10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
1003 19| csoszogott elõre a nehéz botosokban.~- Nem felejtettünk itt
1004 5 | lettek. Egy kampós, bütykös botra támaszkodva járkált a temetõ
1005 34| küldi a hitelezõit, akik botrányos adósságokról suttognak.
1006 15| csodálkozva álltak meg a boulevard-on a toronyóra elõtt. Nem tudták,
1007 30| tükörben. Abban a fehér brokátselyemben voltál, amit azon az arcképen
1008 26| helyet. Arca ragyogott a bronz fényben. Poharában fekete-vörös
1009 24| elragadták tõle, gyorsan és brutálisan, mint mikor éjjel bekötik
1010 19| hívják.~Egy tündérrege minden bûbája szunnyadt ebben a névben.~
1011 14| levegõhullámok cirógattak, s színes buborékok táncoltak elõttem, mintha
1012 19| kacskaringóit, melyeket apjuk a búcsúestén szivarhamuval rajzolt ki
1013 20| s a pillantása már egy búcsútekintet, egy átutazó vendég nézése,
1014 28| beszél. Az ajtóból még egy búcsútekintetet vet a leányokra, akik egyedül
1015 25| az éjben. Az öngyilkosok búcsúzhatnak így az élettõl.~Röfögve
1016 16| meg kell halniok, el kell búcsúzkodniok örökre, és elbujdostak a
1017 7 | bizsergését érzi.~Egy ilyen búcsúzkodó estén hánykolódott Péter
1018 5 | Nyissátok ki az ablakokat!~A búcsúzó, csillaghullajtó augusztusi
1019 9 | már nem is sirattam. Elõbb búcsúztam el tõle. Csak addig volt
1020 22| könnyein keresztül látta a budai hegyeket, a Dunát, a várost,
1021 19| tájékozatlanul, kezében Budapest mérnökileg hitelesített
1022 4 | vagyok a legboldogabb ember Budapesten. Ránéz. Miért bámulsz?~FÉRJ.
1023 1 | kipirultan nézegette az esti Budapestet félig csukott szemhéja alól.~-
1024 19| és újra feljönnek lakni Budapestre, s élnek szegényen, diákosan,
1025 2 | elegáns nyárfák, önérzetes bükkök sorakoztak egymás mellé,
1026 22| tündöklött csak a fényüktõl. Büszke, kemény és egzotikus volt
1027 21| néma volt. Egy sztrájkoló büszkeségével állott elém, szótlanul,
1028 5 | gyöngébbek lettek. Egy kampós, bütykös botra támaszkodva járkált
1029 23| egy levegõvel fölfújt arc. Bujdosott a kuncogás, pukkant, rángatódzott,
1030 3 | Halántéka körül ezüsthajszálak bujdostak. Mereven állott meg az ajtóban,
1031 16| melyben rendkívüli izgalmak bujkálnak. Mostan is nagyon izgatott.
1032 34| operákhoz. A levegõben, mint bujkáló parfüm, halványan érzett
1033 31| legyecske, az árnyak és a fények bújócskáztak. Meleg is volt. Arthur fejfájásról
1034 33| név, és ma se tudom. Hiába bújom át a meséskönyveket, a szótárakat
1035 5 | nyiszlett bajuszka játszott bújósdit felsõ ajka körül, de úgy
1036 23| Egyelõre a kínai nyelvtant bújta éjjel-nappal. Egy év múlt
1037 23| kanóc serceg. Kíváncsi fejek bújtak elõ. Egy vendég a zongorára
1038 4 | mondanom. Egy-kettõ papucsba bújtatja a lábait, a cukorfehér lábacskáit.
1039 23| szüretkor a lombok közé bújtatott békarakéták. Semmi sem volt
1040 19| képen egy vitorlás hajó bukdácsolt viharos habokban. Arra gondoltak
1041 5 | levegõtengerben száll, száll, bukdácsolva repül, s nem tud betelni
1042 24| Társaságokban, mikor a jókedv bukfencet vetett, tánc közben gyakran
1043 6 | hintára szálltak, sikoltottak, bukfencezni próbáltak a fûben. De nem
1044 29| s éreztük, hogy sohase bukik le, meg se áll az örökkévalóságig.~
1045 5 | még egy-egy baráti árny bukkant fel az éjszakából. Halkan
1046 5 | találkoztunk. Este egyenként bukkantunk fel a homályból, és az ismerõs,
1047 16| szivarok sötét parázzsal buktak ki szájunkból.~A percek
1048 28| s hasonlít egy jól ápolt bulldoghoz. A tizenkettedik parfümözi
1049 34| altatta. Úgy aludt, mint a bunda.~A kollégák lassan kiszöknek
1050 14| Nyugodtan elõkereste kis prémes bundámat, és rám adta. A félkarjával
1051 33| csintalanság bocsánatos bûne.~Én nem sokat foglalkoztam
1052 4 | megnyugtató, mintha minden bûnöm feloldaná a pillés, illatos
1053 15| öltve hamut hinteni vén, bûnös fejére. A vasárnap délelõtti
1054 19| leányt. Úgy, mint akkor. Ez bûnösebb és elegánsabb is.~Elhatározták,
1055 19| is megállt. Lopva, mintha bûnt követne el. Egy kövér ember
1056 19| vasárnapi mulatók, akik bûntársai a lázító életnek, s ezért
1057 34| meghízott. A sok kenyértõl és burgonyától felpuffadt az arca. Úgy
1058 13| külön életet élnek, s ha Burne-Jones egy halvány lányának megkarcolnám
1059 24| mindent ez a hideg és csillogó burok, üveggé és cukros gesztenyévé
1060 19| kilót híztam - mondta még búsabban.~9~Egy napon a diákkocsmában
1061 2 | sehol. Csak éppen õfelette búsult nehéz, fájdalmas melankóliával,
1062 32| ülnek, úgy látszik, hogy buták és álomszuszékok, többnyire
1063 10| kérdeztem az idegességtõl bután.~- Bálint. No, menj már.~-
1064 12| Olyan volt, mint a többi bútor. Vajon miért gondolt éppen
1065 21| beszívódott a ruháimba, a bútoraimba, a könyveimbe, mint egy
1066 20| éve meghalt. De ott hagyta bútorait, könyveit, puskáit, pipaállványát,
1067 8 | amely a szobából kirakott bútoraival ünnepi izgalmat keltett,
1068 12| történni. Hisz ez is éppoly bútordarab volt, mint a tábori ágy,
1069 13| orrcimpákkal szívom magamba a régi bútorokból kiáramló illatot, amely
1070 30| kedves, az egymásra állított bútorokkal valami sejtelmes rendetlenségben
1071 1 | finom parfümöt permetezett a bútorokra. Ruháiból a perzsa liliom
1072 12| volt. Az összevissza hányt bútoroktól alig találtam meg a mosdót.
1073 19| a háziasszonyuk, mint a bútorzat nem értéktelen tényezõjét,
1074 19| teniszpálya. Még a szoba bútorzata is ugyanaz. A falszekrények,
1075 17| nem lettem, míg bele nem butultam a víz játékába. Olyan elhagyottan
1076 29| szélhámosról, ki, mint valami bûvész vagy szent, egyszerre meggyógyított
1077 18| a fekete, tüzes szemével bûvölte az asszonyt.~A Rákóczi térnél
1078 22| mint a márvány?”~Vonta õt - bûvösen és ellenállhatatlanul -,
1079 34| eszik a sörkocsmában, és buzgón magyarázza az esetet:~-
1080 19| konyhában a tej, s ez ájulatos bûzt terjeszt mindenüvé. Aszfaltozzák
1081 5 | Lássátok, ez a Véga... A Cassiope... A Sirius... A Berenice
1082 21| szétbontottam, ezer apró cédula rebbent ki belõle tolakodva,
1083 19| diadalmas megérkezést, a célt, mely ködben, füstben, dübörgõ
1084 19| kapták meg a kávéjukat, céltalannak és sivárnak tetszett az
1085 4 | millió és millió eladó lányt cepel a karján.~AGGLEGÉNY. nagyon
1086 29| kell repülõgép, csak egy cérna meg egy gömb, s az égben
1087 29| A gyerek a vékony fehér cérnába kapaszkodva megállt a levegõben.
1088 29| bezsírozta az egyik léggömb cérnáját, s óvatosan meggyújtotta.
1089 29| szobába. Hosszú-hosszú fehér cérnákat bogozott, oldott és kötött,
1090 19| gyárakból. Dániel felhúzta cérnakesztyûjét, és õszirózsát tûzött gomblyukába.
1091 26| idegesen húztam föl fekete cérnakesztyûmet, s közben lepattogzottak
1092 20| fonalak között. Ezektõl a cérnáktól és tûktõl csempültek ki
1093 29| és majdnem vidáman ült a cérnán, egy darabig integetett,
1094 21| ártatlannak látszott ez a cérnaszál-háló. Mosolyogva gondoltam az
1095 20| makrancos erõvel harapta a cérnát. Kezei ördögien motoztak
1096 29| megfogta a léggömböt, s a cérnával odakötötte a rézágy gombjához.~-
1097 8 | megfogta kezét.~- Allons chérie...~A zöld díványra ültette.~
1098 24| és ragyogóan. Ne gondolj Cholnoky Viktor novelláira, amelyekben
1099 19| a kerítésen egy egerészõ cica. Különben csend volt. Fizettek,
1100 28| nyalogatják a szájukat, mint a cicák.~HARMADIK KÉP~Most már egészen
1101 33| együgyû és gyerekes futamait cifrázta. Bolin még ott pompázott
1102 15| Csakugyan olyan volt, mint egy cigány hercegleány. Ideges, tizenhat
1103 22| még mindig valami émelyítõ cigánymuzsika cincogott. A szájában a
1104 10| fiú. A lámpafény rásütött cigányos, fekete hajára. Meredt szemmel
1105 15| Te kis boszorkány... Te cigányprincesszin... Nem tudod, hogy illetlen
1106 5 | ezüst petróleumlámpa és a cigányzene. - A fánkok vaníliás illatát
1107 30| senkit, és befogta a fülét a cigányzenére. Más dalokat hallott.~(...
1108 34| egyre jobban tüzel, mint a cigaretta parazsa. Most kettõt lát,
1109 19| A levegõben szivar- és cigarettafüst kóválygott. Köhögni és prüszkölni
1110 22| fanyarul gondolt vissza a cigarettafüstre. Céltalanul nézdelõdött,
1111 18| A hamutartóban egy arany cigarettahüvely, az én cigarettám. A likõrös
1112 27| fürdõszobában, szívta a férj cigarettáit, viselte a hálóingeit, a
1113 4 | Érdekes. Mélyet szippant a cigarettájából. Érdekes. Még egyet szippant,
1114 27| invitálta, és egyiptomi cigarettákkal tömte a tárcáját.~„Minõ
1115 18| arany cigarettahüvely, az én cigarettám. A likõrös poharakból pedig
1116 18| likõrjeim. Az egyiptomi cigarettaskatulyák is kiürültek.~Új likõröket
1117 19| is jelentkezett, mint a cigarettával átlumpolt éjszakák után.
1118 18| találtam a szobát. Újra a cigarettavégek és a pohárka.~Nemsokára
1119 33| cigarettázni.~- A lányok is cigarettáznak.~Felém nyújtotta a kezét,
1120 33| vett elõ, és rágyújtott.~- Cigarettázol? - kérdezte, és megkínált
1121 8 | leányokat. A katonatisztek cigarettáztak és udvaroltak, különösen
1122 16| félõrült szemek - riadtan cikáznak egyik lapról a másikra.
1123 3 | Vers... Újra vers... Egy cikk... Csupa silányság. Nem
1124 16| Telefonoztam, megírtam a cikkemet, cigarettáztam.~Mikor hajnal
1125 23| hozzáutaltak mindent, verset, cikket és hírt, mely Kínára vonatkozott.
1126 24| üvegkoporsónak tetszett. A cilindereken is finom üvegréteg csörgött.
1127 33| Búsan hevert a szekrényen, a cilinderesskatulyák, a régi újságok s egyéb
1128 28| esetleg azt biggyeszti a cím mellé: kacagtató. Olvasóim
1129 29| tiltakozó szava ellenére is. A címe: „A léggömb elrepül...”.
1130 16| emlékszem reá. A napra is, a címére is. Mintha most is magam
1131 14| kiraktam a szõnyegen az újság címét. De lassan-lassan elálmosodtam.
1132 34| szólnék róla. A lak- és címjegyzékben legalább kétszáz embert
1133 22| valami émelyítõ cigánymuzsika cincogott. A szájában a feketekávét
1134 13| titokzatos, vékony hegedûcskék cincogtak a táncra kerekedõ bogarak,
1135 2 | telepedtek. A zene csúfondárosan cincogva sikoltozott, s minden üteme
1136 28| Tizenhárman hatalmas üveget cipelnek lihegve és izzadva, amely
1137 8 | meg, a bonne a kis szobába cipelte, és fejét sokszor egymás
1138 19| Lihegve, verejtékezõ homlokkal cipelték. A hordárokat gyorsan lerázták
1139 31| a zaj. Kardcsörgés. Sok cipõ súrolta a padlót. Arthur
1140 31| zöld livrée-ben, csatos cipõben, s a másik oldalon ismét
1141 6 | csomagot. Ruhák voltak abban. Cipõcskék, kis nadrágok, kabátkák.
1142 30| megcsókolta a lábad porát, a cipõd nyomát a homokban.~(...Másnap
1143 5 | csillagos magasságokban gázolna. Cipõi az éji harmattól ezüstlöttek.
1144 31| fénymázat ken a császár cipõire.~A három angol riadtan tekintett
1145 18| neki, s az asszony nézte a cipõje orrát.~2~Ezt a kalandot
1146 24| maga elé tette a ruháit, a cipõjét, a sárga sálat, amit oly
1147 1 | lépnek ide szentségtelen cipõkkel, az egészségtõl kegyetlen
1148 31| sokkal magasabb. Magas sarkú cipõt visel, s a palást, a korona
1149 28| felmászik a csatornán, a cirádákon, egészen az ablakig, s kopog.~
1150 33| Teljes toalettben feküdt, cirádás babaágyon, ami az apám lombfûrészmunkája
1151 10| kémény mellett felbukkant egy cirmos kandúr.~A kaput bezárták,
1152 11| testén a frissen mosott ruha cirógatását. Csak zöld szemében égett
1153 14| tekintett, levegõhullámok cirógattak, s színes buborékok táncoltak
1154 13| hangulatoktól, a tücskök cirpelésétõl, az éjszaka ezer hullámzó
1155 20| elárulta és kinevette. Civódó tekintetek keresztezõdtek.
1156 27| s emlékeztet némiképp a coelibatusban élõ szerzetesek és a bölcs
1157 19| Állt a ház elõtt, mint a cövek, és nem mozdult. Nem tudni,
1158 27| hajszeszét és az eau de Cologne-ját. Lassanként áthurcolta az
1159 23| egy vendéglõben, amint egy copfos kínai árus odament asztalához,
1160 7 | amit olvasott: Robinson Crusoe volt.~3~Anyja lassanként
1161 15| boszorkákról, akik kacagva csábítják a férfiakat a pokolba. Henri
1162 18| nevetséges, kislányos és csábító, az arca is majdnem cukros
1163 32| hozzám, hol a családhoz, csaholt, vakkantott és kapacitált,
1164 11| szótlanabb volt, mint addig, de csakhamar folytatták régi életüket.
1165 18| fanyalogva mondta magában:~- Családanya.~Késõbb az asszony türelmetlenkedni
1166 3 | leányok fogták körül. Éhes családapák várakoztak. Rongyos és igen
1167 33| Kifejezte azt, hogy a baba jó családból származó, úrikisasszony,
1168 32| kutya.~Az idegen kutya egy családdal jött, amely szintén a gyorsvonatra
1169 32| kutya, hol hozzám, hol a családhoz, csaholt, vakkantott és
1170 5 | Egyáltalán nagyon érzelgõ és családias volt. Túl járt a huszonöt
1171 19| nagyvárosban van valami családiasság. Mihelyt megérkezünk, a
1172 34| amely sehogyse sikerült. A családja éhezett. Egy sötét ferencvárosi
1173 34| jót tett neki a nyomor.~A családnak csak vasárnaponként volt
1174 9 | hõsi) tettét.~Szeptember 7.~Családomban sok öngyilkos van. Az egyik
1175 19| emberek befogadták, mint egy családtagot. Némán köszöntötték a szemével.
1176 9 | valami végzet bujkált a családunkban. Mikor húszévesek lettünk
1177 18| Keringett velem a világ. Valami csalafintaságot sejtettem, egy közönséges,
1178 19| kocsiba.~Az utazás mindjárt csalódást hozott számukra. A vonat
1179 5 | fáradtak, nagyon sápadtak és csalódottak, kísértük õt a csonka, megtépázott
1180 29| Nem kell - motyogta.~Csalódottan álltunk az ágy mellett.
1181 24| bámulták egymást. De mintha csalódtak volna a csókban. Elszomorodtak,
1182 7 | nem bírom ki...~Az anyja csapkodta kezeit:~- Mi lesz belõled?
1183 16| ébrenlevõk se mernek zajt csapni, s halkan járnak, halkan
1184 1 | porcelánujjaival törülgette az ablakra csapódó izzadságot.~Zsitvay hallgatott.
1185 33| Szikrázott a fagy, az ablakokra csapódott, az udvarunkban hótól roskadó
1186 8 | Cselédek jöttek-mentek, ajtók csapódtak. A szavak, hiába próbálta
1187 24| a kriptát. Híg habarcsot csaptak a friss téglákra. Azután
1188 21| Az ajtót az orra elõtt csaptam be. Leveleit felbontatlanul
1189 12| temetés kora délután volt. Csapzottan érkeztünk haza. Az ajtóban
1190 21| titkát közölje velem, a sok csatakos, szomorú nap emlékét, s
1191 5 | együtt mentünk haza, éhesen, csatakosan, de azután sem bírtunk aludni.~
1192 17| valahova. Ismeretlen utcákon csatangol, idegen embereket lát, idegen
1193 31| mennyezetig nyúlt fel. Egy utolsó csatát kellett megnyernie. A gárdisták
1194 28| fiatalember - felmászik a csatornán, a cirádákon, egészen az
1195 31| hímzésû zöld livrée-ben, csatos cipõben, s a másik oldalon
1196 9 | megijedt zenéje, s a beléje csattanó ólomgolyó? Ó, a nagyszerû
1197 20| szegény testén keresztül csattant át két emberbe, s míg a
1198 20| zümmögött, és a gép ütemesen csattogott, és a gombolyagok fürgén
1199 25| körülfogták, ki akarták csavarni kezébõl. Ez volt a szerencsém.
1200 5 | adjunk.~Tódor maga köré csavarta a fekete posztót, amivel
1201 1 | merész, új képeket. Minden csecsebecse egy új élet ismeretlen mámoráról
1202 23| roskadozva álltak a badar csecsebecsék, az utánzott, olcsó kínai
1203 21| ahogy egy zsarnoki álmatlan csecsemõ folyton ezt ismételgeti: „
1204 13| maga ajka meg olyan, mint a csecsemõé. Fájdalmasan elpityerdül,
1205 15| félénken szunnyadtak, mint a csecsemõk, a nagyok komoran és méltóságosan
1206 3 | cselédszerzõben járt, és unatkozó, cselédbérre lesõ leányok fogták körül.
1207 30| fejedelmi borravalót adott a cselédeknek.)~- Hol terítettek a vacsorára?~(...
1208 33| tegezõdött velünk, és a cselédektõl illetlen dolgokat tanult,
1209 29| mellett. Az orvos leküldte a cselédet három másik léggömbért,
1210 3 | érzett, mint egyszer, amikor cselédszerzõben járt, és unatkozó, cselédbérre
1211 33| Halkan tett-vett, gyorsan cselekedett, macskaügyességgel. Kezében
1212 9 | elõtt, amit egy ember tehet? Cselekedni fogok. Átvetem magam a korláton,
1213 27| õt. Õ nem beszél, hanem cselekszik.~Az asszony egyszerre elértette
1214 34| biztonság röfögõ kéjével csemcsegte még egyszer:~- A magas minisztérium.~
1215 11| zsákból lassan szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat.
1216 11| fogta egybe, hogy a fiának csempéssze oda. Mindent látott és tudott.
1217 20| Ezektõl a cérnáktól és tûktõl csempültek ki a fogai, szurkálódtak
1218 22| sokáig nézte ezt az ünnepi csendéletet. Bámulta a király finom,
1219 25| Nem - zokogtam egyre csendesebben, minden ellenállás nélkül.~-
1220 28| a feje. De a lányok nem csendesülnek. Visonganak, kuncognak,
1221 9 | kezdett, és az üres szobák csendjébõl elõre hallottam a dördülést.
1222 28| de többször felkel, hogy csendre intse a lányait, mert a
1223 2 | megfojtani az õ sápadt, csenevész fattyait.~A csavargó szédült.~-
1224 1 | beszüntette.~- Mért nem csengenek a csengõk? - kérdezte az
1225 28| Megint csókolóznak. Gyors csengetés. Az ablak becsapódik, s
1226 14| hálókabátjában. Elõbb azonban csengetett a kapun. Olyan lopózva,
1227 24| Hallotta a hangját. Ha csengettek, az ajtóhoz rohant, és csodálkozott,
1228 34| az éjjeliszekrényen egy csengettyû gombja és a hõmérõ. Kovács
1229 28| ministránsgyerekkel, aki a csengettyût rázza elõtte, meggyóntatja
1230 25| öntöttél a lányok mellébe? A csengõs szánokra? A nagy lovaglásokra?
1231 34| a hõmérõ. Kovács nézi a csengõt és a hõmérõt, és egyszerre
1232 32| amit a reggeli kávé mellõl csentem el. A kutya megszagolta,
1233 19| gyógyszerész szegfûszeg cseppeket adott. Az orvosság azonban
1234 27| szépet. A szemeibe atropint cseppentett, amitõl túlvilágian sötétlettek
1235 14| tintából beleöntünk egy cseppet a pohárba, ibolyaszínû lesz
1236 3 | Munkakedve azonban sohasem hagyta cserben. Dolgozott szívósan, lángoló
1237 4 | mosolyog és játszik. Hát cserbenhagytál bennünket, te rosszcsont?
1238 4 | Tudod mit, öregem, én mégse cserélnék veled. Igaz, hogy a legényszobám
1239 21| bársonyfüggönyöket fehér csipkékkel cseréltem fel, és ebben a változásban
1240 18| nyomait. A székek fel voltak cserélve, vagy a kereveten ottmaradt
1241 19| orvosságosüvegek. Éjjel pedig cserepeket és meleg sózacskókat kell
1242 3 | egyszerûen belódította a cserépkályhába. Fázós gyönyörrel nézte,
1243 15| Künn esik a hó. A pohos cserépkályhában arany szikrazápor hull a
1244 19| Hol vagy, Malvin?~De a cserkészés tovább folyt. A pokróc alatt
1245 23| vendég a zongorára tette csészéjét. Néhányan, közelebbi barátai,
1246 19| a rossz öreg lábaikkal, csetelve-botolva, mint akit ûz valaki, és
1247 10| délután követte. Szüntelenül csetlettem-botlottam, kezembõl kiesett a toll,
1248 4 | És azután, nincs tovább. Csettint az ujjával. Barátom, én
1249 32| arisztokratikus derekát.~Csettintettem az ujjammal. De a kutya -
1250 15| lassanként belemelegszik a csevegésbe, és már le is ül a székemre.
1251 23| neki. Állítólag kínaiul csevegtek, s örültek egymásnak. Mások
1252 7 | kapirgáltak, feküdni készülõ csibék csipegtek, egy ember árnya
1253 10| Õ, a hõs, a fõugrató, a csibészvezér fél? Árva báránykám, de
1254 15| orgonabokrok mögül valami tavaszi csicsergést hallott, valami boldog,
1255 30| Belekacagtam a tükrömbe. Csigákba fésültem a hajamat, és tornyos
1256 15| ismerõsömet. Fölmegyek a sötét csigalépcsõn, és mikor az ötödik emeletre
1257 29| Hogy ez?~Egy zöld léggömböt csikartak hosszúkás ujjai.~- Ötszáz
1258 21| ritka szalagokat. Aztán csiklandó szavakkal hízelegtem a fülének,
1259 24| Távol az ég sarkán kénes csíkok kígyóztak, homályos fények,
1260 34| gyermeke van, akik nyafogva csikorgatják délelõttönként a hivatala
1261 5 | néztem.~Azután, mintha fogát csikorgatta volna, durva, káromkodó
1262 5 | családi lakoma decemberben, csikorgó fagyban, a bíbor rumosüveg,
1263 19| maszatosan, piros és kék csíkú tornaingben táncoltak, henteregtek,
1264 33| sorát, az tudta, hogy a csillaga hanyatlóban van.~Csak egy
1265 5 | megvallva, semmit sem értett a csillagászathoz. Ez különösen az apja halála
1266 5 | annyira illettek neki, hogy a csillagászt másképpen el sem tudtuk
1267 5 | az ablakokat!~A búcsúzó, csillaghullajtó augusztusi ég benézett a
1268 5 | vezérünk maradt, sápadt, beteg csillagimádóknak.~A csillagász fia mindig
1269 5 | imbolyogva felsóhajt a csillagokhoz, és ott a szabad levegõtengerben
1270 30| könyököltünk, s néztük apáddal a csillagot.)~- A fiatalember pedig,
1271 5 | Sirius.~Tódor majdnem minden csillagra ezt mondta. Ilyenkor azonban
1272 14| és rohant, rohant velem a csillagtalan éjszakában.~Csak fákat láttam.
1273 5 | sánta állványokat, hogy a csillagvizsgálás titokzatos szertartásának
1274 27| festette, s idegenszerû csillám ragyogott rajta. Át a festékek
1275 4 | zöld és piros folyadékok csillámlanak, és egy üvegszelence, melyben
1276 7 | zúgott alatta. Hídlámpások csillámlottak. A hajó élesen, fülsértõen
1277 12| kivitette a másik szobába, a csillárt levették a padlatról, hogy
1278 14| meddig járkáltunk. A sínek csillogása lassanként beleszürkült
1279 24| Mereven beszélt. Hidegen és csillogón öltözködött. Mellén, mint
1280 2 | úri gyerekek meg beléje csimpaszkodtak, mint a nadályok.~Szédült.
1281 29| az õ kezében van.~- Mit csinálsz most?~- Várok.~Este volt,
1282 28| szigorúan meghagyja, nyomban csináltassák meg a gyógyszertárban.~HATODIK
1283 6 | ide, hogy valami tréfát csinálunk a kövér bíróval a saját
1284 29| Csakhogy vigyáznunk kell. Csínján kell vele bánnunk, mint
1285 33| boszorkányos fésû egy fordulattal csinos kontyot kavarintott, és
1286 1 | utcára. Haját elkapta egy csintalan szellõ. Két boldog, álmodó
1287 33| tõle a szófogadatlanság, a csintalanság bocsánatos bûne.~Én nem
1288 5 | reá tekintettünk. Ilyenkor csintalanul villant össze a szemünk.
1289 27| kegyetlenségérõl, a katonakori csínyjeirõl, a revolverérõl, melyet
1290 8 | kanári a forróságban alélva csipegett kis kalitkájában. Fönn az
1291 7 | feküdni készülõ csibék csipegtek, egy ember árnya tûnt fel,
1292 24| bizonyosan, hogy felhõ-e vagy csipke. Ezért évekig gyalogolt
1293 14| fák ágain illatos, fehér csipkék himbálództak. Por, zaj és
1294 11| gyengéd hangszereken, vagy csipkéken pihentette volna, és nem
1295 21| bársonyfüggönyöket fehér csipkékkel cseréltem fel, és ebben
1296 13| arany pamlagon ült fehér csipkepongyolában, halványan, mint egy odalehelt
1297 32| szenvedni? Ha nyáron a legyek csípnek, elkergetnéd-e rólam õket,
1298 31| George kereste az ötletét, a csípõs, hitetlen, finom ötletét,
1299 19| zavarától. Az ujja hegyével csippentette el a málnacukrot. Majdnem
1300 8 | és a szappanhab huncutul csípte a szemét, úgyhogy sokszor
1301 34| karvédõ van a kabátján, csíptetõ a szemén, és az íróasztalra
1302 19| kivittek magukkal. De a csirkébe bemásztak a hangyák. Nem
1303 19| tökéletlen. Múltkor egy csirkét süttettek a háziasszonyukkal,
1304 7 | a hold.~Az ablak, mely a csirkeudvarra nézett, verejtékezett a
1305 11| gyereket sietve lefektették, csitítgatták, sokáig tartott, míg - durcásan
1306 34| a hivatalban. Kartársai csitítják, de õ nem tágít.~- Egy beteg
1307 33| közt szánkáztunk. De a kis csizmám talpa kilyukadt, és én meghûltem.
1308 23| mint az ágyúdörej, mikor a csõben a golyó, de még csak a kanóc
1309 24| fájdalmas erõvel fogta el a csodálkozás. Krisztinát kereste, és
1310 19| fiatalságomat. Önök ezen csodálkoznak és felháborodnak. Érzelgõsnek
1311 29| történt már, hogy nem is csodálkozom rajta.~Megvártuk a hajnalt.
1312 16| melegek, barnák, mindig csodálkoztak, és ha rámeredtek valakire,
1313 15| Párizsban vagyok. Ne is csodálkozzatok, fiúk, hogy arcom kissé
1314 11| otthon volt. A vidéki város csodálta, mennyi ízléssel és tapintattal
1315 25| szemû Maricára, a fehér, csodás Maricára?~- Nem - zokogtam
1316 29| makacs eseteiben egyszerûen csodatevõ. A beteg elveszti minden
1317 5 | szénaillatos, világoskék csöndességbe. Zajtalanul szorongtunk
1318 34| almárium felé.~Egy reggel hiába csönget a hivatalában. Hol az a
1319 27| legkevésbé várták.~Ijedt csöngetés járta be a házat, úgy három
1320 19| altatóan, ájulatos unalommal csöpög most is, mintha el se zárták
1321 16| visszahervadt a keze, és csöpögõ, zöld ernyõjén pihent meg.
1322 19| egészen maguk voltak. Künn csöpörögni kezdett az esõ. A gázlángokat
1323 7 | vasalószag, az álmosan gördülõ csöppek sistergése egészen megrészegítették
1324 32| az unalmát. De engem egy csöppet sem érdekel, faképnél hagyom,
1325 28| a szoknyája. Az elsõ egy csöppség. A másodiknak parterli van
1326 24| cilindereken is finom üvegréteg csörgött. Bevont mindent ez a hideg
1327 5 | kezünkbe, amelyekben színesen csörögtek a furcsa üvegarabeszkek,
1328 25| ihatatlan.~Öt perc múlva nagy csörömpöléssel kinyílt az üvegajtó. A munkások
1329 28| bömbölnek, rínak, kornyikálnak, csörömpölnek, lázonganak. Az apa kiabál,
1330 11| hozott, s a rézfillérek csörömpölni kezdtek.~Cézár bámulta az
1331 5 | széttörött, s az állvány csöve most sután bámult a csillagok
1332 1 | ollók, vésõk, fûrészek, csövek, tûk, kanalak, tükrök és
1333 5 | a sok állványt, a vastag csöveket, a nehéz tokokat - mindegyikünknek
1334 5 | és mikor rájött, hogy a csövön át is csak annyit látunk,
1335 13| férfi és nõ szája végtelen csókba forrt össze. Sokáig néztem
1336 24| mintha csalódtak volna a csókban. Elszomorodtak, és a diák
1337 18| mégis csak õk értenek a csókhoz, az elfinomult csók mûvészetéhez,
1338 19| derekamért s a fiatal szájam csókjaiért, és meg akarom keresni,
1339 13| valami örökkévaló van a csókjukban, s akkor is csókolódznak,
1340 20| tudja, hogy egy halottat csókol. Érezte a lehelete forróságát,
1341 12| házban. Terített asztalnál a csokoládé-uzsonna várt.~Én elõbb átmentem
1342 8 | lehetett.~Ekkor már az utcákra csokoládészínû félhomály ereszkedett. Piroska
1343 18| kelvirágot, a mazsolaszõlõt, a csokoládét. Ebben a boldog teliségben,
1344 24| latin jajveszékelést, s a csokoládéuzsonnán járt az esze. A kõmûvesek
1345 28| ugranak, és eszeveszetten csókolják, az apa pedig könnyezik,
1346 13| a csókjukban, s akkor is csókolódznak, ha nem nézek rájok. A képet
1347 13| Egyszer, évek elõtt láttam egy csókolódzó pasztellt. A férfi és nõ
1348 1 | tavaszában zajosan nevettek is, csókolództak, két féktelen, boldog gyerek.~
1349 28| Willy a tükörbe pillant. Új csókolózás. Most meglátja a jelenetet.
1350 3 | feleségét. Szertartásosan csókolta. Ha nem látta, ábrándozott
1351 6 | megsimogatta fejünket, a mi kezet csókoltunk neki, mint az édesanyánknak
1352 24| kettéhasadt, ájultan várta a csókot.~A diák megcsókolta.~Azután
1353 3 | Keményen állott a sarkán, csókra nyújtotta a száját, s ezzel
1354 30| tearózsát.)~- A menyasszonyi csokrod is tearózsából volt, s emlékszem
1355 21| kályhaellenzõt, mely annyi csókunkat bámulta, kivitettem az elõszobába,
1356 19| a lámpát. Összeszedte a csomagjait, s felült a kocsiba.~Az
1357 19| azonban csalódás érte õket. A csomagjukat nem kapták. Gorombán küldték
1358 19| pályaudvarról táskákkal és csomagokkal érkeztek a lakásukba. Mindjárt
1359 6 | a szobába. Kihozott egy csomagot. Ruhák voltak abban. Cipõcskék,
1360 3 | mondotta most, és egy nagy csomó levelet tett a szerkesztõ
1361 9 | a vízbe. Néztük a lomha csónakokat, amelyek eltûntek, felbukkantak
1362 13| kacagó szájjal. Egy piros csónakon ringunk a tengeren, valahol
1363 5 | csalódottak, kísértük õt a csonka, megtépázott mûszerekkel.~-
1364 29| mondta - vékony a húsa, a csontja, neki nem kell repülõgép,
1365 27| gyöngyös, ápolt, fehér csontocskák - akár a kis zongorabillentyûk.
1366 16| észre, hogy magára maradt. Csontos, sárga kezét még egyre nyújtotta
1367 28| testét, amely már mint a csontváz, és komikus lábait, amelyek
1368 23| Üllõi úton. Már majdnem csontvázzá aszott. Mikor köszöntöttem,
1369 1 | fúrókkal s háttérben a csontvázzal olyan volt, mint egy furfangosan
1370 25| Hahó - felelte a másik csoport, távol, elhalóan, akár a
1371 2 | megszökött, a többi azonban csoportba verõdve ingerkedni kezdett
1372 5 | lassanként egészen elhagytak. Csoportokba verõdve vártak bennünket
1373 2 | hogy egyszerre egy forrongó csoportosulás közepében állott. Bõsz apák
1374 23| közelebbi barátai, aggodalmasan csoportosultunk köréje, és néztük, amint
1375 34| hivatali tekintélyen semmi csorba ne essék.~A hivatalnokok
1376 20| nyállal együtt mocskos szavak csordultak ki. A nõ haja pedig kibomlott,
1377 15| olvadt cukorlé sustorogva csorran a teába. Fehér künn az éjszaka,
1378 19| készen voltak. Dániel lomhán csoszogott elõre a nehéz botosokban.~-
1379 7 | unatkozott rá. A párnák csücskei az ajtóra ijesztõen magas
1380 4 | történne, megcsókolom a csücskét...~AGGLEGÉNY. kényelmetlenül
1381 21| csendesen vajúdott valami. Csücsörítette a száját, ráncolta a szemöldökét,
1382 29| volt az arca, öreges és csüggeteg, mint egy elhízott filozófusé,
1383 8 | megvizsgálták, vajon nem mond-e csütörtököt a nagy estélyen. Csak kevesen
1384 34| irigykednek reájuk, és nevetik, csúfolják, bojkottálják õket. A legkisebb
1385 6 | iskolában „pulykatojás”-nak csúfolunk, fölajzza parittyáját, s
1386 5 | lakott, és a fülsiketítõ, csúfondáros sípzajra hátra se fordultunk.
1387 20| Dühösen, kéjelegve tobzódott a csúfságában. Most végre egyedül van,
1388 27| megérintheti az asszony csuklóját. Utoljára a kapualjában
1389 27| és simogatták. Nyugodtan csuklott le feje a szelíd mellekre.
1390 25| senki sem ismer. A vendéglõk csukva vannak, a kávéházakban lélek
1391 20| még jobban fájjon és még csúnyább legyen, ha csúnya volt eddig.
1392 5 | lógunk, és nyelvünket - csúnyán és illetlenül - kiöltjük
1393 6 | érezzük magunkat.~2~Utáltuk a csúnyaságát, gyûlöltük a betegesen pöffedt
1394 24| esernyõre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre. A vállát
1395 28| jajdul fel a haldokló, s vér csurog a fejébõl. Most meg inni
1396 2 | Azután lassan és szerényen csurogni kezdtek a könnyei.~A ligeti
1397 33| Rekedten kacagott.~- De hiszen csuromvíz vagy. Te künn voltál a hóban,
1398 32| amit érte szenvedtem, és a cukor is, s most már minden energiámmal
1399 8 | félig porcelánból, félig cukorból lenne. Okos és hideg-kék
1400 4 | papucsba bújtatja a lábait, a cukorfehér lábacskáit. Fázékonyan kendõt
1401 14| földre, és piros meg fehér cukorkákkal kiraktam a szõnyegen az
1402 15| játszanak, a barna, olvadt cukorlé sustorogva csorran a teába.
1403 29| állott az aszfalton, s vastag cukorspárgán egész csokor léggömböt táncoltatott,
1404 19| veszi fel. Egy odafeszített cukorspárgára aggatta fel õket választékos
1405 8 | rumosüveget, mellette a kék cukortartót, amely máskor mindig a kredencen
1406 18| a kereveten, s délelõtt cukrászdában lakik jól nehéz, aranysárga
1407 26| tárgyakhoz, késhez, ollóhoz, cukrászsüteményekhez ér a gyermek, ujjaimat a
1408 19| Elhatározták, hogy három cukrászsüteményt vesznek. Hárman vannak,
1409 14| rumot töltött beléje, és cukrokat égettünk mindketten, míg
1410 21| nevemet olvashattam piros cukrokból kirakva.~- Ez tûrhetetlen -
1411 18| levegõben édesen, fülledten, cukrosan lebegett az asszony ismerõs
1412 8 | lankadt levegõt rózsafüstölõ cukrozta, amit az izzó vaslapátra
1413 18| nekem hagyta itt a Peau d’Espagne-t, mely mintha a
1414 23| vontuk, ráhagytuk. Azután már daccal beszélt, senkit sem engedett
1415 21| rumláng. Ha errõl a merev és dacos szájról hallottam a vallomást,
1416 4 | irigyen bámulja. Hazudsz. Dadogó nyelvvel, álmosan. Hazudsz.
1417 32| zavart és félszeg szavakat dadogok.~A kutya nedves orrával
1418 19| kalapját, és még valamit dadogott. A haragos úr pedig még
1419 5 | Türelmetlenül hentergett ott sok-sok dagadó párnán, rongyosra gyûrt
1420 8 | Kiabált. Kékeslila erek dagadtak a húsos homlokán. Szemöldökei
1421 27| vitték õt, röpítették és dajkálták, szorították és simogatták.
1422 5 | énekelni kezdtünk, de a dal szánkra fagyott. A csillagász
1423 19| fiatalság, az örök fiatalság dala.~- Hallod? - mondta Mózes
1424 6 | egymás mellett, némán.~Egy dalba kezdtünk, de ijedten - minden
1425 3 | Ez a bikadöntõ, vaskarú dalia komikusan szerette a feleségét.
1426 6 | olvastuk, hogy bátor, nemes daliák az ellenséget tulajdon fészkében
1427 14| láttam ily nagynak az õ õsz, daliás, magyar alakját.~Az este
1428 1 | fészkében kacagva járt-kelt, és dalolni szeretett volna, valami
1429 19| dobogott a versenyfutástól. Dánielé a soványságtól, Mózesé a
1430 19| határozottan érezhetõ volt. Dánielnek egyszer nagyon fájt a foga.
1431 19| Láttad? - kérdezte Mózes Dánielt. - A haja akárcsak a Marié.
1432 32| eliramodott. Utánavetettem egy darab cukrot, amit a reggeli kávé
1433 16| sziporkázva, trillázva ezer darabra tört. Átölelték egymást,
1434 25| vadászaton -, hahó.~Valami dáridóról jöttek. Fülük rézvörös volt,
1435 8 | nyugtalanította. De így van ez mindig december másodikán, Aurélia napján,
1436 5 | eszembe jut. A családi lakoma decemberben, csikorgó fagyban, a bíbor
1437 21| hirtelen összerezzent, a dédapám komoly képe a falon mosolyogni
1438 5 | himbálózott. Ezeket már dédapja koptatta, és így Tódor bizonyos
1439 16| Az öreg mosolygott.~- Dehogynem. Határozottan emlékszem
1440 10| láttam minden mozdulatát. Délcegen, hatalmasan meredt elém
1441 7 | mosolygott. A habok locsogása delejes félálomba ringatta. Valahonnan
1442 15| bûnös fejére. A vasárnap délelõtti fátyolos orgonaszó panaszosan
1443 9 | sápadtam bele. Vártam izgatott délelõttökön, ebéd után, a jóllakottság
1444 34| akik nyafogva csikorgatják délelõttönként a hivatala ajtaját, és van
1445 10| nevetni.~A fejfájós, ideges délelõttöt végtelen délután követte.
1446 19| emberek vánszorogtak elõtte.~Délfelé azonban már felpezsdült
1447 19| átlumpolt éjszakák után. A déli napfény azonban ragyogó
1448 29| belékapott a hártyába, s délibábos tûzkoszorúvá pukkant szét,
1449 30| hetykén és kevélykedve. A déliek már egy hét elõtt jöttek
1450 3 | lehetett látni. Korán kelt, és délig azzal töltötte az idejét,
1451 12| megváltozott, reszketõ, delíriumos hangját. Az udvart hó borította.
1452 14| beteg lettem. Az orvosok délre küldtek, és azt mondták,
1453 12| elõbújtak a láz forró rémei. Déltájban öcsém arca már piros foltoktól
1454 24| túlvilági menet - a kora délutánban. Inkább csodálkozott és
1455 20| szól az arcképrõl. Karját dereka köré fonja, s azt mondja:~-
1456 19| barna fürtjeimért, a karcsú derekamért s a fiatal szájam csókjaiért,
1457 33| terhes parfümjével, kivágott derekat varrt neki s egy sárga pongyolát
1458 32| karcsú, arisztokratikus derekát.~Csettintettem az ujjammal.
1459 27| volt, aki reggeltõl estig derékig áll a munkában, s este szívesen
1460 10| kulcslyukon. A szekrényt vörös derengés önti el.~Várni, várni, várni
1461 13| elvesz a tejszínû homályos derengésbe. Nincs többé. Arca fekete
1462 25| pitymallott. Ebben a zöld derengésben kutyák kóboroltak, szörnyû
1463 11| a haja a halántékán már deresedett, de porcelán színû arca
1464 19| köti át a nyakát.~A másik deresedõ, szõke és magas.~Mind a
1465 12| mester ujjait a halál sárga dermedtsége fagyasztotta meg...~1908~ ~
1466 16| hajnalodó házak hangulata, mely dermesztõen fekszik mindenkire, úgyhogy
1467 5 | suhantunk egyre könnyebben és derûsebben, egyre magasabbra, egyre
1468 10| Óvatosan recsegteted a deszkákat. Halkan köhögsz is. A lámpát,
1469 24| a bánatának és gyászának desztillált esszenciája. Nem is mondott
1470 3 | elbeszélést, verset, humoreszket, detektívtörténetet s karcolatokat, régi és
1471 18| pedig már mosolygott. Ábel a diadala biztos érzésében ezt mondta
1472 19| az ablakon, és lesték a diadalmas megérkezést, a célt, mely
1473 25| mámorukon. A szláv óriás diadalmasan lobogtatta pénztárcám. De
1474 11| tombolt, arca ragyogott a diadaltól, megvetõen nézte az apját,
1475 10| kandúr.~A kaput bezárták, a diákkaszárnya elcsöndesedett. Lesbe álltunk.~-
1476 19| búsabban.~9~Egy napon a diákkocsmában ebédeltek.~Késõn mentek
1477 19| volt hozzá legközelebb.~Diákkorában se látta ily gyámoltalannak
1478 14| hajnalt. Mulattam. Feledtem. A diákmajálison orgonaágat törtem egy fiatal
1479 19| vasalókat tüzesítenek és diákokkal enyelegnek az emeleti ablakokból.
1480 34| külföldi bélyegeket árult diákoknak, és egy találmányon törte
1481 19| Budapestre, s élnek szegényen, diákosan, mint régen. Szerencsére
1482 19| szegényes, ferencvárosi diákszobába. A fájó délután sárgaságában
1483 10| kieszelnünk.~Az Üllõi úti diákszobában ketten tanácskoztunk. Bálintról
1484 19| vágyakozással hangzott fel egy sötét diákszobából. Biztosan egy sûrû hajú
1485 23| csakugyan tudok kínaiul. Nem dicsekszem vele. De tudok. Nem folyékonyan.
1486 3 | akit mindenki bámul és dicsér. Úgy érezte, hogy ezzel
1487 31| értékek, melyek a fogoly dicsõségét hirdetik. Általában kellemetlenül
1488 5 | lerajzolt bennünket, amint dicstelenül az akasztófán lógunk, és
1489 11| arcú, fontoskodó városi díjnok. A pincér hozta a sakkot,
1490 9 | most pedig egyszerre valami diktálja, hogy írjak, és akarom,
1491 10| gondosan megvizsgáltuk a nagy diófa szekrényt. Magas és tágas
1492 9 | a koponyám, a titokzatos diót, melybe az élet összes rejtélye
1493 29| sikkasztás miatt. Elvesztette diplomáját is. De szíve van, képzelete
1494 24| érdekel? Nekem azóta doktori diplomám van. Jövõre rendelõszobát
1495 21| szántam, mint haragudtam rá. Diplomata módon próbáltam lefegyverezni.
1496 32| arca letûnt éveit siratta. Díszes társaság. A gyerekek kék
1497 27| félrehívták, figyelmeztették diszkrét emberek a családi élete
1498 33| Szemöldökeit bekormozta. Ajkain diszkréten végighúzta a pirosítót.~-
1499 12| beteg, õrült és különös ditirambokat hárfázzon? Ki tudja? Most
1500 28| A tükrök megrepedtek. A díványból lóg a kóc és a lószõr. Az
1501 12| egészen átalakult. Anya a díványt kivitette a másik szobába,
1502 19| Ez a fiú bizonyára nagy divatfi volt. Csupa széthullajtott
1503 33| egyéb apróságok között. Divatos kalapján még a régi fátyol
|