10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
501 19| kaparta a torkukat. Néha átugrott a kerítésen egy egerészõ
502 20| már egy búcsútekintet, egy átutazó vendég nézése, aki félti
503 22| mely márványból való, és átveszed belõlem az életet, mozdulatlanná
504 19| elõtte, kik egyszer majd átveszik tõle a hegedût, hogy tovább
505 9 | tehet? Cselekedni fogok. Átvetem magam a korláton, keresztülugrom
506 23| ember, az „orientalista”. Átvette a kínai politikát, a keleti
507 34| tenyerérõl a tintafoltokat, és atyaian rázza a fejét:~- Szegény,
508 15| lánya volt.~- Jó reggelt, atyus!~Henri korholva csóválta
509 33| sokszor szõkének láttam az Auer-égõk derengésében. Mi nagyon
510 4 | KOMÉDIA~Körúti kávéház. Egy Auer-láng virraszt a sarokasztal fölött,
511 5 | szelíd mosolygása.~Egy este, augusztus vége felé, elmentünk hozzá.
512 5 | búcsúzó, csillaghullajtó augusztusi ég benézett a szobába. Tódor
513 8 | mindig december másodikán, Aurélia napján, mert akkor a nagyanya
514 24| száját, és õ, mint egy kis automata - s ez nem csalódás - egészségesen,
515 29| kékes lánggal, mint egy automatagyufa.~- Megvetted? - kérdezte
516 32| ismeri a polgári jómódot, de automobilt még sohasem ugatott meg.~„
517 16| érdekelt az öreg. Mit akarhat avval a tárcával? Miért olyan
518 24| Hogy vagy? - kérdezte. - Azaz, mi újság?~A leány tág szemeket
519 19| tetszett, hogy öreg gyereknek, azokhoz a vidéki gólyákhoz hasonlított,
520 5 | öreg mûszerei reá szálltak azokkal a hatalmas, szürke és fehér
521 15| a Szentírást, s olvasott azokról a fiatal, ruganyos testû,
522 19| emlék mindenütt. Szerette azonkívül a nyakkendõket is melyekrõl
523 11| örömünnep nedves szomorúságban ázott szét.~Egy hétbe telt, amíg
524 23| nyugodtan fogadta, mint bölcs ázsiai emberhez illik. Egy apró
525 33| toalettben feküdt, cirádás babaágyon, ami az apám lombfûrészmunkája
526 33| Egyszerre minden rokonszenvem a babáé lett. Lenéztem a többieket,
527 33| folytatta a maga unalmas babaéletét. Nem kopott meg, a ruhái
528 33| KARRIERJE~1~A húgom utolsó babáját mi magunk kereszteltük el
529 33| kenyérmorzsákat aprítunk beléje. Ezt a babalevest egyszer megkóstoltam. Émelyítõ
530 33| Mindig jókedvû volt.~A babára hamarosan rávetette a szemét.~-
531 33| kóvályogtak. Sokat gondolkoztam a babáról, aki a szekrény tetején
532 33| mondták nekünk, midõn a babaszoba körül lármáztunk. - Csitt,
533 33| Bolin még ott pompázott a babaszobában a kék ruhában, de alig beszéltünk
534 33| kis angyalt beültettük a babaszobájába, és nyugodtan elmentünk
535 33| megvetettem. Mit lehet egy babával csinálni? Lefektetjük, felöltöztetjük
536 9 | valahányszor pisztolyommal babrálok. Az ujjam ráteszem a ravaszra,
537 26| bemenni a szobámba.~A leány babrált a fehér nyakán és terhes,
538 30| mirtuszkoszorúmra, amellyel álmodozva babráltam. A szemem, a kék szemem
539 10| széles vállú, egészséges bácskai fiú. A lámpafény rásütött
540 24| szájában volt az ebéd íze, a badacsonyi bor kesernyés zamata. A
541 23| melyben roskadozva álltak a badar csecsebecsék, az utánzott,
542 31| elõszobájában. A koraõsz bágyadtsága ereszkedett le, melankolikusan
543 34| sörüket. A fõnök letörülte bajuszáról a habot, s a jólét és a
544 5 | ringott. Sápadt, nyiszlett bajuszka játszott bújósdit felsõ
545 27| hálóingeit, a papucsát, a bajuszkötõjét, s használta a hajszeszét
546 18| úrral?~- Egy kövér fekete bajuszos úrral.~- Jól van. Elmehet.~
547 8 | Egyik hadnagy, a szõke bajuszú, ritkábban szólott, de mihelyt
548 25| kacérkodva, mint vénasszony a bálban. Itt végre megpihentem.
549 10| diákszobában ketten tanácskoztunk. Bálintról volt szó, közös lakótársunkról,
550 28| Elöl az apa, szomorúan ballagva, utána a tizenhárom leány,
551 19| egyszer éjjel boros állapotban baltával vágtak bele a padlóba. Megtalálták
552 13| valami fényes kivilágított bálteremben, halk zizzenéssel surrantak
553 14| ezalatt színházba jártam, báltermekben táncoltam, és gondtalanul
554 31| látták a császárt. Egy idegen bálvány volt most, mely valaha a
555 33| szebb volt így. A babát bálványoztuk. Jolánka telelocsolta füllesztõ
556 12| éjszakákon át. Vékony, finom bambusznádból volt, s a kertbõl csak véletlenül
557 12| kerti széket, hogy vékony bambusznádjain beteg, õrült és különös
558 15| mélyen szemébe húzva, míg a bámészkodók izgatottan beszélgettek.~-
559 4 | AGGLEGÉNY. hosszan, irigyen bámulja. Hazudsz. Dadogó nyelvvel,
560 4 | Budapesten. Ránéz. Miért bámulsz?~FÉRJ. Te - akár hiszed,
561 20| könyvvel, csendesen maga elé bámulva.~„Hátha igazán megszeretett?”~
562 32| hívják, francia név, és minõ banális, és minõ affektált. Ó, a
563 31| elátkozott fái. A magány és bánat végtelenségét lehelték.~
564 24| ruhában, elegánsan uralkodva a bánata fölött. Közbül néhány ripacs,
565 24| mint egy szent vágy, mint a bánatának és gyászának desztillált
566 13| messzeségek szívszorongató bánatát hozzák felénk. Álmodunk.
567 20| az emlék az évektõl és a bánattól megszépült, és az arc sápadt
568 25| Elhagyatva mindenkitõl bandukoltam, egyedül a szívemmel, mint
569 34| ezért szakadt rá. De nem bánja. Meg van elégedve magával,
570 4 | mit fogadtunk az érettségi banketten? De legalább boldog vagy-e,
571 3 | szerkesztõ feleségének. A bankhivatalnokok asztaltársasága éjjeli zenét
572 28| pincér, s az apa egy nagy bankjegyet tesz eléje, de õ kevesli,
573 30| a sírva vigadók arcán, a bankókat a cigányok kezében, a poharakban
574 9 | nem tudnak más szerszámmal bánni, csak a kártyával, a tollal,
575 29| kell. Csínján kell vele bánnunk, mint a mérgekkel. Nem akarnám,
576 11| vette elõ a kártyát:~- Nem bánom, játsszatok - szólt a feleségének. ~
577 8 | dühösen rácsapott, mintha bántalmazni akarta volna. A bús macskazenébe
578 19| piros huszáruniformisában bántotta õket. Olyan alázatos és
579 5 | mezõk és a csillagok. - Nem bántuk, hogy egyik kövér, ellenszenves
580 10| a csibészvezér fél? Árva báránykám, de halvány vagy. Sejt talán
581 16| Ez a két fiú a legjobb barát volt. De egyszer megszerettek
582 5 | csak az fûzött hozzá, hogy barátaim is pajtáskodtak vele, és
583 5 | várakoztak. Néha még egy-egy baráti árny bukkant fel az éjszakából.
584 19| Nem, nem, nem.~Mózes a barátjához fordult. Odaült az ágy szélére,
585 19| Meggyújtott egy gyufát, és nézte a barátját, aki szelíden szunnyadt,
586 32| gyerekeket, de idegenekkel nem barátkozik.~Erre vártam. A kutyát odavezették,
587 27| újságot olvasott a kereveten, barátmalmozott szelíden, és mosolygott,
588 5 | tartott ismeretséget, aki barátnéja volt, semmi több. Sohasem
589 29| idegorvos, a rókaarcú, a barátod?~- Eltûnt. Nyoma veszett.
590 33| Karácsonykor már a legjobb barátok voltunk.~Kedves tél jött.
591 29| Megvetted? - kérdezte barátomat.~- Itt van - mondta, és
592 29| felejtettem. Egy álló hónapig a barátommal sem találkoztam.~Júniusban
593 8 | villogtak és cikáztak.~- Az a barátság, amely bennünket ehhez a
594 7 | megelevenül. A kazánban barátságosan dalol a tûz, sietõ emberek
595 19| volt, mely elsõ pillanatra barátságtalanul hatott a szemlélõre. Málladozó
596 19| azután felkelt a nap. A friss barázdák aranyosan ragyogtak. Néhány
597 27| akiknek nyugalmát szenvedélyek barázdálják, eltérítik a helyes és igaz
598 13| szenvedésérõl beszél, aki bármelyik pillanatban kiszabadulhat,
599 3 | udvariasan tudtára adta, hogy bármennyire sajnálja, nem adhatja ki
600 14| voltam, el voltam fásulva, s bármily érthetetlennek, rémesnek
601 16| hívták. Szemei melegek, barnák, mindig csodálkoztak, és
602 31| lõporfüst, arany és vér barnállott, a szeptemberi sugarak aranyzivatarában
603 26| egyszerû, boldog.~Az üvegburás barokk órát egyszer se kellett
604 19| inkább nézték a szegény baromfi hulláját, a búsan elõrenyúló
605 33| s a baba a halványsárga bársony-harisnyakötõtõl és a magas sarkú lakkcipõtõl
606 19| prágaiból, melynek rózsaszín bársonyát fehér szalaggal köríti a
607 21| kivitettem az elõszobába, a nehéz bársonyfüggönyöket fehér csipkékkel cseréltem
608 5 | takarta. Zsinóros, zöld bársonykabátban járt, s egy kopott mellényben,
609 26| alkonyatban. Fölöttük az ég, az ég bársonyos, forró, szinte afrikai kéksége.
610 21| visszhangzott. A gitár, amely fekete bársonyszalagon lógott a falon, hirtelen
611 13| szóltam a leányhoz, aki a zöld bársonyzsöllyébõl összetett kezekkel, sápadt
612 33| zsebkendõjét, és a fehér batiszton pontocskák izzadtak át.~-
613 6 | göröngyöt.~- Vágd utána - bátorítják az illetõt. - Üsd agyon.~
614 5 | egyre magasabbra, egyre bátrabban. Az allé végén aztán kitárult
615 22| roppant himnuszában.~Most már bátran és egyszerûen ment elõre.
616 9 | korában agyonlõtte magát. Bátyámat egy októberi reggelen hozta
617 29| Átrepültem a Dunát, és a Bazilika tornyára szálltam. Ott megpihentem,
618 7 | arccal mondta az anyjának:~- Beálltam a hajóhoz... hídvetõ inasnak...~
619 28| Kinyitják az ablakokat. Beárad a jeges levegõ. Jön végül
620 13| mosolyt, amely egy hatalmas, bebörtönzött lény szenvedésérõl beszél,
621 7 | eleven víz. Péter ilyenkor bebújt a párnák közé. Fülére húzta
622 32| utána, eszembe jutott a becézés, a szégyen, amit érte szenvedtem,
623 32| édeskedve affektáltam a becézésre illesztett szájammal.~-
624 20| nagyon szereti. A leány becézi és simogatja, a fiatalember
625 20| szenvedély nyálát, hallotta a becézõ szavakat. Mindegy. Ez mind
626 3 | Gyámoltalan, diákos szenvedéllyel becézte. Naiv szeme valahányszor
627 34| Azzal hátat fordít neki, becsapja az ajtót, és hazamegy. Két
628 28| Gyors csengetés. Az ablak becsapódik, s az udvarló künnreked
629 27| Sarkon fordult, és kiment. Becsapta maga után a kaput. A kapu
630 4 | Hahotázik. No, ez sikerült. Becsaptál, öregem, a régi vagy, akárcsak
631 4 | tudd meg... hogy én is becsaptalak... mert én meg... úgy bizony...~
632 3 | föl a levelet, mert ura Bécsben volt, és az õ nevében nyomban
633 16| minden lépésük botlás, szavuk becsületsértés, kíméletük gyöngédtelenség.
634 21| kedély, és ezt meg kell becsülni, hû, és ez a fõ. Lassanként
635 15| király érdeme szerint meg is becsülte a derék órást, s évi fizetést
636 20| zöld kertben, kezében egy becsukott könyvvel, csendesen maga
637 11| emlékeztették valamire.~Becsukta az asztal fiókjába. Azután
638 27| hiszed? - mondta sejtelmesen.~Becsukták a szobát. Amint kattogott
639 14| nem jutott eszembe, hogy becsurog kriptádba, és a koporsód
640 29| megveti a tépelõdõket, a becsvágyó, korlátolt mozgókat. Mellette
641 33| az egészségére is. Arca beesett, teste soványodott, az éjszakázás
642 10| vagyunk. A szemek kissé beesnek, az orr megnyúlik, a lépések
643 24| járt az esze. A kõmûvesek befalazták a kriptát. Híg habarcsot
644 31| alszik - mondotta. - Tessék befáradni az elõszobába. Egy óra múlva.~
645 20| nyugodtan és gyorsan írt. Befejezte a levelet. Kinyitotta a
646 5 | sziszegte:~- Az apám mesterségét befejeztem. Értitek-e, miért éltem?
647 24| sírni se tudott, s a könnyei befelé folytak. Ezzel az elcsendesedett
648 19| idegen. Ezek az emberek befogadták, mint egy családtagot. Némán
649 30| lelkéhez se engedett senkit, és befogta a fülét a cigányzenére.
650 9 | közelnek tetszett, hogy elõre befogtam a fülem, nem akartam meghallani
651 19| az ágyak. Az almáriumon befõttek - piros paradicsomok, zöld
652 27| Az utolsó láz még egyszer befûtötte a testét. Az akarat és az
653 19| életük sajátságos bélyegeit, beitatták illatukkal, érzésükkel és
654 19| záródnak.~- Nincs külön bejárat.~- Nem nekünk való.~Hónapok
655 31| ajtót, s harsány hangon bejelentette a vendégeket, kiket udvariasan
656 1 | jutalmadat. Mától kezdve szabad bejönnöd velem a szobába. Abba a
657 8 | mint Piroska észrevette - a békához hasonlított, állandóan a
658 1 | robogott még egy darabig, bekanyarodott egy kis utcába, s egy térre
659 23| a lombok közé bújtatott békarakéták. Semmi sem volt oly mulatságos,
660 19| különben egy nõi név van bekarcolva: Malvin. A falon is: Malvin.
661 6 | éreztünk iránta. A varangyos békát éppúgy gyûlöltük, mint a
662 20| Szeressétek egymást, és maradjatok békén.~A két testvér csakugyan
663 3 | második felvonás közepén bekerült a fiókba Mária leányemlékeivel
664 3 | megvetem mind.~A Gách-affér békésen intézõdött el. A szerkesztõ
665 27| szobájába, s az asszony bekísérte, hogy lefektesse.~„Mi történt?”~
666 27| reájuk. A diák valósággal beköltözködött, s a cselédek a háziurat
667 19| van a poggyászunk. Estére beköltözködünk.~Azzal köszönt a két öreg,
668 14| és a koporsód vánkosát is bekönnyezi, s én ezalatt színházba
669 24| brutálisan, mint mikor éjjel bekötik valakinek a szemét, felnyalábolják,
670 1 | az elsõ félreértés rögtön bekövetkezik, ha nem uralkodik magán.
671 13| küszöbön, de még nem mer bekopogtatni.~- Ki van a küszöbön?~-
672 33| arcocskájára. Szemöldökeit bekormozta. Ajkain diszkréten végighúzta
673 28| Villámgyorsan kinyitja az ablakot, s bekukkan a fiatalember. Csókolóznak.
674 1 | tágítani. A kulcslyukon bekukucskált.~- Itt egészen sötét van.~-
675 22| ahol márványravatalon III. Béla és Anna királyné alszik.~
676 18| ajtót, ahonnan nem lehetett belátni a szobába, aztán a kereveten
677 29| minden jól ment. De most már belátom, hogy az orvos elvetette
678 34| szeszben ott lubickol még a béldarabka frissen, épen megõrizve
679 18| vetett arcára.~- Te egészen belebetegedtél - mondtam mosolyogva.~-
680 5 | virrasztásba és koplalásba belebetegedtünk. Hullani kezdett a hajunk.
681 10| Megvan! - kiáltott. - Belebújsz ebbe a szekrénybe.~- No
682 1 | szobákon át, s egyszerre csak belebukik a halálos ürességbe, a szenvedés
683 20| fotográfiáját, s hirtelenül belecsúsztatta a borítékba.~A halott kislány
684 24| Ebbe a puha viaszarcba beleégett a szenvedés. Még évek múltán
685 19| akik itthagyták a jelüket, beleégették a bútorokba életük sajátságos
686 28| tizenegyedik s a tizenkettedik beléemeli. A tizenharmadik pedig ráborítja
687 12| kitekinteni. Folytonosan beszélt. Belefáradva, belebutulva és belezsibbadva
688 29| beteg van, s a környezet már belefásult a tudatba, hogy úgyis minden
689 19| siettek lefeküdni. Dániel belefeküdt a régi ágyba, s örült, hogy
690 27| urad... az urad...~Szava belefúlt a zokogásba. Kereste a kalapját,
691 29| semmi baja se eshetik, aztán belefúródott az égbe, s pár perc múltán
692 30| repkedtek a hajam körül. Belekacagtam a tükrömbe. Csigákba fésültem
693 28| kiáltani. Egy láng hirtelen belekap valamelyik szoknyácska fodrába.
694 25| ismerek, s akik ismernek, hogy belekapaszkodjak az életükbe, az életembe,
695 29| kígyózott a gömbig, ott aztán belékapott a hártyába, s délibábos
696 32| új nyakláncot és hússal bélelt Fattinger-lepényt, amely
697 25| kegyelem számomra. A munkások belém szúrták tekintetüket, felborzolták
698 2 | is érte õket.~Sovány keze belemarkolt a szõke, lobogó fürtjeibe,
699 34| szõlõskuglóf. Midõn a kanalat belemártja a kávéba, elordítja magát,
700 8 | fejét sokszor egymás után belemártotta a gõzölgõ vízbe. A víz sütötte,
701 27| kardpárbajban esett el. Az asszony belenézett haló szemeibe. Reggel hõsiesen
702 20| fényesség, amelybe rossz belenézni, különösen ha egészen világos
703 25| velük. Lassankint mindenbe belenyugodtam. A másik homályos szobában
704 20| tetszett a terv, hogy egyszerre belenyúl az életbe, az arca kiszínesedik,
705 14| ALATT~Ha a lila tintából beleöntünk egy cseppet a pohárba, ibolyaszínû
706 5 | könnyû örömtõl szinte mi is belepárologtunk a szénaillatos, világoskék
707 4 | szódabikarbónás szelencébe belepottyant egy öreg könnycsepp, megtörli
708 33| baba kétségtelenül züllött. Belepte a por, és a nyaka kissé
709 19| hatalmasan vert a szíve, mikor beléptek a szegényes, ferencvárosi
710 25| szoba sötét volt a ködtõl.~Beléptem.~Anyám csodálkozó szemekkel
711 22| mozdulatlanná teszel, és beleragadsz az örökkévalóságba, mint
712 3 | És szegény Marika szinte belesápadt a gyûlölködésbe. Szótalan,
713 26| nekem ez a fájdalom. Inkább belesápadtam, mint valami vágyba. Hiszen
714 9 | megfogtam a kalapom, nehogy belesodorja a szél a vízbe. Néztük a
715 8 | mogyorószemecskék voltak belesütve, üvegszerûen csillogó birsalmasajt
716 14| mindketten, míg a barna lé belesustorgott a rubinszerû folyadékba.
717 20| hogy akad még valaki, aki beleszeret a nénjébe.~Bella vidáman
718 4 | hajol, s élesen, hidegen belésziszegi. Mióta?~FÉRJ. szomorúan.
719 19| napsugár kinyúló ívén látod, beleszögelleni a végtelenbe.~Dániel ráhagyta,
720 18| pohárka.~Nemsokára már egészen beleszoktam a szerdai számkivetésbe,
721 9 | halott emberek mintha most is beleszólnának az életembe. Már hátra se
722 14| sínek csillogása lassanként beleszürkült a homályba. És én minél
723 10| egy grimaszt, amibe õ már beletörõdött, de az én hitemet megrendítené,
724 12| nyugodtan beszélgettünk, és beletörõdtünk a megváltoztathatatlanba.
725 18| ismeretlen fej alá. A vázába beletûztem egyetlen szál vérvörös rózsát.~
726 6 | tartották a potrohot, a törzs beleveszett duzzadó, virágzó hájába,
727 25| elértem a kocsiállomást. Belevetettem magam egy kocsiba, és gyorsan
728 12| Belefáradva, belebutulva és belezsibbadva a zagyva iszonyatosságokba,
729 20| szobájában.~Ájuldozva mondta Bellának:~- Már megint kezdi.~- A
730 3 | is használt, egyszerûen belódította a cserépkályhába. Fázós
731 22| márványból való, és átveszed belõlem az életet, mozdulatlanná
732 31| vendégeket, kiket udvariasan a belsõ szoba felé tuszkolt.~Ezt
733 1 | elõtt. Egyszer, midõn vörös bélû narancsot evett, azt hitte,
734 1 | felelte az asszony.~De belül valami mardosó kínt érzett.~„
735 18| csöndesen ment tovább a belváros felé. Ábel követte.~A Váci
736 19| bútorokba életük sajátságos bélyegeit, beitatták illatukkal, érzésükkel
737 34| cigarettákat töltött, külföldi bélyegeket árult diákoknak, és egy
738 19| magukkal. De a csirkébe bemásztak a hangyák. Nem tudták megkülönböztetni,
739 34| két hét múlva pedig már bemehet a hivatalába. Kovács ezt
740 1 | mondott:~- Ide, uraim, tilos a bemenet.~1908~ ~
741 28| járnak-kelnek, vasárnapi ruhában. Bemennek egy vendéglõbe vacsorálni.
742 26| suttogtam rekedten. - Nem merek bemenni a szobámba.~A leány babrált
743 1 | testét. Miért nem szabad bemennie a titokzatos szobába? Valami
744 19| ismételte halkan Dániel. Bementek a pályaudvarba, a peronra.~
745 29| vele? - mondtam hitetlenül.~Bementünk a szobába. Elõszedte vastag
746 32| kutyát odavezették, hogy bemutassák. De õ most is végignézett,
747 18| otthon maradok, és ha jönnek, bemutatkozom nekik.~Mégis mást határoztam.
748 13| finomság és titokzatosság van bennök. Ma is hiszem, hogy egész
749 18| megragadtam a kilincset, benyitottam a szobámba.~Elkápráztam.
750 1 | mohón itta be magába az új benyomásokat. Minden olyan különös és
751 1 | folyadékok álltak a kialudt benzinlámpák fölött. Ide jönnek tehát
752 29| Késõbb egy gõzre járó, benzinnel fûthetõ liliputi aeroplánnal
753 21| emlékét, s az élete örömét beolvasztva egy új veretû, mágikus szóba,
754 24| koporsóját látja egyszer, s félve bepillant az üvegablakon, vagy egy
755 33| furcsa parfümöt lehelték, bepiszkolódtak. Nagyon hasonlított egy
756 28| ablak újságpapirossal van beragasztva.~Újságot olvas az apa a
757 11| nyíló, tiszta hónapos szobát bérelt. Késõ délután „jött haza”
758 7 | hold is éppen csak hogy berémlett a zöld, füstölgõ ködbõl.
759 1 | volt, mint egy furfangosan berendezett kínzókamra. Kék, sárga és
760 18| Lakásom ízlésesen volt berendezve. Kedves, kényelmes bútorok
761 1 | az elsõosztályú fülkébõl, bérkocsira tétették a két sárga angol
762 5 | por ette, megrepedeztek, berozsdásodtak. Az aranyos messzelátó vagyont
763 10| Talán már nem is jön?~De berregett a csengõ, élesen. Újra elfújtam
764 8 | villamoscsengõk szüntelenül berregtek. Cselédek jöttek-mentek,
765 19| rögtön letette az elsõ havi bért. - Vidékrõl jöttünk. A pályaudvaron
766 29| szomorú alak gubbasztott.~- Berthold, idegorvos - mondta csöndesen.
767 28| az üvegeket. Valósággal berúgnak tõle. Kacagnak, dalolnak,
768 19| kinyitotta az ajtót.~- Tessék besétálni.~Két félénk, különös öregecske
769 29| kezdett. Megvártuk, míg besötétedik. Ekkor az orvos bezsírozta
770 19| melyet felvert a dudva, besüppedt és kipúposodott, s csak
771 23| álltam. Kezet nyújtott, beszaladt. Én pedig egyedül maradtam
772 17| mutatott.~- Mennem kell.~Azzal beszállt egy gondolába, s lassan,
773 32| sírtam a dühtõl, amikor beszálltam.~„Csak egy kis, fehér kutya -
774 23| borát, futott tõlük, hogy beszédbe ne kelljen elegyednie. Egyelõre
775 29| vagyok.~Hit és láz volt beszédében.~Apja csendesen mondta:~-
776 8 | feszengett a székén.~A néni beszédén annál inkább csodálkozott,
777 28| aranyszeggel - mint egy gondolat - beszegezik a koporsót. Meggyújtják
778 32| látják, hogy unom magam, beszélgessünk együtt. Most meleg van,
779 19| Köszönöm, már ülök.~A beszélgetés ezzel elakadt.~Dániel köhintett.
780 23| asztalbontás után odasereglettek beszélgetni, s ezek most mind körülvették
781 27| felszikráztak, jelt adtak a beszélõnek, s folyt tovább a fülledt,
782 23| is mese. Rossznyelvek azt beszélték, hogy szegény fiú rettegett
783 25| leszünk, uracskám. Akkor te beszéltél velem. A domboldalon tökvirágok
784 33| babaszobában a kék ruhában, de alig beszéltünk róla, és aki ismerte az
785 24| az ácsolt ravatalra, hogy beszenteljék és reátegyék a halottaskocsira.
786 19| hagyják. Aztán málnacukrot is beszereznek és - természetesen - meggypálinkát
787 19| sakk.~- Igen, sakkozzunk.~Beszereztek egy sakkot. Nehezen indult
788 20| Éjfélfelé érkezett, erõsen beszeszelve. Egyszer csak megint a rózsaszínû
789 19| lépcsõházban is.~Most, hogy újra beszippantották, megrészegültek tõle. A
790 21| lett és elöntött mindent, beszívódott a ruháimba, a bútoraimba,
791 19| Nem lehet.~Az õsz is beszólt:~- Nem lehet.~Aztán látta
792 1 | változott. Zsitvay a rendelést beszüntette.~- Mért nem csengenek a
793 32| mikor a sötétben szûkölök, betakarnál-e a takaróddal? Vennél-e nekem
794 20| teregette magára, és ezek betakarták, úgyhogy csak a mozdulatlan,
795 9 | díványon, sárga kendõjével betakarva, kezében a forgópisztollyal.
796 24| Krisztina három nap elõtt betegedett meg tüdõgyulladásban. Most
797 1 | egymás után bocsátotta be a betegeket a várószobába. Férje fölhúzta
798 29| gyógyítja az én szegény kis betegemet, de akkor a többiek, a pozitivisták,
799 28| az ágyban fekszik súlyos betegen, nyakán egy hidegvizes törülközõvel,
800 6 | csúnyaságát, gyûlöltük a betegesen pöffedt kövérségét, ahogy
801 34| ebédeltek.~Közben Kovács betegeskedett is. Végigjárta az összes
802 28| Csak üggyel-bajjal tud a beteghez botorkálni, hogy megmérje
803 34| voltak elégedve, akik a betegségben csak közönséges iskolaesetet
804 33| a vörös vonal fölött.~A betegségem sokáig tartott.~Csak tavaszra
805 12| csak véletlenül került a betegszobába, de kényelmesen lehetett
806 1 | az egész lakás egy nagy betegszobává változott. Zsitvay a rendelést
807 19| egytõl egyig ismerõsei. Betekintett a péküzletbe, és megtalálta
808 24| óta mindennap hívtál. Most beteljesült a kívánságod. Mit akarsz?~
809 20| patakvizet ivott volna, s miután betelt a hûvösséggel és az illattal,
810 7 | volt a legboldogabb, ha betérhetett a kocsmába, és istenigazában
811 19| érjenek haza. Elõbb azonban betértek egy külsõ-ferencvárosi olcsó
812 24| napok. Mikor az ablakredõkön betetszett a világosság, nem tudta,
813 18| mégiscsak sok - mondta. - Betörni egy lakásba. Egy vadidegen
814 15| hajjal, szakadt köténnyel, betyárosan és boldogan. A sekrestyés
815 8 | fájt. Végül elkészültek, beültek egy kocsiba, és a nagyanya
816 10| Siess, mert itt van...~Beültem a szekrénybe. Viktor pedig -
817 33| csodálkoztunk.~A kis angyalt beültettük a babaszobájába, és nyugodtan
818 10| akit eddig sohase sikerült beugratnunk.~Járkáltunk a szobában.
819 10| szekrénybe zárt, engem is beugratott. Gégémbõl vékony, didergõ,
820 4 | nevet. De, látod, te is beugrottál. Nyelve alig forog. Tudd
821 1 | otthona. Az orvosságszag beveszi magát a bútorokba. Kétségbeesetten
822 17| mint a tenger.~- Azután bevetõdtem egy templomba. Nagyszombati
823 31| és kerestek valakit, aki bevezeti õket. Nem jött senki. Így
824 21| ellágyulva és kíváncsian is, bevezettem a szobámba, s meggyújtottam
825 10| elvitte. Gyertyájának lángja bevilágít a kulcslyukon. A szekrényt
826 20| nõknek.~Ezt a gyûlöletet bevitték az õ szürke, tisztes és
827 24| finom üvegréteg csörgött. Bevont mindent ez a hideg és csillogó
828 26| ezüst rojtokkal, lepleket, s bevonták velük a kis tisztaszobát.
829 29| evett valamit. Vacsora után bevonultam a költõvel a dolgozószobába.
830 28| tizenhárom gonosz kislány. Bezárja kulccsal az ajtót. Villámgyorsan
831 14| lámpát. Egy boltot, amelyet bezárnak. Egy elköszönõ embert, síneket,
832 1 | sietségben elfelejtette bezárni a szobát.~Az asszony dobogó
833 10| egy cirmos kandúr.~A kaput bezárták, a diákkaszárnya elcsöndesedett.
834 13| rájok. A képet megvettem, bezártam egyik szobámba, ahol sohasem
835 29| besötétedik. Ekkor az orvos bezsírozta az egyik léggömb cérnáját,
836 27| a halál elõtt, mielõtt bezuhanna az ajtó, s megjelenne vérben
837 33| az? - kérdeztem.~A baba biccentett a fejével.~Merészen az ágyam
838 19| pincért, aki pecsétes frakkban bicegett eléjük, mert ezek biztató
839 34| szájába fullad a harag.~Bicegve és sántikálva jön a hivatalba.
840 28| helyezkedtek lelkében, esetleg azt biggyeszti a cím mellé: kacagtató.
841 3 | csókolt az asszonynak. Ez a bikadöntõ, vaskarú dalia komikusan
842 27| tette. Arca vöröslött a bikaegészségtõl. Körszakállt viselt. Afféle
843 1 | rémképekkel. Feje sápadtan billent hátra. A szoba rémületes
844 3 | Fázós gyönyörrel nézte, hogy birkózik a papiros a lángokkal. Arcára
845 13| halott fölé hajolna, és nem bírna sírni...~- Nagyon boldog
846 29| gyerekegekbe, a lehetetlen képzelet birodalmába, s éreztük, hogy sohase
847 21| nyugodtan elfoglalja régi birodalmát, és leül az aranyos trónszékbe.
848 10| mentsen meg valahogy, de nem bírok, nem merek. Megijednék,
849 6 | tréfát csinálunk a kövér bíróval a saját házában, de a kedvünk
850 8 | belesütve, üvegszerûen csillogó birsalmasajt szeletkék, rubinpirosak,
851 19| egyszerre mind a ketten.~Mohón birtokba vették a szobát. Lázasan
852 23| szerkesztõségekbõl, nem bírtuk elfojtani a kacajt. Egyszerre
853 5 | csatakosan, de azután sem bírtunk aludni.~Tudtuk, hogy mindez
854 6 | úgy összeszorul, hogy nem bírunk kiáltani.~Csak akkor kiáltunk,
855 16| szerkesztõt karon akarta fogni, és bizalmaskodva kacsintott rá:~- Egy szóra.~
856 1 | Haragszom reád. Fáj, hogy bizalmatlan voltál.~Másnap az orvos
857 27| arcot kisfiúsan, áhítatos bizalommal.~Egyszerre felvillant a
858 29| fordult, s aludt-aludt.~- És bízol ebben?~- Bízom. Ez a táncoló
859 25| jegyem. Nekem azonban döntõbb bizonyíték kellett. Szemben, a körút
860 29| elrepül, vissza az égbe. Hiába bizonyítgattam, hogy az lehetetlen. A kisgyereknek -
861 10| megnyúlik, a lépések fáradtak és bizonytalanok, mert magunk elõtt csak
862 20| csúnya volt eddig. Csak ne bizseregjen és viszkessen alattomosan.
863 18| a szem tüze, csiklandozó bizsergés futott át rajta, s szája
864 7 | alkotmányon a veszély édes bizsergését érzi.~Egy ilyen búcsúzkodó
865 6 | mely a kapuban torkunkban bizsergett, most csiklandozó, orrcsavaró
866 10| hullatta eszelõs könnyeit. Bizsergõ viszketés bujkált a mellünkben,
867 21| Én se szóltam. A sorsra bíztam magam.~Egy novemberi éjjel,
868 19| bicegett eléjük, mert ezek biztató jelek, hogy itt a kávé olcsóbb,
869 34| a habot, s a jólét és a biztonság röfögõ kéjével csemcsegte
870 1 | Sehol se érezte magát oly biztonságban, mint itt, és szépnek látta
871 21| ellentmondást nem tûrõ. A taglejtése biztosabb. Szõke fejével, kisírt szemeivel
872 28| közönség tájékozatlanabb részét biztosítja, hogy az apa nemigen fog
873 29| mosolygott ránk, mintegy biztosítva, hogy semmi baja se eshetik,
874 19| padlásablakokban rongyfigurák bóbiskolnak, melyek távolról boszorkányoknak
875 7 | párába fakultak. A hajó orrán bóbiskoló lámpa is kialudt. Hideg
876 26| ünnep készülõdött. A bokrok bóbitái roskadoztak. Párák úsztak
877 25| Zavartan tekintett rám:~- Bocsánat, kérem, de egy idegen lakásba...
878 5 | hozzánk szelídülnek, és bocsánatkérõen szorítják kezünket. Egyiknek
879 33| szófogadatlanság, a csintalanság bocsánatos bûne.~Én nem sokat foglalkoztam
880 2 | tudott nézni, hogy szinte bocsánatot kért a szemével, amiért
881 3 | hogy a szolga férje elé bocsássa õket? Ezek tudnak írni?
882 1 | csengõk. Az inas egymás után bocsátotta be a betegeket a várószobába.
883 19| hasonlított, akik szomorúan bódorognak az emberek között, s próbálják
884 33| hátrasimított haja kecses bodrokban hullott a homlokára, és
885 25| a sûrû pára, gomolyogva, bodrosan, szivarfüst módjára.~Már
886 27| a vér minden fûszere és bódulata.~- Dobd le nekem a hajadat,
887 11| összes bort, a részegségtõl bódultan járkált le-föl, hajnalig
888 25| mondta a nyurga.~- Dehogy - böfögték a többiek -, hiszen olyan
889 5 | és alattomosan oldalba böktük egymást.~A csillagász fia
890 29| megérteni. De a gyerekek, bölcsek és bolondok megértik. Van
891 27| hallotta, talán egy társadalmi bölcselet vázlatát dolgozta ki magában,
892 27| nyugalmat egy mosoly is színezi. Bölcsesség, fölény, lenézés van ebben
893 2 | legjobban, amint a véletlen bölcsessége rendezte. Azután lassan
894 15| tiszta beszédét. Ezer év bölcsességét, leszûrt elmésségét fújja
895 5 | éven, s a lelke még mindig bölcsõben ringott. Sápadt, nyiszlett
896 13| valahol Norvégia körül.~- Egy bölcsõt látok és egy koporsót. Az
897 28| Visonganak, kuncognak, ordítanak, bömbölnek, rínak, kornyikálnak, csörömpölnek,
898 34| A legkisebb fiú egyszer bömbölve jön haza.~Kovács büszkén
899 20| éppen az õ apróhirdetését böngészte ki a sok közül. Ott volt
900 29| képzeltem az idegorvosokat. A börtön járt eszemben, ahol hosszú
901 11| szeptemberben szabadult ki a börtönbõl. Válla megroggyant, kicsit
902 11| Akkor épp így bámult ki a börtöne ablakából.~1908~ ~
903 31| nem hasonlított ahhoz a börtönhöz, melyet a hosszú tengeri
904 9 | és a lábam elé kerül egy bogár, okvetlenül széttaposom.
905 29| Hosszú-hosszú fehér cérnákat bogozott, oldott és kötött, mint
906 11| tetten ért gyerek. A fia bõgte, ordította, zokogta:~- Csalsz,
907 18| sejtettem, egy közönséges, bohózatos fogást! Az asszony, ki nem
908 34| és nevetik, csúfolják, bojkottálják õket. A legkisebb fiú egyszer
909 3 | kimondották az általános bojkottot. Mire a szerkesztõ hazaért
910 14| régi, téglás udvarunkba, bojtos hálókabátjában. Elõbb azonban
911 8 | pufók hölgy, akinek mindenki bókolt, mennyit megsoványodott
912 21| a kerteket, mert minden bokorban õt sejtettem, újra elfogott
913 9 | NÉHÁNY LEVÉL A „ZÖLD NAPLÓ”-BÓL~Amikor letettem az érettségit,
914 18| jóétvágyúak, szeretnek és boldogítanak. De a szõkék, akik csak
915 3 | kárörvendõ ráncocskák, de boldognak, jóllakottnak, elégedettnek
916 27| senkinek, s a titkát és a boldogságát megtartotta magának.~- Miért
917 1 | vérillatot árasztanak. A boldogságok fészke pedig e szoba mellett
918 30| félhomályos szobákban, ha a boldogságomról beszéltek, s reápillantottak
919 27| meleg éjszaka lehelte a boldogságot. Rózsakörmökkel karcolta
920 1 | életnek. Majdnem kacagott a boldogságtól, mikor a sötét szobában
921 20| igénytelen és mégis friss. Bella boldogtalannak érezte volna magát, ha így
922 13| vendég! Ó, jaj, mi vakok! Mi boldogtalanok! Mi boldogok!~- Hallja a
923 33| mi magunk kereszteltük el Bolinnak. Nem tudtam, mit jelent
924 23| Egy remetére, vagy egy bolondos szentre emlékeztetett. Elmaradt
925 8 | haragszik-e a kövér úr, vagy csak bolondozik? Száját szélesre tátotta,
926 24| Kiszögelltek az aszfaltból és bólongattak, és nyújtózkodtak, és az
927 14| láttam. Néha egy lámpát. Egy boltot, amelyet bezárnak. Egy elköszönõ
928 5 | vacsorasajt, a sarkcsillagot, a bolygókat, az ametisztfényû, halványzöld
929 5 | darabig bizonyára maguk bolyongtak az éjszakában. Szavuk ezalatt
930 15| rendetlenül verte az órákat. Bomlottan, zörögve jártak a fölhúzott
931 31| ennyit mondott csak:~- Bonaparte.~A tábornok megnézte az
932 21| játszottam. Rózsaszínû, illatos bonbonokat adtam neki, parfümöket és
933 19| öreg emberek. Kibújnak a bonne-ok, karikát hajtanak a kisfiúk,
934 22| szakad el, és ölelõ karokból bontakozik ki... Ment föl a hegyre.~
935 14| elmaradoztak. Egy szürke táj bontakozott ki. Oly ismeretlen, és mégis
936 14| buján és melankolikusan bontakoztak ki, és a telet siratva,
937 33| macskaügyességgel. Kezében egy nagy bontófésûvel, nekiesett a frizurájának.
938 3 | összes lapok. Az asszony bontotta föl a levelet, mert ura
939 1 | vendégeik voltak. Éjfél után bontottak asztalt. A vendégek a pezsgõtõl
940 21| adta fel. Türelmetlenül bontottam fel. Azt hittem, hogy végre
941 23| õket, otthagyva vacsoráját, borát, futott tõlük, hogy beszédbe
942 9 | Sohasem tudtam megérteni a borbélyt, aki türelmesen vakar simára
943 23| lett. A tanácsos szivarja bordó tûzzel égett. Sokan álltak
944 19| megkülönböztetni, hogy a csirke bõrét eszik-e, vagy a vasárnapi
945 11| pihentette volna, és nem borgõzös kártyák lapjain. Fütyörészett.
946 13| fekete, mintha sírciprusok borítanák reá árnyékukat. Érezem magát,
947 20| hirtelenül belecsúsztatta a borítékba.~A halott kislány fotográfiája
948 20| erõs száj távol csókkal borítja el. Nem is tudja, hogy egy
949 20| attól félt, hogy lángba borítják az ágyát, az ingét, a haját,
950 7 | Köd esett. Egy rekedt, borízû hang durván kiáltotta:~-
951 33| volt. Az ágyamba hozták a borlevest, amelyet kelletlenül kanalaztam.~
952 30| vánkosokat adták neki. Tömérdek bõrönddel érkeztek meg az északi rokonok,
953 27| szolgától kísérve, akik a bõröndjeit hozták. A férj fáradt volt,
954 19| vittek magukkal. Szíjazták a bõröndöket. A háziasszony csodálkozva
955 1 | tétették a két sárga angol bõröndöt, és rögtön a lakásukra hajtattak.
956 12| percben váltanunk kellett a borogatásokat. Hajnalfelé gyakran szunnyadtam
957 30| kezében, a poharakban áporodó borokat, a viharvert, szivarhamus
958 9 | partján sétáltam. Különös ez a borongó õszi vidék, a törpe akácaival,
959 30| rendetlenségben ravatalszerûen borongott, s te sírtál, és nem tudtad,
960 19| ott, mikor egyszer éjjel boros állapotban baltával vágtak
961 19| másik kövér és szakállas arc borostáival és szemölcseivel pedig egy
962 29| szakáll, bajusza helyett erõs borosták. Holmi sovány rókához hasonlított.
963 18| a férfi karcsú, és arca borotvált.~- Hisz ez újra egy másik
964 30| könnyekkel, mint az urak a borral. Nem tudom, de mindenki
965 19| illata s az ülések meleg bõrszaga orrukba szállt, és szédültek.
966 27| az ágya mellé, egy vörös bõrtokban.~- Itthon hagyta? - kérdezte
967 27| volt, halvány és áttetszõ bõrû, finom arccal, leányos porcelánfülekkel.
968 28| szoknyácska fodrába. Tûzbe borul az egész ház. Vörös fény
969 10| mondja:~- Te vagy?~A mellére borultam, és sírva fakadtam:~- Rossz
970 25| jókedvvel, otrombán, dalolva, borvirágos orral. Letelepedtek a kármentõ
971 12| Sokszor magam is beléje borzadtam. Ezen a helyen adott találkozót
972 12| eszméletét. Az elsõ órák borzalmasak voltak. De azután lassan
973 3 | Gyûlölt minden írót. De a borzas szörnyek között ez volt
974 33| egy kövér lúdnak látszott, borzasan nézett maga köré a szétbontott
975 8 | legtöbbet. A többiek is borzasztó sokat ettek. Megitták a
976 21| életemnek, most hatalmasan, borzasztóan, parancsolóan beléje furakodott,
977 1 | titokzatos szobába? Valami borzasztót sejtett. Egy hideg tónusú,
978 2 | ez is fájt. Valami hideg borzongás szaladt végig a hátán arra
979 31| Egy levél gurult elõttük. Borzongó fûszálak, ismeretlen növények,
980 19| A kövér hentes elõtte a bõség és gondviselés jelképe volt
981 11| az apa nyert. Cézár már bosszankodott, hogy mindig hozzászegõdnek
982 31| szivaroztak és beszélgettek, bosszankodtak, hogy még eltévednek, vagy
983 1 | nyomorúságával. Valami halhatatlan bosszú keményítette meg a szívét.
984 11| Mindhiába. A kártyaalakok bosszúálló arccal meredeztek rá, mint
985 3 | harapott keserûségeit egyszerre bosszulhatja meg a legnagyobbon, akit
986 32| hogy meggyulladna. Apró bosszúság, de annál fájóbb.~Lestem,
987 32| követtem leplezett, de intenzív bosszúsággal. Hosszú, fehér nyaka kinyúlott,
988 2 | csoportosulás közepében állott. Bõsz apák ugrottak eléje egy
989 12| és itt ugráltak a fekete boszorkák, akiknek feje nyers sonkából
990 15| fiatal, ruganyos testû, fehér boszorkákról, akik kacagva csábítják
991 15| állott elõtte.~- Te kis boszorkány... Te cigányprincesszin...
992 28| gyerekverset:~Lányok, lányok~Földi boszorkányok...~Az apa eleinte fenyíti
993 19| bóbiskolnak, melyek távolról boszorkányoknak látszanak. Messzebb egy
994 28| levetkõztetik, elveszik a botját, a kalapját, a felöltõjét,
995 16| embereket, kiknek minden lépésük botlás, szavuk becsületsértés,
996 16| hazaindultam, újra elém botlott, s most már õ szólított
997 31| koppantottak az aranyos botokkal, és háromszor egymás után
998 33| felé az orgonabokrok alatt botoltam beléje. Széttárt kezekkel
999 28| üggyel-bajjal tud a beteghez botorkálni, hogy megmérje a lázat.
1000 15| szállt a fejébe. Lihegve botorkált a parókia kertjében. Elfáradt.
1001 9 | gyermekkoromban halottak között botorkáltam és koporsókról álmodtam.
1002 5 | virrasztással szemünkben - botorkáltunk az iskola felé. - Fárasztott
|