10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
1 19| továbbsietett az esõben.~10~Mózes ezen a napon megállt
2 19| ráordított:~- Mit keres itt?~11~Mózes már igazán semmit
3 24| Krisztinát, a kabaréénekesnõt 1902. január 7-én temették el.
4 9 | nemes vadat.~Szeptember 29.~Régóta nem írtam naplót.
5 9 | gyötört volna.~Szeptember 30.~Vajon meg merem-e tenni?
6 19| híztam - mondta még búsabban.~9~Egy napon a diákkocsmában
7 19| pokrócok. Egyik asztalon egy abbahagyott kötés. A vízvezeték pedig
8 19| hozott fel mellette.~Ezt is abbahagyták. Egy hétig fásultan feküdtek
9 6 | ijedten - minden ok nélkül - abbahagytuk. Fekete bogarak koppantak
10 18| nem vall a finom és kedves Ábelre. Ez vérmes ember lesz. Kövér.
11 8 | Piroska fejecskéjét a kocsi ablakához nyomta, s nyugtalanul nézte
12 6 | alszik. Házai fehérlenek, ablakai villognak a fény önkívületében,
13 27| Ott?~- Ott.~A fiú az ablakára nézett. Szilárdan be volt
14 19| Valaki megkopogtatta az ablakát.~- Készen vagy?~Dániel állt
15 14| testem odamerevedett az ablakdeszkához. Azzal eltûnt.~A második
16 28| Táncolnak. Csendesen az ablakhoz sompolyognak, mind a tizenhárman,
17 28| a cirádákon, egészen az ablakig, s kopog.~Az asszony hallgatózik
18 27| ordítva nyitja ki az ajtót. Az ablakmélyedésbe dõlt. Megadta magát a végzetének.~
19 26| Messze, a másik szobában, az ablakmélyedésben, kék fátyolok mögött mécs
20 28| fürtjeit, s leülteti háttal az ablaknak, ahol az udvarló rejtõzik.
21 24| hátradõlt a pamlagon. A diák az ablaknál állt. Ekkor pedig valami
22 19| diákokkal enyelegnek az emeleti ablakokból. Mikor besötétedett, csendesebb
23 29| ablakpárkányról?~A gyerek az ablakpárkány peremén szédelgett.~- Az
24 29| Leszállsz mindjárt az ablakpárkányról?~A gyerek az ablakpárkány
25 1 | porcelánujjaival törülgette az ablakra csapódó izzadságot.~Zsitvay
26 24| órák, a napok. Mikor az ablakredõkön betetszett a világosság,
27 19| hóbortos, öreg lovagot, aki ablaksétát rendez valami ismeretlen
28 19| változott. Aztán kinyitották az ablakszekrényeket. Mózes érezte a málnabefõttek
29 14| aranypatina is elfakult az ablaktáblákon. Vele együtt haltak el vágyaim
30 19| mosdókancsóban. Bolondul táncolt az ablaktól az ágyig vonuló poroszlop.
31 24| esernyõre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre. A vállát vonta. Õ is ásított.
32 11| marokra valót odadobott az ablaküvegre.~- Csalsz!~Cézár a szoba
33 19| amilyen akkor lógott az ablakukon. Mindjárt felakasztották.
34 13| Ilyenkor megsemmisülök egy ábrándban, ezer évvel futok vissza,
35 23| festett furcsa figurákat és ábrándokat nyersselyemre. Ebbõl tengõdött.
36 12| árnyakkal, fénysávokkal, beteg ábrándokkal telt meg. Közeledett az
37 21| ellustuljon és elvessze az ábrándosságát.~- Egyél! - kiáltottam rá.~
38 19| komor diák játszotta. Az ábrándozás és fáradtság egy negyedórájában
39 27| után. Nem volt sok ideje az ábrándozásra. Kisimította a haját, megigazította
40 14| aranyos homályban, félig ábrándozva, félig ásítozva járkáltam,
41 25| vendéglõ elõtt, hol vörös abroszok voltak az étteremben, sánta
42 19| megvacsoráztak a kocsmában. Egy vörös abroszos asztalnál vörös bort ittak.
43 19| szivarhamuval rajzolt ki az abroszra. Bizalmatlanul nézett az
44 30| a viharvert, szivarhamus abroszt, amely megszentségtelenített
45 1 | csak. A sötétben valami acélállványt látok, meg egy üvegszekrényt.
46 22| fürdött bennük, mint edzõ acélfürdõben. Az arca tündöklött csak
47 2 | lassan a fejébe szállt. Izmai acélosak lettek. Szemeiben kigyulladt
48 15| zörögve jártak a fölhúzott acélrugók, s egyszerre csendesebb
49 24| udvarra, és felállították az ácsolt ravatalra, hogy beszenteljék
50 25| sem emlékszel, hol annyit ácsorogtál? A részeg éjszakákra, mikor
51 7 | dolgozni!~Péter elõkereste ácsszerszámait, és beállt a mûhelybe.~-
52 5 | leszegte a fejét - hosszú, ádámcsutkás nyaka volt -, és szelíden,
53 31| mint ahogy leírják. Az adatok, úgy látszik, hamisak.~Elõvette
54 15| fizetést és szabad lakást adatott neki, hogy teljesen mûvészetének
55 3 | bármennyire sajnálja, nem adhatja ki a verset. Gáchcsal együtt
56 30| mondta, hogy antipirint adjak neked.)~1911~ ~
57 5 | szertartásának valami külsõ formát adjunk.~Tódor maga köré csavarta
58 16| összekulcsolta a kezét. - Mit adnék érte. Az életemet is odaadnám.
59 3 | az írókat, akik egymásnak adogatták a kilincset. Tehát ezek
60 10| állok a folyosón, és jelt adok neked. Holnap szerda, vívóleckéje
61 23| tõle egyszer.~A felelettel adós maradt.~3~Az estély után
62 34| hitelezõit, akik botrányos adósságokról suttognak. Végre is lehetetlen
63 30| és a csipkés vánkosokat adták neki. Tömérdek bõrönddel
64 21| Rózsaszínû, illatos bonbonokat adtam neki, parfümöket és ritka
65 6 | torzította arcunkat.~Kézrõl kézre adtuk a lepkefogót.~5~A fák árnyában
66 29| légies, meseszerû, egy induló aeroplánhoz hasonló.~- Gáspár - szólt
67 29| benzinnel fûthetõ liliputi aeroplánnal leptem meg. Ez sem kellett
68 32| elõtte, amint édeskedve affektáltam a becézésre illesztett szájammal.~-
69 14| mindig kék volt, s a fák ágain illatos, fehér csipkék himbálództak.
70 26| kifeszültek és lengettek, az ágakon a rügyek zöld sebei forrottak,
71 28| haja, mint a kakastaréj, ágaskodik a kislányfésû alól. A negyedik
72 19| ablakok elõtt szédületesen ágaskodott a tûzfal, mely egykor roppant
73 19| odafeszített cukorspárgára aggatta fel õket választékos gonddal.
74 23| Néhányan, közelebbi barátai, aggodalmasan csoportosultunk köréje,
75 15| Mikor reggel fölhúzta õket, aggódva vizsgálta meg, nem hibbant-e
76 28| kimenetelû. Hallgatóznak. Az agónia nem sokáig tart. Felkel
77 5 | nyitott ajtót, és a fiú ágyához vezetett. Türelmetlenül
78 19| falszekrények, a nagy asztal, az ágyak. Az almáriumon befõttek -
79 15| és bejõ hozzám. Megveti ágyamat, babrál a finom üvegpoharak
80 33| karácsonyfát. Magas lázam volt. Az ágyamba hozták a borlevest, amelyet
81 6 | nem tudtam elaludni kis ágyamban. Amikor elaludtam, azt álmodtam,
82 17| Másnap nem tudtam fölkelni az ágyamból. Harmadnap sem. Negyednap
83 11| egyszerre átvillant valami az agyán. Hosszú, hajlékony ujjaival
84 12| nagy pohárszék, amely öcsém ágyával szemben a szoba másik sarkában
85 25| összeszorított, görcsös agycsomóimmal, mintha kincset kutatnék
86 4 | csöndesen, nagyon csöndesen az ágyhoz lopódzom, és föléje hajolok.~
87 19| Bolondul táncolt az ablaktól az ágyig vonuló poroszlop. Csillogtak
88 15| csendesebb lett a szoba. Henri ágynak esett. Nem volt senki se,
89 12| asztalok, tükrök, feldúlt ágynemûk között azonban ottan állt
90 16| kesernyés csókjától. Végre agyongyötörve hullottunk a pamlagra, és
91 9 | tizenkilenc éves korában agyonlõtte magát. Bátyámat egy októberi
92 27| hangulatában, a tiszta és hideg ágyruhákban, a tompa világításban s
93 12| felültették a beteget, s tiszta ágyruhát adtak neki. Olykor elkérte
94 23| szunnyadt, csöndesen, mint az ágyúdörej, mikor a csõben a golyó,
95 29| játékokat vettünk, puskákat, ágyúkat, trombitáló katonákat, kukorékoló
96 19| izgalmában. Tervek zsibongtak az agyvelejében. Errõl gondolkozott, míg
97 2 | Éles kacajok szúrták az agyvelejét. Összeszorult a torka.~A
98 19| iszonyú mámor szállt az agyvelejükre. Ugráltak. A díványra perdültek,
99 33| Húgom zongorázni tanult, és ahelyett, hogy szalagokat kötött
100 31| egyáltalán nem hasonlított ahhoz a börtönhöz, melyet a hosszú
101 5 | Tódor bizonyos kisgyerekes áhítattal szólt róluk. Egyáltalán
102 24| halottnak. Szikáran és sápadtan áhította vissza a holdfényben. Mereven
103 18| az erkélyre vezetõ ajtót, ahonnan nem lehetett belátni a szobába,
104 21| volt szabadulásom tõle. Ahová tekintettem, mindenütt az
105 7 | egy szót se szólt, csak az ajkába harapott, és a tengerre
106 26| bor csillogott, s amint ajkához emelte, szája szélét megnedvesítve
107 33| hátrabillentette a fejét, az ajkait lassan mozgatta, az ablakon
108 31| valami múzeumot, melynek ajtait földig hajló szolgák tárják
109 16| jelent meg a szerkesztõség ajtajában. A szolga elõtt mélyen meghajolt,
110 19| listát vezetett a szekrény ajtaján, meghatározva, hogy a hét
111 28| Az Istenrõl beszél. Az ajtóból még egy búcsútekintetet
112 30| tudom, hogy megölelted az ajtódat, mielõtt lementél a sátorba.
113 4 | az asztalokra rakják, az ajtókon léghuzam süvít. A kávéház
114 15| vén zenélõóra, kopog az ajtómon, és bejõ hozzám. Megveti
115 7 | rá. A párnák csücskei az ajtóra ijesztõen magas árnyékot
116 19| Gorombán küldték egyik ajtótól a másikhoz. A hivatalnokok
117 31| lüktetett a szíve, és az ájulás környékezte õket. Egyszerre
118 16| szájjal, az erõfeszítés végsõ ájulatában tovább vezessem valamilyen
119 20| sírdogált a szobájában.~Ájuldozva mondta Bellának:~- Már megint
120 25| mintha kincset kutatnék ájult álomban, és nem találtam.
121 23| mit fog felelni? Nevetésre ajzott szájak bámulták, egyelõre
122 29| léggömbös embert, ki a rügyezõ akác mellett állott az aszfalton,
123 9 | borongó õszi vidék, a törpe akácaival, és a kis tó, az alföldi
124 2 | szomorúfüzet. Poros, szelíd akácok, elegáns nyárfák, önérzetes
125 24| délutánon.~A Körúton az ákácok õrjöngve ontották forróságukat.
126 20| olyan hihetetlen, mint hogy akad még valaki, aki beleszeret
127 5 | valaki, hogy több külföldi akadémia tagja. Mi azonban mindnyájan
128 13| nekivágok az éjszakának. Akar-e követni ma este?~- Akarom...
129 27| egyszer befûtötte a testét. Az akarat és az erõfeszítés is megszépít.
130 11| leheletével is operált. Akarata hipnotikus erejével uralkodott
131 13| akit meghódítottam a férfi akaratom keménységével.~- Szegény,
132 16| már érdekelt az öreg. Mit akarhat avval a tárcával? Miért
133 19| fában és kõben felébredtek. Akárhova léptek, megelevenült az
134 21| utaznom, Amerikába vagy akárhová. Új lakást vettem a város
135 6 | utcában. Én ismerem. Ha akarjátok, mindjárt elvezetlek benneteket.~
136 10| Szétszórt kincseinket össze akarjuk szedni: felrezzenünk.~Már
137 18| dolog. Csak egy szívességre akarlak kérni. Ízléstelen dolog.
138 30| valamit.~(...Mirõl, fiam?)~- Akármirõl. Egy éve, két éve fekszem
139 29| bánnunk, mint a mérgekkel. Nem akarnám, hogy a kisfiú is olyan
140 5 | mintha ebben a virradni nem akaró fehérségben, ott a felfelé
141 29| kifüstöltem utánuk a szobát. Nem akarok tudni róluk. Most egy különös
142 1 | akarták a rendelõszobát is. Be akartak törni ebbe a szentélybe,
143 20| fulladozva sopánkodott:~- Mit akartok, édes fiaim? Szeressétek
144 12| kuporogni benn, ha ébren akartunk maradni éjjel. A virrasztó
145 29| Amint a léggömb kabátjához akasztva himbálódzott és szökdelt,
146 19| a két öreg kisasszonyt, akiknél estente kenyeret és túrót
147 2 | mellényükön. Ezek azok a fiúk, akikre az apjuk évente egész kis
148 30| Kopasz nagybátyád pedig, akin annyit nevetsz most, göndör
149 13| közömbös régi ismerõsünket, akivel oly keveset törõdtünk, hogy
150 34| méltányosság szemmeltartásával is akképpen intézik az ügyet, hogy a
151 26| A kék égen pedig kétszer akkorák a csillagok, mint egyébkor.
152 2 | káprázott. A ligeti zene léha akkordjai s a kábító gyermekvisongás
153 23| könyvbõl állott. Érthetetlen ákombákomok, pergamenek, írások, egy
154 34| négy gyereke, a hivatal, az akták, a számlák, a boldog, szabad
155 9 | zavaros kéziratból csak az alábbi részleteket közlöm, melyek
156 1 | látszott. De a láz nem akart alábbszállani. Szép kis feje elgyötörten,
157 31| Párizsban, s azt mondta, hogy alacsony. Kövér. Az arcképeken sokkal
158 9 | megjegyeztem magamnak. Az alakja, a színe, a fekete tintafoltja,
159 5 | rajta. Lenge, megbízhatatlan alakjában valami furcsa humor rejlett.
160 22| névtelen panaszt, amely alaktalanul és zavarosan forrong benne?
161 30| mellett egy sátor alatt patkó alakú fehér asztalok voltak, torták
162 5 | pirospozsgás, egészséges arcokon alamuszi vigyorgás settengett. Mi
163 29| többiek, a pozitivisták, az alaposak, az orvosi szakközlönyök
164 30| felbokrétázott tüzes pántlikákkal. Alattad zölden füstölgött a kert
165 26| izzadt. Ördögök fûtötték alattam a roppant katlant. Egy fához
166 25| szerencsém. Egérutat leltem. Alattomban az ajtóhoz osontam, kiszédültem
167 27| ájuláshoz volt közel. Az alattomosságára gondolt, és várt.~Õ azonban
168 24| egész skáláját. Napról napra alázatosabb lett a vágya. Arra gondolt,
169 34| ferencvárosi utcában laktak - albérletben -, két kis szobában, ahol
170 20| kelletésével felelte:~- Sétálni.~- Albertet nem láttad?~- Nem.~Az özvegy
171 1 | nyugalom, az új élet, az áldás és megenyhülés e fészkében
172 15| hálásan gondoltak Henrire, és áldották a nevét.~Sokan szerették
173 10| revolver ravaszán pihentetve, áldozatára vár.~Végre felöltözködött,
174 25| csaknem síró hangon, az aléltság utolsó erõlködésével. -
175 8 | A kanári a forróságban alélva csipegett kis kalitkájában.
176 8 | lógott, és csak ilyen ünnepi alkalmakkor égett, mielõtt a rokonság
177 31| köszörült magában, amit alkalmas pillanatban közölni akart
178 9 | azt is, miért vagyok ma alkalmatlan az életre, s ezek a sápadt,
179 20| fagyott. Albert lesett az alkalomra, hogy rajtakapja. A nénje
180 26| kirándulók a porban, az alkonyatban. Fölöttük az ég, az ég bársonyos,
181 6 | fojtogatta torkunkat ezen az alkonyaton, mint mikor az ember elõször
182 3 | asszony kacagott.~- Hülyeség. Alkonyi vers. Lapos és otromba.
183 3 | Ismeretlen ifjak jöttek alkonytájt, ábrándos lila színû nyakkendõkkel,
184 7 | mélységeket. Az ember a rozoga alkotmányon a veszély édes bizsergését
185 15| egész élete, összes kedve és alkotó ereje szunnyadozott. A vére
186 5 | Késõbb egész külön szigetet alkottunk az emberek között mi és
187 3 | nyújtotta a száját, s ezzel az alku meg volt pecsételve.~Két
188 19| a szekrényeket, hogy nem áll-e valaki benne. Aztán elfújta
189 29| Arca himlõhelyes. Vékony állán gyér, nyírt, vörös szakáll,
190 22| mert érezte, hogy milliók állanak mögötte, és milliók következnek
191 13| õket, s éreztem, valami állandó, valami örökkévaló van a
192 27| védekezhetnénk. Én eléd állanék. Elõbb én halnék meg.~-
193 18| Errõl a nõrõl meg lehetett állapítani, hogy félénk, gonosz, illedelmes.
194 18| útnál voltak. Ábel boldogan állapította meg:~- Fin de siècle.~A
195 19| mikor egyszer éjjel boros állapotban baltával vágtak bele a padlóba.
196 23| hasonlított egy aszaltszilvához. Álláról gyér, sárga szõrök lógtak
197 34| esõ, künn volt az utcán, állás nélkül.~Nem tudott mihez
198 32| magamban -, egy kutya, egy buta állat.”~Az állomáson a család
199 34| Fejét a párnába nyomta, állát leejtette, szemhéjait óvatosan
200 4 | francia ágyam a világ leghûbb állata. Te, az vár engem, és illedelmesen
201 1 | ízlésesen, selyemmel és állatbõrökkel párnázott ki. Örült az életnek.
202 5 | magasabbra, egyre bátrabban. Az allé végén aztán kitárult az
203 19| arcképét hûen össze lehetett állítani az otthagyott markáns és
204 23| hamutartókat kínált neki. Állítólag kínaiul csevegtek, s örültek
205 5 | már-már csak madárijesztõként állítottuk fel a szabad mezõn a sánta
206 24| valami szorítást érzett az állkapcáiban, szeretett volna felkiáltani,
207 1 | szeretett volna az ajtó elé állni, és tárt karokkal fölfogni
208 32| zsömleszínû macska. Utána az állomásfõnök lánya, pongyolában, a teraszra
209 8 | bonne megfogta kezét.~- Allons chérie...~A zöld díványra
210 26| sírt keservesen. Mi némán álltuk körül a koporsót: néném
211 5 | fel a szabad mezõn a sánta állványokat, hogy a csillagvizsgálás
212 8 | kis kalitkájában. Fönn az állványon a kitömött evet szõre majdnem
213 5 | tér volt. Ide vittük a sok állványt, a vastag csöveket, a nehéz
214 27| nagyságos úr.~A diák felriadt álmából. Gyorsan kapkodta magára
215 3 | mintha ecetet ivott volna. Álmaiban gyakran kapaszkodott bele
216 15| az órákat. Éjjel, mikor álmaiból fölriadt, olykor még próbált
217 27| hõsiesen gondolt vissza az álmaira. Mosdás közben nézte a mellkasát,
218 22| amulettekkel, kezében az ország almájával, melyet halottan is görcsösen
219 34| szolgáló riadtan tekint az almárium felé.~Egy reggel hiába csönget
220 34| kioperált testrészt, melyet az almáriumba zárt, s áhítatosan mutogat
221 15| faliórát s az öreg, francia almáriumokat. És újra elõttem áll Louise
222 19| nagy asztal, az ágyak. Az almáriumon befõttek - piros paradicsomok,
223 6 | aranykarikás tányérokon almát, körtét tett elénk. Palit
224 27| közben. Ez az éjszaka az álmatlanságé volt. Másnap azonban már
225 34| Délben gyenge húsokat, párolt almával. A gyerekei ezért nagyon
226 25| A szeretõdre sem, az almazöld szemû Maricára, a fehér,
227 6 | még, néni - mondta Pali, álmélkodva. A néni most rápillantott.~-
228 1 | csintalan szellõ. Két boldog, álmodó szeme az enyhe égbolton
229 5 | megnyúlt, szemeik alá az álmodók szürke gyûrûi rajzolódtak.
230 33| én szeretlek - mondtam.~- Álmodol - mondta a baba.~- Igen,
231 27| a mámor. Dulakodásokról álmodott. Egy utcaközön találkozott
232 22| elveszi az idõérzékünket, és álmodozóvá tesz. Maga az ég is, mint
233 30| mirtuszkoszorúmra, amellyel álmodozva babráltam. A szemem, a kék
234 13| felénk. Álmodunk. Szeretem az álmokat ódon szobákban, ahol régi
235 24| sápadtan alussza a névtelen álmot.~- Ha visszajönne! - rezgett
236 14| lassan remegtek össze, mintha álmukban beszéltek volna.~Öt óra
237 25| egyedül a szívemmel, mint egy álomalak, gyötrõ, éjféli álomban.
238 25| voltak idegenek a részeg álomalakok sem. Elhatároztam, hadd
239 11| durcásan és sötéten - álomba sírta magát. Az apa pedig
240 32| úgy látszik, hogy buták és álomszuszékok, többnyire mozdulatlanok.
241 16| mind a ketten valami furcsa álomvilágban éltek.~Finoman, csendesen
242 6 | továbbgurul. Mi kuncogva, dühös álpátosszal fogadkozunk:~- Ha legközelebb
243 20| tudott aludni. Hálóingben, alsónadrágban, harisnya nélkül sírt, egész
244 9 | Rendesen táplálkozom, jól alszom, de végtelenül szidom magamat.
245 3 | írók pedig kimondották az általános bojkottot. Mire a szerkesztõ
246 16| arcának, édes vanília illat, altató tömjén. Feje pedig fáradtan
247 19| kötés. A vízvezeték pedig altatóan, ájulatos unalommal csöpög
248 34| elaltatták. Három orvos altatta. Úgy aludt, mint a bunda.~
249 15| magányosan élt, az órák altatták el, s az órák keltették
250 16| Feküdjön le, édes barátom. Aludja ki magát. Hiszen ezt a mesét
251 30| tekintett maga elé, mintha aludnék, de nem aludt, csak imádkozott
252 29| másik oldalára fordult, s aludt-aludt.~- És bízol ebben?~- Bízom.
253 13| Aludtak.~- A szerelem álmát aludták.~- Nincs is nagyobb boldogság,
254 25| augusztusban, a pap méhesében aludtál a földön, és körülötted
255 24| fejére, aki alatta sápadtan alussza a névtelen álmot.~- Ha visszajönne! -
256 4 | Én belépek. Õ színleli az alvást, és pillái mögül néz rám.
257 8 | hasonlít a komoly és illedelmes alvóbabákhoz.~A délután ideges zavarban
258 16| akarnak, õk riasztják fel az alvókat, ha lábujjhegyen járnak,
259 13| és boldog volt, mint az alvóké. Aludtak.~- A szerelem álmát
260 16| mintha igyekeznének az alvókhoz hasonlítani. Megtöröltem
261 6 | különb madarász sem.~- Úgy ám - ismételgette -, az én
262 32| kutyabarát. Csak afféle amatõr. Életét szenvedélyek, hiú
263 32| kényelmedrõl, a buta és üres ambícióidról?~Kicsit gondolkodtam, és
264 32| Életét szenvedélyek, hiú ambíciók fûtik, könyveket és verseket
265 3 | Dolgozott szívósan, lángoló ambícióval, ahogy csak a tehetségtelen
266 30| reápillantottak a mirtuszkoszorúmra, amellyel álmodozva babráltam. A szemem,
267 20| utálatos, gonosz fényesség, amelybe rossz belenézni, különösen
268 1 | és egy tiltó mozdulattal, amelyben erõ volt és gyöngédség,
269 8 | rossz álomnak látszott, amelybõl nemsokára fel fog ébredni.
270 27| és selyem kötélhágcsókon, amelyeken a lovagok a várkisasszonyokhoz
271 14| lepattogzanak a gombok, amelyeket Nagyanyó varrt fel hosszú,
272 15| igazgatta a beteg órákat, amelyekkel egészen eggyéolvadt, s tán
273 20| leveleit egy halotthoz, amelyekre sohase kap választ.~A szekrény
274 16| Valami emlék kergette ide, amelynek most nem tudok végére járni.
275 8 | miért kérdeznek tõle olyast, amelyre úgysem várnak feleletet.
276 13| észre titkos udvarlásomat, amelyrõl csak mi ketten tudunk. A
277 21| Madagaszkárba kell utaznom, Amerikába vagy akárhová. Új lakást
278 5 | sarkcsillagot, a bolygókat, az ametisztfényû, halványzöld és gyengén
279 10| egyedül van, egy grimaszt, amibe õ már beletörõdött, de az
280 30| arcképen láttam?~(...Abban, amibõl késõbb pólyát varrtam neked.)~-
281 2 | bocsánatot kért a szemével, amiért világra született. Az igazat
282 3 | letisztázott kéziratokat, amikhez a vidéki novellaíró láthatóan
283 5 | kandúrokkal egyetemben, amikkel a csillagász oly szívesen
284 30| magyar nótákat muzsikáltak, amiknek hallatára a fiatalságukra
285 24| észre a ruhája árnyékát, amikrõl nem is tudni egészen bizonyosan,
286 12| históriákat mesélt róla, amilyeneket rémregényekben olvasunk.
287 10| az angyali gyöngédséggel, amilyennel csak a diákok tudják kimondani
288 21| tortát küldetett a címemre, amilyent vidéki lakodalmakon látni.
289 32| homlokát az oldalukhoz.~Tehát Aminak hívják, francia név, és
290 22| olyan határozott és merész, aminõt csak harcias sisakok alatt
291 3 | akkordot ütött le a zongorán, amire még a képzõi zongoraleckékbõl
292 24| Ez tehát az a találkozás, amirõl annyit álmodozott. Minõ
293 33| megkínált egy másikkal. Az ámulattól dermedten ültem a párnám
294 22| ezüst koronával, nyakán az amulettekkel, kezében az ország almájával,
295 27| meglepetés minden árnyéka nélkül.~Ámult. Nézett. Az ájuláshoz volt
296 27| élõ szerzetesek és a bölcs anachoréták nyugalmára. Ezt a nyugalmat
297 27| a kopott tapétákon búsan andalog a fehér villanyfény. Udvari
298 18| de nem tudott. Ekkor az Andrássy útnál voltak. Ábel boldogan
299 31| mint a templomban. A három angolnak kidagadt a homlokere, lüktetett
300 31| egykor a sivalkodó ólmok.~Az angolok a rum ködén látták a császárt.
301 31| szatócsoknak nevezte az angolokat.~- A „szatócsnemzet”, mondotta
302 33| tépelõdtünk.~Jolánka fekete angoltapaszból szépségflastromot vágott,
303 28| oly ártatlanok, mint az Úr angyalai.~A leányok most már pityeregnek.
304 33| Tündér!~- Angyal!~- Kis angyalka! - csodálkoztunk.~A kis
305 24| kesernyés zamata. A ködben most angyalokat és rózsákat látott. Mereven
306 8 | letétette vele, és így csak az angyalos tányérban gyönyörködhetett.
307 33| csodálkoztunk.~A kis angyalt beültettük a babaszobájába,
308 34| hasonlított a mennyországhoz, az angyalzenéhez, a hõsi operákhoz. A levegõben,
309 22| márványravatalon III. Béla és Anna királyné alszik.~Egy pillanatra
310 30| lakodalmadról, amit már annyiszor elmeséltél, a nagy-nagy
311 19| hajlamos is volt erre. Mikor Anonymusról szóló értekezését írta,
312 32| között lebegtem.~A család antipatikus volt.~Az apa, egy pöffedt,
313 16| odapotyogtak az itatósra, az antracéntinta friss foltjai mellé.~Az
314 33| poharakból ittam pezsgõt, mint az anyád gyûszûje.~Egy icipici cigarettát
315 25| földhöz vágta poharát.~- Az anyádra sem emlékszel már? - kérdezték
316 27| vérbõl, de valami égõbb anyagból. A szavakat felfogták az
317 25| úgy rémlett, hogy ismerik anyámat. Egy idegen asszonyt, kit
318 9 | Gyakran sétáltam itt az anyámmal. Mindenre emlékszem. Szalagos
319 33| ezüst keresztet a mellén. Anyámnak szigorú neveléstani elvei
320 8 | felugráltak, kezet csókoltak az anyának, de õt nem vette észre senki.
321 9 | s elváltunk a vidéktõl, anyánk úgy búcsúzott tõlünk, mintha
322 8 | megharagszik, és õ sajnálta az anyát. Hogy ne okozzon neki fájdalmat,
323 7 | szomorú arccal mondta az anyjának:~- Beálltam a hajóhoz...
324 7 | és nagyon szomorú, és ha anyjára gondolt, aki párás mosóteknõbe
325 15| és sohasem fárad el. Az anyjától, a nagyanyjától hallotta
326 28| azután keresni kezdik az anyjukat, végigrohannak a szobákon,
327 28| tizenhárman, intenek az anyjuknak, aki lenn az utcán vár,
328 4 | azonban maga a Természet az anyósom, aki millió és millió eladó
329 4 | Nektek van feleségtek és anyósotok. Nekem azonban maga a Természet
330 30| ablakon könyököltünk, s néztük apáddal a csillagot.)~- A fiatalember
331 25| Nem - nyögtem -, nem.~- Az apádra sem emlékszel, a kövér ulánusra?~-
332 8 | nézte az ordító urat.~Az apához hasonlított, mikor szidja
333 22| megenyhült a kõarc, és szinte apaian tekintett rá:~„Ki vagy te -
334 2 | csoportosulás közepében állott. Bõsz apák ugrottak eléje egy ingben,
335 33| Isten! - sopánkodott, és az apámat hívta.~A tárgyalás zárt
336 30| szemetek találkozott. Aztán az apámhoz fordultál. Õ is feléje tekintett
337 32| családot, tegezõdtem az apával, megcsókoltam a gyerekek
338 11| diadaltól, megvetõen nézte az apját, a bankot kifordította az
339 34| iskolában hencegnek, hogy az õ apjuknak piros mellénye van, ezer
340 23| egy rézsútszemû kis kínai ápolónõ fogta le szemét.~Különben
341 30| cigányok kezében, a poharakban áporodó borokat, a viharvert, szivarhamus
342 19| orrukba szállt, és szédültek. Áporodott gõzök terjengtek. Gyomruk
343 34| narkózis-ról, a lancettá-ról, az appendicitis-rõl. De a vendégek elmennek,
344 14| Japánban vannak néha, virágos áprilisban. Azután az utolsó sárga
345 10| mint ott künn az õrjöngõ áprilisi szél. Hideg, izzadt kezemet
346 34| szemét, nehogy a tintatartóba aprítsa a kuglófot. Mindenkinek
347 33| áll, aztán kenyérmorzsákat aprítunk beléje. Ezt a babalevest
348 20| erdélyi városkában éppen az õ apróhirdetését böngészte ki a sok közül.
349 33| a régi újságok s egyéb apróságok között. Divatos kalapján
350 5 | tetszettek nekünk a nevek.~Arab hitregékben éltünk.~Nem
351 2 | átfutott az ébredés józanító árama, kinyújtózkodott, és a magasba
352 33| pedig kedvesen, a szõkesége aranyfényében, kacér fürtök, pikáns tincsek
353 30| egész nap zománcos lett az aranyfürdõtõl.)~- Azon a napon korán keltél.~(...
354 30| sátorba, a frakkja csupa aranyfüst volt. A csillagok közt láttam
355 30| szép idõ volt akkor?~(...Aranyidõ, lelkem. Virágvasárnap és
356 6 | édesanyánknak szoktunk. Mély, aranykarikás tányérokon almát, körtét
357 2 | is lenne. Mintha már az aranyláncot is lehetne látni a mellényükön.
358 15| óra olyan, mint egy kis aranymadárka. Szorítsd csak a füleidhez.
359 19| tûzfal, mely egykor roppant arányokat öltött, s valami elátkozott
360 7 | tovább sárga vitorla szárnyán aranyországok, bíbor partok, buján zöldellõ
361 14| Azután az utolsó sárga aranypatina is elfakult az ablaktáblákon.
362 15| csodálkozó emberek kezén, mint az aranypénznek. Minél jobban koptatják,
363 13| zongoránk fölött egy masszív aranyrámában; a meztelen vállával, sötét
364 18| cukrászdában lakik jól nehéz, aranysárga krémeslepénnyel, ezenkívül
365 11| tíz óra felé, elment az Aranysas kávéházba. Lassanként társaságra
366 11| kiesett egy csomag vadonatúj aranyszegélyû kártya, és a gyerek lángoló
367 28| kerül elõ, s tizenhárom aranyszeggel - mint egy gondolat - beszegezik
368 8 | emlékezett, hogy a padlón széles aranytócsákban folyt össze a napfény. Azután
369 6 | mint valami hegyes, gonosz aranytû.~A kisváros alszik. Házai
370 30| napon korán keltél.~(...Aranyzáporban fésülködtem. Ilonka-pillék
371 31| barnállott, a szeptemberi sugarak aranyzivatarában állt, mintha még egyszer,
372 1 | most is gyönge vérillatot árasztanak. A boldogságok fészke pedig
373 7 | árnyékot vetettek. Az egyik árbocvastagságúvá dagadt, a másik enyhén lengett,
374 7 | felé. Hideg szelek fújtak arcába. A szelek messzirõl jöttek,
375 7 | tompán csillogtak kövér arcában. Egyet köhögött, és sóhajtozott,
376 27| Becsületes, nyílt, magyar arcából naivság áradt. Szemében
377 16| kacsintás parfümje volt az arcának, édes vanília illat, altató
378 3 | fejedelmi tiszteletdíjat. Az arcátlan. De most végre a kezei között
379 31| és hitetlen. Vörhenyeges arcbõrük meg se rezzent. A kikericsek
380 22| Panamakalapja alól pedig egy fekete arcél tûnt elõ, olyan határozott
381 30| frizurám volt.)~- Láttam az arcképedet. A széle ezüst. Olyan vagy
382 31| hogy alacsony. Kövér. Az arcképeken sokkal magasabb. Magas sarkú
383 30| brokátselyemben voltál, amit azon az arcképen láttam?~(...Abban, amibõl
384 25| Átkotortam zsebeimet. Megtaláltam arcképes igazolványomat. Ez én vagyok.
385 20| és egy szót se szól az arcképrõl. Karját dereka köré fonja,
386 19| mindent. Az új bambusznád arcképtartó is bizonyosan tõle való.
387 22| királyra meredt különös arckifejezéssel, amivel kedves halottainkat
388 14| vártam. Nem jött. Arcommal Arco felé fordultam és hívtam.
389 14| mondták, maradjak ott évekig. Arcóba utaztam. Semmittevéssel
390 14| hangtalanul sírt.~Én éjfél felé Arcóban voltam. Rögtön a szállodába
391 30| friss vízzel szépítetted az arcocskádat. Ugye, szép idõ volt akkor?~(...
392 28| és sírnak, eltakarva kis arcocskáikat. Egyszerre azonban letépik
393 11| leste a szerencsét. Okos arcocskája lángolt az izgalomtól, s
394 33| vágott, és odanyálazta a baba arcocskájára. Szemöldökeit bekormozta.
395 22| odaszorítanám arcom a te arcodhoz? És ha elmondanám, hogy
396 26| A szemek ragyogtak, az arcok pirosak voltak, a szájak
397 5 | pirospozsgás, egészséges arcokon alamuszi vigyorgás settengett.
398 14| egész nap vártam. Nem jött. Arcommal Arco felé fordultam és hívtam.
399 11| felesége és a fia ráborult, az arcukat sovány testéhez szorították,
400 19| pápaszemét, és keményen arcukba nézett. Itt, a Ferencvárosban,
401 19| órák és percek, mikor sárga arcukon türelmetlen ráncok rebbentek
402 6 | s pityergõssé torzította arcunkat.~Kézrõl kézre adtuk a lepkefogót.~
403 16| mozdulatlanságából egyenesen arcunkra világított. Láttam, amint
404 29| peremén szédelgett.~- Az árgyélusát, kibukik! - kiáltott az
405 5 | Néha még egy-egy baráti árny bukkant fel az éjszakából.
406 6 | adtuk a lepkefogót.~5~A fák árnyában állottunk.~Néhányan a hintára
407 18| De a szõkék, akik csak árnyai a fekete nõknek, mégis csak
408 12| gyújtanunk. A lámpafényes szoba árnyakkal, fénysávokkal, beteg ábrándokkal
409 22| Vasból és kõbõl volt. A bátor árnyalat a homlokon, az orr merész
410 14| sötétkék kemény és bátor árnyalatát lehelte rá az alkonyat.
411 2 | hancúrozva érkeztek az árnyas szomorúfûz alá. Az egyik
412 2 | letörülné róla az éjszaka árnyékait.~A csavargónak ez is fájt.
413 24| tükörben veszi észre a ruhája árnyékát, amikrõl nem is tudni egészen
414 13| az éjszaka ezer hullámzó árnyékától, a tündérien fényes égbolt
415 2 | kinyílott. A világoszöld árnyékban mély, fekete lyuknak látszott.~
416 20| szinte pörnyévé égett, egy árnyékká fakult, egy gondolattá halványodott.
417 31| krétafehér sávok és mélylila árnyékok között. Õ volt a legkíváncsibb.
418 20| társaságban pedig lehetõleg árnyékos fotelekre ült le, pálmák
419 13| sírciprusok borítanák reá árnyékukat. Érezem magát, a tekintetét,
420 16| félelem ösztönével, saját árnyékunk elõl. Talán attól féltünk,
421 26| illat, a részeg és õrjítõ aroma, ezer-millió szag, mint
422 30| csillagokat nézte, amelyek a fák aromájában fürdöttek, és sóvárogva
423 32| szabad engednem. Minden áron meg kell ismerkednem vele.~
424 22| itt pihen egy király, egy Árpád-ivadék, egy magyar király.”~A márvány
425 21| a monogramot. Alapjában ártatlannak látszott ez a cérnaszál-háló.
426 28| elárvulnak szegénykék, pedig oly ártatlanok, mint az Úr angyalai.~A
427 34| töltött, külföldi bélyegeket árult diákoknak, és egy találmányon
428 23| amint egy copfos kínai árus odament asztalához, és hamutartókat
429 10| fõugrató, a csibészvezér fél? Árva báránykám, de halvány vagy.
430 28| anyjuk elszökött, és most árvák. Mintegy vezényszóra leborulnak
431 20| por és szél, unalom és ásítás. Csak egy szegény bolond
432 7 | valami furcsa, pityergõ ásításba halt. Haragosan káromkodott.~-
433 24| kilincsnél megint elfogta az ásítógörcs, és szó nélkül tûnt el a
434 16| Megtöröltem a homlokomat. Ásítottam.~- Feküdjön le, édes barátom.
435 29| közönyös, bámul maga elé, ásítozik, alszik. Egészen elpohosodott
436 28| megjelenik: Vége. Majd egy ásítozó bácsi jelenik meg, aki „
437 14| félig ábrándozva, félig ásítozva járkáltam, fehéren, soványan,
438 2 | társaság reggelizett. Parfümös asszonyoknak finoman és elõkelõen udvarolt
439 4 | át az éjjel. Drága, édes asszonyom, megérkeztem hozzád, jó
440 18| sokat szenvedtem eddig. Az asszonyra nagyon féltékenykednek.
441 23| Ez a fiú hasonlított egy aszaltszilvához. Álláról gyér, sárga szõrök
442 24| forróságukat. Kiszögelltek az aszfaltból és bólongattak, és nyújtózkodtak,
443 19| bûzt terjeszt mindenüvé. Aszfaltozzák az utcát. A járda irtózatosan
444 25| tetszettek. Lekanyarodtam az aszfaltról, a kocsiútra mentem, hogy
445 23| copfos kínai árus odament asztalához, és hamutartókat kínált
446 23| olcsó kínai holmik. Az asztalán tusos edények. Tao és Konfucius
447 32| kolonc és mócsing kerül az asztaláról. Te egyszerûen csak szórakozni
448 23| findzsával kezükben, kik asztalbontás után odasereglettek beszélgetni,
449 30| fiatalemberen, aki ott ült az asztalfõ mellett, balra, két rokon
450 5 | köszöntöttük egymást.~Az öreg az asztalfõnél ült és vacsorázott. Szótlan,
451 29| tornácra a kis, terített asztalkához, s élveztük a hûvöskés,
452 4 | a székeket lapjával az asztalokra rakják, az ajtókon léghuzam
453 25| télikabát is. Erre csak az asztalomhoz sompolygott két alak. Az
454 18| turkáltak. Egy napon az asztalomon kinyitva találtam Heine
455 3 | feleségének. A bankhivatalnokok asztaltársasága éjjeli zenét adott neki,
456 25| kínoznak engem?~- Gyere az asztalunkhoz - ordítozták karban. Pillanat
457 32| tánctanító, zihálva lélegzett, asztma gyötörte, és az arca földszínû
458 20| nemsokára elmegy innen, átadja a helyét nekik, és elröpül.~
459 15| kisleány korában, és siet nekem átadni, hogy elvigyem magammal
460 19| nem értéktelen tényezõjét, átadta utódainak. Szeretettel simogatták.
461 12| öcsém, a szobánk egészen átalakult. Anya a díványt kivitette
462 20| levélszekrény elõtt. Egy pillanatra átborzongott rajta a gondolat minden
463 16| a viták visszhangját, az átélt gondolatok, harcok foszlányait,
464 24| s úgy érezte, hogy ebben átélte volna a gyönyör egész skáláját.
465 27| Félig ölelte csak. Félig átengedte magát a lágy karoknak, amelyek
466 9 | egyszer alaposan átgondolod, s átfutottál a gondolatláncon, egészen
467 16| A tartalomjegyzéket is átfutottuk. Nyoma se volt a novellának.~
468 9 | Ha ezt egyszer alaposan átgondolod, s átfutottál a gondolatláncon,
469 6 | lepkéket fogott.~Amikor ezt átgondoltuk, már nem voltunk többé gyerekek.
470 16| hallgatta a szomszéd szobából áthangzó kuncogást. Nem értette a
471 34| vörösségben egy izzó és átható pontot lát, ez egyre jobban
472 27| Cologne-ját. Lassanként áthurcolta az egész könyvtárát. A latin
473 30| városi hajdúk fehér zsinóros atillában hordották a melegített tányérokat.
474 19| összes fájdalma nevében az átkomat és a megvetésemet.”~Mózes
475 25| félõrülten, iszonyodva magamtól.~Átkotortam zsebeimet. Megtaláltam arcképes
476 28| hiszi el. Sóhajtozik, zokog, átkozódik, s mutatja sovány testét,
477 21| feküdt az egész természet. Átkozódni szerettem volna. Megátkozni
478 29| pillanatra is kitépjem kezébõl az átkozott léggömböket. Velük alszik,
479 30| olajfák a szomszéd kertekbõl átküldötték fájdalmas illatukat.)~-
480 30| fehér papírtölcsérre és az atlaszszalagra, amelyet szelíden simogattál.~(...
481 19| örvényekbe. A keze vékony és átlátszó lett, mint egy szárny. Gyakran
482 29| Késõbb azonban nagyon is átlátszónak tetszett a fogása, nem tulajdonítottam
483 1 | volt arra, miért nem szabad átlépni a titokzatos szoba küszöbét,
484 27| A diák reszketve bámulta atlétavállait, húsos és roppant tenyereit.~„
485 27| asszony macskaügyességgel átlibegett a virágágyakon, s felsurrant
486 9 | vékonyra kötött nyakkendõvel, átlõtt halántékkal, fagyott szájjal.
487 31| színpadiasan összetépett s átlyuggatott zászló, néhány kard a falon,
488 12| csokoládé-uzsonna várt.~Én elõbb átmentem a szobámba, hogy átöltözködjek.
489 30| arra is emlékszel, mikor átmentetek az üvegtornácon. Azon a
490 29| játszik. Mindjárt lefektetem.~Átmentünk a másik szobába. Hosszú-hosszú
491 25| koránkelõ. Ilyenkor még egyszer átnézi az aktákat, mielõtt hivatalába
492 16| meg, kérem. Nincs sehol.~- Átnézte a köteteket?~- Át. Nem is
493 29| Itt van - mondta, és átnyújtotta neki a léggömböt.~- Pompás -
494 16| trillázva ezer darabra tört. Átölelték egymást, és a gyöngyvirágok
495 12| átmentem a szobámba, hogy átöltözködjek. Rendetlenség volt. Az összevissza
496 1 | rendelõórának. Zsitvay gyorsan átöltözködött, és kisietett a feleségéhez.~
497 9 | iszonytató a gondolata is. Ma átolvastam, amit eddig írtam, és most,
498 20| kiszínesedik, és a föld atomjait táncra serkenti. A halott
499 29| Repültem - kiáltotta. - Átrepültem a Dunát, és a Bazilika tornyára
500 27| még a szépet. A szemeibe atropint cseppentett, amitõl túlvilágian
|