Fejezet
1 1 | kedvesek és ismerõsek.~Az asszony trillázva repdesett a szobában.
2 1 | féktelen, boldog gyerek.~Az asszony türelmetlenül rohant tovább
3 1 | végigmennének ezen a szobán.~Az asszony azonban odatapadt az ajtóhoz,
4 1 | Majd meglátod.~A kis asszony csüggedten vette le szemét
5 1 | megkezdette rendelését.~Az asszony kíváncsi volt, hogyan telik
6 1 | hosszat volt a szobában. Az asszony elnyújtott, szaggatott nyögéseket,
7 1 | kisietett a feleségéhez.~Az asszony fázósan húzódott el tõle.~-
8 1 | legyintett a kezével.~Az asszony egy fotelbe süppedt, és
9 1 | elfelejtette bezárni a szobát.~Az asszony dobogó szívvel lépett be,
10 1 | ura.~- Semmi - felelte az asszony.~De belül valami mardosó
11 1 | Zsitvay.~- Vezess be, oda.~Az asszony szerette volna nyílttá tenni
12 1 | mulatságra voltak híva. Az asszony a szabadban táncolt, kiizzadt
13 1 | a csengõk? - kérdezte az asszony egyszer délután, mikor felült
14 1 | Hozzájuk... - mondta az asszony, és bágyadtan mosolygott.~
15 1 | magára. Ez egy egészen új asszony volt.~„Sohase voltam ilyen
16 1 | végig a szobákban, s az asszony mosolyogva mutatta meg nekik
17 1 | mutatott.~- Ez pedig...~Az asszony a tanácsos piros, egészséges
18 1 | szenvedések árnyékában. Az asszony összeborzongott. Aztán értõen
19 3 | illedelmes segélysikoltás.~Az asszony leült a pamlagra, és várt,
20 3 | kérdezte a szerkesztõ.~Az asszony kacagott.~- Hülyeség. Alkonyi
21 3 | mit teszek Gáchcsal?~Az asszony kis ideig gondolkozott,
22 3 | bírom ki õket - válaszolt az asszony. - Megvetem, érted, megvetem
23 3 | voltak az összes lapok. Az asszony bontotta föl a levelet,
24 3 | használhatjuk - mondta az asszony. - Úgy látszik, kiírta magát...
25 3 | Koldusok vagyunk...~Az asszony arcán újra megjelentek az
26 4 | széket. Te, ha tudnád, mi egy asszony. Most már olyan komolyan
27 4 | Nézd, most négy óra. Az asszony már éjfélkor felébredt.
28 4 | te nem tudod, mi az egy asszony... egy hajnali asszony...~
29 4 | egy asszony... egy hajnali asszony...~FÉRJ. Pincér, még két
30 4 | levegõ, amelyet egy édes asszony lélegzése szûrt át az éjjel.
31 4 | FÉRJ. kíváncsian. És az asszony felkel ilyenkor?~AGGLEGÉNY.
32 4 | AGGLEGÉNY. mosolyog. Las-san. Az asszony most felnyitja a szemét.
33 4 | Tudom.~AGGLEGÉNY. Azután az asszony fülébe súgom, hogy fõzzön
34 4 | pillés, illatos kávé. Az asszony egy darabig vonakodik, sajnálja
35 4 | FÉRJ. dühöngve hebeg. És az asszony?~AGGLEGÉNY. Az, fiam, az...
36 5 | Anyja, a szelíd, bús úri asszony sírva nyitott ajtót, és
37 8 | szalonba ment, ahol sok asszony, leány és fiú lármázott.
38 11| felesége - szótlan, sápadt asszony, aki mindig feketében járt -
39 11| a feleségére nézett. Az asszony azonban már osztott. Cézár
40 13| falról... Látja, ez a halvány asszony volt az elsõ, legnagyobb,
41 13| gyönge. Ez volt az elsõ asszony, akit meghódítottam a férfi
42 15| Louise anyó, a fehér francia asszony, talpig hófehérben, fehér
43 15| tiszta, mosolygó francia asszony ezüst hangjával, régi okuláréjával
44 18| A BÉCSI ASSZONY~1~Ó az édes! Ó az édes bécsi
45 18| az édes! Ó az édes bécsi asszony. Ott ült a villamosban,
46 18| Családanya.~Késõbb az asszony türelmetlenkedni kezdett,
47 18| a ketten leszálltak. Az asszony csöndesen ment tovább a
48 18| halkan beszélt neki, s az asszony nézte a cipõje orrát.~2~
49 18| Biztosan ebbõl ivott az asszony. A másiknak csak az alján
50 18| nyugtalanított a titokzatos asszony. Nem tudtam elaludni. Képzeletben
51 18| fülledten, cukrosan lebegett az asszony ismerõs illatszere. De a
52 18| közönséges, bohózatos fogást! Az asszony, ki nem ismer engem, lakásomra
53 18| Gyönyörû, párductermetû, szõke asszony lépett ki belõle, mélyen
54 18| világosan láttam a helyzetet. Az asszony hol az egyiket, hol a másikat
55 18| most már a lépcsõházban.~Az asszony pont hétkor érkezett. Mellette
56 18| múlva megjelent a lovag. Az asszony nélkül. Õ tehát még fennmaradt.~
57 18| világánál fésülködött az asszony. A félhomályból ragyogó
58 18| gurult.~Sietve fölemeltem.~Az asszony elmosolyogta magát. Hálás
59 19| tudtak szóhoz jutni.~Az asszony megigazította pápaszemét,
60 27| fel.~Hirtelen felkelt az asszony, s lerohant a kertbe. A
61 27| udvarban két szív dobogott.~Az asszony nem volt szép. Egyáltalán
62 27| beszélt hozzá. Az elektromos asszony szinte nem is volt húsból
63 27| Kinél?~- Az uradnál.~Az asszony kicsit gondolkozott.~- Nem
64 27| Dehogy - intette le az asszony.~- Észrevett valamit. Most
65 27| olyan bánatos az arca. - Az asszony legyintett a kezével.~-
66 27| a temetését is. Amíg az asszony macskaügyességgel átlibegett
67 27| Csakhogy éppen megérintheti az asszony csuklóját. Utoljára a kapualjában
68 27| kardpárbajban esett el. Az asszony belenézett haló szemeibe.
69 27| ablak nyitva volt, s az asszony könyökölt ki rajta.~A diák
70 27| hajadat, ide az aszfaltra.~Az asszony megtapintotta hamis haját,
71 27| tompa világításban s az asszony fáradt és rajongó nézésében
72 27| beszél, hanem cselekszik.~Az asszony egyszerre elértette a gondolatát.~-
73 27| mondta a fiú hangtalanul.~Az asszony látta a hordársipkát, de
74 27| diák.~- Õ - hagyta rá az asszony.~Azután pedig állandóan
75 27| kellemetlenségek. Itt a kulcsa.~Az asszony megcsókolta õt. Õ pedig
76 27| poétikus éjek jöttek. Az asszony ragyogott, és kacagva mondta
77 27| veled? - sopánkodott az asszony.~- El vagyok foglalva.~-
78 27| Jaj, ottan, a fák közt.~Az asszony félhangon mondta:~- Lehet.~
79 27| bement a szobájába, s az asszony bekísérte, hogy lefektesse.~„
80 27| Végül kinyílik az ajtó. Az asszony jön ki mosolyogva.~A diák
81 27| a tenyerébe temette. Az asszony szégyenülten állt elõtte.~
82 27| Megszûnt a villamos varázs. Az asszony vén volt.~- Te cudar - suttogta
83 27| megcsaltak.~- Én? - suttogott az asszony.~- Nem - szólt a fiú -,
84 28| KÉP~Egy kövér, szívtelen asszony könyököl a holdfényes ablakon,
85 28| az ablakig, s kopog.~Az asszony hallgatózik az ajtón, mert
86 28| nadrág. Látszik, hogy az asszony már elzápította az életét.
87 28| csókolja. A férj sóhajt. Az asszony a zsebkendõjével töröli
88 28| Közben kinyílik az ablak. Az asszony és a fiatalember csókolóznak.
|