10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
3007 32| szenvedélyek, hiú ambíciók fûtik, könyveket és verseket ír,
3008 29| a makk. Reggeltõl estig futkároz, hancúrozik, játszik a léggömbökkel.
3009 27| mindnyájan aludtak. Suttogtak és futkostak a cselédek. Az inas felköltötte
3010 26| gyümölcsöt izzadt. Ördögök fûtötték alattam a roppant katlant.
3011 13| egy ábrándban, ezer évvel futok vissza, és tág orrcimpákkal
3012 20| fotográfiát.~Bella szomorú örömmel futotta végig. Az öröme nem volt
3013 3 | Mária... - sóhajtotta fuvolázó hangon. Ez a szó úgy hangzott
3014 3 | a városi erdõben elõször fuvolázta fülébe:~- Mária... Mária...~
3015 8 | bennünket ehhez a házhoz fûz, helyesebben az a szeretet,
3016 3 | adott át az asszonynak.~- Gách verset küldött.~- Ér valamit?~-
3017 3 | érted, megvetem mind.~A Gách-affér békésen intézõdött el. A
3018 25| domboldalon tökvirágok voltak. Galagonyák nyíltak a melegben. Erre
3019 30| Olyan vagy itt, mint egy kis galamb a tükörben. Abban a fehér
3020 14| a fejét. Félresimítottam galambõsz haját, és újra megkerestem
3021 5 | kézelõi, puha, lehajtott gallérja, vásott ruhája pedig annyira
3022 28| támad. A kövér vendéglõs a gallérján megpenderíti az apát, s
3023 19| összeborzongott. Aztán felgyûrte a gallérját, és továbbsietett az esõben.~
3024 26| emberek intettek a virágos gallyal, melyet kezükben hoztak
3025 30| kirakták a vendégek számára. A gang, amely máskor oly rendes
3026 31| pillanatban azonban egy gárdista cikázott át az elõszobán,
3027 31| fogoly, a legyõzött hadvezér. Gárdistái között állt, mereven és
3028 1 | látott maga elõtt, ahol garmadával hevernek a fényesre sikált
3029 29| induló aeroplánhoz hasonló.~- Gáspár - szólt újra -, nézd a léggömböket.~
3030 30| úttól és a fáradtságtól, a gazdag rokonok hetykén és kevélykedve.
3031 5 | hagyatékában azonban nagyon különös gazdálkodást vitt véghez. A mûszereket
3032 32| mondod, hogy igen. De a gazdám is azt mondta, s most csak
3033 29| hátramozdítói egyenesen gazemberek. Orvosságaikat a moslékba
3034 27| ható, mesterséges, mint a gázkályha forrósága.~A diák a fülébe
3035 19| csöpörögni kezdett az esõ. A gázlángokat meggyújtották. Ebben a világításban
3036 5 | csillagos magasságokban gázolna. Cipõi az éji harmattól
3037 27| Utánasompolygott. Masztodon lábai gázolták az aszfaltot. Vasbotja zengett
3038 21| szobámba, s meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá. Ez a
3039 27| aszfalton állott, a gyér gázvilágításban.~- Hol az urad? - rebegte.~-
3040 10| zárt, engem is beugratott. Gégémbõl vékony, didergõ, nem is
3041 6 | forr a harag, de félünk, s gégénk úgy összeszorul, hogy nem
3042 20| Amint a tû zümmögött, és a gép ütemesen csattogott, és
3043 18| olvastak. Ábel okos ember. Ábel gépészmérnök. Ábel nem olvas verseket.~
3044 29| mentem el, több hónap múlva. Gépkocsin rohantam a hegyre. Egyik
3045 32| a jogtalanul magasztalt Gerbaud-nál? Azt mondod, hogy igen.
3046 12| érthetetlen borzalom hidegült át gerincemen, mikor elõször hallottam
3047 24| burok, üveggé és cukros gesztenyévé változtatta a tárgyakat,
3048 28| csap, felugrik, hevesen gesztikulál. A felesége eleinte védekezik,
3049 33| kislány, szeles és ideges gesztusokkal. Különös lány. A szeme fekete,
3050 27| méltánylattal beszélt a gimnazistáról, s nem is titkolta, hogy
3051 9 | véletlenül - egy szimpla gisz-t. Máskor iszonytató a gondolata
3052 21| kacagva visszhangzott. A gitár, amely fekete bársonyszalagon
3053 23| szobrot. Kaján és kárörvendõ Gnóm volt, a táncoló és gonosz
3054 29| csak egy cérna meg egy gömb, s az égben van.~Nyomott
3055 29| ágyban, a négy ficánkoló gömbbel, volt valami légies, meseszerû,
3056 29| lángcsík lassan kígyózott a gömbig, ott aztán belékapott a
3057 29| olyanok ezek a kolibriszínû gömbök, mint a tavasz madarai,
3058 29| mosolyogva.~Azzal lenyeste a gömböt a közös zsinegrõl, egyik
3059 27| ült a férj. Kezében egy görbe tortakés villogott.~A diák
3060 23| egyelõre szomorúan lefelé görbedve, hogy aztán annál nagyobb
3061 11| az izgalomtól, s a szája görbületében már ott settenkedett a pityergés.
3062 25| valamit összeszorított, görcsös agycsomóimmal, mintha kincset
3063 22| almájával, melyet halottan is görcsösen szorongatott valami félelem,
3064 18| Hét órakor lakásom elé gördül egy kocsi. Gyönyörû, párductermetû,
3065 7 | nehéz vasalószag, az álmosan gördülõ csöppek sistergése egészen
3066 27| ajtó, s jött a férj, két görnyedõ szolgától kísérve, akik
3067 5 | temetõ környékén, amint görnyedve kuksoltak a földre, és a
3068 27| emberszeretet s a jovialitás, egy görög bölcs, aki már évek elõtt
3069 5 | Gyufákkal világítottunk utána. Görögtüzet gyújtottunk.~Félénken énekelni
3070 6 | illetõt. - Üsd agyon.~A göröngy magas ívben röppen feléje,
3071 6 | gõzmozdony.~Valaki fölragad egy göröngyöt.~- Vágd utána - bátorítják
3072 31| szemében villám, a száján gõg, s reszketve nézett a diadal
3073 3 | tudná, hogy belõlük él, gõgösen hordja fönn az orrát, és
3074 19| gyereknek, azokhoz a vidéki gólyákhoz hasonlított, akik szomorúan
3075 23| ágyúdörej, mikor a csõben a golyó, de még csak a kanóc serceg.
3076 34| ködben lássék a szeme lázas golyója. Úgy feküdt ott, mint a
3077 27| Kissé elõrementek a kerti golyók közé. Most már látták is
3078 20| fejét, ezt a szegény, csúf golyót, amely haj nélkül még ijesztõbbnek
3079 34| éjjeliszekrényen egy csengettyû gombja és a hõmérõ. Kovács nézi
3080 29| cérnával odakötötte a rézágy gombjához.~- Kölyök - kiabált a gyerekre,
3081 29| hármat is odakötötte az ágy gombjaihoz, úgyhogy az ágyban, a négy
3082 20| egy rózsaszínû szegfûvel a gomblyukában. Aztán egy éjjel nem tudott
3083 20| ütemesen csattogott, és a gombolyagok fürgén forogtak, elgondolta,
3084 25| szájukon dõlt a sûrû pára, gomolyogva, bodrosan, szivarfüst módjára.~
3085 31| Méltatlankodtak a hivatalnokok gondatlanságán, mert a házat mind a hárman
3086 17| Sokáig néztem utána.~A gondola - fekete vízi koporsó -
3087 17| kell.~Azzal beszállt egy gondolába, s lassan, bizonytalan evezõcsapásokkal
3088 24| pillanatra - látja. A pillanatot gondolatban millió részre osztotta,
3089 3 | sok ponttal, és még több gondolatjellel. Mindhiába. Marika ellen
3090 9 | átgondolod, s átfutottál a gondolatláncon, egészen az utolsó okig,
3091 19| lett. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy tavaly huszonöt éves
3092 20| egy árnyékká fakult, egy gondolattá halványodott. De a halott
3093 9 | Tegnap este óta csak ezzel a gondolattal tudok foglalkozni, s ez
3094 32| elfordította fejét. Körülbelül ezt gondolhatta:~„Ez az ember nem is olyan
3095 24| frissen és ragyogóan. Ne gondolj Cholnoky Viktor novelláira,
3096 34| van, ahogy mi, laikusok gondoljuk. Ez egy egészen különös
3097 32| üres ambícióidról?~Kicsit gondolkodtam, és tudatosan füllentettem:~-
3098 19| bájos - mondta Mózes kis gondolkozás után.~- Nagyon.~Megint jártak
3099 19| és mindenki, aki csak így gondolkozik, az emberiség összes fájdalma
3100 18| értettem.~4~Annyival inkább gondolkozóba ejtett a dolog, mert világos
3101 1 | ült a férjével.~- Mirõl gondolkozol? - kérdezte Zsitvay.~- Vezess
3102 29| léggömb elrepül...”. Mit gondolsz?~1911~ ~
3103 30| szíved, mert az életedre gondoltál, a leányéveidre, a te szobáidra,
3104 20| s azt mondja:~- Ilyennek gondoltalak. A lélek a fõ. És a szív.~
3105 6 | le vele. Mi is ilyesmire gondoltunk, míg közeledtünk a csendes,
3106 3 | áhítatosan másolgatta a sorvezetõ gondos használatával, és küldte-küldözgette
3107 19| szemölcseivel pedig egy gondozatlan sírdombra emlékeztette,
3108 32| valló. Látszott rajta, hogy gondozzák, ismeri a polgári jómódot,
3109 14| báltermekben táncoltam, és gondtalanul sütkéreztem a kályha mellett.
3110 19| hentes elõtte a bõség és gondviselés jelképe volt a hét szûk
3111 20| vacsorázott. Tréfált és gonoszkodott.~Másnap pedig korán kelt.
3112 19| lámpa s a virradás fényében, gonoszul és sötéten, mint a betörõk,
3113 19| csomagjukat nem kapták. Gorombán küldték egyik ajtótól a
3114 3 | Ezek üzentek neki annyi gorombaságot, akik most egy szerény papírcsomóval
3115 7 | mélyében. A forrázott ruhák gõzei, a nehéz vasalószag, az
3116 7 | mintha végtelenbe tágulna. A gõzhajó is megnõ. A tengerrõl álmodik.
3117 7 | hivatalnoka lett a helyi gõzhajónak. Néha még gyönyörködött
3118 6 | fújtat tõlünk, mint egy gõzmozdony.~Valaki fölragad egy göröngyöt.~-
3119 19| és szédültek. Áporodott gõzök terjengtek. Gyomruk émelygett.
3120 8 | egymás után belemártotta a gõzölgõ vízbe. A víz sütötte, és
3121 7 | elõtte. Bámulta az apró gõzösöket, a kék ruhás hajósokat,
3122 29| fiam nevetett. Késõbb egy gõzre járó, benzinnel fûthetõ
3123 7 | Szemei vörösek lettek a gõztõl, s állandóan könnyeztek.~-
3124 26| finom mosollyal, nem minden grácia nélkül mondta:~- Egy angyal
3125 29| világításban egy szomorú alak gubbasztott.~- Berthold, idegorvos -
3126 34| szavakba foglalni, csak gügyög és nyeli sós könnyeit, és
3127 6 | gyerekek - tornaingben, gumicipõben, harcra készen várjuk a
3128 31| ismeretlen növények, törpe gumifák zizegtek a szürkeségben.
3129 1 | a lakásukra hajtattak. A gumikerekû elegánsan suhant végig a
3130 7 | A szomszédok vigyorogva gúnyolódtak vele:~- Tengerész lettél,
3131 19| kiáltottak mámorosan és gúnyosan. - Hol vagy, Malvin?~De
3132 3 | érintkezés és konvenció gyakorlatával. Órákig sütkérezett a tûznél,
3133 19| Mind a ketten kijöttek a gyakorlatból. Dániel kicsit el is felejtette
3134 24| vagy csipke. Ezért évekig gyalogolt volna hajadonfõtt, vérzõ,
3135 28| leányokra, akik egyedül gyámolítják az apát, s egy könnyet morzsol
3136 19| Diákkorában se látta ily gyámoltalannak és kicsinynek, és sohase
3137 8 | folyosón feltûntek a cigányok. Gyantázták a vonót, hangolták a hegedûket,
3138 20| Nekem ez a leány megint gyanús.~- Csak nem.~- De igen.~-
3139 18| ismerõs illatszere. De a jelek gyanúsak voltak. Egyre több likõr
3140 1 | volt, mint egy örvény. A gyanútlan ismeretlen mosolyogva halad
3141 10| Meredt szemmel bámultam.~Gyanútlanul mozgott. Megtörölte homlokát.
3142 19| a kereskedésekbõl és a gyárakból. Dániel felhúzta cérnakesztyûjét,
3143 5 | titkos társaságunk évrõl évre gyarapodott egy új vendéggel. Erõs,
3144 24| vágy, mint a bánatának és gyászának desztillált esszenciája.
3145 30| plasztronban, feketében, ünnepélyes gyászban, és tisztán, nagyon tisztán.
3146 19| hallgatta, és nem tudta, gyászdal-e vagy induló, sírni kell-e
3147 26| visszajöttek hozzánk, a gyászházba, s az ebédlõben ültek le.
3148 26| itthagyta névjegyét, kék-ezüst gyászjelentését. Mindenki érezte ezt. A
3149 24| csodálkozott és bámészkodott, mint gyászolt. Olyan hihetetlennek tetszett
3150 20| bólintott Albert.~Mereven és gyászosan néztek egymásra, iszonyú
3151 24| valami nagyon komolyat és gyászosat, de egyiket se találta jónak,
3152 1 | Egyhangúnak, kopogónak, gyászosnak tûnt föl neki a zene. Hidegen
3153 24| a szertartás, és a lovak gyásztollukat rázva megindultak a temetõ
3154 28| már kegyesen elõlegezi a gyászzenét, amely a közönség tájékozatlanabb
3155 9 | összes rejtélye be van zárva? Gyáva vagyok? Vagy elvesztettem
3156 30| pedig csillogott, mint a kék gyémánt.)~- Kik voltak ott?~(...
3157 18| arany kígyófej, melynek gyémántból volt a szeme. Ezzel a gyémánttal
3158 24| észrevehetõen, oldalt pedig a sírok gyémántja csillogott, a salétrom.
3159 33| lakkcipõtõl kezdve a frufruig és a gyémántos kalaptûig az ízlés és raffinement
3160 18| Mintha megkarcolta volna a gyémántsugár és a szem tüze, csiklandozó
3161 18| gyémántból volt a szeme. Ezzel a gyémánttal és a fekete, tüzes szemével
3162 13| tündérien fényes égbolt gyémánttüzétõl. A kastély elõtt elterülõ
3163 5 | mert a szemei napról napra gyengébbek lettek, és az orvosok utóbb
3164 22| homlokát, a kezeit, amelyek gyengédek voltak, de szigorúak, és
3165 6 | ad valamicske árnyékot, a gyep, melyen pitypangok nõnek,
3166 29| könyvtáramon találom. Valóságos gyerekaviatikus. Most a Svábhegyen lakunk.
3167 34| élet. A felesége, a négy gyereke, a hivatal, az akták, a
3168 29| elõl. Repült az egekbe, a gyerekegekbe, a lehetetlen képzelet birodalmába,
3169 34| húsokat, párolt almával. A gyerekei ezért nagyon tisztelik.
3170 29| pajtásai?~- Az egész körút gyerekeit odacsõdítettük. Rájuk se
3171 32| szeretik, õ is szereti a gyerekeket, de idegenekkel nem barátkozik.~
3172 33| rá, a skálák együgyû és gyerekes futamait cifrázta. Bolin
3173 8 | magában:~„Érthetetlen, milyen gyerekesek ezek a nagyok. Most játszanak
3174 5 | rövidlátó szemei meg egészen gyerekessé tették, nem is említve azt,
3175 11| szoba közepén állott. A gyereket sietve lefektették, csitítgatták,
3176 14| háborús, régi nótát, amit néha gyerekkoromban hallottam az udvarról. Olyan
3177 13| kiáramló illatot, amely gyerekkoromra emlékeztet. Egy holdsugárral
3178 19| diáknak tetszett, hogy öreg gyereknek, azokhoz a vidéki gólyákhoz
3179 6 | kövér bíró kék szalagos gyerekpólyában sír, és szomorúan rám mered,
3180 29| gombjához.~- Kölyök - kiabált a gyerekre, nem épp orvosi tapintattal -,
3181 9 | tartotta, s állandóan elzárta a gyerekszemek elõl. Az írója érdekes ember.
3182 28| s lehorgadt fõvel áll a gyerekszoba elõtt, ahol a lányai hancúroznak.~
3183 28| hallgatózik az ajtón, mert a gyerekszobában visonganak a lányai, a tizenhárom
3184 24| megnõsült? Már három éve. Gyerekük is van. Erõs, egészséges
3185 28| körültáncolják, és éneklik a gyerekverset:~Lányok, lányok~Földi boszorkányok...~
3186 2 | A téren egyszerre hangos gyerekzsivaj harsant föl. Vagy tíz gyerek
3187 20| siratta. Az anya is sírt. A gyermekeit siratta. Némán nézte õket,
3188 34| összeverõdött néhány ember. Kovács a gyermekeivel körülülte a kerek asztalt,
3189 6 | kövérségét, ahogy csak a gyermekek tudnak gyûlölni.~Sohasem
3190 3 | nagy karosszékbe. Síró, gyermekesen eltorzult arccal nézett
3191 20| maga köré gyûjteni a két gyermekét. Féltette õket az estétõl.
3192 7 | EMBERRÕL~1~Egy sovány, sárga gyermekkar felkönyökölt a mosóteknõ
3193 5 | volt, amit a csillagász fia gyermekkorától fogva nagyon szeretett.
3194 14| elvisz magával vissza a gyermekkorba és még tovább, oda, ahol
3195 2 | léha akkordjai s a kábító gyermekvisongás egy zûrzavarba olvadt. Csak
3196 6 | múlva röhögve jött ki:~- Gyertek.~4~Elõször a hûvös tornácon
3197 10| kulcsát Viktor már elvitte. Gyertyájának lángja bevilágít a kulcslyukon.
3198 19| meg a tejet. Mózes pedig gyertyával a kezében az ágy alá nézett,
3199 25| Mellette az ebédlõben, gyertyavilágnál reggelizett apám és anyám.
3200 1 | zongorafutamok, mint a rövid lábú gyíkok, és összeborzongott, mintha
3201 9 | haláluk. Az õ kezükben nem gyilkoló szerszám a pisztoly, de
3202 10| napja.~Csak az elbújtatott gyilkos érezhet ilyesmit, aki kezét
3203 11| rá, mint a betörõk és a gyilkosok, s a torkát szorítgatták.
3204 19| körül, úgy tekintett, mint a gyilkosokra. Ez az érzése már megvolt
3205 21| unalomtól, a kudarc mérgétõl. Gyökeres soványító kúrára gondoltam,
3206 19| ruhadarabot kellett a kosárba gyömöszölni, és készen voltak. Dániel
3207 5 | ágyban, a szemei is mindig gyöngébbek lettek. Egy kampós, bütykös
3208 18| hájak párnázzák, vékony, gyöngéd, pókhálószerû zsírcsipkék,
3209 18| jól táplált angyal. Ruhája gyöngéden sárga. Hasonlatos a drága,
3210 1 | mozdulattal, amelyben erõ volt és gyöngédség, oly hanglejtéssel, amelytõl
3211 10| szelíden, azzal az angyali gyöngédséggel, amilyennel csak a diákok
3212 16| becsületsértés, kíméletük gyöngédtelenség. Megsértenek szívességükkel.
3213 4 | éjfélre otthon leszek. Most gyöngélkedik.~FÉRJ. Nem hittem volna,
3214 16| lázasabban beszélt.~Künn már gyöngén virradt. Szemben egy tûzfal
3215 25| vihogott a másik.~Végtelen gyöngeség fogott el. Gondolkoztam,
3216 34| rogy a székébe. Verejték gyöngyözik a homlokán.~Egy pillanat
3217 16| Átölelték egymást, és a gyöngyvirágok között haltak meg.~Az öreg
3218 21| remegtek a levegõben, forró gyönyörben táncoltak a fák, a zöld
3219 8 | csak az angyalos tányérban gyönyörködhetett. A többiek különben éppen
3220 7 | helyi gõzhajónak. Néha még gyönyörködött a gyöngyös, hullámos vízben.
3221 3 | a cserépkályhába. Fázós gyönyörrel nézte, hogy birkózik a papiros
3222 15| hogy bevásároljon. A párás gyöpön szemtelen verebek cikáztak,
3223 9 | ami ennyire izgatott és gyötört volna.~Szeptember 30.~Vajon
3224 32| zihálva lélegzett, asztma gyötörte, és az arca földszínû sárga
3225 23| szerkesztõség lámpája alatt gyötrelemmel fordítgatta - németbõl -
3226 19| elõször utazott fel, épp így gyötrõdött az utazás izgalmában. Tervek
3227 29| reménytelen volt, mint ahol gyógyíthatatlan beteg van, s a környezet
3228 29| metafizikával, okkultizmussal gyógyítja az én szegény kis betegemet,
3229 1 | féltékenységet még a káröröm se gyógyította, hogy most már tudja, mi
3230 19| pedig leginkább kivált egy gyógyszerésztan-hallgató, kinek az arcképét hûen
3231 28| nyomban csináltassák meg a gyógyszertárban.~HATODIK KÉP~Jönnek a leányok
3232 28| HATODIK KÉP~Jönnek a leányok a gyógyszertárból.~Tizenhárman hatalmas üveget
3233 31| jegye. Ebben az idõben már a gyomorrák és a nyavalyatörés kínozta.
3234 24| történt. Az apám meghalt gyomorrákban. Szegény, sokat szenvedett.~-
3235 24| szédült a diák. Émelygett a gyomra. Távol az ég sarkán kénes
3236 8 | jól.~- Csak el ne rontsa a gyomrát...~Piroska nézte a nénit,
3237 19| Áporodott gõzök terjengtek. Gyomruk émelygett. Fülük pirosra
3238 15| elé térdepelni, sírni és gyónni, s szõrcsuhát öltve hamut
3239 5 | fia egyedül ment, mindig gyorsabban, úgyhogy a kis csapat egészen
3240 32| azonban nem utaznak. Csak a gyorsvonatot várják, amelyen - tetszik
3241 3 | szerkesztõ hazaért a bécsi gyorsvonattal, a lapot teljesen lehetetlenné
3242 9 | keresztülugrom önmagam, és gyõzök.~Holnap reggel én is fõbe
3243 5 | közel állottunk hozzá, nem gyõztük bámulni, mennyi szívós kitartással
3244 8 | jött a pecsenye, a torta, a gyümölcs, a sajt, és még mindig nem
3245 8 | halványrózsaszínûek, marcipánok és gyümölcskenyerek. Benn a túlfûtött és lankadt
3246 31| beszéltek. Bámulták az empire gyümölcsös koszorúit. Savanyú szájjal
3247 5 | fekete takaró újra nála volt. Gyufákkal világítottunk utána. Görögtüzet
3248 4 | Legyen a mécs, teszem, ez a gyufatartó. Elõtte az ellenzõ. Legyen
3249 28| õrültek háza. Erre gyertyát gyújtanak a kislányok. Apró köténykéikkel
3250 12| Három órakor lámpát kellett gyújtanunk. A lámpafényes szoba árnyakkal,
3251 4 | szemét kinyitja, de nem gyújtja meg a villanyt, úgy vár
3252 8 | nyelt.~Mire megérkeztek, már gyújtogatták a lámpákat. Hideg délután
3253 25| halkabban, s tekintetük, mintha gyûjtõlencsén szûrõdnék át, égette kabátom
3254 7 | sirály...~Azután gyertyát gyújtott, és elõkereste a könyvét.
3255 3 | kéziratot hozott a posta. Bér Gyula küldte, a nagy és híres
3256 20| láttalak.~- Mi közöd hozzá.~A gyûlölet szájukra fagyott. Albert
3257 20| Ne higgy a nõknek.~Ezt a gyûlöletet bevitték az õ szürke, tisztes
3258 20| gyûlölték egymást. Minden gyûlöletük a torkukba szállt, amit
3259 3 | Marika szinte belesápadt a gyûlölködésbe. Szótalan, epés lett, mintha
3260 19| rájuk unt. A szomszédok gyûlölködnek. A házmester nem köszön,
3261 3 | futottak. A szíve dobogott. Gyûlölt minden írót. De a borzas
3262 5 | iskolában pedig mindnyájunkat gyûlöltek, de legkivált a csillagász
3263 33| mégis elfelejtették.~Én se gyûlöltem többé. Húgom zongorázni
3264 19| émelygett. Fülük pirosra gyúlt az izgalomtól. Olyanforma
3265 24| felnyalábolják, egy kocsiba gyûrik, s reggel máshol ébred fel.
3266 5 | dagadó párnán, rongyosra gyûrt paplanok között, és sápadt
3267 15| óramintákat, s a zsebébe gyûrte. Künn gyönyörû tavaszi reggel
3268 24| Nézd, a gyûrûm.~- A régi gyûrû.~A diák mégis kérdõen bámulta.~-
3269 5 | szemeik alá az álmodók szürke gyûrûi rajzolódtak. De egyszerre
3270 24| neki a kezét. ~- Nézd, a gyûrûm.~- A régi gyûrû.~A diák
3271 22| óta feküdt ott a király, gyûrûs kezeit csendben összekulcsolva
3272 33| ittam pezsgõt, mint az anyád gyûszûje.~Egy icipici cigarettát
3273 34| hivatalában ül. Elõtte a kávé - hab nélkül - és a sárga szõlõskuglóf.
3274 24| befalazták a kriptát. Híg habarcsot csaptak a friss téglákra.
3275 34| A fõnök a mosdónál áll, habkõvel dörzsöli tenyerérõl a tintafoltokat,
3276 7 | szöglete már mosolygott. A habok locsogása delejes félálomba
3277 7 | lengett kezében. Verte a dühös habokat. A kötélen száradó sárga
3278 19| hajó bukdácsolt viharos habokban. Arra gondoltak mind a hárman,
3279 14| Magas tenorhangon dalol egy háborús, régi nótát, amit néha gyerekkoromban
3280 8 | sokat ettek. Megitták a haboskávét, azután jött a pecsenye,
3281 8 | Marienbadban, már harmadszor vett a habostortából. Egyébként még nagyobb zaj
3282 34| fõnök letörülte bajuszáról a habot, s a jólét és a biztonság
3283 25| határozatlan félórában, mikor még habozik az ég, hogy megvirrad-e
3284 20| küldje el?~Már nem lehetett habozni. A levél le volt ragasztva,
3285 3 | kiadni? Dobd el.~A szerkesztõ habozott:~- De mit teszek Gáchcsal?~
3286 32| kutya a padra ült. Kissé haboztam még, de aztán én is melléje
3287 19| kizsákmányolják az utasokat, és hacsak lehet, nem kell velük szóba
3288 25| a barna kabátos, valamit hadart, ismeretlen nyelven.~- Nem
3289 24| Nem, köszönöm.~- Te - hadarta -, tudod, hogy a kis Herman
3290 19| asztalon.~- Minden, minden.~Hadarva beszéltek. Boldogok voltak.
3291 8 | Ibynek, aki a legyezõjével hadonászott, s folytonosan kacagott.
3292 31| császár, a fogoly, a legyõzött hadvezér. Gárdistái között állt,
3293 11| kézelõjében sunyított, egyszerre hadvezére lett a terepnek, mint régen,
3294 5 | maga iránt is. Az apja hagyatékában azonban nagyon különös gazdálkodást
3295 34| egy hét múlva egészségesen hagyhatja el a kórházat, két hét múlva
3296 14| tovább! - sikoltottam. - Hagyj engem itt. Menj vissza magad.~
3297 25| Gondolkoztam, hogy faképnél hagyjam-e õket, vagy végére járjak
3298 23| másnap -, kegyetlen a tréfa. Hagyjuk abba. Képzeljétek, ez a
3299 32| hátán, de elmúlt; mézet és hagymát, cukrot és sót rakott rá
3300 19| ablakokat mindig nyitva szokta hagyni. A fûszerkereskedõ a pultnál
3301 19| mérges, hogy abba kellett hagynia.~- Mit akar itt?~Mózes nem
3302 32| csöppet sem érdekel, faképnél hagyom, maradjon magának.”~Ment
3303 19| hogy mindent, mindent itt hagyott, és most, amikor elmegy
3304 1 | elkényeztetett úrileányok hahotájával, az egészségnek ösztönével
3305 15| valami boldog, különös hahotát.~Egy fiatal leány ugrott
3306 4 | Hát így vagyunk, öregem? Hahotázik. No, ez sikerült. Becsaptál,
3307 10| kegyetlen görcs, hogy nevessek, hahotázzak, ordítsak, mint ott künn
3308 19| mint két mécses, melyet a hája táplál. Nem tudta, melyik
3309 14| dühével kapaszkodtam õsz hajába. És ekkor... ekkor... megütöttem
3310 6 | beleveszett duzzadó, virágzó hájába, melybõl csak kopasz feje
3311 30| És egy tearózsát tûztél a hajadba.~(...Egy lankadt tearózsát.)~-
3312 18| tejes. Imádandó testét enyhe hájak párnázzák, vékony, gyöngéd,
3313 10| rásütött cigányos, fekete hajára. Meredt szemmel bámultam.~
3314 25| homlokomat. Éreztem a rácsapzó hajat, az én hajamat. Beszéltem,
3315 27| Májbaja volt, s néhány kiló hájat le akart hányni magáról.
3316 13| meztelen vállával, sötét hajával, fekete szemével kacérkodott
3317 30| alatt roskadozva. A városi hajdúk fehér zsinóros atillában
3318 33| homlokára, és a kibontott sûrû hajfonatok körülviharzották egész testét.
3319 18| terhes, makrancos fürtjeit. A hajfürtök nehéz viharából egyszerre
3320 29| egy elbutult vénembernek. Hajh, barátom, ha ez segítene.~-
3321 11| nézte a lapjait, hanyagul hajigálta, a homloka verejtékezett.
3322 2 | Egyik a karika hajtóját hajította feléje. Másik követ dobott
3323 19| régi írásokat lapozva, hajlamos is volt erre. Mikor Anonymusról
3324 11| valami az agyán. Hosszú, hajlékony ujjaival végigtapogatta
3325 31| múzeumot, melynek ajtait földig hajló szolgák tárják ki az idegeneknek.~
3326 4 | a takarót, a kispárnára hajlok, és mintha véletlenségbõl
3327 32| és hivatalos tekintéllyel hajlongtak. Minden esemény az volt,
3328 30| ottmaradt.~(...A harmadik nap hajnalán azonban eltûnt.)~- Nem,
3329 12| kellett a borogatásokat. Hajnalfelé gyakran szunnyadtam el én
3330 30| kezdjem?)~- Kezdd el kora hajnallal. Azzal kezdd, mikor felébredtél
3331 16| csend ijesztõ volt. Ez a hajnalodó házak hangulata, mely dermesztõen
3332 9 | estefelé, vagy fogvacogtató hajnalokon. Sokszor mintha távolodott
3333 19| szomorú történik velük ezen a hajnalon, s az életük kizökken az
3334 26| lennem, és félni vele együtt.~Hajnalra vörös szemmel ébredtem,
3335 29| levegõ szenvedélye. Kora hajnaltól késõ éjszakáig künn ugrál
3336 7 | Megállt a Duna-parton. Egy kis hajóállomás volt elõtte. Bámulta az
3337 31| szürkeségben. Lassan mentek a hajóállomáshoz.~George félénken szólalt
3338 7 | az anyjának:~- Beálltam a hajóhoz... hídvetõ inasnak...~A
3339 13| Mintha egy halott fölé hajolna, és nem bírna sírni...~-
3340 4 | ágyhoz lopódzom, és föléje hajolok.~FÉRJ. Nézd csak, szerelmes
3341 26| ember állt. Halálos bánattal hajoltak egymásra, mintha sírnának.
3342 25| Az ismeretlen.~Aléltan hajoltam a tükör lapjára.~Az arc
3343 19| lennének azon a süllyedõ hajón, a biztos halál torkában,
3344 5 | de ha süllyedõben volt a hajónk, csak reá tekintettünk.
3345 31| végtelenségét lehelték.~Mielõtt hajóra szálltak volna, hátratekintettek.
3346 29| oldott és kötött, mint hajósok indulás elõtt. Az apa indulatos
3347 7 | apró gõzösöket, a kék ruhás hajósokat, s az álmos, tétlen vízi
3348 6 | verejték. Vakondok-szeme hájpárnák mögül pislog ránk. Mindnyájunkban
3349 15| az idõ szállingó, finom hajporával. Újra hallom a hangját,
3350 11| ezresek urát, egy filléres hajsza. Hirtelenül dolgozni kezdett.
3351 16| virrasztásba, a céltalan hajszába, és hamar szerettem volna
3352 16| Lesoványodtunk, elkoptunk ebben a hajszában, s szájunk, arcunk szürke,
3353 12| és nyugalmasan lesimuló hajszálak ott a láztól megzavarodott
3354 27| bajuszkötõjét, s használta a hajszeszét és az eau de Cologne-ját.
3355 19| Kibújnak a bonne-ok, karikát hajtanak a kisfiúk, és óriás labdákkal
3356 1 | bõröndöt, és rögtön a lakásukra hajtattak. A gumikerekû elegánsan
3357 31| oldalon ismét hat lakáj. Hajtincse ördögien kúszott a homlokára.
3358 8 | egymás után végigtépte nedves hajtincseit, s ez nagyon fájt. Végül
3359 21| szûk homlokából a szõke hajtincseket, és azt mondta:~- Szeretlek.~
3360 29| nem érdekes, mert motorok hajtják. Fütyül a technikára. Õ
3361 2 | kezdett vele. Egyik a karika hajtóját hajította feléje. Másik
3362 19| a soványságtól, Mózesé a hájtól.~Egyszer a pályaudvarnál
3363 18| kereveten ottmaradt egy hajtû. Egyszer összetépve találtam
3364 19| szürke ruhában voltak. A hajuk is szürke, s most is erõsen
3365 5 | belebetegedtünk. Hullani kezdett a hajunk. Nem mertünk az emberek
3366 27| szomorúan mosolygott.~Dús hajzuhatagon járt a fiú gondolata, és
3367 18| szorongatta kezemet. Szemébõl hála sugárzott. De sem õ nem
3368 13| hogy ma tündéréjszakában haladunk, és új tájak, holdfényes
3369 26| kékek voltak, mint a tavasz. Halálában volt valami derûs, egyszerû,
3370 24| diák. Nem is igen hitt a halálban. Hallgatta a bús kántálást,
3371 19| kezdték a leányt. A lány halálosan szabadkozott. Úgy látszik,
3372 9 | világosabb elõttem az életük és haláluk. Az õ kezükben nem gyilkoló
3373 11| megkopaszodott, a haja a halántékán már deresedett, de porcelán
3374 9 | ráteszem a ravaszra, a csövet a halántékomra, s elsütöm, mintha csak
3375 19| hitét fenntartsa. Valami hálát érzett iránta, és mindenki
3376 26| megkérdezem, miért olyan halavány?”~Szorongva kopogtam az
3377 34| Úgy feküdt ott, mint a haldoklók az utolsó órában.~- De hiszen
3378 12| A VÖRÖS SZÉK~Mikor haldoklott az öcsém, a szobánk egészen
3379 30| reggelen egy mély fotelben ült, haldokolva és elborulva.~(...Az ablakok
3380 1 | feneketlen nyomorúságával. Valami halhatatlan bosszú keményítette meg
3381 5 | ezalatt megfogyott, beszédük halkabb lett, arcuk kissé elsápadt
3382 15| halálos szerelmét. Hallottam halkuló szívdobbanását, és éreztem,
3383 10| leány. Aztán, mintha neszt hallana, gyertyát gyújt, keresgél,
3384 12| néz. És hogy kiabál. Csak hallanád. Mindig a vörös székrõl
3385 30| nótákat muzsikáltak, amiknek hallatára a fiatalságukra gondoltak
3386 31| De a másik szobából zaj hallatszott. Sietõ lépések, suttogások,
3387 15| halkan -, ne menj még... Hallgasd az órák zenéjét... Maradj
3388 33| a többiek nem szeretnek. Hallgass rám. Én vétkeztem ellened.
3389 5 | mellette a padon. Felesége, egy hallgatag, mosolygó asszonyka, teát
3390 24| az idõ. Egyre kínzóbb a hallgatás.~A diák köhögött.~- Hogy
3391 14| Értem a haragodat és a hallgatásod. Elfelejtettelek. Sokszor
3392 15| beszélni, s én szeretem hallgatni elmés, okos, tiszta beszédét.
3393 9 | meséli) még régen, egyetemi hallgató korában végzett magával.
3394 28| film tragikus kimenetelû. Hallgatóznak. Az agónia nem sokáig tart.
3395 12| iszonyatosságokba, csak hallgattuk, s már azon is csodálkoztunk,
3396 6 | fejünket, lüktetõ halántékkal hallgatunk. Mikor elharangozzák a delet,
3397 6 | csak szívünk kalimpálása hallik. Nemsokára összerezdül az
3398 34| gyerekek, akik századszor hallották a mesét, idõközönként közbeszóltak,
3399 34| láza lenne. Minden tárgy hallucinál. Messze, a halvány vörösségben
3400 14| álmodtam, nem képzelõdtem, nem hallucináltam, egészen világosan láttam
3401 27| Én eléd állanék. Elõbb én halnék meg.~- De nem jön.~- Te
3402 9 | búcsúzott tõlünk, mintha halni mennénk. A koporsók évrõl
3403 16| megtudták, hogy meg kell halniok, el kell búcsúzkodniok örökre,
3404 27| el. Az asszony belenézett haló szemeibe. Reggel hõsiesen
3405 14| Nagyapó lefektetett. Zöld, kis hálóágyamban kényelmesen kinyújtózkodtam.
3406 27| férj cigarettáit, viselte a hálóingeit, a papucsát, a bajuszkötõjét,
3407 11| s a torkát szorítgatták. Halomban feküdtek elõtte a fillérek.~-
3408 22| arckifejezéssel, amivel kedves halottainkat nézzük, és az ajkai mosolyogni
3409 22| ország almájával, melyet halottan is görcsösen szorongatott
3410 26| lejárt.~Másnap reggel házunk halottasházzá változott. Kék takarókat
3411 24| beszenteljék és reátegyék a halottaskocsira. A papnak a hidegtõl meggypiros
3412 20| kandikált ki belõlük, mint a halotté a szemfödõbõl. Mégis boldog
3413 27| között, és õt is, õt is, halottfehéren, nyomban a koporsó után.
3414 20| még tovább leveleit egy halotthoz, amelyekre sohase kap választ.~
3415 24| magát. Kísérõ árnyéka lett a halottnak. Szikáran és sápadtan áhította
3416 24| szikrázva, s az, aki látta, egy halottra gondolt, egy leányra; egy
3417 1 | társalgószobában virág illatozott, és halványkék lámpa égett. Otthon sohasem
3418 20| árnyékká fakult, egy gondolattá halványodott. De a halott nem haragudott.
3419 8 | szeletkék, rubinpirosak, vagy halványrózsaszínûek, marcipánok és gyümölcskenyerek.
3420 33| összhangzott, s a baba a halványsárga bársony-harisnyakötõtõl
3421 31| Az adatok, úgy látszik, hamisak.~Elõvette a mérõvesszõjét.~-
3422 16| arcunk szürke, piszkos lett a hamu kesernyés csókjától. Végre
3423 15| gyónni, s szõrcsuhát öltve hamut hinteni vén, bûnös fejére.
3424 18| Csakugyan itt voltak. A hamutartóban egy arany cigarettahüvely,
3425 23| árus odament asztalához, és hamutartókat kínált neki. Állítólag kínaiul
3426 29| Reggeltõl estig futkároz, hancúrozik, játszik a léggömbökkel.
3427 28| gyerekszoba elõtt, ahol a lányai hancúroznak.~MÁSODIK KÉP~A tizenhárom
3428 2 | õrült karikapattogás között, hancúrozva érkeztek az árnyas szomorúfûz
3429 19| pályaudvar - mondta mekegõ hangján - valami nagyszerû dolog.
3430 15| mosolygó francia asszony ezüst hangjával, régi okuláréjával ma is
3431 19| estét az õ fakó és halott hangjukon. Jó estét, drága kisasszonyok.
3432 1 | volt és gyöngédség, oly hanglejtéssel, amelytõl néhányan mindjárt
3433 13| illatok oly különösek, és a hangok is mintha nagyon távolról
3434 1 | nézése, a hangja. Éjjel hangokat hallott, és táncoló színes
3435 15| szíve verése is hozzájuk hangolódott. Munkájában sokszor megállott
3436 8 | cigányok. Gyantázták a vonót, hangolták a hegedûket, tust húztak
3437 25| Beszéltem, és hallottam hangomat. Mégis mintha megsemmisültem
3438 10| Megijednék, elájulnék a saját hangomtól.~Bálint készül hozzánk,
3439 2 | torka.~A téren egyszerre hangos gyerekzsivaj harsant föl.
3440 7 | A mosónõ nem figyelt a hangra, csak intett a fejével,
3441 31| hanyagul s azzal a parancsoló hangsúllyal, mellyel a pincértõl valami
3442 9 | szerszám a pisztoly, de finom hangszer, mellyel a jövõ szimfóniáját
3443 11| hosszú-hosszú éveken át gyengéd hangszereken, vagy csipkéken pihentette
3444 22| ajkai mosolyogni kezdtek, hangtalan mozgással, némán.~„Király -
3445 11| szobában.~Estefelé meglágyult a hangulat. A karácsonyfát meggyújtották,
3446 16| volt. Ez a hajnalodó házak hangulata, mely dermesztõen fekszik
3447 27| folyosóra nézett. A szoba hangulatában, a tiszta és hideg ágyruhákban,
3448 1 | megcsókolta. Azt hitte, az este hangulatát megzavarná, ha végigmennének
3449 29| s az égben van.~Nyomott hangulatban vacsoráztunk, fenn, a szálló
3450 19| annak idején történelmi hangulatokat élt át itten. Egész nap
3451 13| elbûvölve a szentivánéji hangulatoktól, a tücskök cirpelésétõl,
3452 22| ódon bánatot, fejfájasztó hangulatot terjesztettek, amely elveszi
3453 15| dobogása a ketyegõ órák hangversenyében csak egy hang.~Fönn a nagy
3454 19| De a csirkébe bemásztak a hangyák. Nem tudták megkülönböztetni,
3455 29| idegorvosban bízom. Nemigen elõkelõ hangzású a neve. Két évet ült sikkasztás
3456 15| olykor még próbált figyelni, hányat vernek, de mindegyik mást
3457 33| az tudta, hogy a csillaga hanyatlóban van.~Csak egy forró, nyári
3458 27| néhány kiló hájat le akart hányni magáról. A feleségétõl érzékeny
3459 12| Rendetlenség volt. Az összevissza hányt bútoroktól alig találtam
3460 34| találta az ártatlan embert, s haragját, a színtelen hangját, melyet
3461 14| Tovább beszéltem.~- Értem a haragodat és a hallgatásod. Elfelejtettelek.
3462 7 | pityergõ ásításba halt. Haragosan káromkodott.~- A keservét
3463 27| kertben egész sötét volt. Haragoszöld orgonabokrok mögött állt
3464 27| hogy jobban lássa.~- Nézd, haragszik.~- Dehogy - intette le az
3465 8 | értett belõle, s nem tudta, haragszik-e a kövér úr, vagy csak bolondozik?
3466 1 | és idegen hang felelt:~- Haragszom reád. Fáj, hogy bizalmatlan
3467 21| szeme. Inkább szántam, mint haragudtam rá. Diplomata módon próbáltam
3468 1 | süppedt, és onnan nézte a haragvó férfit. Fekete szemei villámlottak.
3469 21| gyulladt a fülem, félreverték a harangokat, s künn az utcán trombitálva,
3470 10| röhögj... Ha nevetni akarsz, harapj a zsebkendõdbe...~- De...~-
3471 21| egy eb, mely a küllõket harapja. Üldözött. Éjjel, magányos
3472 22| határozott és merész, aminõt csak harcias sisakok alatt lehet látni.~
3473 16| visszhangját, az átélt gondolatok, harcok foszlányait, melyek még
3474 1 | szerette volna nyílttá tenni a harcot. Kíváncsi volt arra, miért
3475 12| és különös ditirambokat hárfázzon? Ki tudja? Most holtan hever.
3476 20| Hálóingben, alsónadrágban, harisnya nélkül sírt, egész éjjel
3477 25| annyi zajt sem vert, mintha harisnyában járnék. Elhagyatva mindenkitõl
3478 33| Fekete harisnyát és fekete harisnyakötõt viselt, és egy kis ezüst
3479 33| tengerészkatonákat kapta. Fekete harisnyát és fekete harisnyakötõt
3480 28| parterli van a nyakán. A harmadiknak a haja, mint a kakastaréj,
3481 5 | magasságokban gázolna. Cipõi az éji harmattól ezüstlöttek. Mi pedig sápadtan
3482 27| szép. Egyáltalán nem szép. Harmincöt éves lehetett, s állandóan
3483 19| fakó plüssdíványt, mely harmonikált és jajgatott, mikor ráültek,
3484 34| íróasztalra hasalva körmöl. Reggel háromnegyed nyolckor már megjelenik
3485 28| ismétlõdik az elõbbi játék, háromszor-négyszer. Utoljára még egy kísérletet
3486 2 | egyszerre hangos gyerekzsivaj harsant föl. Vagy tíz gyerek jött
3487 31| elõszobán, kitárta az ajtót, s harsány hangon bejelentette a vendégeket,
3488 23| tanul kínaiul.~- Óriási - harsogta a röhögõ kórus.~De a kínai
3489 29| ott aztán belékapott a hártyába, s délibábos tûzkoszorúvá
3490 29| ebben a ragadós kollodium hártyában van a reménységem. Te tanultál
3491 34| szólt a fõnök, és kövér hasa rengett a nevetéstõl.~Kovács
3492 34| szemén, és az íróasztalra hasalva körmöl. Reggel háromnegyed
3493 4 | házak fölött kék utcákat hasít az éjszakából. Nézik egymás
3494 18| Ruhája gyöngéden sárga. Hasonlatos a drága, olajszerû bor sárgaságához,
3495 16| igyekeznének az alvókhoz hasonlítani. Megtöröltem a homlokomat.
3496 6 | villognak a fény önkívületében, hasonlóan valamely iszákos vagy õrült
3497 20| egészen különösen érzett. Hasonlót a szédülethez és az ájuláshoz.
3498 32| lesz a hátamon, biztosan használ. Ami a kutyát illeti, az
3499 3 | másolgatta a sorvezetõ gondos használatával, és küldte-küldözgette a
3500 3 | fölháborodástól és a szégyentõl.~- Nem használhatjuk - mondta az asszony. - Úgy
3501 27| papucsát, a bajuszkötõjét, s használta a hajszeszét és az eau de
3502 20| Ez a szegények olcsó és hasznos zongorája. A nehéz szagú
3503 9 | Egész sor halott fekszik a hátam mögött, szalonkabátban,
3504 32| meg én is, ha kelés lesz a hátamon, biztosan használ. Ami a
3505 25| nem látni, csak ebben a határozatlan félórában, mikor még habozik
3506 25| sietni kezdtem, futottam határozatlanul, remegve, körülbelül száz
3507 22| fekete arcél tûnt elõ, olyan határozott és merész, aminõt csak harcias
3508 18| bemutatkozom nekik.~Mégis mást határoztam. Szerdán újra lesbe álltam,
3509 1 | titka lenne vele. Érezte a határt, ami ezt a szentélyt elválasztja
3510 32| minden felett, az önhittségük határtalan. Lám, ez a kis fehér kutya
3511 20| szemközt, és gyûlölték, határtalanul gyûlölték egymást. Minden
|