10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
2507 28| fekete, kócos fiatalember - felmászik a csatornán, a cirádákon,
2508 19| aki egyszer diákkorukban felment hozzájuk, meggypálinkát
2509 14| homályosan tudnám elbeszélni. Felmentünk a szobába, és Nagyapó meggyújtotta
2510 19| A szoba nem megfelelõ. Felmondunk. Még ma este megyünk.~Dániel
2511 26| villant meg fejemben -, õk is félnek, szegények.” Futni kezdtem
2512 5 | egymást.~A csillagász fia felnézett az égre, összeráncolta szemöldökeit.
2513 24| bekötik valakinek a szemét, felnyalábolják, egy kocsiba gyûrik, s reggel
2514 4 | Las-san. Az asszony most felnyitja a szemét. Érzem a sötétben,
2515 9 | városunkba, s aztán, mikor felnyitották, elgyötörten és ferdén meredt
2516 5 | az arcom...~Azután újra felnyögött:~- És eszembe jut a nagyanyám
2517 16| illedelmesen várt, mint félõ gyerek. Arcáról eltûntek
2518 11| hétbe telt, amíg valahogy felocsúdtak. A kisfiú még gyakran sírdogált,
2519 4 | házmestert ilyenkor majd felöklelem a lépcsõházban. Gyorsan
2520 33| babával csinálni? Lefektetjük, felöltöztetjük és újrakezdjük az egészet.
2521 4 | a sétapálcám, a tavaszi felöltõm. Azután csöndesen, nagyon
2522 4 | megnyugtató, mintha minden bûnöm feloldaná a pillés, illatos kávé.
2523 23| sokáig semmi hír sem jött felõle.~Múltkor tudtam meg, hogy
2524 25| csak ebben a határozatlan félórában, mikor még habozik az ég,
2525 16| pedig - szelíd, kedves, félõrült szemek - riadtan cikáznak
2526 25| voltam az utcán, hazátlanul, félõrülten, iszonyodva magamtól.~Átkotortam
2527 19| húszéves testem indult volna feloszlásnak. Ezt nem lehet megérteni.
2528 11| ordított rá:~- Csalsz!~Cézár felpattant a székrõl, három lépést
2529 13| hogy a szemek egyszerre felpattantak, ijesztõen tágra meredtek,
2530 19| már felpezsdült az élet. Felpezsdül a kedv, s a meleg napsugaraktól
2531 19| elõtte.~Délfelé azonban már felpezsdült az élet. Felpezsdül a kedv,
2532 34| kenyértõl és burgonyától felpuffadt az arca. Úgy látszott, hogy
2533 24| ellene. Az izomszalagok felrántották a száját, és õ, mint egy
2534 21| nyúltam a karjához, hogy felrázzam azt a kis, merev tündért,
2535 12| piros foltoktól izzott, és félrebeszélt. A délutánok még rettenetesebbek
2536 19| szunnyadt, öreges komolysággal, félrebillent fejjel, egyik kezét a paplanra
2537 22| ziláltan, könnyû nyári ruhában, félrecsúszott nyakkendõvel. Csak a lelke
2538 1 | világítottak, és érezte, az elsõ félreértés rögtön bekövetkezik, ha
2539 27| mosolygott. A kaszinóban gyakran félrehívták, figyelmeztették diszkrét
2540 4 | ellenzõ, teszem, ez az étlap. Félrehúzom az ellenzõt, így. Elfújom
2541 25| idegenek kilétén. Nyilván mind félreismertem. Lehet, hogy valaha dolgom
2542 28| zsebkendõjével töröli a homlokát, félresimítja deres fürtjeit, s leülteti
2543 14| szememet. Néztem a fejét. Félresimítottam galambõsz haját, és újra
2544 19| Felkutattak minden zeget-zugot, félretolták a bútorokat, leakasztották
2545 21| pirosra gyulladt a fülem, félreverték a harangokat, s künn az
2546 10| kincseinket össze akarjuk szedni: felrezzenünk.~Már nem tudtam nevetni.~
2547 27| A nagyságos úr.~A diák felriadt álmából. Gyorsan kapkodta
2548 30| a padló fölött lengesz, felröpülsz a kandallóra, és oly nagyok,
2549 18| mint a holdfény.~Halkan felsikoltott.~- Kicsoda maga? - kiáltott. -
2550 5 | lelke fájóan, imbolyogva felsóhajt a csillagokhoz, és ott a
2551 4 | majd az egész cigarettát felsóhajtja. Ezt sohase éreztem.~AGGLEGÉNY.
2552 8 | sötétedõ. Piroska gyorsan felsuhant a lépcsõn, és kinyitotta
2553 27| átlibegett a virágágyakon, s felsurrant a falépcsõn a folyosóra,
2554 10| mondotta Viktor. - Talán félsz?~- Dehogy! - hencegtem.~
2555 24| Valami megkönnyebbülést, felszabadulást érzett. Egy darabig dobolt
2556 19| házak elõtt. A sötétben a felszakított rétegek tátongó sebeknek
2557 31| Õsziesen reszketett a víz. Felszedte horgonyát a hajó. Sóhajtottak
2558 31| William pózolt, Arthur pedig félszegen, roppant komikusan megroggyantotta
2559 32| észre, nem törõdöm vele, de félszemmel odasandítottam. Most már
2560 27| öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak, jelt adtak a beszélõnek,
2561 19| magát fiatalon, messzeségek felszínén lebegve, s úgy érezte, hogy
2562 5 | aki a padon aludt, s ha felszólították, nehezen, erõlködve nyögte
2563 18| eddig. Az asszonyra nagyon féltékenykednek. A férje, természetesen.
2564 1 | Féltékeny volt rájuk. Ezt a féltékenységet még a káröröm se gyógyította,
2565 11| a filléreket. Erre a fiú feltérdelt a székére. Újra osztottak,
2566 8 | hosszú, fehér asztal volt felterítve a lakomára. A többiek ott
2567 28| összetörnek. Szegény orvos felteszi az üres szemüveget. Csak
2568 5 | az orvosok utóbb nagyon féltették a megvakulástól. Bozontos,
2569 20| átutazó vendég nézése, aki félti filigrán tagjait, üvegcsontjait,
2570 28| a fejüket, és nevetnek. Feltörik a szekrényeket. Kiveszik
2571 10| egy sötét rablógyilkos, feltörné, kivenné pénzemet, zsebre
2572 16| árnyékunk elõl. Talán attól féltünk, hogy a reggel nyomunkba
2573 34| a szolgát.~Az eset nagy feltûnést kelt a hivatalban. Kartársai
2574 29| Rátekintettem, és megijedtem tõle. Feltûnõen értelmes volt az arca, öreges
2575 19| tudni, mit várt.~A háziaknak feltûnt az idegen. Egymás után nyíltak
2576 8 | voltak a vendégek. A folyosón feltûntek a cigányok. Gyantázták a
2577 22| jótékony fürdõ. Majd kissé felüdülve könnyebb lépésekkel a mellékfülkébe
2578 32| Azután megállt elõttem, és felületesen végignézett a kedves, fekete
2579 17| egyszerûen kedve kerekedik felülni az elsõ gyorsvonatra, s
2580 6 | körtét tett elénk. Palit felültette a hintára.~Elmondta, hogy
2581 12| kiszellõztették a betegszobát, felültették a beteget, s tiszta ágyruhát
2582 6 | Mindnyájunkban forr a harag, de félünk, s gégénk úgy összeszorul,
2583 28| Erre mind térdre rogynak. Felugornak, és sürögni-forogni kezdenek.
2584 8 | közepén. A fiatalemberek felugráltak, kezet csókoltak az anyának,
2585 28| jelenetet. Homlokára csap, felugrik, hevesen gesztikulál. A
2586 11| este maga vitte fel a hideg felvágottat. Együtt ettek. A nap legnagyobb
2587 4 | sohase éreztem.~AGGLEGÉNY. félvállról. Házasodj meg.~FÉRJ. kíváncsian.
2588 19| sírdombra emlékeztette, melyet felvert a dudva, besüppedt és kipúposodott,
2589 28| Mostan semmit se sejt. Felveszi a házikabátját, leül az
2590 27| áhítatos bizalommal.~Egyszerre felvillant a szeme:~- Van nála revolver?~-
2591 20| ment haza. A levelezés láza felvillanyozta. Eddig sohase levelezett.
2592 19| ajtót.~Ettõl a sikertõl felvillanyozva mentek a pályaudvarra. Itt
2593 3 | halt meg, hanem a második felvonás közepén bekerült a fiókba
2594 12| majdnem megnyugtatóan hatottak felzaklatott idegeimre. Olyan volt, mint
2595 14| nehezen pihegett, s gyakran felzokogtam.~Lassan jött be a mi régi,
2596 19| vadászatra.~- Tudod, minõ fenegyerek vagyok - mondta.~- Te nem
2597 9 | Mi vagyunk a természet fenegyerekei. Minden csukott kaput megkopogtatunk,
2598 19| torkában, vagy akár a tenger fenekén, mint itt ebben a szobában,
2599 1 | nézett farkasszemet az ember feneketlen nyomorúságával. Valami halhatatlan
2600 18| asszony nélkül. Õ tehát még fennmaradt.~5~Most már izgatott voltam.
2601 19| folytonosságának a hitét fenntartsa. Valami hálát érzett iránta,
2602 12| porral, a melegséggel és a fénnyel együtt a szoba zugaiból,
2603 17| violaszínû stólával mormolták a fenségesen szomorú egyházi litániát.
2604 19| hogy azelõtt távolinak és fenségesnek látta. Kitárta karjait,
2605 19| kinyitotta egy haragos úr, és fenyegetõ pillantásokat vetett feléje.
2606 29| mikor megfenyítettem, azzal fenyegetõzött, hogy elrepül, vissza az
2607 19| Gyakran nézte a gyertya fényénél. A szédület olyan különös.
2608 15| jobban koptatják, annál fényesebb lesz. Az apró ezüstkanalakon
2609 19| pislog belõle zsírosan és fényesen, mint két mécses, melyet
2610 15| azután állandóan súrolta, fényesítette, ráspolyozta, tisztította
2611 1 | ahol garmadával hevernek a fényesre sikált tiszta ollók, vésõk,
2612 20| valami utálatos, gonosz fényesség, amelybe rossz belenézni,
2613 19| akik még látják a letûnt fényességet, érzik a megpörkölõdött
2614 13| szemgolyója két fekete nap, és a fényétõl már magát sem látom... Látja
2615 26| a kis tisztaszobát. Egy fényezett asztalra állították az érckoporsót,
2616 22| és látszott rajtuk, hogy fenyíteni is tudtak, zsarnokian és
2617 28| boszorkányok...~Az apa eleinte fenyíti õket száraz ujjával, majd
2618 5 | szórakozottságában egyszer apja fényképezõgépjét hozta magával a messzelátó
2619 12| haja is ily engedelmes, ily fénylõ, ily élettelen, és zokogva
2620 31| katonája, aki reggelente friss fénymázat ken a császár cipõire.~A
2621 19| érzik a megpörkölõdött fenyõfa szagát és a gyertyák elszálló
2622 12| lámpafényes szoba árnyakkal, fénysávokkal, beteg ábrándokkal telt
2623 20| Istenem, minõ csúnya ez a fénytelen szõke haj, ez a szeplõs
2624 8 | Piroska elkáprázva állt a fénytengerben.~Egyenesen a szalonba ment,
2625 12| fejére.~A zúzmarás, éles fényû, fehér téli napok lassú
2626 22| Az arca tündöklött csak a fényüktõl. Büszke, kemény és egzotikus
2627 33| udvarunkban hótól roskadó fenyvesek közt szánkáztunk. De a kis
2628 9 | felnyitották, elgyötörten és ferdén meredt az üvegtetõre a halott
2629 19| keményen arcukba nézett. Itt, a Ferencvárosban, nagyon vigyázni kell a
2630 15| akik kacagva csábítják a férfiakat a pokolba. Henri sírt. És
2631 20| saját nemüket.~- Ne higgy a férfiaknak.~- Ne higgy a nõknek.~Ezt
2632 27| volt.~- Te cudar - suttogta férfias dühvel -, te cudar. Megcsaltak,
2633 27| bánatában, és szép az élet, szép férfinak lenni, a csillagokat nézni,
2634 4 | titeket sajnállak, szegény férjek. Az egész világ az enyém.
2635 27| gondolata támadt, s írt a férjének. Pár nap múlva a diák szemébe
2636 1 | este megint együtt ült a férjével.~- Mirõl gondolkozol? -
2637 25| ismerek.~- A húgod a télen férjhez ment - kiáltott egyik munkás.~-
2638 27| utcaközön találkozott a férjjel, s az a vasbotját emelte
2639 1 | alattomos, sunyi kérdés férkõzött a szívébe. Egyhangúnak,
2640 19| Lehetetlen. Hisz ez mesés.~Nem fért be a fejükbe, hogy ezt is
2641 27| csillám ragyogott rajta. Át a festékek és a kenõcsök iskoláján
2642 1 | volt. Néhol még a friss festékszag is érzett. A társalgószobában
2643 27| sok festék, kalászsárgára festette, s idegenszerû csillám ragyogott
2644 33| mekkora a haja. A boszorkányos fésû egy fordulattal csinos kontyot
2645 28| harmadik öltözteti. A negyedik fésüli. Az ötödik sír. A hatodik
2646 30| keltél.~(...Aranyzáporban fésülködtem. Ilonka-pillék repkedtek
2647 12| szobába, mintha halottat fésült volna. A reggeli tisztálkodás
2648 30| Belekacagtam a tükrömbe. Csigákba fésültem a hajamat, és tornyos frizurám
2649 28| Kiveszik az anyjuk ékszereit, fésûit, ruháit. A ruhákat ollókkal
2650 8 | anya fehér elefántcsont fésûjét, és sokszor egymás után
2651 9 | megkopogtatunk, a zárakat feszegetjük, nyitogatjuk, míg végre
2652 4 | AGGLEGÉNY. kényelmetlenül feszeng. Kérlek, ne érzelegj.~FÉRJ.
2653 8 | tányérokat, és türelmetlenül feszengett a székén.~A néni beszédén
2654 33| fölkeltett, és késõbb a dühig feszítette az, hogy a húgom áhítatos
2655 1 | árasztanak. A boldogságok fészke pedig e szoba mellett van.
2656 21| Rózsi erõlködött, köhögött, fészkelõdött az ágyon, és aztán elpityeredett.
2657 17| szombatján. Azóta itt vagyok.~Feszülten, meredt szemmel néztem a
2658 1 | jönnek tehát a szenvedõk. Itt fetrengenek vérben és könnyben azok
2659 22| hogy szeretlek, hogy a fiad vagyok, a folytatásod, király.”~
2660 29| mentünk.~- Nos és mi baja a fiadnak?~- Mi baja! Nem tudom. Senki
2661 6 | Elmondta, hogy a hinta még a fiáé volt, mert valaha, mikor
2662 15| lemezüket. Féltette mind, mintha fiai lettek volna. Mikor reggel
2663 20| sopánkodott:~- Mit akartok, édes fiaim? Szeressétek egymást, és
2664 29| viszed? - kérdeztem tõle.~- A fiamnak. Beteg. Az orvos léggömböt
2665 11| mozdulattal fogta egybe, hogy a fiának csempéssze oda. Mindent
2666 5 | csillagász fia ilyenkor talán a Fiastyúkot vagy az Esthajnalcsillagot
2667 15| s úgy érzem, négy évvel fiatalabb vagyok.~Ti nem tudjátok,
2668 19| egyszerre semmivé lett, eltûnt. Fiatalabbak lettek harminc évvel.~Siettek,
2669 8 | piros szõnyeg közepén. A fiatalemberek felugráltak, kezet csókoltak
2670 20| tapintatosan közeledett szótalan fiatalemberekhez, akik visszaadták neki azt
2671 20| utcákon szemtelen és vidám fiatalemberekkel, akik karonfogva robogtak
2672 30| mondotta az apád, és a fiatalemberre mutatott.)~- Õ pedig nem
2673 5 | mi és a csillagász fia. Fiatalok, kócosak, rakoncátlanok
2674 2 | is ébredezni kezdett már. Fiatalos asszonyok suhantak piros
2675 27| kalandja. Imádta az asszonyt. A fiatalsága minden erejével kapaszkodott
2676 3 | megfeledkezett mindenrõl, a fiatalságáról, arról, hogy a lap lemaradt
2677 22| hegyre? Ha eléd szórnám a fiatalságom, és odaszorítanám arcom
2678 19| megrészegültek tõle. A fiatalságuk parfümje volt ez. Bódító,
2679 30| muzsikáltak, amiknek hallatára a fiatalságukra gondoltak az öreg urak,
2680 8 | émelyítõ füstjét érezte. Egy fiatalúr a zongorához ugrott, és
2681 29| úgyhogy az ágyban, a négy ficánkoló gömbbel, volt valami légies,
2682 11| bámulta. A csúnya, gyötrelmes figurák, a szörnyek, a fantomok,
2683 23| nyomorgott. Tussal festett furcsa figurákat és ábrándokat nyersselyemre.
2684 4 | viselkedik valami kitüntetõ figyelemmel a két kései vendég iránt.
2685 9 | tartalmazza. Kevés öngyilkos figyeli meg magát ily lelkiismeretesen.
2686 10| amikor nem is sejti, hogy figyelik. Mit szólsz hozzá?~- Nem
2687 18| magát. Hálás és jó volt a figyelmemért.~Fél év után végre most
2688 18| s egy puha, nagy vánkost figyelmesen odatettem támlájára, mintegy
2689 27| kaszinóban gyakran félrehívták, figyelmeztették diszkrét emberek a családi
2690 32| ideültem melléjük. Már régen figyelnek, látják, hogy unom magam,
2691 15| fölriadt, olykor még próbált figyelni, hányat vernek, de mindegyik
2692 20| ravaszsága sértette. Epésen figyelte, amint este hazajön, és
2693 25| helyemre ültem.~Csakugyan figyeltek. Néhányan fölálltak, elõrehajoltak,
2694 16| kötetek között.~Fél szemmel figyeltem. Levette téli sapkáját,
2695 20| vendég nézése, aki félti filigrán tagjait, üvegcsontjait,
2696 11| Halomban feküdtek elõtte a fillérek.~- Mit tegyek? - dörmögte
2697 11| Cézár, és maga elé söpörte a filléreket. Erre a fiú feltérdelt a
2698 11| urát, az ezresek urát, egy filléres hajsza. Hirtelenül dolgozni
2699 28| nemigen fog felgyógyulni, s a film tragikus kimenetelû. Hallgatóznak.
2700 4 | igazad?~FÉRJ. Én, öregem, nem filozofálok. Fütyörész. Én élek.~AGGLEGÉNY.
2701 19| se értett belõle. Mózes filozofált, s megszokta, hogy nem érti.
2702 19| lakásuk. Mózes, aki a mélyebb filozófiában nem volt egészen járatlan,
2703 9 | hat reám, s bár az írója filozófiailag nem képzett ember, egyéniség,
2704 19| öreg úr, az elsavanyodott filozófus és a botanikus, akik egyetemi
2705 29| csüggeteg, mint egy elhízott filozófusé, ki már csak a mozdulatlanságban
2706 29| foganatja, az én kis mélabús filozófusom a másik oldalára fordult,
2707 18| boldogan állapította meg:~- Fin de siècle.~A Nyugati pályaudvarnál
2708 5 | mosolygó asszonyka, teát öntött findzsákba sok rummal. Mi cukrot égettünk,
2709 23| teáscsészével, feketekávés findzsával kezükben, kik asztalbontás
2710 11| volt rajtuk a múltnak, oly finomak, oly keskenyek, oly tiszták
2711 13| embereket, mert mondhatatlan finomság és titokzatosság van bennök.
2712 20| szokássá és életbölcsességgé finomult benne. Aztán néha egészen
2713 18| át rajta, s szája különös fintorra torzult. Szeretett volna
2714 3 | felvonás közepén bekerült a fiókba Mária leányemlékeivel és
2715 15| ujjacskáival kikotorta a fiókból az eltört lemezeket, számlapokat,
2716 11| valamire.~Becsukta az asztal fiókjába. Azután újra elõvette. Szemrehányást
2717 23| szemmel nézett rám és a sápadt fiúra, kit egy szó, egy farsangi
2718 16| kék szemû és fekete szemû fiúról szólt. Ez a két fiú a legjobb
2719 29| fordulónál találkoztam a fiúval, aki a félhomályban egy
2720 28| marad. A lányok nevetik. Fizetésre kerül a sor. Jön a pincér,
2721 15| becsülte a derék órást, s évi fizetést és szabad lakást adatott
2722 32| tudatosan füllentettem:~- Le.~- Fizetnél-e értem kutyaadót? Ott a fõvárosban (
2723 29| rivalltam rá.~- Meg kell fizetni a passziókat. Ez a levegõgolyó
2724 25| Fölhajtottam az undok bort, fizettem, indulni akartam. Már rajtam
2725 29| reménységem. Te tanultál fizikát, vegytant, s tudod, hogy
2726 28| hidegvizes törülközõvel, az arcán flastromokkal és vattakötegekkel. Mellette
2727 32| kezükben. Nemigen érdekeltek. A flörtjük kezdetleges stádiumban volt.
2728 28| belekap valamelyik szoknyácska fodrába. Tûzbe borul az egész ház.
2729 7 | kötél, némelyik szeszélyesen fodrozódott, ringott és tajtékzott,
2730 6 | pulykatojás”-nak csúfolunk, fölajzza parittyáját, s utánaküld
2731 3 | íróasztalból, és tisztességtudóan fölállott. Azután kezet csókolt az
2732 25| egy nyurga, sápadt legény, fölállt. Zavart a tekintetük. Az
2733 25| Csakugyan figyeltek. Néhányan fölálltak, elõrehajoltak, mások barátságos,
2734 3 | pamlagra, és várt, míg férje fölbontja a leveleket.~A szerkesztõ
2735 29| elveszti minden kapcsolatát a földdel, és levegõszerû, könnyû,
2736 19| érte. De mi eljövünk messze földekrõl az emlékekért, a színekért,
2737 19| ember érzi lába alatt a földet, fölötte az eget, már majdnem
2738 1 | szeretett volna, valami földöntúli ismeretlen dalt, amely minden
2739 31| kettõnek.~- Itt vagyunk.~Kis földszintes, fehér ház sütkérezett elõttük
2740 32| asztma gyötörte, és az arca földszínû sárga volt, az öregkorral
2741 29| A szobámat már egészen földúlta. Ha hazamegyek, a szekrények
2742 13| arca. Mintha egy halott fölé hajolna, és nem bírna sírni...~-
2743 25| mellel fuldoklik, s szeretne fölébredni.~Az úton részeg munkások
2744 19| jött a fõvárosba. Most újra fölébredt benne.~Mózes pár lépéssel
2745 15| Henri szeretettel hajolt föléjük, éles nagyítóüveggel nézett
2746 18| lábam elé gurult.~Sietve fölemeltem.~Az asszony elmosolyogta
2747 5 | tudatlanságát is arisztokratikus fölénnyel takarta. Zsinóros, zöld
2748 27| is színezi. Bölcsesség, fölény, lenézés van ebben a mosolyban,
2749 18| fekete, sápadt fiatalember. Fölényesen, de éhesen, mint a nemes
2750 19| aludt el. Ez Mózesnek valami fölényt adott. Mostan is örült ennek.
2751 22| már kevesen jártak.~Mikor fölért, lassan elindult az õsi
2752 10| elõszobából. Gyertyát gyújt. Fölfeszíti a szekrényt. Az arca sápadt.
2753 1 | állni, és tárt karokkal fölfogni a betegek ostromát, akik
2754 23| szétrobbant egy levegõvel fölfújt arc. Bujdosott a kuncogás,
2755 3 | és alig tudott szólni a fölháborodástól és a szégyentõl.~- Nem használhatjuk -
2756 25| Kik ezek?~- Nem tudom.~Fölhajtottam az undok bort, fizettem,
2757 26| órát egyszer se kellett fölhúzni, s az õ kis szíve már lejárt.~
2758 15| Bomlottan, zörögve jártak a fölhúzott acélrugók, s egyszerre csendesebb
2759 15| Nem volt senki se, aki fölhúzza az órákat. Éjjel, mikor
2760 25| egyszerre mind - csakugyan fölismertek. Egy idegen élet árnya húzódott
2761 25| türelmetlenül, a végletekig fölizgatva.~Erre németül kezdett beszélni.~-
2762 29| fogja röpíteni.~Hazaértünk. Fölkapaszkodtunk a harmadik emeletre. A lakás
2763 17| vagyok. Másnap nem tudtam fölkelni az ágyamból. Harmadnap sem.
2764 1 | hónap után már szabad volt fölkelnie. Lesoványodott és megsápadt.
2765 25| Tûrhetetlenné vált a helyzet. Fölkeltem, és régi helyemre ültem.~
2766 33| már az elsõ pillanatban fölkeltett, és késõbb a dühig feszítette
2767 25| összeszedve minden erõmet, fölkerekedtem, és haza akartam menni.~-
2768 18| mesélte el nekem Ábel, mikor fölkeresett lakásomon. Az ügy, úgy látszik,
2769 3 | furcsa kérõ és sopánkodó fölkiáltás:~- Mária... Mária...~Mária
2770 15| szemekkel figyelt. Mindent fölkutatott. Fehér, apró ujjacskáival
2771 29| hogy a vörös tûzponttól föllobban az egész ember, meggyullad,
2772 15| és ezer régi ismerõsömet. Fölmegyek a sötét csigalépcsõn, és
2773 3 | irodalmi körökben. A nyomda fölmondott, az írók pedig kimondották
2774 19| érzi lába alatt a földet, fölötte az eget, már majdnem kellemes
2775 26| porban, az alkonyatban. Fölöttük az ég, az ég bársonyos,
2776 1 | dalt, amely minden titkot fölold és összeköti õt az urával
2777 23| kunkorodjanak föl, kitágulva a kacaj föloldó enyhületében. Már lehetett
2778 6 | mint egy gõzmozdony.~Valaki fölragad egy göröngyöt.~- Vágd utána -
2779 25| sötét marad.~Hazaértem. Fölrántottam az ajtót.~A hálószoba lámpája
2780 16| most gondolta ki.~Az öreg fölrettent, tágra nyílt szemmel nézett
2781 1 | kémkedett, a legkisebb neszre is fölrezzent.~Délután két órakor berregni
2782 15| órákat. Éjjel, mikor álmaiból fölriadt, olykor még próbált figyelni,
2783 23| letisztázva, komoly homlokkal fölsóhajtott:~- Nincs más ország, barátom,
2784 29| senyved és lázas a levegõtõl, fölszedte sátorfáját, s azóta hiába
2785 20| táncra serkenti. A halott föltámad.~Dobogó szívvel állt az
2786 29| a léggömböket.~A gyerek föltekintett. Kissé elcsodálkozott. Aztán
2787 15| agg emberrõl. Valahányszor föltekintettek a világos toronyablakra,
2788 2 | és elõkelõen udvarolt egy föltûnõen fiatal tábornok. A kék levegõbe
2789 18| válaszoltam. Körülnéztem. Lassan fölvettem házikabátomat.~Ezalatt izgatottan
2790 29| léggömböt.~- Pompás - kiáltotta fölvillanó szemmel. - Ön, uram, nem
2791 27| mennydörgött. Most érezte, hogy fönséges a bánatában, és szép az
2792 14| csillogó, fekete aszfalt és fönt a kékség összeölelkeztek,
2793 20| minden szennye, utálata és förtelme. Ez az arckép most lázakat
2794 1 | emberi nyavalyáknak, fekélyes förtelmeknek találkozót adott benne.
2795 19| középkori páterrel vagy holmi föveges és nyurga doktorral, aki
2796 19| Mihelyt megérkezünk, a szívére fogad, mintha várt volna reánk.
2797 19| lázító életnek, s ezért most fogadja, uram, ön és mindenki, aki
2798 6 | kuncogva, dühös álpátosszal fogadkozunk:~- Ha legközelebb erre jön,
2799 22| melegen ragyogó szemmel fogadná, és miért csak éppen ennek
2800 24| Krisztina halála óta nem fogadott nõlátogatót.~Benyitott a
2801 25| kezét.~Hátrahõköltem, nem fogadtam el a parolát.~- Kicsodák
2802 4 | Elpártoltál? Nem emlékszel, mit fogadtunk az érettségi banketten?
2803 19| Nevetés közben mutogatta kis fogait és vérszegény, lila ínyét.~-
2804 3 | hideglelõsen, összeszorított fogakkal nézte az írókat, akik egymásnak
2805 23| volt pecsételve a sorsa.~5~Fogalmam sincs, mi mehetett végbe
2806 29| kakasokat, de egyiknek se volt foganatja, az én kis mélabús filozófusom
2807 15| finom táblaolajjal kente be fogaskerekeiket, csillogó lemezüket. Féltette
2808 18| egy közönséges, bohózatos fogást! Az asszony, ki nem ismer
2809 7 | nagy, kövér könnyeket, és fogatlan szájjal nyafogva szidja
2810 33| bocsánatos bûne.~Én nem sokat foglalkoztam vele. A leányokat és a játékaikat
2811 34| melyet nem tud szavakba foglalni, csak gügyög és nyeli sós
2812 26| lámpát. A pap az asztalfõn foglalt helyet. Arca ragyogott a
2813 27| az asszony.~- El vagyok foglalva.~- De...~- Az érettségi -
2814 3 | közhely. Siralmas. Csak nem fogod kiadni? Dobd el.~A szerkesztõ
2815 9 | ember tehet? Cselekedni fogok. Átvetem magam a korláton,
2816 19| meg akarom keresni, és meg fogom találni, mert lehetetlen,
2817 31| szájjal ültek ott, mint a fogorvos elõszobájában. A koraõsz
2818 32| viszlek a vasúton. Nálam fogsz lakni, és jó dolgod lesz.~-
2819 3 | cselédbérre lesõ leányok fogták körül. Éhes családapák várakoztak.
2820 31| voltak, összeharapták a fogukat, és káromkodtak. Az egyik
2821 5 | egytõl egyig akasztófán fogunk kimúlni.~A csendes lázadás
2822 5 | csillagász fia gyermekkorától fogva nagyon szeretett. Csupa
2823 9 | részegségében, estefelé, vagy fogvacogtató hajnalokon. Sokszor mintha
2824 15| mert Louise anyó sohasem fogy ki a szóból, és sohasem
2825 32| kissé vidékies, a nyaklánca fogyatékos ízlésre valló. Látszott
2826 18| voltak. Egyre több likõr fogyott. Egy találkán félig kiürült
2827 19| megmérlegelték magukat.~- Tíz kilót fogytam, mióta itt vagyok - sóhajtotta
2828 30| ültek ezüstszürke hajjal, fõkötõben, és a hervadt kis szájacskájukkal
2829 19| ellenkezõ irányba viszik. Azután fõleg az élelmezési rendszer tökéletlen.
2830 16| az antracéntinta friss foltjai mellé.~Az itatós felitta.~
2831 21| színérõl.~Már nyár volt, piros foltok remegtek a levegõben, forró
2832 1 | hallott, és táncoló színes foltokat látott maga elõtt. Egyszer,
2833 12| Déltájban öcsém arca már piros foltoktól izzott, és félrebeszélt.
2834 19| látta magát meggémberedve, foltos arccal a tükörben. Ez a
2835 14| belesustorgott a rubinszerû folyadékba. És azután dalolt. Magas
2836 21| ragyogott rá. Ebben az ezüst folyadékban boldogan és sápadtan lubickolt,
2837 23| dicsekszem vele. De tudok. Nem folyékonyan. De töröm a nyelvet.~Kapuja
2838 7 | Újra érezte a tengert. A folyó türelmetlenül zúgott alatta.
2839 16| éjszakájában. Ott, a fáradt folyócska partján ültek és sírtak.
2840 3 | minden szemlében, minden folyóiratban. Reszketett az örömtõl,
2841 5 | mandarinok, buja ligetek, sárga folyók és óriási porcelántornyok.
2842 19| bukott mély pincékbe, sötét folyókba, örvényekbe. A keze vékony
2843 5 | Az apja kutyája szomorú, folyós szemeivel szánakozva nézett
2844 27| így nem fognak zavarni a folyosóval járó kellemetlenségek. Itt
2845 24| tudott, s a könnyei befelé folytak. Ezzel az elcsendesedett
2846 22| szeretlek, hogy a fiad vagyok, a folytatásod, király.”~Az arca már közel
2847 21| Szeretlek.~Lázasan vártam a folytatást. Az apró leánynak minden
2848 20| mondják...”~Nem tudta tovább folytatni. Micsoda furcsa kívánság,
2849 9 | tekinteni.~Szeptember 8.~Folytatnom kell ott, ahol elhagytam.
2850 30| mindent.)~- Nem, most én folytatom. Hisz annyit meséltél már,
2851 11| mint addig, de csakhamar folytatták régi életüket. Cézár korán
2852 19| mellére nyomva a hegedût, folytatva ott, ahol a többiek elhagyták
2853 19| azért, hogy másokban az élet folytonosságának a hitét fenntartsa. Valami
2854 31| tábornok volt, a császár fõmarsallja.~„Az õr” - gondolta magában
2855 20| ördögien motoztak a tûk és fonalak között. Ezektõl a cérnáktól
2856 20| arcképrõl. Karját dereka köré fonja, s azt mondja:~- Ilyennek
2857 34| békítgetni akarta a hivatali fõnököt, de sikertelenül.~Kovácsot
2858 29| kékért.~- A színek igen fontosak - mondta fontoskodva.~Mikor
2859 8 | Most játszanak elõttem, és fontoskodnak, hogy értik egymást, holott
2860 4 | még két maraszkinót. A fõpincér hozza. Isznak.~AGGLEGÉNY.
2861 10| Nyomban megtartottuk a fõpróbát. Kinyitottuk, gondosan megvizsgáltuk
2862 34| felesel Kovács.~Azzal hátat fordít neki, becsapja az ajtót,
2863 5 | becsületes emberek nyíltságával fordított hátat a nõknek is, és csak
2864 33| A boszorkányos fésû egy fordulattal csinos kontyot kavarintott,
2865 30| találkozott. Aztán az apámhoz fordultál. Õ is feléje tekintett egy
2866 5 | csúfondáros sípzajra hátra se fordultunk. Hívtak a mezõk és a csillagok. -
2867 19| álmosak voltak, és a falnak fordulva tovább aludtak.~A ház már
2868 5 | üvegarabeszkek, hengereket forgatott, melyeken kígyózó, vörös
2869 33| kalapját. Húzta a karját, forgatta a fejét, nyomorgatta a tagjait,
2870 19| pincérekre pedig, akik ügyesen forgolódtak a kávéházi asztalok körül,
2871 9 | kendõjével betakarva, kezében a forgópisztollyal. Elordítottam magam. Azután
2872 21| Sok-sok tükör fényében forgott. Nyolc ívlámpa viharos erõvel
2873 34| piros mellénye van, ezer forintja van, és olyan betegsége
2874 3 | karcolatokat, régi és új formában, ósdi nyelvezettel, majd
2875 31| merev, katonás, mértani formák között. Illedelmesen köhintettek,
2876 5 | szertartásának valami külsõ formát adjunk.~Tódor maga köré
2877 10| Akkor nem ily hanyag és formátlan. Most nem is sejti, hogy
2878 4 | beugrottál. Nyelve alig forog. Tudd meg, öregem, tudd
2879 15| valakinek, mert a mesének forognia kell a csodálkozó emberek
2880 20| és a gombolyagok fürgén forogtak, elgondolta, hogy nem is
2881 6 | pislog ránk. Mindnyájunkban forr a harag, de félünk, s gégénk
2882 14| megkerestem azt a halványpiros forradást, amit egy kard vágott magas
2883 14| Nagyapó elõször is teát forralt. Úgy készítette el, ahogy
2884 7 | mosókonyha homályos mélyében. A forrázott ruhák gõzei, a nehéz vasalószag,
2885 27| zsebében viselt. Szerelmük forróan és egzotikusan virágzott
2886 22| alaktalanul és zavarosan forrong benne? Most oly rokonnak
2887 2 | látta, hogy egyszerre egy forrongó csoportosulás közepében
2888 27| mesterséges, mint a gázkályha forrósága.~A diák a fülébe suttogott,
2889 20| csókol. Érezte a lehelete forróságát, a szenvedély nyálát, hallotta
2890 8 | vele a szobákat. A kanári a forróságban alélva csipegett kis kalitkájában.
2891 24| ákácok õrjöngve ontották forróságukat. Kiszögelltek az aszfaltból
2892 26| ágakon a rügyek zöld sebei forrottak, s minden virágot, gyönyört,
2893 13| nõ szája végtelen csókba forrt össze. Sokáig néztem õket,
2894 26| egymás karjában.~Távol pedig forrt-izzott a kisváros. Az aszfalton
2895 34| kételkedem, hogy ezek a magas fórumok a méltányosság szemmeltartásával
2896 25| sem. Elhatároztam, hadd fosszanak ki, hadd vegyék el mindenemet,
2897 14| embert, síneket, különösen foszforeszkáló, furcsa telegráfdrótokat,
2898 16| átélt gondolatok, harcok foszlányait, melyek még mindig köröttünk
2899 1 | kezével.~Az asszony egy fotelbe süppedt, és onnan nézte
2900 30| Azon a reggelen egy mély fotelben ült, haldokolva és elborulva.~(...
2901 20| pedig lehetõleg árnyékos fotelekre ült le, pálmák alá, ajtók
2902 5 | fekete posztót, amivel apja a fotografálógépet borította be, és kevélyen
2903 20| szekrényt, kivette belõle a húga fotográfiáját, s hirtelenül belecsúsztatta
2904 20| A szekrény elõtt állt. A fotográfiának egy kis fehér oltárt polcolt
2905 20| csendesen elfelejtették. A fotográfiáról már nem is ír a fiatalember,
2906 20| fiatalember szíve fölött hordja a fotográfiát.~Bella szomorú örömmel futotta
2907 18| buja ételeket, a tejfölben fõtt kelvirágot, a mazsolaszõlõt,
2908 10| a szobában. Õ, a hõs, a fõugrató, a csibészvezér fél? Árva
2909 3 | vidékies ráncok, amiket a fõváros pár év alatt sikeresen elsimított
2910 19| réges-régen, mikor elõször jött a fõvárosba. Most újra fölébredt benne.~
2911 32| Fizetnél-e értem kutyaadót? Ott a fõvárosban (a kollégáimtól hallom)
2912 3 | gyakran kapaszkodott bele egy fõvárosi poéta bozontos sörényébe,
2913 32| Fehér, rövid szõrû, fiatal foxterrier volt, virgonc stréberszemekkel.
2914 19| Éjfélkor felkelt, és teát akart fõzni. A kancsóban nem volt víz.
2915 33| Néha legföljebb levest fõzünk neki, amely vízbõl és egy
2916 24| kérdezni egy halottól.~- Fõzzek teát? - mondta gyorsan.~-
2917 4 | asszony fülébe súgom, hogy fõzzön kávét. A reggeli kávém sohasem
2918 19| a pincért, aki pecsétes frakkban bicegett eléjük, mert ezek
2919 30| Mikor bejött a sátorba, a frakkja csupa aranyfüst volt. A
2920 32| Ah, megint az az unalmas fráter.~Eltorzult arccal, ökölbe
2921 33| bontófésûvel, nekiesett a frizurájának. Egy pillanat alatt megváltozott
2922 33| figyelt rám. Igazgatta a frizuráját, és fásultan mondta:~- Meghalok.~-
2923 4 | kötényük, a szoknyájuk, a frizurájuk sohase változik, és ha egyik-másik
2924 30| fésültem a hajamat, és tornyos frizurám volt.)~- Láttam az arcképedet.
2925 6 | röppen feléje, széttöredezve fröccsen szét a porban. A szeplõs
2926 33| sarkú lakkcipõtõl kezdve a frufruig és a gyémántos kalaptûig
2927 19| szigorral nézte a falon függõ olajnyomatot. Ezen a képen
2928 13| pillanatra szétlebbentette függönyeit.~- Milyen szomorú az arca.
2929 27| árnyék úszott át a világos függönyön, lassan, nagyon lassan,
2930 22| hitetlenül, nagyon hitetlenül. A fülében még mindig valami émelyítõ
2931 4 | úgy bizony...~AGGLEGÉNY. a füléhez hajol, s élesen, hidegen
2932 15| aranymadárka. Szorítsd csak a füleidhez. Hallod, hogy dobog aranyos
2933 30| arcomat, a kezeimet, az égõ füleimet. Csak a nyakam volt jéghideg.
2934 22| bánatával, elõkelõen, lábánál a fülelõ királyi ebbel. Nézte, sokáig
2935 15| Ma újra ez a mese zeng fülemben.~~Már csak homályosan emlékszem
2936 4 | kicsit olvasok, azután a fülemre húzom a takarót, a kispárnára
2937 21| csiklandó szavakkal hízelegtem a fülének, remegõ ujjakkal nyúltam
2938 7 | ilyenkor bebújt a párnák közé. Fülére húzta a paplant, s úgy képzelte:
2939 34| szájával, az orrával, a fülével érzékel: a halál, a halál,
2940 1 | Kiszálltak az elsõosztályú fülkébõl, bérkocsira tétették a két
2941 18| nálam. A levegõben édesen, fülledten, cukrosan lebegett az asszony
2942 11| kisfiú pirosra gyulladt füllel várta, mi történik.~- Látod -
2943 23| Észrevette, hogy mulattunk füllentésén. Valami láz röpítette, lebegett
2944 32| gondolkodtam, és tudatosan füllentettem:~- Le.~- Fizetnél-e értem
2945 33| bálványoztuk. Jolánka telelocsolta füllesztõ és terhes parfümjével, kivágott
2946 7 | csillámlottak. A hajó élesen, fülsértõen rikkantott, mintha berúgott
2947 5 | csillagász meg a fia lakott, és a fülsiketítõ, csúfondáros sípzajra hátra
2948 2 | pongyolában a tóhoz, hajnali fürdésre. Finom, sápadt legénykék
2949 22| rá mindez, mint jótékony fürdõ. Majd kissé felüdülve könnyebb
2950 6 | Lélegzetünk ki-kihagy. Akár forró fürdõbõl jönnénk, testünk izzik,
2951 30| amelyek a fák aromájában fürdöttek, és sóvárogva bámult kelet
2952 14| Vissza akartam menni a fürdõhelyre. A lámpa sötéten égett az
2953 27| beszéltek vele. Fürdött a fürdõszobában, szívta a férj cigarettáit,
2954 24| veszek lakást. Négy szoba, fürdõszobával, konyhával, villanyvilágítással.~-
2955 32| KUTYA~Egy kis állomáson - a fürdõtelep mellett - pont egy óra huszonhárom
2956 20| csattogott, és a gombolyagok fürgén forogtak, elgondolta, hogy
2957 26| ez?”~Sokáig csodálkozva, fürkészve szemléltem a halottat. Amikor
2958 5 | megvakulástól. Bozontos, deres fürtjei nagy homlokára kúsztak.
2959 2 | belemarkolt a szõke, lobogó fürtjeibe, és rázni kezdte. Azután
2960 19| eljöttem én is ide a barna fürtjeimért, a karcsú derekamért s a
2961 33| szõkesége aranyfényében, kacér fürtök, pikáns tincsek varázsában.
2962 19| megérkezést, a célt, mely ködben, füstben, dübörgõ zajban integetett
2963 19| Nagyon le volt verve. Viharos füstfellegbe borult a dívány.~- Te -
2964 16| kigöngyölítette a lázas füstfellegeket, a porzó és tinta savanyú
2965 2 | fúródott a drága cigaretták füstje.~A csavargó most már összebarátkozott
2966 19| jól záródnak. A kályha is füstöl. Gyakran kifut a konyhában
2967 30| pántlikákkal. Alattad zölden füstölgött a kert pázsitja, s a verõfényben
2968 22| hallott, kántáló papokat, akik füstölõkkel tömjénorkánt kavartak köréje,
2969 21| esti szivarom, teáztam, füstöltem, ábrándoztam, egyedül feküdtem
2970 22| céltalan utak, sok fényes és füstös éjjel. Emlékezik vasúti
2971 5 | Szerette a mérges, keserû füstöt, a feketekávét és a komolyságot.
2972 7 | eltévedt vonat hosszú-hosszú füttye sírt föl az égbe.~Péterke
2973 32| szorult kézzel bámultam reá. Füttyentettem neki, de rám se hederített.
2974 4 | öregem, nem filozofálok. Fütyörész. Én élek.~AGGLEGÉNY. hosszan,
2975 11| borgõzös kártyák lapjain. Fütyörészett. Érezte a nyugalmat és testén
2976 18| kinyitotta az ajtót. A lovag fütyörészve csapta be maga után.~Azután
2977 29| érdekes, mert motorok hajtják. Fütyül a technikára. Õ repülni
2978 32| velem, sujet vagyok neked, fütyülök rád, te nyavalyás.~Ezzel
2979 8 | hegedültek, énekeltek, fütyültek, kukorékoltak és sípoltak.
2980 2 | jöttek kialudtan, könnyedén fütyürészve. A locsolt téren zajos úri
2981 5 | ültek le a temetõ virágos füvébe.~Mindig többen lettünk.~
2982 14| alkonyat. Nedves szelek fújdogáltak. A csillogó, fekete aszfalt
2983 15| bölcsességét, leszûrt elmésségét fújja szét parfümként a szobámban.~-
2984 6 | mikor már tíz-húsz lépésre fújtat tõlünk, mint egy gõzmozdony.~
2985 9 | szimfóniáját próbálják kicsalni a fukar és titkolódzó életbõl. Magamról
2986 20| tekintetek keresztezõdtek. Fuldokló haraggal martak egymásba.
2987 34| elmosolyodik, és a szájába fullad a harag.~Bicegve és sántikálva
2988 28| porolják az ócska bútorokat, s fulladoznak a porban. Az apa köhög.
2989 20| bús, pisze embereket, és fulladozva sopánkodott:~- Mit akartok,
2990 20| zümmögnek és muzsikálnak éles fullánkjaikkal, mint a megelevenedett varrótûk.
2991 21| borzasztóan, parancsolóan beléje furakodott, uralkodóvá lett és elöntött
2992 1 | tekintett körül. A szoba a sok fûrésszel, fúrókkal s háttérben a
2993 1 | sikált tiszta ollók, vésõk, fûrészek, csövek, tûk, kanalak, tükrök
2994 33| lábaimmal tiprom ki belõle a fûrészport.~2~A babát egy év múlva
2995 1 | csontvázzal olyan volt, mint egy furfangosan berendezett kínzókamra.
2996 20| pedig kibomlott, mint egy fúriáé.~- Te szegfûlovag.~- Te
2997 2 | kék levegõbe határozottan fúródott a drága cigaretták füstje.~
2998 1 | A szoba a sok fûrésszel, fúrókkal s háttérben a csontvázzal
2999 9 | hogy a végzettel versenyt fussak. A szívem egyszerre kalapálni
3000 27| fejébe szállt a vér minden fûszere és bódulata.~- Dobd le nekem
3001 19| szerzett be és cukrot a fûszeresnél. Sokáig kellett várniok.
3002 19| nyitva szokta hagyni. A fûszerkereskedõ a pultnál ül, és számolja
3003 33| skálák együgyû és gyerekes futamait cifrázta. Bolin még ott
3004 1 | Hideg csap az arcomba... Nem fûtenek benn?~- Ne képzelõdjél.
3005 19| Nagyon magas.~- Nehéz fûteni.~- Az ablakok rosszul záródnak.~-
3006 29| egy gõzre járó, benzinnel fûthetõ liliputi aeroplánnal leptem
|