10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
2005 29| végzet.~- Ez a gyerek most eltépett minden köteléket, mely a
2006 27| szenvedélyek barázdálják, eltérítik a helyes és igaz úttól,
2007 13| gyémánttüzétõl. A kastély elõtt elterülõ buja parkban titokzatos,
2008 31| és háromszor egymás után éltették a császárt, aki imperátori
2009 31| bosszankodtak, hogy még eltévednek, vagy találgatták, hogy
2010 32| aki húsz-harminc gyufát eltör a skatulyáján, anélkül hogy
2011 15| ujjacskáival kikotorta a fiókból az eltört lemezeket, számlapokat,
2012 8 | folytatta a hadnagy, és eltorzította arcát.~Viharos kacagás.~-
2013 5 | nevek.~Arab hitregékben éltünk.~Nem sokat törõdtünk azzal,
2014 22| érzett, hogy kiengesztelje és eltüntesse arcáról azt a mély, mély
2015 27| munkában, s este szívesen elül órák hosszáig az asztalnál,
2016 19| Reggelenként szerettek itt elüldögélni.~- Te - folytatta Mózes -,
2017 31| nagyon jól nevettek.~Az elülsõ angol intett a másik kettõnek.~-
2018 32| legközelebbi gyorsvonatra. Hamar eluntam magamat. A sínek mellett,
2019 19| Volt olyan, aki mérgesen elutasította õket, volt, aki vállat vont,
2020 18| természetesen. De az minden szerdán elutazik. Arról van szó, hogy neked
2021 21| kilódítani a szobából, elûzni azokat a szellemeket, melyeket
2022 15| meglátta ráncos arcát és elvadult, sörényszerû szakállát,
2023 19| Különben csend volt. Fizettek, elváltak, és aludni mentek.~De Mózes
2024 9 | Mikor húszévesek lettünk s elváltunk a vidéktõl, anyánk úgy búcsúzott
2025 19| tétova sürgés-forgásban elvegyülni, hogy õt is valami bús idegennek
2026 33| Anyámnak szigorú neveléstani elvei voltak. Ezek az elvek itt
2027 33| neveléstani elvei voltak. Ezek az elvek itt is teljesen érvényre
2028 21| fogtam, hogy ellustuljon és elvessze az ábrándosságát.~- Egyél! -
2029 13| lecsavarja a lámpát, s egyszerre elvesz a tejszínû homályos derengésbe.
2030 19| megtalálunk mindent, amit elveszettnek hittünk. Ugye, Dani?~A botanikus
2031 22| hangulatot terjesztettek, amely elveszi az idõérzékünket, és álmodozóvá
2032 29| évet ült sikkasztás miatt. Elvesztette diplomáját is. De szíve
2033 29| az apa.~De akkor teljesen elvesztettük szemünk elõl. Repült az
2034 29| egyszerûen csodatevõ. A beteg elveszti minden kapcsolatát a földdel,
2035 29| már belátom, hogy az orvos elvetette a sulykot. A fiút valósággal
2036 5 | búcsút a silány, ordináré élvezeteknek egy fáradt és bölcs kézlegyintéssel.
2037 6 | Ha akarjátok, mindjárt elvezetlek benneteket.~Elindultunk
2038 10| egyedül van.”~Egy darabig élveztem a helyzetet. Tisztán láttam
2039 29| terített asztalkához, s élveztük a hûvöskés, nyári éjszakát.
2040 15| siet nekem átadni, hogy elvigyem magammal messze hazámba,
2041 1 | emészteni és szivarozni az elviharzott szenvedések árnyékában.
2042 19| idõsebb lett. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy tavaly
2043 14| elém jön valahol, és újra elvisz magával vissza a gyermekkorba
2044 10| zárva, a kulcsát Viktor már elvitte. Gyertyájának lángja bevilágít
2045 28| Látszik, hogy az asszony már elzápította az életét. Mostan semmit
2046 6 | saját házában, de a kedvünk elzápult, a kánikula hõségében fáztunk.~-
2047 9 | pénzét tartotta, s állandóan elzárta a gyerekszemek elõl. Az
2048 2 | szeme, azután a keze, majd elzsibbadt és a padhoz fásult háta
2049 28| HARMADIK KÉP~Most már egészen elzüllött a kis szoba.~A tükrök megrepedtek.
2050 14| mindnyájan magunkra maradunk, és elzüllünk.~Szomorúan bólintott. Tovább
2051 20| keresztül csattant át két emberbe, s míg a szerelmesek rózsaszínûek
2052 15| visszautasított. Még a király emberei elõtt sem nyílt ki az ajtaja.
2053 32| vonatindulásig eljátszom vele. Emberekkel úgysem szeretek ismerkedni.”~
2054 34| elgondoljuk, hogy ezeknek az embereknek semmi közük a pörölyhöz,
2055 10| kukucskálólyukra -, miben egy-egy egész emberélet titka van, és megõrülök
2056 34| fantáziaszegénysége nyilvánul meg. Az én emberem története is - azt hiszem -
2057 23| röhögõ kórus.~De a kínai emberen már nem lehetett segíteni.
2058 19| csak így gondolkozik, az emberiség összes fájdalma nevében
2059 17| szemmel néztem a különös emberre.~- Ne kérdezze, hogy miért.
2060 27| legfõbb jellemvonása az emberszeretet s a jovialitás, egy görög
2061 28| vétkezett ebben a földi életben embertársai ellen, férfiak és nõk ellen
2062 2 | annyi más hûvös, kedves fa emel lombsátort a ligetben szegény,
2063 19| újabban ellenszenves. Az emeletek magasak, a folyosó szûk,
2064 19| szemüvege az oka. A második emeleten a mûveltebbek arról suttognak,
2065 29| vacsoráztunk, fenn, a szálló emeletén. A gyerek alig evett valamit.
2066 18| ragyogó vállal, hódítóan emelkedett ki, mint valami tündér.
2067 25| sortüze pattogott. Poharakat emeltek, éljeneztek, táncoltak.
2068 14| mentem-mentem elõre, magasra emeltem vékony karjaimat, és sokszor
2069 33| rágyújtottam az elsõ cigarettára. Émelygõ rángás szorította a torkomat.
2070 1 | érdeklõdéseiket, elnyúlni, emészteni és szivarozni az elviharzott
2071 29| a léggömbök. Szenvedély emészti. A levegõ szenvedélye. Kora
2072 25| életükbe, az életembe, közös emlékeinkbe. De hová menjek? Itten senki
2073 19| Marihoz hasonlított.~Az emlékek minden fában és kõben felébredtek.
2074 19| eljövünk messze földekrõl az emlékekért, a színekért, és eljöttem
2075 33| fordultam el. Ez róla az utolsó emlékem.~4~Késõbb még csak egyszer
2076 19| emberek között, s próbálják emlékezetükbe idézni az utcák és a körutak
2077 22| fényes és füstös éjjel. Emlékezik vasúti kocsikra, amelyekben
2078 5 | többször egymás után:~- Csak ne emlékezném!~Az apja kutyája szomorú,
2079 19| egy gondozatlan sírdombra emlékeztette, melyet felvert a dudva,
2080 11| elküldték neki névjegyüket, és emlékeztették valamire.~Becsukta az asztal
2081 22| hasonlít valakire, talán egy emlékre, amit réges-régen elfeledett.
2082 34| ez: Kovács János. Sietve említem ezt meg, mielõtt szólnék
2083 5 | gyerekessé tették, nem is említve azt, hogy haját középen
2084 23| szobor, petyhüdt arccal, lógó emlõkkel, egy nyugalmas-ijesztõ fa-Buddha,
2085 31| Alig beszéltek. Bámulták az empire gyümölcsös koszorúit. Savanyú
2086 31| terjengett mindenütt. Az óriási empire-székekben barátságtalan ülés esett.
2087 33| ablakon keresztül láttam, hogy énekel. Mondhatatlan keserûség
2088 5 | Görögtüzet gyújtottunk.~Félénken énekelni kezdtünk, de a dal szánkra
2089 30| imádkoztam az én imámmal, és énekeltem az én beteg lelkecskémmel.~(...
2090 24| Vidor orvostanhallgató, az énekesnõ kedvese, az érdeklõdés központja,
2091 33| oly jólesett. Egy angyali énekhez hasonlított a karácsonyi
2092 28| lángot, és körültáncolják, és éneklik a gyerekverset:~Lányok,
2093 32| cukor is, s most már minden energiámmal akartam a kutyabarátságot.
2094 26| és a szüreten rakétákat enged föl.~Mire visszatértünk,
2095 12| hogy a halott haja is ily engedelmes, ily fénylõ, ily élettelen,
2096 2 | aki vigasztalóan vállaira engedi hosszú, zöld fürtjeit, mintha
2097 32| itt az állomáson, mintha õ engedné be a vonatot. Nézi, hogy
2098 2 | dõlve, halálos fáradtan engedte át magát a nehéz tavaszi
2099 25| asztal.~Ezután már alig engedtek szóhoz. Közrefogtak, megrohantak,
2100 9 | koporsókról álmodtam. Temetõbõl engedtem fel a léggömböket és a sárkányokat.
2101 9 | Értitek-e, miért feküdtek sírba enjószántukból az õseim?~Minél idõsebb
2102 28| felfalnak. Az apa éhes, enni akar, ijedten bámul az üres
2103 25| suttogta:~- Különös.~Csak ennyi történt. A másik percben
2104 19| tüzesítenek és diákokkal enyelegnek az emeleti ablakokból. Mikor
2105 33| rendesnél. Ez azonban nem enyhítette az ellenszenvemet, amelyet
2106 23| kitágulva a kacaj föloldó enyhületében. Már lehetett is hallani
2107 19| Elmúlt egy nap, és a mámor enyhült. Elmúlt egy hét, és elfáradtak.
2108 34| még a béldarabka frissen, épen megõrizve az örökkévalóság
2109 19| lógott egy kerítésen, az eperfák lombjai között, mozdulatlanul.
2110 20| nénje ravaszsága sértette. Epésen figyelte, amint este hazajön,
2111 6 | iránta. A varangyos békát éppúgy gyûlöltük, mint a kövér
2112 15| toronyóra után. Mikor éjjel ércesen zengõ szóval kiabálta szét
2113 26| fényezett asztalra állították az érckoporsót, mely inkább játékdobozhoz
2114 32| rakettel a kezükben. Nemigen érdekeltek. A flörtjük kezdetleges
2115 16| arcát. Ó, a szemei milyen érdekesek. Ezekbõl a világoszöld szemekbõl
2116 34| iskolaesetet láttak, minden érdekesség nélkül, és közel se tulajdonítottak
2117 23| kínai politikát, a keleti érdekességeket, s hozzáutaltak mindent,
2118 24| az énekesnõ kedvese, az érdeklõdés központja, hanyag, fekete
2119 1 | és körülhurcolni profán érdeklõdéseiket, elnyúlni, emészteni és
2120 33| iránt most már határozottan érdeklõdtem. Ezekben a perzselõ percekben
2121 15| toronyórát. A francia király érdeme szerint meg is becsülte
2122 34| rózsaszínû szublimáttal, érdes kefékkel sikálták a körmüket.
2123 3 | egy szép estén a városi erdõben elõször fuvolázta fülébe:~-
2124 26| széttiport virágok és az erdõbõl hazatérõ kirándulók a porban,
2125 23| tréfából odaírta, hogy „kínai eredetibõl fordította”. Meg volt pecsételve
2126 7 | szomorúan ült az asztalnál.~- Eredj dolgozni!~Péter elõkereste
2127 32| megformálta rólam végleges eredményét.~„Nem igazi kutyabarát.
2128 16| nyomunkba lép, utolér és ránevet eredménytelen munkánkra. Cigarettára gyújtottunk,
2129 29| nyújtottunk neki, de minden eredménytelennek látszott. Nyilallt föl,
2130 25| volt az.~A vér megdermedt ereimben. Emelte iszonyú kezét, rám
2131 15| összes kedve és alkotó ereje szunnyadozott. A vére melegsége
2132 31| éjjel se aludt. Mégis minden erejét összeszedte most, a szemében
2133 15| mikor az ötödik emeletre érek, becsengetek régi lakásomba.
2134 20| volt ez, de egy templomi ereklye. Egy szelíd és fehér kísértet
2135 9 | érettségit, a többi családi ereklyével együtt megkaptam a „Zöld
2136 7 | álmodozott. Imádta az örökifjú, eres arcú vizet. Most azonban
2137 25| vegyék el mindenemet, és eresszenek el.~- Emlékszel rá? - kérdezte
2138 19| lehet, nem kell velük szóba ereszkedni.~- Nem kell! - mondta erélyesen
2139 27| megelégedettség, amely csak az érett kor sajátja, s emlékeztet
2140 32| dolgod lesz.~- Lemondanál érettem a kényelmedrõl, a buta és
2141 27| puskákat is, amelyek az érettséginél oly megbecsülhetetlen szolgálatot
2142 9 | BÓL~Amikor letettem az érettségit, a többi családi ereklyével
2143 13| borítanák reá árnyékukat. Érezem magát, a tekintetét, a mozdulatait,
2144 10| Csak az elbújtatott gyilkos érezhet ilyesmit, aki kezét a revolver
2145 19| szegfûszeg is határozottan érezhetõ volt. Dánielnek egyszer
2146 19| Csak karácsony reggelén éreznek ilyent a kis gyerekek, akik
2147 29| Van benne valami, amit érezünk, logikánk ellenõrzõ, tiltakozó
2148 3 | sikeresen elsimított a társas érintkezés és konvenció gyakorlatával.
2149 32| bámult. Már a könyökünk is érintkezett. Anélkül hogy észrevettem
2150 11| valami fülledt gyászt és erjedõ szomorúságot permetezett
2151 16| korán kelt, hogy idején érjen a budapesti vonathoz, a
2152 19| Siettek, hogy kapuzárás elõtt érjenek haza. Elõbb azonban betértek
2153 18| függönyöket, kinyitottam az erkélyre vezetõ ajtót, ahonnan nem
2154 19| lakókra, akik csomag nélkül érkeznek, s a szegény, gyámoltalan
2155 12| délután volt. Csapzottan érkeztünk haza. Az ajtóban egy cseléd
2156 33| tanult, amelyek a fiatalság erkölcseit olyan korán megmételyezik.
2157 27| s látni lehetett, mikor érnek az öntudatába, mert akkor
2158 2 | mintha lopva arcához akarna érni, s nagyon finoman és kecsesen
2159 16| a keze, és csöpögõ, zöld ernyõjén pihent meg. Sokáig tétovázott
2160 5 | aranyos messzelátó vagyont érõ lencséje széttörött, s az
2161 24| Még egynéhány szó, egy új erõlködés, és hirtelen elhallgattak.~
2162 25| hangon, az aléltság utolsó erõlködésével. - Miért kínoznak? Az ég
2163 34| halál, a halál, a halál. Még erõlködik, és tudja, hogy egy perc
2164 12| pillanatig. Újra felült, és erõlködõ szemét feléje villantotta.~-
2165 21| mondj valami mást.~Rózsi erõlködött, köhögött, fészkelõdött
2166 26| bánatában - észrevettem - sok erõltetett, színpadi volt, nem is hittem
2167 25| pedig összeszedve minden erõmet, fölkerekedtem, és haza
2168 6 | futott végig.~- Van hát - erõsgette Pali. - Vele lakik együtt,
2169 32| is olyan fontos.”~De én erõsködtem. A kutya pedig a fejét rázta,
2170 6 | elhûlünk, de boldogok vagyunk, erõsnek érezzük magunkat.~2~Utáltuk
2171 21| Világos, hogy ezt a lányt csak erõszakkal lehet lerázni a nyakamról.
2172 26| szomorúság vett rajtunk erõt. Apám fekete ruhákban, sötéten
2173 24| a szeplõi, ezek az édes, erotikus pettyek. Szája mint egy
2174 29| rendõrséghez - lihegte.~- Mit érsz vele? - mondtam hitetlenül.~
2175 11| évekig nyitogatta mások erszényét. A gyalázatos, a piszkos
2176 27| kötött az élettel, s veszi az értékeit, amint kapja, anélkül hogy
2177 19| Mikor Anonymusról szóló értekezését írta, nem is igen csodálkozott
2178 19| háziasszonyuk, mint a bútorzat nem értéktelen tényezõjét, átadta utódainak.
2179 22| a Dunát, a várost, és új értelme lett mindennek, neki is,
2180 29| megijedtem tõle. Feltûnõen értelmes volt az arca, öreges és
2181 23| szivar, egyszerre unalmasnak, értelmetlennek tetszett a könyv, melyet
2182 8 | többiek különben éppen olyan értelmetlenségeket beszéltek, mint elõbb. Egy
2183 4 | AGGLEGÉNY. Lassan. Ehhez érteni kell. Elõször is csendesen
2184 8 | nagy estélyen. Csak kevesen értettek hozzá.~Piroska elkáprázva
2185 8 | hogy egymás szavát sem értették. Mindenki beszélt, és senki
2186 14| voltam fásulva, s bármily érthetetlennek, rémesnek és idegenszerûnek
2187 8 | beszédet senki a világon se értheti. Hiszen én se értem.”~Ekkor
2188 31| ezeket öldösi?~A tábornok értõ mosollyal honorálta az angol
2189 1 | asszony összeborzongott. Aztán értõen Zsitvayra mosolygott. Mintha
2190 29| hogy csak egy percre - értsd meg - egy pillanatra is
2191 9 | hogy írjak, és akarom, értsétek meg, hogy jutottam idáig.
2192 20| szerényen, a tárgyakhoz alig érve, s a pillantása már egy
2193 19| hisz ékesszóló és meggyõzõ érveket hozott fel mellette.~Ezt
2194 33| az elvek itt is teljesen érvényre jutottak. Illedelmes baba
2195 34| szájával, az orrával, a fülével érzékel: a halál, a halál, a halál.
2196 27| hányni magáról. A feleségétõl érzékeny búcsút vett. Szemei szinte
2197 28| s vattával megkeni az öt érzékét, amely annyit vétkezett
2198 29| hogy a kisfiú is olyan érzéketlen legyen a realitás iránt,
2199 4 | érzelegj.~FÉRJ. Az ördög érzeleg. Én csak titeket sajnállak,
2200 4 | kényelmetlenül feszeng. Kérlek, ne érzelegj.~FÉRJ. Az ördög érzeleg.
2201 5 | róluk. Egyáltalán nagyon érzelgõ és családias volt. Túl járt
2202 19| Nem azért tette ezt, mert érzelgõs volt, hanem mert utóbb kegyetlenül
2203 19| csodálkoznak és felháborodnak. Érzelgõsnek neveznek érte. De mi eljövünk
2204 19| Mari - suttogta Mózes érzelmesen.~A nõ köszönt és leült.
2205 18| mosolygott. Ábel a diadala biztos érzésében ezt mondta magában:~- Az
2206 24| ebédjükre gondoltak. Buja és dús érzések tarkázták a komoly elérzékenyedést.
2207 26| félelem és mámor fülledt érzéssel hömpölygött végig rajtam.
2208 19| az izgalomtól. Olyanforma érzésük volt, hogy minden elveszett
2209 19| bélyegeit, beitatták illatukkal, érzésükkel és lelkükkel az egész szobát.
2210 13| ezüstlámpása lassan feléje fordul. Érzi-e, hogy ma tündéréjszakában
2211 25| alatt.~- Mit akarnak? - esdekeltem csaknem síró hangon, az
2212 3 | nézett, könnybe lábadt és esdekelve szomorúan tágult ki.~- Mária...
2213 32| tekintéllyel hajlongtak. Minden esemény az volt, hogy megjelent
2214 9 | Évek óta nem emlékszem eseményre, ami ennyire izgatott és
2215 34| külön, hosszan mesélte el az eseményt. Mert az nem úgy van, ahogy
2216 24| harmadszor. Azután felvette az esernyõjét az asztalról. Ment kifelé.
2217 24| asztalon. Nézett az utcára, az esernyõre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre.
2218 29| melankólia effajta makacs eseteiben egyszerûen csodatevõ. A
2219 34| azért sem, hogy hasonló esetekben példát statuáljak. Ez az
2220 34| és buzgón magyarázza az esetet:~- A fegyelmi bizottság
2221 28| egyensúlyba helyezkedtek lelkében, esetleg azt biggyeszti a cím mellé:
2222 5 | ülték volna.~Tódort semmi esetre sem vettük túlságos komolyan.
2223 29| biztosítva, hogy semmi baja se eshetik, aztán belefúródott az égbe,
2224 28| mind a tizenhárman.~Bosszút esküsznek. A legnagyobbnak lobog a
2225 19| ketten, és nézték az õszi esõt.~A szürke fényben úgy tetszett,
2226 18| nekem hagyta itt a Peau d’Espagne-t, mely mintha a haja, a teste,
2227 34| tekintélyen semmi csorba ne essék.~A hivatalnokok csendesen
2228 24| és gyászának desztillált esszenciája. Nem is mondott le róla.
2229 33| történt, hogy karácsony estéjén feküdtem. Nem is láthattam
2230 23| felelettel adós maradt.~3~Az estély után vele mentem haza. Szótalan,
2231 8 | mond-e csütörtököt a nagy estélyen. Csak kevesen értettek hozzá.~
2232 19| öreg kisasszonyt, akiknél estente kenyeret és túrót vett.
2233 19| pályaudvaron van a poggyászunk. Estére beköltözködünk.~Azzal köszönt
2234 20| gyermekét. Féltette õket az estétõl. A szerelemrõl a legszomorúbb
2235 5 | talán a Fiastyúkot vagy az Esthajnalcsillagot mutatta. Mert az igazat
2236 30| bõrönddel érkeztek meg az északi rokonok, porosan, összetörve
2237 30| falukból, s irigykedtek az északiakra. Nem mondhatom el, mennyien
2238 24| csokoládéuzsonnán járt az esze. A kõmûvesek befalazták
2239 9 | vagyok? Vagy elvesztettem az eszem, hogy megingok a legnagyobbszerû
2240 3 | lapjával. A szép, erõs és eszes ember megrokkant.~Egy délután
2241 28| lányok a térdére ugranak, és eszeveszetten csókolják, az apa pedig
2242 19| megkülönböztetni, hogy a csirke bõrét eszik-e, vagy a vasárnapi tárcát.
2243 12| kezdve vissza sem nyerte az eszméletét. Az elsõ órák borzalmasak
2244 1 | és a kín szobájába.~Akkor eszmélt föl, mikor a férje már elõtte
2245 25| pedig ittunk. Csak néha eszméltem föl. Kerestem valamit összeszorított,
2246 19| vannak, de õk inkább nem esznek, és mind a hármat a lánynak
2247 10| neszre eloltottuk, nehogy észrevegye a kiszüremlõ világosságot.
2248 8 | szemmel várta, hogy végre észrevegyék.~Átment a másik szobába
2249 24| virága tarkázta, de alig észrevehetõen, oldalt pedig a sírok gyémántja
2250 27| intette le az asszony.~- Észrevett valamit. Most olyan bánatos
2251 4 | annyi leány van. Nem tudom, észrevetted-e, hogy ezek a fiatal leányok
2252 12| magunk nem kábultunk el a láz esztelenségétõl. Így múlt el minden nap.~
2253 19| jelképe volt a hét szûk esztendõben. Mózesnek zúgott a feje
2254 22| életét. Eszébe jutnak bús esztendõk, céltalan utak, sok fényes
2255 34| boldogan gondol arra, hogy esztendõre okvetlenül elõléptetik.
2256 9 | mindent megpróbáljunk, ami eszünkbe ötlik, s izgatja a fantáziánkat.
2257 18| ezenkívül kedveli a buja ételeket, a tejfölben fõtt kelvirágot,
2258 31| mellyel a pincértõl valami ételt rendelünk, ennyit mondott
2259 21| Zsíros és nehéz húsokat etettem vele. Hizlaló kúrára fogtam,
2260 4 | az ellenzõ, teszem, ez az étlap. Félrehúzom az ellenzõt,
2261 5 | véghez. A mûszereket a por ette, megrepedeztek, berozsdásodtak.
2262 25| vörös abroszok voltak az étteremben, sánta s kancsal pincérek
2263 19| egy õsjogász, aki minden évben kötelességszerûen megbukott
2264 19| botanikus, akik egyetemi éveikben lakótársak voltak, úgy tervezték,
2265 23| mondják, hogy az utolsó években már egészen jól beszélt
2266 11| voltak, mintha hosszú-hosszú éveken át gyengéd hangszereken,
2267 9 | porzója, mely rég letûnt éveket idéz vissza, vallásos varázzsal
2268 20| tõle, de ez az emlék az évektõl és a bánattól megszépült,
2269 13| kacérkodott le az én tíz évemre. Ma is elsápadok, ha rágondolok...
2270 5 | volt. Túl járt a huszonöt éven, s a lelke még mindig bölcsõben
2271 2 | a fiúk, akikre az apjuk évente egész kis vagyont költ.
2272 8 | az állványon a kitömött evet szõre majdnem tüzet fogott.
2273 29| elõkelõ hangzású a neve. Két évet ült sikkasztás miatt. Elvesztette
2274 17| gondolába, s lassan, bizonytalan evezõcsapásokkal továbbevezett. Õ is dalolt.~
2275 15| becsülte a derék órást, s évi fizetést és szabad lakást
2276 23| nõtt körötte. Egy hétig még évõdtünk vele. A másik héten vállunkat
2277 21| hozták kora reggel, minthogy expressz adta fel. Türelmetlenül
2278 33| határozottan érdeklõdtem. Ezekben a perzselõ percekben egyenesen
2279 16| szemei milyen érdekesek. Ezekbõl a világoszöld szemekbõl
2280 19| tetszett, hogy megfiatalodott. Ezeken az utcákon öröm és életkedv
2281 34| névvel. Ha elgondoljuk, hogy ezeknek az embereknek semmi közük
2282 23| hívévé.~- Minden pénzemet ezekre költöm - mondta. Könyvtára
2283 20| a tûk és fonalak között. Ezektõl a cérnáktól és tûktõl csempültek
2284 18| aranysárga krémeslepénnyel, ezenkívül kedveli a buja ételeket,
2285 26| részeg és õrjítõ aroma, ezer-millió szag, mint egy parfümgyárban.
2286 5 | és a fiával. A városban ezermesternek ismerték, de alig tudta
2287 11| megalázza õt, a kártya urát, az ezresek urát, egy filléres hajsza.
2288 1 | járkált a szobában, és egy ezüstcsövön erõs és finom parfümöt permetezett
2289 3 | férfi volt. Halántéka körül ezüsthajszálak bujdostak. Mereven állott
2290 28| koporsófedelet. Tizenhárom kis ezüstkalapács kerül elõ, s tizenhárom
2291 15| fényesebb lesz. Az apró ezüstkanalakon kék rumlángok játszanak,
2292 13| Várnunk kell, míg a hold ezüstlámpása lassan feléje fordul. Érzi-e,
2293 5 | Cipõi az éji harmattól ezüstlöttek. Mi pedig sápadtan imbolyogtunk
2294 31| szatócsnak. Körötte hat lakáj ezüstös hímzésû zöld livrée-ben,
2295 30| megöregedtek, ottan ültek ezüstszürke hajjal, fõkötõben, és a
2296 13| ahova a hold valóságos ezüstzáport ontott.~- Szeretem az éjet -
2297 27| Sohase ragadta el az indulat. Ezúttal is kitüntetõ szeretettel
2298 23| emlõkkel, egy nyugalmas-ijesztõ fa-Buddha, ki közönyös, idegen szemmel
2299 19| hasonlított.~Az emlékek minden fában és kõben felébredtek. Akárhova
2300 30| rokonod vidám felköszöntõt fabrikált, s erõsen köszörülte a torkát.
2301 10| elfértem benne. Az ajtón levõ facsomót kilöktük. Azon a kukucskálólyukon
2302 33| Kedves tél jött. Szikrázott a fagy, az ablakokra csapódott,
2303 12| halál sárga dermedtsége fagyasztotta meg...~1908~ ~
2304 23| fölragyogott, a szájukra fagyasztva a kétkedést. Önérzetesen,
2305 5 | lakoma decemberben, csikorgó fagyban, a bíbor rumosüveg, az óriási
2306 33| aki a szekrény tetején fagyoskodik, és a leányok szemérõl,
2307 15| szikrazápor hull a szenesedõ fahasábból. Louise anyó lassanként
2308 26| alattam a roppant katlant. Egy fához dõltem, és csöndesen sírdogáltam.
2309 31| Sóhajtottak a sziget elátkozott fái. A magány és bánat végtelenségét
2310 26| emlékeztetett, a házat templommá, a fájdalmakat mítosszá varázsolta.~Mégse
2311 34| Végigjárta az összes orvosokat, fájdította a tüdejét, a lépét, a veséjét,
2312 20| piszkáljuk, hogy még jobban fájjon és még csúnyább legyen,
2313 2 | Szemeiben kigyulladt a tûz. Fájni kezdett neki a sok vidámság.
2314 32| Apró bosszúság, de annál fájóbb.~Lestem, mi történik.~Jött,
2315 34| hõmérõt, és egyszerre sírva fakad. Könnyei végigfolynak a
2316 19| folyosón. Majdnem sírva fakadtak. Fázott a kezük és a lábuk.
2317 10| mellére borultam, és sírva fakadtam:~- Rossz tréfa volt... Nem
2318 13| Egy szobrot én is mosolyra fakasztottam egyszer.~- A szemek mindenhatóak.
2319 14| csillagtalan éjszakában.~Csak fákat láttam. Néha egy lámpát.
2320 24| megindultak a temetõ felé, fáklyák és lámpások között, esni
2321 21| utcán trombitálva, lobogó fáklyákkal tûzoltókocsik vágtattak
2322 2 | egy olcsó és becsületes fakoporsóban aludni, mint a hónapos ágyán,
2323 7 | azok, akik a koplalásba fakulnak belé. Ez a magas és halvány
2324 7 | piszkos, lucskos párába fakultak. A hajó orrán bóbiskoló
2325 19| a szemlélõre. Málladozó falai, ódon, kopott kövei a múltra
2326 14| mi régi kertünk. A dobogó falépcsõ pedig a Nagyapó szobájához
2327 15| szerint lecsoszogott a korhadt falépcsõkön, hogy bevásároljon. A párás
2328 21| hímezte rá a végzetes szót. A falfestmény tõle való, a szivartárcám
2329 6 | forró fû szagától.~6~Én a falhoz támaszkodtam, s lehunytam
2330 15| elõszobát, a régi ágyat, a régi faliórát s az öreg, francia almáriumokat.
2331 25| homlokom. Nézegettem a kopott falkárpitot. A bor savanyú volt, ihatatlan.~
2332 19| Fáradtak, álmosak voltak, és a falnak fordulva tovább aludtak.~
2333 13| egész ragyogással néz le a falról... Látja, ez a halvány asszony
2334 19| bútorzata is ugyanaz. A falszekrények, a nagy asztal, az ágyak.
2335 30| elõtt jöttek a szomszédos falukból, s irigykedtek az északiakra.
2336 32| ravaszul visszasompolygott a famíliához, a gyerekek ordítozva köszöntötték,
2337 30| világhíres pecsenyéi és fánkjai sohase tündöklöttek úgy,
2338 5 | petróleumlámpa és a cigányzene. - A fánkok vaníliás illatát érzem...~
2339 12| öcsém az ágyon felkönyökölve fantáziált. Nevetve nézett rám:~- Hol
2340 15| a lámpás árnyékában, és fantáziám lázasan szövögette tovább
2341 13| holdsugárral kantározom fel a fantáziámat; s nekivágok az éjszakának.
2342 9 | eszünkbe ötlik, s izgatja a fantáziánkat. Ha a mezõre megyek, és
2343 34| végtelen szomorúság, a nyelv fantáziaszegénysége nyilvánul meg. Az én emberem
2344 19| egyik egy hosszú-hosszú fantom, aki egyszer megijedt valamitõl,
2345 11| gyötrelmes figurák, a szörnyek, a fantomok, akikkel annyit társalgott,
2346 18| asszonyt.~A Rákóczi térnél még fanyalogva mondta magában:~- Családanya.~
2347 22| érezte talán, s az ajka széle fanyarul gondolt vissza a cigarettafüstre.
2348 15| ki a szóból, és sohasem fárad el. Az anyjától, a nagyanyjától
2349 19| játszotta. Az ábrándozás és fáradtság egy negyedórájában játszotta,
2350 10| arcán a munka utálatos fáradtságával, irtózatos egyedüllétben.
2351 30| összetörve az úttól és a fáradtságtól, a gazdag rokonok hetykén
2352 5 | botorkáltunk az iskola felé. - Fárasztott a napfény. Az iskolában
2353 25| kétségbeesés, mint az éhes farkas. Nem is mertem elõbb kiszállni
2354 27| evett. Roppant sokat evett. Farkasétvággyal evett. A férj bõ hálókabátjában
2355 32| bizalmatlanul csóválta a farkát:~- Nem hiszek neked. Te
2356 23| fiúra, kit egy szó, egy farsangi ötlet tett hívévé.~- Minden
2357 2 | majd elzsibbadt és a padhoz fásult háta is. Mikor végre egész
2358 14| Fáradt voltam, el voltam fásulva, s bármily érthetetlennek,
2359 32| nyakláncot és hússal bélelt Fattinger-lepényt, amely jobb a jogtalanul
2360 2 | megfojtani az õ sápadt, csenevész fattyait.~A csavargó szédült.~- Ha
2361 33| Divatos kalapján még a régi fátyol volt, de mikor leemeltem,
2362 28| vékony, csipkés s áttetszõ fátyolait lobogtatja, mint a szitakötõ
2363 24| egyre szebb lesz. Az évek fátyolán át szõkén és aranyosan ragyognak
2364 26| az ablakmélyedésben, kék fátyolok mögött mécs égett, s az
2365 30| aki nagyon sápadt volt. A fátyolommal hûtöttem az arcomat, a kezeimet,
2366 24| aztán siralmasan olvadt, és fázó lábak topogtak a hûvös,
2367 24| más térre csapott.~- Nem fázol meg ebben a vékony ruhában?~-
2368 3 | belódította a cserépkályhába. Fázós gyönyörrel nézte, hogy birkózik
2369 7 | hideg. A színek szürkék, fázósak, s néha októberi estéken
2370 1 | feleségéhez.~Az asszony fázósan húzódott el tõle.~- Megint
2371 30| gyertyák hideg fényében fáztál. Körüljártattad a szemed
2372 6 | elzápult, a kánikula hõségében fáztunk.~- Meséljen még, néni -
2373 8 | állandóan a rokonairól fecsegett. A másik mindenkitõl azt
2374 26| Kimentem a parkba sétálni. Fecskék énekeltek, verebek ugráltak
2375 30| sok-sok nyoszolyólány, talpig fehérben, virágosan, és sok fontos
2376 14| volt az ég. A fák pedig fehérek, s lassan remegtek össze,
2377 6 | A kisváros alszik. Házai fehérlenek, ablakai villognak a fény
2378 21| azonban a vasalóné hazahozta a fehérnemûimet, és amint szétbontottam,
2379 9 | anyám a ruhásszekrénybe, a fehérnemûk közé dugdosta, oda, ahol
2380 14| Nagyapó... - dadogtam fehérré vált ajakkal. - Nagyapó,
2381 15| azonban megnõtt, torzonborz fehérség rámázta be okos, nyugodt,
2382 5 | ebben a virradni nem akaró fehérségben, ott a felfelé sóhajtó országúton
2383 20| szegény, szegény ujjai. Bella fehérvarrónõ volt.~Izgatottan várta a
2384 18| támlájára, mintegy az ismeretlen fej alá. A vázába beletûztem
2385 7 | sírt föl az égbe.~Péterke fejében láz cikázott, s a szíve
2386 28| haldokló, s vér csurog a fejébõl. Most meg inni kér. Kiölti
2387 3 | minden éhenkórásszal, ha fejedelmük fejét üti le.~Másnap Bér
2388 33| vaskalapáccsal szét akartam zúzni a fejedet.~- Lázad van - beszélt a
2389 33| szeretlek - rimánkodtam, és a fejemet a szoknyája mellé nyomtam. -
2390 25| húzódott végig lelkemen. Fejemhez kaptam. Tapintottam a homlokomat.
2391 21| egy kissé változatosabban fejezi ki, de egyszerû kedély,
2392 33| a fejére sújtsak, és ne fejezze be az énekét.~1911~ ~
2393 31| bújócskáztak. Meleg is volt. Arthur fejfájásról panaszkodott.~- Nem tesz
2394 10| volna sírni és nevetni.~A fejfájós, ideges délelõttöt végtelen
2395 19| játékos, s a játszma végén azt fejtegette, hogy tulajdonképpen õ nyert,
2396 17| tudom, késõ éjjel egy rezgõ fejû, õsz páter tuszkolt ki a
2397 19| ez mesés.~Nem fért be a fejükbe, hogy ezt is Marinak hívják.~
2398 28| sírnak. Azután felemelik a fejüket, és nevetnek. Feltörik a
2399 6 | bogarak koppantak kalapunkhoz. Fejünk megfájdult a forró fû szagától.~
2400 6 | pillanat alatt átvillant a fejünkön, hogy valaha a kövér bíró
2401 13| Most suhan be az ajtón, és fejünkre teszi kezét, leül közénk
2402 1 | összes emberi nyavalyáknak, fekélyes förtelmeknek találkozót
2403 26| bronz fényben. Poharában fekete-vörös bor csillogott, s amint
2404 33| kékek és közelrõl ijesztõen feketék és mélyek. Ez volt az elsõ
2405 23| zongora körül, teáscsészével, feketekávés findzsával kezükben, kik
2406 20| haját, s reggel összeégve, feketén találják a szobájában. Lesoványodott,
2407 16| feketeszemû pedig mindent feketének. Még a szõke lányok haját
2408 15| kóborlok most, és keresem azt a feketére kopott, kõcirádás házat,
2409 13| majdnem megvakulok belé. A feketeség pedig egyre nõ, dagad, betölti
2410 1 | hátra. A szoba rémületes feketeségben, tágan és szomorúan meredt
2411 16| lányok sötét szemét is. A feketeszemû pedig mindent feketének.
2412 30| Akármirõl. Egy éve, két éve fekszem már itt. Úgy unom magamat.
2413 12| lélek. Paganini hegedûje feküdhetett így, mikor a mester ujjait
2414 30| Megint megjött a lázad. Feküdj vissza nyugodtan. Holnap
2415 16| homlokomat. Ásítottam.~- Feküdjön le, édes barátom. Aludja
2416 7 | volt. Tyúkok kapirgáltak, feküdni készülõ csibék csipegtek,
2417 19| mélyen meghajolt elõttük, feladta a kabátjukat, és kinyitotta
2418 21| kúrára gondoltam, de nyomban feladtam. Világos, hogy ezt a lányt
2419 12| éjszaka. Türelmetlenül, felajzott, szétpattanásig feszült
2420 19| lógott az ablakukon. Mindjárt felakasztották. A szobára langyos sárgaság
2421 19| Merész elhatározása támadt. Feláldozza magát, s kimenti õket a
2422 24| kivitték az udvarra, és felállították az ácsolt ravatalra, hogy
2423 7 | habok locsogása delejes félálomba ringatta. Valahonnan egy
2424 7 | A tenger... - pötyögött félálomban - a tenger...~2~Késõbb Péterke
2425 17| és félénken szakítottam félbe:~- Értem.~Az ismeretlen
2426 20| Így telik az életem...”~Félbeszakította az írást. Újra elolvasta
2427 30| imádkozott érted. A láza felbokrétázott tüzes pántlikákkal. Alattad
2428 21| elõtt csaptam be. Leveleit felbontatlanul küldtem vissza. Azt írtam,
2429 30| szállóit. Istenem, minden rend felborult a házunkban. Hét szakácsné
2430 34| felesége. Egy sovány csirke, felborzolt tollakkal, kíváncsian forgó
2431 25| belém szúrták tekintetüket, felborzolták hajam, összevissza csókoltak.
2432 9 | csónakokat, amelyek eltûntek, felbukkantak a ködben. Apám erõs fekete
2433 13| szobát, elönti a mezõket, és felcsapva az égre kioltja a csillagokat
2434 32| járkáltam, s néztem a fák között felcsillanó vizet, amely a hajnali órákban
2435 28| ruháit. A ruhákat ollókkal feldarabolják. Icipici tûkkel varrni kezdenek.
2436 16| egyetlen székét okvetlenül feldöntik, a vendégségben õk törik
2437 12| mosdót. Az asztalok, tükrök, feldúlt ágynemûk között azonban
2438 31| hogy a császár nem fog felébredni. Szerettek volna megszökni.
2439 30| hajnallal. Azzal kezdd, mikor felébredtél és ránevettél az orgonabokrokra,
2440 21| holdfény. Szerettem volna felébreszteni benne a nõt. Eleinte pásztorkölteményt
2441 14| vártam a hajnalt. Mulattam. Feledtem. A diákmajálison orgonaágat
2442 12| óra volt. És még most sem felejtem el, minõ érthetetlen borzalom
2443 19| Dániel egy papírnehezéket felejtett a szekrényen. Ez - úgy látszik -
2444 29| fontosságot neki, el is felejtettem. Egy álló hónapig a barátommal
2445 19| dübörgõ zajban integetett feléjük.~3~Nehéz nap volt.~Nem csoda,
2446 34| Kovács jól hallja, de nem felel. Felelet helyett kinyitja
2447 34| jól hallja, de nem felel. Felelet helyett kinyitja szemét,
2448 8 | olyast, amelyre úgysem várnak feleletet. Torka összeszorult a méregtõl.
2449 23| kérdeztem tõle egyszer.~A felelettel adós maradt.~3~Az estély
2450 31| szemgolyói felé, melyek félelmesebbek voltak, mint egykor a sivalkodó
2451 11| Megostromolták, jöttek félelmesen követelõzve, éjszakai különös
2452 25| hogy megtörtént, csak a félelmet érzem, mely minden porcikám
2453 25| megfagyasztja, egy alvó félelmét, ki szemben a holddal, nehéz
2454 28| kifogy a hazugságokból, felemeli a fejét, sarkon fordul,
2455 28| asztalra, és sírnak. Azután felemelik a fejüket, és nevetnek.
2456 31| valamely erõszakos kéz.~George felemelt egy virágot, a tábornok
2457 20| néztek reá. Bella ilyenkor felemelte a fejét, és tettette, hogy
2458 9 | eddig írtam, és most, hogy felemeltem az õseim szemfödõjét, ellenállhatatlan
2459 26| kinyújtottam kezem, s azzal a félénk-vágyó mozdulattal, mellyel tilos
2460 4 | Nézd csak, szerelmes a feleségébe.~AGGLEGÉNY. mosolyog. Las-san.
2461 1 | átöltözködött, és kisietett a feleségéhez.~Az asszony fázósan húzódott
2462 4 | Maga elé néz. Azután a feleségem...~FÉRJ. Mit, te megházasodtál?~
2463 4 | AGGLEGÉNY. játszik. Szegény feleségemnek megígértem, hogy éjfélre
2464 27| akart hányni magáról. A feleségétõl érzékeny búcsút vett. Szemei
2465 4 | napernyõvel. Nektek van feleségtek és anyósotok. Nekem azonban
2466 34| az egészségtõl.~- Mit? - felesel Kovács.~Azzal hátat fordít
2467 19| tovább játsszák a dalt. Ez a feleselgetõ hegedûk koncertjében, a
2468 33| Hiú.~A kéjtõl elfulladva feleseltem:~- Te rossz, te rossz, te
2469 18| meg egy család, mely az év felét külföldön töltötte.~- Kérlek -
2470 32| szemlét tartanak minden felett, az önhittségük határtalan.
2471 5 | s csak a szívünk másik felével szerettük, öntudatlanul
2472 28| lányok egy pillanat alatt felfalnak. Az apa éhes, enni akar,
2473 5 | akaró fehérségben, ott a felfelé sóhajtó országúton mennék
2474 27| égõbb anyagból. A szavakat felfogták az idegek villamos sodronyai,
2475 19| Ez azonban elmúlt.~Lassan felforrt a teavíz.~Aludni késõbb
2476 28| tõle. Kacagnak, dalolnak, felfújódnak, s szemmel láthatólag meghíznak.~
2477 28| hogy az apa nemigen fog felgyógyulni, s a film tragikus kimenetelû.
2478 19| kicsit összeborzongott. Aztán felgyûrte a gallérját, és továbbsietett
2479 19| Önök ezen csodálkoznak és felháborodnak. Érzelgõsnek neveznek érte.
2480 4 | a lépcsõházban. Gyorsan felhajtja a likõrt. Maga elé néz.
2481 27| a fák közt.~Az asszony félhangon mondta:~- Lehet.~De sohase
2482 19| ház különbözõ szárnyain felhangzottak a hegedûk.~- Hallod? - kérdezte
2483 24| egészen bizonyosan, hogy felhõ-e vagy csipke. Ezért évekig
2484 4 | megházasodtál. A Férj is felhörpint egy pohár likõrt. Õ is maga
2485 29| találkoztam a fiúval, aki a félhomályban egy zöld léggömbbel viaskodott.
2486 18| fésülködött az asszony. A félhomályból ragyogó vállal, hódítóan
2487 30| kék szemek olvadoztak a félhomályos szobákban, ha a boldogságomról
2488 34| liftbe, hogy a mûterembe felhúzzák. Itten valami névtelen keserûség
2489 16| foltjai mellé.~Az itatós felitta.~1910~ ~
2490 26| És átkaroltam, hogy ne féljek. És leesett a kontya, a
2491 19| vidéki fészket, és újra feljönnek lakni Budapestre, s élnek
2492 14| rám adta. A félkarjával felkapott, és rohant, rohant velem
2493 14| bundámat, és rám adta. A félkarjával felkapott, és rohant, rohant
2494 19| Minden jóra fordult. A korai felkeléstõl, a friss víztõl, a virrasztástól
2495 19| kiáltott Mózes erélyesen. - Felkelni!~Zöldek és sárgák voltak
2496 8 | kitört a beszéd; a vendégek felkeltek, az üvegtányérok újra úgy
2497 24| állkapcáiban, szeretett volna felkiáltani, hogy mennyire unja magát,
2498 27| mindig remegett, és csaknem felkiáltott, hogy hatalmas és hódító
2499 27| futkostak a cselédek. Az inas felköltötte az asszonyt:~- A nagyságos
2500 12| orvosságszag. Az öcsém az ágyon felkönyökölve fantáziált. Nevetve nézett
2501 30| készen. Egyik rokonod vidám felköszöntõt fabrikált, s erõsen köszörülte
2502 19| motozták át a szekrényeket. Felkutattak minden zeget-zugot, félretolták
2503 13| álmodunk. A hold fönn elbújt a fellegek közé, a szoba olyan fekete,
2504 7 | égen éppen ekkor bújt ki a fellegekbõl a hold.~Az ablak, mely a
2505 19| várkastély, vagy egy õrködõ fellegvár álmát keltette fel bennünk.
2506 16| folyosó lámpája küszködött, fellélegzett és meghalt. A csend ijesztõ
|