10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
1504 22| mint aki rózsakoszorút dob el magától, vagy egy édes
1505 9 | Szégyellem magam, hogy nem dobhatok egy véres okot a jövõ serpenyõjébe.
1506 15| úgy tetszett, hogy szíve dobogása a ketyegõ órák hangversenyében
1507 28| színpadon.~A zenekarban dobog dobognak, megpendül a triangulum
1508 29| munkatársai s az egyetemi dobogók hátramozdítói egyenesen
1509 2 | hajította feléje. Másik követ dobott a padra. Egy szõke, kövér,
1510 17| idegenek egy-egy soldót dobtak a kalapjába.~- Nézze ezt
1511 9 | szájjal. És ezek mind maguk dobták el az életet. És ezek mind
1512 25| órám, a melltûm, és eléje dobtam. Mindenemet odaadtam volna
1513 22| homlokába csapzott. Léptei alatt döngtek a hegyek. A bõ angol ruháját
1514 25| vasúti jegyem. Nekem azonban döntõbb bizonyíték kellett. Szemben,
1515 34| Kovács úr, vagy sem. Nem is döntök ebben a kérdésben. A fegyelmi
1516 33| elõítéletek csak a középkorban döntöttek emberek sorsa fölött. Egyszerre
1517 9 | addig volt irtózatos, míg a dördülése el nem hangzott. Egész gyermekkoromban
1518 9 | csendjébõl elõre hallottam a dördülést. Még jókor érkeztem. Apám
1519 6 | fekete volt az éj.~A sarkon dörgõ léptekkel jött felénk a
1520 8 | kétségbeesetten hangzott belé az urak dörmögése, a lányok és asszonyok vihogása.~
1521 11| fillérek.~- Mit tegyek? - dörmögte bosszúsan a feleségének.~
1522 32| Csak egy kis, fehér kutya - dörmögtem magamban -, egy kutya, egy
1523 32| beszélgettek vele, és õ kéjesen dörzsölgette homlokát az oldalukhoz.~
1524 29| fölült az ágyban, szemeit dörzsölte, beszélni kezdett.~- Álmodtam.~-
1525 34| Bajusza hasonlít a purzicsán dohány száraz és fakó szálaihoz.~
1526 19| hellyel-közzel egészen megsárgult a dohányfüsttõl. Nézték az éjszakát és a
1527 20| puskáit, pipaállványát, dohányszitáját, s a fiú csendesen tovább
1528 5 | lepedõn.~A csillagász imádta a dohányt. Vastag, fekete szivarokat
1529 17| nyugalomtól, a kávétól és a dohánytól megoldódott a nyelve:~-
1530 19| elfeledtette a szegénységet, a dohos szobákat, s néha, különösen
1531 24| Nem érdekel? Nekem azóta doktori diplomám van. Jövõre rendelõszobát
1532 34| mikor elaltattak.~- Most a doktorokat meséld.~Kovács arca ragyog.
1533 19| holmi föveges és nyurga doktorral, aki az okulárén keresztül
1534 20| A szépség elvégre ízlés dolga, és õ még sohasem gondolkozott
1535 32| Nálam fogsz lakni, és jó dolgod lesz.~- Lemondanál érettem
1536 33| és a cselédektõl illetlen dolgokat tanult, amelyek a fiatalság
1537 25| félreismertem. Lehet, hogy valaha dolgom volt velük, és elfelejtettem
1538 23| benne, hogy jól van, sokat dolgozik. De szájamban keserû lett
1539 29| bevonultam a költõvel a dolgozószobába. Éjfélig beszélgettünk.~-
1540 29| A költõ otthon volt, a dolgozószobájában. Komoran, halkan köszönt.~-
1541 3 | sohasem hagyta cserben. Dolgozott szívósan, lángoló ambícióval,
1542 27| társadalmi bölcselet vázlatát dolgozta ki magában, de nem szólt
1543 32| kutya is megvet? Nem azért dolgoztam és szenvedtem. Lassanként
1544 19| felöltözködnek, és azután dolguk után látnak. Mózes meg is
1545 25| õket, vagy végére járjak a dolognak. Rájuk tekintettem. Láttam,
1546 19| elfáradtak. Halványan és lihegve dõltek a díványra. Egymás szemébe
1547 26| roppant katlant. Egy fához dõltem, és csöndesen sírdogáltam.
1548 5 | aranyos részegségével. A dombokon friss hajnali szellõk kószáltak.
1549 25| Akkor te beszéltél velem. A domboldalon tökvirágok voltak. Galagonyák
1550 5 | mosoly. A mezõn állt egy dombon, és csendesen dünnyögött,
1551 6 | Porszín nyári ruhát visel, domború hasán vastag aranylánc,
1552 34| üresnek találja. Minõ búsan donganak el az órák. Szokatlan a
1553 5 | nézett rá. Vén kandúrok doromboltak a paplanán.~- Eszembe jut,
1554 28| GONOSZ KISLÁNY~Ez a kis dráma egy mozgószínház lepedõjén
1555 9 | pályaudvaron. Öcsém egy „drámai szende” miatt tizenkilenc
1556 3 | megbocsátotta a leány regényeit, drámáit, verseit, és tüzesen udvarolni
1557 3 | regénnyel, két elbeszéléssel, és drámát írt II. Ulászlóról.~Az Ulászló-drámának
1558 19| tûzött gomblyukába. Mózes a drogériában parfümöt szerzett be és
1559 19| emlékeztette, melyet felvert a dudva, besüppedt és kipúposodott,
1560 19| célt, mely ködben, füstben, dübörgõ zajban integetett feléjük.~
1561 34| végig rajtuk. Torkát keserû düh reszeli, káromkodni szeretne,
1562 14| engedett. Erre a kisgyerek dühével kapaszkodtam õsz hajába.
1563 33| fölkeltett, és késõbb a dühig feszítette az, hogy a húgom
1564 26| elment.”~A tavasz valósággal dühöngött. Kénköves pokol volt a tavasz,
1565 32| sikerült, amit akartam, s dühöngtem, mint az, aki húsz-harminc
1566 4 | Valamit gondol. Örökre.~FÉRJ. dühöngve hebeg. És az asszony?~AGGLEGÉNY.
1567 20| levegõ sûrû a portól. Álmosan dünnyögnek körülötte a kövér, véres
1568 25| körülötted méhek, darazsak dünnyögtek. Mindjárt nyomon leszünk,
1569 9 | ólomgolyó? Ó, a nagyszerû duett. Ha ezt egyszer alaposan
1570 9 | ruhásszekrénybe, a fehérnemûk közé dugdosta, oda, ahol a parfümösüvegeket
1571 10| kivenné pénzemet, zsebre dugná, elõttem, lopva? Mindezt
1572 28| Ekkor a legkisebb kihúzza a dugót, és megkóstolja a medicinát.
1573 5 | mert vékony papírcsöveket dugott kezünkbe, amelyekben színesen
1574 27| Rózsakörmökkel karcolta a mámor. Dulakodásokról álmodott. Egy utcaközön
1575 5 | nyárfasorban, fülledt, jázminos dûlõkön suhantunk egyre könnyebben
1576 18| Igen - mondta -, most végre dûlõre jutott a dolog. Csak egy
1577 25| mindent megértettem.~Kusza, dúlt arc meredt reám, az idegen,
1578 7 | s aztán az õsz. Õsszel a Duna ködös és hideg. A színek
1579 7 | érzett a mellébe. Megállt a Duna-parton. Egy kis hajóállomás volt
1580 7 | és nem törõdnek vele. A Duna-partra lopózott ki esténként, oda,
1581 9 | nagybátyám tavaly vetette magát a Dunába. A másik (mint anyám meséli)
1582 19| képzelték.~Az esõ nekifeküdt a Dunának.~Nagysokára jött a pincér,
1583 4 | otthagyni az ágyat, a szája durcás.~FÉRJ. izgatottan. De késõbb,
1584 11| csitítgatták, sokáig tartott, míg - durcásan és sötéten - álomba sírta
1585 5 | fogát csikorgatta volna, durva, káromkodó hangon nyögött
1586 7 | Egy rekedt, borízû hang durván kiáltotta:~- Tabán!~1908~ ~
1587 21| hogy végre megsokallta a durvaságomat, a hidegvéremet, és a szakítást
1588 6 | potrohot, a törzs beleveszett duzzadó, virágzó hájába, melybõl
1589 8 | senki. Percekig állt így duzzogva, várakozva és kémlelõdve.
1590 27| használta a hajszeszét és az eau de Cologne-ját. Lassanként
1591 21| az indulattól, mint egy eb, mely a küllõket harapja.
1592 22| lábánál a fülelõ királyi ebbel. Nézte, sokáig nézte ezt
1593 19| elszalasztották. Késõ délután mentek ebédelni. Nyomban visszajöttek. Estefelé
1594 19| nem vették észre, hogy az ebédidõt elszalasztották. Késõ délután
1595 24| gyász kellõs közepében, az ebédjükre gondoltak. Buja és dús érzések
1596 8 | petróleumlámpa-kolosszust is, amely az ebédlõasztal fölött lógott, és csak ilyen
1597 8 | kézen fogta, és bevezette az ebédlõbe, ahol egy hosszú, fehér
1598 8 | asztalnál ül a nagyanya ebédlõjében. A virágos vázák, a fehér
1599 2 | egész testén átfutott az ébredés józanító árama, kinyújtózkodott,
1600 2 | tovább szólt. A liget is ébredezni kezdett már. Fiatalos asszonyok
1601 29| épp orvosi tapintattal -, ébredj. Nézd, itt a léggömb.~A
1602 2 | boldog lenne, ha sohasem ébredne föl. A tiszta, lombokon
1603 8 | amelybõl nemsokára fel fog ébredni. De hiába meresztgette szemét.
1604 15| szédületes kékségbe, az ébredõ házak, zsendülõ erdõk messzeségébe,
1605 26| Hajnalra vörös szemmel ébredtem, álmatlan, párnák között.
1606 16| fekszik mindenkire, úgyhogy az ébrenlevõk se mernek zajt csapni, s
1607 2 | könnyû és léha ligeti zene ébresztette föl. Fölnyitotta szemét,
1608 13| mostan is alszik még. Nem ébreszti fel?~- Nem. Nem akarom.~
1609 19| mikor az óra rázendítette az ébresztõt, egyik se kelt fel. Fáradtak,
1610 19| egy óriás üveg, zavaros ecetággyal. Itt a kancsó és a poharak.
1611 33| paradicsomos-üvegek és az ecetesüvegek közé, módfelett igazságtalannak
1612 3 | Szótalan, epés lett, mintha ecetet ivott volna. Álmaiban gyakran
1613 30| fiam, amit ismersz, az ecetfák mellett egy sátor alatt
1614 18| ünnepélyesen megköszönjem eddigi szívességedet. Már régen
1615 23| holmik. Az asztalán tusos edények. Tao és Konfucius képei.
1616 13| kacagását, hallja, mily édes-szomorúan nevetgél az éjszakában?~-
1617 6 | csókoltunk neki, mint az édesanyánknak szoktunk. Mély, aranykarikás
1618 32| komikus lehettem elõtte, amint édeskedve affektáltam a becézésre
1619 22| lelke fürdött bennük, mint edzõ acélfürdõben. Az arca tündöklött
1620 29| idegterápiában. A melankólia effajta makacs eseteiben egyszerûen
1621 13| árnyékától, a tündérien fényes égbolt gyémánttüzétõl. A kastély
1622 1 | boldog, álmodó szeme az enyhe égbolton tapadt, mely szelíden és
1623 29| szemünk elõl. Repült az egekbe, a gyerekegekbe, a lehetetlen
1624 19| átugrott a kerítésen egy egerészõ cica. Különben csend volt.
1625 25| kezébõl. Ez volt a szerencsém. Egérutat leltem. Alattomban az ajtóhoz
1626 8 | elragadó. Piroska azonban az egészbõl semmit sem értett. Miért
1627 33| számûzetés kártékonyan hatott az egészségére is. Arca beesett, teste
1628 24| határozottan jót tett neki. Sokkal egészségesebb volt, mint mikor élt. Kissé
1629 1 | úrileányok hahotájával, az egészségnek ösztönével gyûlölte ezt
1630 19| alatt a földet, fölötte az eget, már majdnem kellemes is
1631 11| rátekinteni, érezte, hogy a szeme égeti a kezét, s ujjait hirtelenül
1632 22| Kíváncsian nézte. Azután égetõ szükséget érzett, hogy kiengesztelje
1633 25| gyûjtõlencsén szûrõdnék át, égette kabátom posztóját. Szívem
1634 15| órákat, amelyekkel egészen eggyéolvadt, s tán még a szíve verése
1635 15| ilyen, mert közel lakik az éghez...~- Azt mondják, szent...~
1636 27| húsból és vérbõl, de valami égõbb anyagból. A szavakat felfogták
1637 5 | sápadt fejét, jól emlékszem, égõvörös kendõ szorította össze.
1638 5 | Pedig sok csillag hullhat az égrõl... Ma tizennyolcadika van...~
1639 28| ellen, férfiak és nõk ellen egyaránt. Vigasztalja. Az Istenrõl
1640 11| villámgyors mozdulattal fogta egybe, hogy a fiának csempéssze
1641 7 | partot, a vizet egészen egybemosta, s a színek mind ebbe a
1642 24| Három napig alig aludt. Egybeolvadtak elõtte a percek, az órák,
1643 10| fáradtságával, irtózatos egyedüllétben. Olvasni kezdett, de hamar
1644 21| elvessze az ábrándosságát.~- Egyél! - kiáltottam rá.~A lány
1645 19| az otthagyott markáns és egyéni jelekbõl. Ez a fiú bizonyára
1646 9 | filozófiailag nem képzett ember, egyéniség, aki a maga feje szerint
1647 5 | lakásán találkoztunk. Este egyenként bukkantunk fel a homályból,
1648 28| róla, a számlát ki kell egyenlíteni, ilyen még nem történt az
1649 31| alak lépett ki, zsinóros egyenruhában. Montholon tábornok volt,
1650 28| s a jó és rossz értékek egyensúlyba helyezkedtek lelkében, esetleg
1651 15| bár az óramutató már az egyes felé siet. Ma újra ez a
1652 17| sikerült róla megtudnom egyet-mást. A kérdéseimre többnyire
1653 5 | szürke és fehér kandúrokkal egyetemben, amikkel a csillagász oly
1654 19| tekintetével az egész várost, az egyetemet, a kerteket, a leányokat,
1655 26| napon ellenem. Mindenki egyetértett. Csak én álltam egyedül,
1656 21| adta tudtul. A levélben egyetlenegy szót írt óriási, gömbölyû
1657 28| tizenhárom lány.~Majdnem mind egyforma. Mindegyiknek rövid a szoknyája.
1658 4 | a fiatal leányok mindig egyformák, a kötényük, a szoknyájuk,
1659 1 | kérdés férkõzött a szívébe. Egyhangúnak, kopogónak, gyászosnak tûnt
1660 12| fehér téli napok lassú egyhangúságban vánszorogtak. Reggelenként
1661 17| mormolták a fenségesen szomorú egyházi litániát. Egy fekete padra
1662 4 | az Agglegény körülbelül egyidõs. Valaha iskolatársak voltak,
1663 6 | bíró hordószerû potroha.~Egyikünk elordítja magát:~- Jön a
1664 32| májbajtól. Fején egy ócska, egykoronás szalmakalap. Kevés ily undok
1665 27| társaságban is mosolygott.~Mikor egymagában volt, akkor is mosolygott.
1666 20| Fuldokló haraggal martak egymásba. Dühös karjuk összeakaszkodott,
1667 4 | zavaros álomnak tetszik, hogy egymásban bámulták saját életüket,
1668 20| legszomorúbb tapasztalatai voltak. Egymásután látta, mint csalódott a
1669 33| kötött volna rá, a skálák együgyû és gyerekes futamait cifrázta.
1670 27| Összeborultak. Ebben a néma együttesben mondhatatlan gyönyört éltek
1671 22| fényüktõl. Büszke, kemény és egzotikus volt ez az arc. Egy fiatal
1672 27| viselt. Szerelmük forróan és egzotikusan virágzott ki a vér, a félelem
1673 3 | hisz egyszerre végez minden éhenkórásszal, ha fejedelmük fejét üti
1674 19| is hidegek voltak. A hús ehetetlen. A tésztára ráfagyott a
1675 34| sehogyse sikerült. A családja éhezett. Egy sötét ferencvárosi
1676 19| mindenrõl. Nem érezték az éhséget sem, és nem vették észre,
1677 4 | hogy boldog vagy, öregem. Ej-ej, ki hitte volna, öregem.~
1678 5 | Különösen nyári és koraõszi éjeken szoktunk összejönni. A temetõn
1679 25| paripádra, melyen holdas éjen végiglovagoltál a városon?~-
1680 33| hasonlított a karácsonyi éjfélben. Lassan beszélt. Beszélt
1681 20| gyakran kimaradt esténként. Éjfélfelé érkezett, erõsen beszeszelve.
1682 33| abban sem kétkedtem, hogy éjjelenként ki-kiszökik a szobából,
1683 27| revolvert.~Odatette az ura éjjeliszekrényébe, az ágya mellé, egy vörös
1684 6 | néni most rápillantott.~- Ejnye - szólt -, de rongyos az
1685 29| szenvedélye. Kora hajnaltól késõ éjszakáig künn ugrál a mezõkön, és
1686 19| a cigarettával átlumpolt éjszakák után. A déli napfény azonban
1687 25| annyit ácsorogtál? A részeg éjszakákra, mikor a hóban szuszogtál,
1688 13| fantáziámat; s nekivágok az éjszakának. Akar-e követni ma este?~-
1689 13| aki sápadt a vágytól és az éjszakától. Egy szerelmes fiú, aki
1690 33| beesett, teste soványodott, az éjszakázás megviselte. Hamuszürke szarkalábak
1691 18| Annyival inkább gondolkozóba ejtett a dolog, mert világos volt,
1692 34| amint újra és újra sorát ejti a mesének. Az orvos egy
1693 19| volt oka kételkedni, hisz ékesszóló és meggyõzõ érveket hozott
1694 28| szekrényeket. Kiveszik az anyjuk ékszereit, fésûit, ruháit. A ruhákat
1695 28| hatodik ábrándosan babrál az ékszereivel. A hetedik közönyös. A nyolcadik
1696 33| nem tudtam megállapítani, él-e, vagy már meghalt. Csak
1697 4 | anyósom, aki millió és millió eladó lányt cepel a karján.~AGGLEGÉNY.
1698 10| nem merek. Megijednék, elájulnék a saját hangomtól.~Bálint
1699 19| ülök.~A beszélgetés ezzel elakadt.~Dániel köhintett. Merész
1700 12| enyhe, nagyon nyugtató és elálmosító megkönnyebbülést, mint mikor
1701 14| címét. De lassan-lassan elálmosodtam. A szemem meredten tekintett,
1702 13| látnám. Azt hiszem, én is elalszom, mint az idefehérlõ kép
1703 34| Most azt meséld, apa, mikor elaltattak.~- Most a doktorokat meséld.~
1704 34| idáig terjedt. Persze, hogy elaltatták. Három orvos altatta. Úgy
1705 13| villámgyorsan lecsukódtak. A kép elaludt. Azóta sem mertem erre a
1706 6 | elaludni kis ágyamban. Amikor elaludtam, azt álmodtam, hogy a kövér
1707 10| itt kell maradnom. Ha most elárulnám magam, talán õ õrülne meg,
1708 33| rosszabb, csak szégyelli elárulni, és abban sem kétkedtem,
1709 20| minden nõ, aki rátiport, elárulta és kinevette. Civódó tekintetek
1710 20| dolgot. Úgy érezte, hogy elárulták, egyedül maradt, és gyûlölni
1711 28| gondolatra, hogy nemsokára elárvulnak szegénykék, pedig oly ártatlanok,
1712 30| szebben. A prímás arcát eláztatták a könnyek. Régi-régi magyar
1713 4 | mehetünk.~AGGLEGÉNY. teljesen elázva, szontyolodottan felkel.
1714 7 | magát, s lehajtott fõvel elballagott hazulról. A tenger felé
1715 20| arcképet sokszor órákig elbámulta. Volt benne valami távoli
1716 29| Hogyan?~- Ülj le. Mindent elbeszélek.~Leültünk a tornácra a kis,
1717 3 | hosszabb regénnyel, két elbeszéléssel, és drámát írt II. Ulászlóról.~
1718 3 | reggeltõl estig írt: regényt, elbeszélést, verset, humoreszket, detektívtörténetet
1719 5 | csillagász oly szívesen elbeszélgetett az ágyban, mielõtt felkelt
1720 14| nagyon homályosan tudnám elbeszélni. Felmentünk a szobába, és
1721 5 | komolyak voltak. Némán szokott elbolyongani a fiával. Hajnal felé gyakran
1722 30| fotelben ült, haldokolva és elborulva.~(...Az ablakok már ragyogtak.)~-
1723 19| óráig tartott a vizit. Végül elbúcsúztak. A lány megígérte, hogy
1724 26| messze, céltalanul, rohanni, elbujdosni valahová, és sohase jönni
1725 16| búcsúzkodniok örökre, és elbujdostak a kis vidéki város éjszakájában.
1726 13| is álmodunk. A hold fönn elbújt a fellegek közé, a szoba
1727 10| szekrényben... Nyisd ki... elbújtam... segítség...~Visszajön
1728 10| bolondok napja.~Csak az elbújtatott gyilkos érezhet ilyesmit,
1729 24| a nyakába csimpaszkodik, elbújtatva fejét a mellén, és kacag.
1730 29| öreg az arca, mint egy elbutult vénembernek. Hajh, barátom,
1731 13| nélkül ült velem szemben, elbûvölve a szentivánéji hangulatoktól,
1732 34| de sikertelenül.~Kovácsot elcsapták, s mire esni kezdett az
1733 29| gyerek föltekintett. Kissé elcsodálkozott. Aztán újra visszatorpant
1734 10| bezárták, a diákkaszárnya elcsöndesedett. Lesbe álltunk.~- Sápadt
1735 4 | egyik-másik megöregszik és elcsúnyul, a fiatalság, a fiatalság
1736 14| Cigarettára gyújtottam, s nyomban eldobtam. Minek cigarettázni? És
1737 4 | örök. Ezek a leányok jönnek elébem friss mosollyal, piros napernyõvel.
1738 19| körvonalakkal rajzolódtak elébük. Megszorították egymás kezét.~
1739 8 | bonne elõvette az anya fehér elefántcsont fésûjét, és sokszor egymás
1740 18| pókhálószerû zsírcsipkék, melyek eleganciájához, polgári szépségéhez tartoznak.~
1741 19| mint akkor. Ez bûnösebb és elegánsabb is.~Elhatározták, hogy három
1742 5 | legfeljebb ha teázott. Az elégedett és becsületes emberek nyíltságával
1743 20| erdélyi városkába.~2~Bella elégedetten ment haza. A levelezés láza
1744 3 | boldognak, jóllakottnak, elégedettnek látszott.~A férj pedig tanácstalanul
1745 23| hogy beszédbe ne kelljen elegyednie. Egyelõre a kínai nyelvtant
1746 18| sárgaságához, melyet vízzel elegyítenek.~Errõl a nõrõl meg lehetett
1747 22| a párafényben cikázik az elektromosság, mikor ott lenn annyi ember
1748 19| viszik. Azután fõleg az élelmezési rendszer tökéletlen. Múltkor
1749 14| letörülte könnyeimet, és elengedett. Olyan szelíden engedett
1750 14| kapaszkodnom, hogy - mint régen - elérhessem az õ meleg, vezetõ kezét.
1751 27| kenõcsök iskoláján most elérkezett a tökéletességhez, a hazugság
1752 2 | máshol, ameddig a szeme elért, nem látott a ligetben szomorúfüzet.
1753 27| cselekszik.~Az asszony egyszerre elértette a gondolatát.~- Azt hiszed? -
1754 24| érzések tarkázták a komoly elérzékenyedést. Késõbb, mikor véget ért
1755 30| szájacskájukkal szürcsölték az elérzékenyülést, részegre itták magukat
1756 3 | barna, becsületes szemei elérzékenyültek, és újra kibuggyant szájából
1757 20| tapasztalat szokássá és életbölcsességgé finomult benne. Aztán néha
1758 9 | kicsalni a fukar és titkolódzó életbõl. Magamról tudom, mert engem
1759 30| Elszorult a szíved, mert az életedre gondoltál, a leányéveidre,
1760 29| Szivaroztunk, ittunk.~- Az én életemben - mondta a költõ - annyi
1761 21| sáfránya és illata volt életemnek, most hatalmasan, borzasztóan,
1762 34| ilyenkor elgondolkozik az életén. Nem volt szép az élete.
1763 19| Ezeken az utcákon öröm és életkedv tombolt, melybõl neki is
1764 26| friss föld, a tavaszi rögök életkedvétõl. Nyugalom ereszkedett reánk.
1765 27| kompromisszumot kötött az élettel, s veszi az értékeit, amint
1766 25| hogy belekapaszkodjak az életükbe, az életembe, közös emlékeinkbe.
1767 18| éjszaka a találka emlékét elevenítette fel nyugtalan fejemben.~
1768 27| pupillái, a haját, amit már elfakított a sok festék, kalászsárgára
1769 14| utolsó sárga aranypatina is elfakult az ablaktáblákon. Vele együtt
1770 15| botorkált a parókia kertjében. Elfáradt. Elõször érezte az öregséget,
1771 22| emlékre, amit réges-régen elfeledett. Ez az emlék pedig megbolygatja
1772 19| mint a játszó gyerekek. Elfeledkeztek mindenrõl. Nem érezték az
1773 18| Késõbb az ügyet egészen elfeledtem. Fél éve jártak már hozzám.
1774 19| egy-egy színes üvegablak elfeledtette a szegénységet, a dohos
1775 17| Hogy ott maradok. Hogy elfelejtek mindent és mindenkit.~Reám
1776 10| megrendítené, és rögtön elfelejteném tõle az egész életemet?
1777 7 | hullámos vízben. Azután elfelejtett mindent. Vörös körszakáll
1778 1 | hazulról. De a sietségben elfelejtette bezárni a szobát.~Az asszony
1779 14| haragodat és a hallgatásod. Elfelejtettelek. Sokszor örültem, és nem
1780 14| fájdalmasan bámult arcomba egy elfelejthetetlen tekintettel, amitõl egész
1781 12| Azt hittem, hogy másnapra elfelejti. Nem felejtette el, már
1782 33| a por, és a nyaka kissé elferdült. Búsan hevert a szekrényen,
1783 10| lehetett tenni, kényelmesen elfértem benne. Az ajtón levõ facsomót
1784 18| õk értenek a csókhoz, az elfinomult csók mûvészetéhez, a csók
1785 33| öcsémnek -, minõ ronda. Elfintorítottam az arcom, és köptem.~Közben
1786 21| aki némán és nyugodtan elfoglalja régi birodalmát, és leül
1787 30| még hely maradt, a többiek elfoglalták a város összes szállóit.
1788 32| mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul, és csodálkoztam, minõ zavart
1789 19| a zavar, de éppen azért elfogult.~Mózes társalogni próbált.~-
1790 18| törõdtem velük.~Idõközben elfogytak likõrjeim. Az egyiptomi
1791 23| szerkesztõségekbõl, nem bírtuk elfojtani a kacajt. Egyszerre csak
1792 3 | Reszketett az örömtõl, hogy évek elfojtott, magába harapott keserûségeit
1793 4 | és úgy surranok be, hogy elfordítom a fejem, de azért... azért
1794 32| szélét, reám bámult, és elfordította fejét. Körülbelül ezt gondolhatta:~„
1795 33| Lenéztem a többieket, akik elfordultak tõle, és órákig álltam az
1796 32| te kerítõ - kiáltottam és elfordultam tõle.~A kutya a padra ült.
1797 19| aludtak a párnákra dõlve az elfüggönyözött lámpa s a virradás fényében,
1798 4 | elõle, hamar be az ágyba, elfújni a gyertyát, lefeküdni míg
1799 4 | Félrehúzom az ellenzõt, így. Elfújom a mécsest, így. Képzeld,
1800 9 | ellenállhatatlan erõvel vonz a tett. Elfúl a lélegzetem, ha arra gondolok,
1801 33| Hiú?~- Hiú.~A kéjtõl elfulladva feleseltem:~- Te rossz,
1802 34| találunk hasonló névvel. Ha elgondoljuk, hogy ezeknek az embereknek
1803 34| lefekszenek.~Kovács ilyenkor elgondolkozik az életén. Nem volt szép
1804 24| csodálkozott, s nem tudta elgondolni, ki keresheti, mert Krisztina
1805 20| gombolyagok fürgén forogtak, elgondolta, hogy nem is hazudott, mikor
1806 32| rosszul szólítottam meg, s elgondoltam, hogy roppant komikus lehettem
1807 20| szobájában. Lesoványodott, elgyengült, megráncosodott. Most azonban
1808 26| melegek, és leheletük forró. Elgyötrõdve, idegesen húztam föl fekete
1809 17| õrjöngött. A part pedig nagyon elhagyatott volt. Akkor már derengett
1810 25| mintha harisnyában járnék. Elhagyatva mindenkitõl bandukoltam,
1811 19| kések erõsen csörömpöltek az elhagyott teremben.~A tányérok is
1812 17| butultam a víz játékába. Olyan elhagyottan feküdtem elõtte, mintha
1813 5 | többiek lassanként egészen elhagytak. Csoportokba verõdve vártak
1814 9 | Folytatnom kell ott, ahol elhagytam. Tegnap este óta csak ezzel
1815 25| egy kocsiba, és gyorsan elhajtattam.~Ezen az éjszakán úgy ûzött
1816 7 | hogy az emberek közönyösen elhaladnak mellette, és nem törõdnek
1817 24| új erõlködés, és hirtelen elhallgattak.~Mind a ketten néztek. A
1818 25| a másik csoport, távol, elhalóan, akár a vadászaton -, hahó.~
1819 16| meg a tárcát - mondtam.~Elhangzott a szavam, a végzetes szó.
1820 6 | halántékkal hallgatunk. Mikor elharangozzák a delet, a törvényszék hûvös
1821 19| és a holdat, mely ócskán, elhasználtan, vidékiesen lógott egy kerítésen,
1822 16| kiszállt az álom, hirtelen elhatározás szegzett az íróasztal mellé,
1823 19| Dániel köhintett. Merész elhatározása támadt. Feláldozza magát,
1824 19| bûnösebb és elegánsabb is.~Elhatározták, hogy három cukrászsüteményt
1825 25| a részeg álomalakok sem. Elhatároztam, hadd fosszanak ki, hadd
1826 20| között. Megöregedett és elhervadt, mint egy élõ. Élni kell
1827 8 | A szavak, hiába próbálta elhesselni, mérgesen zümmögtek szája
1828 15| hogy teljesen mûvészetének élhessen. Henri azonban szépen megköszönte
1829 19| a szobában.~- De valamit elhibáztunk - mondta Mózes. - Legalább
1830 4 | komolyan játszik, hogy maga is elhiszi. Nézd, most négy óra. Az
1831 29| öreges és csüggeteg, mint egy elhízott filozófusé, ki már csak
1832 20| Szegény apátok...~A pápaszemét elhomályosította a könny.~4~Albert ettõl
1833 12| tûznél melengesse jégben elhûlt, vacogó kezét. Minden percben
1834 6 | vasagya villan meg. Mindnyájan elhûlünk, de boldogok vagyunk, erõsnek
1835 12| ragaszkodással ölelte magához, aztán elhúzódott tõle, mintha félt volna,
1836 6 | mindjárt elvezetlek benneteket.~Elindultunk a különös kalandra. Rablóregényekben
1837 34| makacs és hanyag. Az aktákat elintézetlenül dobja vissza. Lustaságát
1838 32| nyavalyás.~Ezzel megint eliramodott. Utánavetettem egy darab
1839 19| keletkeztek. Dániel most se akarta elismerni, hogy Mózes jobb játékos,
1840 27| Szeress.~A diák pontosan eljárt a találkára. Egy hét múlva
1841 32| magamban -, a vonatindulásig eljátszom vele. Emberekkel úgysem
1842 25| pattogott. Poharakat emeltek, éljeneztek, táncoltak. Én pedig összeszedve
1843 19| emlékekért, a színekért, és eljöttem én is ide a barna fürtjeimért,
1844 19| Érzelgõsnek neveznek érte. De mi eljövünk messze földekrõl az emlékekért,
1845 25| Közrefogtak, megrohantak, elkábítottak szavaikkal:~- A krakkói
1846 29| Kinyújtottuk karunkat, hogy elkapjuk. De már késõ volt.~A gyerek
1847 18| benyitottam a szobámba.~Elkápráztam. A tükröm elõtt, két gyertya
1848 8 | értettek hozzá.~Piroska elkáprázva állt a fénytengerben.~Egyenesen
1849 1 | kiért az utcára. Haját elkapta egy csintalan szellõ. Két
1850 1 | keményítette meg a szívét. Az elkényeztetett úrileányok hahotájával,
1851 32| magukkal hozták, biztosan elkényeztették. Ostobaság foglalkozni vele.~
1852 11| koronás kártyakirályok, az elkényszeredett arcú legények, akikkel annyit
1853 31| hosszú tengeri út alatt elképzelt a három angol. Minden megilletõdés
1854 32| nyáron a legyek csípnek, elkergetnéd-e rólam õket, s télen, mikor
1855 8 | s ez nagyon fájt. Végül elkészültek, beültek egy kocsiba, és
1856 10| Késõbb lassan, kísértetiesen elkezdesz mozgolódni. Óvatosan recsegteted
1857 7 | vizet.~Ha hazament, újra elkezdõdött a régi játék. Húszéves volt,
1858 10| indul. Érzem, hogy most kell elkiáltanom magam. Viktor eltûnt, a
1859 10| és megõrülök tõle? Hátha elkiáltja magát, vagy beszélni kezd,
1860 2 | lyuknak látszott.~Ez az elkínzott, szegény alvó egy nyájas
1861 31| maguk mögött. A császár elkísértette õket. Egy közkatona szalutált,
1862 14| boltot, amelyet bezárnak. Egy elköszönõ embert, síneket, különösen
1863 29| négyéves korában - egyszerre elkomorodott, s azóta alig lehet szavát
1864 4 | Olyan szabad...~AGGLEGÉNY. elkomorul.~FÉRJ. Az se igaz, hogy
1865 16| múltak. Lesoványodtunk, elkoptunk ebben a hajszában, s szájunk,
1866 11| annyit társalgott, most újra elküldték neki névjegyüket, és emlékeztették
1867 22| komoran és sötéten, és ellágyult, meghatódott, majdnem könnyezett
1868 21| Reszketõ dühvel, de egy kissé ellágyulva és kíváncsian is, bevezettem
1869 25| egyre csendesebben, minden ellenállás nélkül.~- Várj csak - sivított
1870 9 | felemeltem az õseim szemfödõjét, ellenállhatatlan erõvel vonz a tett. Elfúl
1871 22| Vonta õt - bûvösen és ellenállhatatlanul -, s nem tudott elszakadni
1872 3 | Mária... Mária...~Mária ellenben nem engedett. Keményen állott
1873 33| Hallgass rám. Én vétkeztem ellened. Egyszer egy vaskalapáccsal
1874 26| Összeesküvés történt ezen a napon ellenem. Mindenki egyetértett. Csak
1875 29| ellenõrzõ, tiltakozó szava ellenére is. A címe: „A léggömb elrepül...”.
1876 19| villamosok tele vannak, s mindig ellenkezõ irányba viszik. Azután fõleg
1877 29| A dolog egyszerû. Kezdj ellenkúrát.~- Nem lehet. Vettem neki
1878 29| amit érezünk, logikánk ellenõrzõ, tiltakozó szava ellenére
1879 34| gyõzõdve, hogy mindenki az ellensége. Senkihez se szól. Az eset
1880 19| suttognak, hogy a kormány ellenségei, s titkos iratokat másolnak.~
1881 5 | láttuk, hogy a legkonokabb ellenségeink hozzánk szelídülnek, és
1882 27| várkisasszonyokhoz másznak éjjel, ellenséges puskaropogás közben. Ez
1883 6 | hogy bátor, nemes daliák az ellenséget tulajdon fészkében keresik
1884 33| azonban nem enyhítette az ellenszenvemet, amelyet a közönye, a tartózkodása,
1885 25| Már az elsõ pillanattól ellenszenveseknek tetszettek. Lekanyarodtam
1886 21| rettenetes, parancsoló, ellentmondást nem tûrõ. A taglejtése biztosabb.
1887 4 | az étlap. Félrehúzom az ellenzõt, így. Elfújom a mécsest,
1888 28| maga elé teszi a tálat, de ellökik, és megint hoppon marad.
1889 25| torkaszakadtából. - Egyszer ellopott tõlem öt aranyat. Mondd,
1890 21| Hizlaló kúrára fogtam, hogy ellustuljon és elvessze az ábrándosságát.~-
1891 14| vezetõ kezét. A mezõk lassan elmaradoztak. Egy szürke táj bontakozott
1892 19| orvosok azt mondták, hogy elmebeteg. De ha jobban meggondoljuk,
1893 14| még egyszer meglátogat, elmegyek vele.~1909~ ~
1894 18| bajuszos úrral.~- Jól van. Elmehet.~Szerdán lesbe álltam. Hét
1895 19| múltból él. Egy pillanatra elmélyedt. Hányszor kelt fel kora
1896 17| hogy otthon van. Nem bír elmenni. Szeretne mindörökre ott
1897 19| mondta Dániel.~Még aznap elmentek együtt egy vászonkereskedésbe,
1898 16| szemlélõdést, és nem törõdtem vele. Elmentem vacsorázni. De hogy visszajöttem,
1899 15| s én szeretem hallgatni elmés, okos, tiszta beszédét.
1900 30| maradj nyugodtan, fiam. Elmesélek mindent.)~- Nem, most én
1901 15| homályosan emlékszem rá, de azért elmesélem nektek is, fiúk, halkan
1902 15| magammal messze hazámba, és elmeséljem ott valakinek, mert a mesének
1903 30| lakodalmadról, amit már annyiszor elmeséltél, a nagy-nagy lakodalomról
1904 15| kedvesen, szomorúan és elmésen, csak mintha haját porozta
1905 15| év bölcsességét, leszûrt elmésségét fújja szét parfümként a
1906 16| Lehunyta szemét.~- Nem lehet elmondani. Szép volt. Nagyon szép.
1907 6 | Palit felültette a hintára.~Elmondta, hogy a hinta még a fiáé
1908 26| mögött mécs égett, s az elmosódó fény a lángoló verõfényben
1909 34| de erre se méltatja õket, elmosolyodik, és a szájába fullad a harag.~
1910 22| káprázott a közelségétõl, és elmosolyodott, hogy micsoda találkozása
1911 18| Sietve fölemeltem.~Az asszony elmosolyogta magát. Hálás és jó volt
1912 19| kellemes is rágondolni, s elmulat vele.~Csak haza ne kellene
1913 5 | Ez az élet. Jó, hogy elmúlik.~Egy óráig tarthatott ez
1914 27| kiáltani, de jobbnak látta elnémulni. Ült a didergõ hajnalban,
1915 24| akik látták, önkéntelenül elnémultak.~„Ha visszajönne!” - sóhajtotta
1916 23| kell meghalnom, mert valaki elneveti magát. Aztán sokáig semmi
1917 28| szemükrõl a zsebkendõket. Elnevetik magukat. Táncolnak. Csendesen
1918 34| pulykarikácsolássá torzított a méreg; elnevette magát.~Kovács felkel, elsápad,
1919 1 | volt a szobában. Az asszony elnyújtott, szaggatott nyögéseket,
1920 1 | profán érdeklõdéseiket, elnyúlni, emészteni és szivarozni
1921 19| a szomorúbb.~A diák, aki elõadásra ment, sokáig állott a homályos
1922 28| rendel. Megint ismétlõdik az elõbbi játék, háromszor-négyszer.
1923 12| asztalok, a székek mögül elõbújtak a láz forró rémei. Déltájban
1924 13| dagad, betölti a szobát, elönti a mezõket, és felcsapva
1925 8 | szélesre tátotta, homlokát elöntötte a vér. Kiabált. Kékeslila
1926 32| valami úszómester vagy elöregedett tánctanító, zihálva lélegzett,
1927 22| félelem, valami tragédia elõérzetében.~Az alkony heves és forró
1928 20| szólnak. A neve minden lapon elõfordul.~- A lélek a fõ - írta a
1929 33| gyõzõdve, hogy ilyenféle elõítéletek csak a középkorban döntöttek
1930 28| elõtt, tapsolnak, ugrálnak. Elõkerítik az összehajtható tükörtokot,
1931 34| egy orvos, megfürdetik, elõkészítik az operációra, és már viszik
1932 5 | így, aztán elcsendesedett. Elõkotorta ruháit, és lassan öltözködni
1933 31| barátai, s ideges kézzel elõkotorták a szalmafonatos rumosüveget,
1934 9 | nem akarták ráhagyni az élõkre koporsójuk kulcsát. Régóta
1935 28| Lenn a zenekar már kegyesen elõlegezi a gyászzenét, amely a közönség
1936 15| lármáztak az órák, akárcsak élõlények lettek volna.~Mindegyiknek
1937 34| hogy esztendõre okvetlenül elõléptetik. Mindenki szereti. Négy
1938 10| A lámpát, mielõtt jön, eloltod. Én majd lesbe állok a folyosón,
1939 33| antipirint adtak be, és eloltották a lámpát. A fejemben különös
1940 15| Henri azonban gyorsan eltûnt elõlük, s pár perc múlva újra fönn
1941 19| Csak a kisváros zárkózik el elõlünk. Itt azonban ismeretlenül
1942 3 | Csupa silányság. Nem lehet elolvasni...~- Dobd be a papírkosárba.~
1943 9 | kezében a forgópisztollyal. Elordítottam magam. Azután lihegve, ökrendezve
1944 25| figyeltek. Néhányan fölálltak, elõrehajoltak, mások barátságos, hívogató
1945 31| cselédek. Amint az óra mutatója elõrehaladt, egyre jobban féltek. Tétován
1946 6 | zöld zsalus ház felé.~Palit elõreküldtük.~Pár perc múlva röhögve
1947 5 | lettünk.~A csillagász fia elõrement, és a kószáló, álmodozó
1948 27| tudom... Mért kérded?~Kissé elõrementek a kerti golyók közé. Most
1949 5 | szobába. Tódor felült, és elõremeredt.~- Nem látok semmit. Pedig
1950 19| baromfi hulláját, a búsan elõrenyúló nyakát és megtört szemét,
1951 20| beszéltek róla, mint egy élõrõl, aki pár hétre elutazott,
1952 29| hitetlenül.~Bementünk a szobába. Elõszedte vastag szivarjait. Szivaroztunk,
1953 31| angol szellemeskedését.~Az elõszoba nem volt barátságos. Hideg
1954 10| segítség...~Visszajön az elõszobából. Gyertyát gyújt. Fölfeszíti
1955 31| ültek ott, mint a fogorvos elõszobájában. A koraõsz bágyadtsága ereszkedett
1956 15| Megismerem a levendulaillatú elõszobát, a régi ágyat, a régi faliórát
1957 6 | azt jelenti, hogy mindjárt elõttünk a kövér bíró. Egy pillanat,
1958 34| magát kloroformmal.~Éjjel elõveszi a barna üveget. A szeszben
1959 19| reggel fél négykor indult. Elõzõ estén mind a ketten korán
1960 19| s a meleg napsugaraktól elpárolog a reggeli neuraszténia.
1961 4 | bennünket, te rosszcsont? Elpártoltál? Nem emlékszel, mit fogadtunk
1962 11| közt a levegõt, a száját elpittyesztette, megvetõ mosollyal fogadta
1963 13| a csecsemõé. Fájdalmasan elpityerdül, de mégis mosolyog.~- Most
1964 27| az ajkai hangtalanul, s elpityerdült a szája. Nézte, nézte az
1965 21| fészkelõdött az ágyon, és aztán elpityeredett. Nem tudott mást mondani.
1966 29| ásítozik, alszik. Egészen elpohosodott már. Gonosz, öreg az arca,
1967 19| meggörnyedtek a keze alatt. A levegõ elposhad a leheletétõl. Jó, hogy
1968 29| szökdelt, félni lehetett, hogy elragadja õt, és tovább repül vele.
1969 8 | hogy szellemes, kedves és elragadó. Piroska azonban az egészbõl
1970 24| tüdõgyulladásban. Most pedig egyszerûen elragadták tõle, gyorsan és brutálisan,
1971 11| kezét, s ujjait hirtelenül elrántotta a sakkasztalról.~- Nem -
1972 20| átadja a helyét nekik, és elröpül.~Ezt a képet küldje el?~
1973 9 | nyitogatjuk, míg végre elromlanak. Értitek-e, miért feküdtek
1974 24| állott neki. A pereme kissé elrongyolódott, itt-ott a penész zöld virága
1975 25| ruhában, az újságrámából pedig elrongyolt lap csüngött, a tegnapi
1976 12| Irtózatos.~- Mi az? - kérdeztem elsápadva.~Anyám sírva fakadt, s a
1977 19| tervükhöz. A két öreg úr, az elsavanyodott filozófus és a botanikus,
1978 3 | járt-kelt a szobában.~- A lap elsején megszûnik. Koldusok vagyunk...~
1979 3 | fõváros pár év alatt sikeresen elsimított a társas érintkezés és konvenció
1980 1 | várta õket. Kiszálltak az elsõosztályú fülkébõl, bérkocsira tétették
1981 25| és nem találtam. Életem elsüllyedt mellõlem. Semmire sem emlékeztem
1982 9 | csövet a halántékomra, s elsütöm, mintha csak egy hangot
1983 8 | s nyugtalanul nézte az elsuhanó házakat. Füle pirosra gyulladt
1984 22| ellenállhatatlanul -, s nem tudott elszakadni tõle. Kíváncsian nézte.
1985 25| semmiségben. Egy ember, ki elszakadt mindentõl. Az ismeretlen.~
1986 19| észre, hogy az ebédidõt elszalasztották. Késõ délután mentek ebédelni.
1987 19| fenyõfa szagát és a gyertyák elszálló füstjét.~- Dániel!~- Mózes!~
1988 12| tudja? Most holtan hever. Elszállt belõle a lélek. Paganini
1989 26| De csókolóztak. Dühösen, elszántan, mint eddig még soha. A
1990 32| s Szózat-ot is, mindjárt elszavalja: Hazádnak rendületlenül
1991 1 | süppedõs pamlagra, és csöndben elszívta esti szivarját. A bútorok,
1992 19| kávé olcsóbb, mint másutt. Elszívtak egy szivart, és aztán fizettek.
1993 28| rájönnek, hogy az anyjuk elszökött, és most árvák. Mintegy
1994 24| csalódtak volna a csókban. Elszomorodtak, és a diák lehorgasztotta
1995 34| Általában annál inkább elszontyolodott, minél jobbra fordult a
1996 30| sírtál, és nem tudtad, miért. Elszorult a szíved, mert az életedre
1997 19| pincér, hogy az asztalról eltakarítsa a kenyérhulladékokat s a
1998 28| Letérdelnek és sírnak, eltakarva kis arcocskáikat. Egyszerre
1999 15| leányra. Hamarjában nem tudta eltalálni a nevét, de úgy érezte,
2000 19| picike nõcske.~- Szõke?~- Eltaláltad.~Mózes vacsorázni kezdett.~-
2001 27| kezét se nyújtja, mikor eltávozik. Csakhogy éppen megérintheti
2002 18| tiszta maradjon, s mielõtt eltávoztam, kölnivizet fújtam szét
2003 24| ugyanaz a ruha, amiben eltemették, lágyan simult az arcához.
2004 14| Álmodtam. Azon a napon, amelyen eltemettük. A mellem még nehezen pihegett,
|