzsa se szennyezte be. Egy csepp
73 30|           szennyezte be. Egy csepp bor se gurult le az ingmellére.)~-
74 30|           ingmellére.)~- De a lelkéhez se engedett senkit, és befogta
75 31|               Vörhenyeges arcbõrük meg se rezzent. A kikericsek és
76 31|        nyavalyatörés kínozta. Az éjjel se aludt. Mégis minden erejét
77 31|            tengerre nézett, s egy szót se szólt. Õsziesen reszketett
78 32|              az ujjammal. De a kutya - se szó, se beszéd - továbbment.~
79 32|         ujjammal. De a kutya - se szó, se beszéd - továbbment.~Vállat
80 32|               kutya -, még a nyelvemen se tudsz. Hisz így a macskákat
81 32|       kutyuskám.~A kutya azonban azért se jött. Pár lépéssel megállt
82 32|                kutyára, aki csak azért se nézett rám. Az apa azonban
83 32|             Füttyentettem neki, de rám se hederített. Helyette azonban
84 33|             mit jelent ez a név, és ma se tudom. Hiába bújom át a
85 33| lombfûrészmunkája volt. Még a kalapját se tette le. Csak a csipkés
86 33|                mégis elfelejtették.~Én se gyûlöltem többé. Húgom zongorázni
87 33|              vallanom, hogy nem voltam se az anyám, se a húgom nézetén.
88 33|                nem voltam se az anyám, se a húgom nézetén. Nekem a
89 34|               egy felesége, akit senki se ismer. Nagyon rövidlátó.
90 34|            érdekesség nélkül, és közel se tulajdonítottak neki oly
91 34|           vitatkozott a barátja.~- Meg se kottyant neki - szólt a
92 34|           káromkodni szeretne, de erre se méltatja õket, elmosolyodik,
93 34|        mindenki az ellensége. Senkihez se szól. Az eset a hivatalfõnöknek
94 34|            másik, soha, fiatal korában se ismerte a mámort. Csak egy