10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
3512 11| lakott a feleségével és a hatéves kisfiával a Nyúl utcában,
3513 34| óráig semmi sem történik. Hatkor bejõ egy orvos, megfürdetik,
3514 27| kiszámított, de heves és ható, mesterséges, mint a gázkályha
3515 12| Vonalai majdnem megnyugtatóan hatottak felzaklatott idegeimre.
3516 19| igazította a keltõórát pont hatra. De mikor az óra rázendítette
3517 33| égõ gyertya között. Kissé hátrabillentette a fejét, az ajkait lassan
3518 24| perc pergett le. Krisztina hátradõlt a pamlagon. A diák az ablaknál
3519 5 | sziporkázó tûzcsíkja.~Tódor hátradûlt az ágyban. A fogai közül
3520 28| az aszott kórók. Késõbb hátrafekszik a párnán, és sokáig nem
3521 14| kék szemeket reám emelte. Hátrafordította fejét, és hosszan, hosszan,
3522 6 | színes kavicsot.~A kövér bíró hátrafordul.~Hunyorog a napfényben,
3523 25| Szervusz.~Nyújtotta kezét.~Hátrahõköltem, nem fogadtam el a parolát.~-
3524 29| munkatársai s az egyetemi dobogók hátramozdítói egyenesen gazemberek. Orvosságaikat
3525 33| megváltozott a baba. Szerényen hátrasimított haja kecses bodrokban hullott
3526 31| Mielõtt hajóra szálltak volna, hátratekintettek. Egy katonát pillantottak
3527 28| deres fürtjeit, s leülteti háttal az ablaknak, ahol az udvarló
3528 1 | sok fûrésszel, fúrókkal s háttérben a csontvázzal olyan volt,
3529 19| paradicsomok, zöld mandulák - és hátul egy óriás üveg, zavaros
3530 25| egyszer valaki pofonvágott hátulról, orvul, egy sötét folyosón.
3531 19| és rögtön letette az elsõ havi bért. - Vidékrõl jöttünk.
3532 28| ez egy pokol, egy õrültek háza. Erre gyertyát gyújtanak
3533 15| szét az idõt, a körutakon hazaballagók, a betegek és a virrasztók
3534 6 | a kövér bíróval a saját házában, de a kedvünk elzápult,
3535 32| is, mindjárt elszavalja: Hazádnak rendületlenül légy híve,
3536 1 | jött volna meg, és végre hazaérkezett volna. Mindenen a jóság
3537 28| meghíznak.~HETEDIK KÉP~Mikor hazaérnek, az apjuk kétségbeesetten
3538 28| utcasarkon megpihennek, mielõtt hazaérnének. Ekkor a legkisebb kihúzza
3539 3 | bojkottot. Mire a szerkesztõ hazaért a bécsi gyorsvonattal, a
3540 25| megvirrad-e vagy sötét marad.~Hazaértem. Fölrántottam az ajtót.~
3541 29| Meglátod: föl fogja röpíteni.~Hazaértünk. Fölkapaszkodtunk a harmadik
3542 19| estefelé, mikor a munkáslányok hazafelé térnek a varrodákból, a
3543 21| napon azonban a vasalóné hazahozta a fehérnemûimet, és amint
3544 6 | aranytû.~A kisváros alszik. Házai fehérlenek, ablakai villognak
3545 27| hõs szerepében, s egész hazáig ment. A kaput mennydörögve
3546 16| cigarettáztam.~Mikor hajnal felé hazaindultam, újra elém botlott, s most
3547 20| Epésen figyelte, amint este hazajön, és önelégülten ül a vacsorához.
3548 11| vissza. Délután, mikor a fia hazajött, az iskolatáskájából a palavesszõk
3549 8 | nyugtalanul nézte az elsuhanó házakat. Füle pirosra gyulladt az
3550 15| elvigyem magammal messze hazámba, és elmeséljem ott valakinek,
3551 34| neki, becsapja az ajtót, és hazamegy. Két hétig nem is mutatja
3552 29| már egészen földúlta. Ha hazamegyek, a szekrények tetején, az
3553 4 | Bizony nekem nincs kihez hazamennem. Agglegény maradtam. Hogy
3554 4 | fejem. Én most nem merek hazamenni.~FÉRJ. felkel. Pedig már
3555 19| lázálom gyötrõ ködében. Azután hazamentek.~A lépcsõn elfáradtak. Halványan
3556 21| Egy novemberi éjjel, mikor hazamentem, a sötét folyosón várt,
3557 4 | AGGLEGÉNY. félvállról. Házasodj meg.~FÉRJ. kíváncsian. És
3558 26| széttiport virágok és az erdõbõl hazatérõ kirándulók a porban, az
3559 34| szobájába tódul.~Kocsira teszik, hazaviszik, onnan a kórházba szállítják.~
3560 5 | elõre a temetõ felé, abba a házba, ahol a csillagász meg a
3561 19| Nem tudni, mit várt.~A háziaknak feltûnt az idegen. Egymás
3562 19| sózacskókat kell kikészíteni a háziasszonynak, aki már rájuk unt. A szomszédok
3563 19| nemzedékrõl nemzedékre szállt, s a háziasszonyuk, mint a bútorzat nem értéktelen
3564 19| egy csirkét süttettek a háziasszonyukkal, melyet újságpapírba göngyölve
3565 28| semmit se sejt. Felveszi a házikabátját, leül az asztal mellé, s
3566 18| Körülnéztem. Lassan fölvettem házikabátomat.~Ezalatt izgatottan tûzdelte
3567 27| beköltözködött, s a cselédek a háziurat megilletõ tisztelettel beszéltek
3568 18| Ez mégis tûrhetetlen.~A házmesterhez futottam:~- Mondja, kik
3569 4 | lefeküdni míg sötét van. A házmestert ilyenkor majd felöklelem
3570 15| vajat és miegymást, ami kis háztartásához szükséges volt. A kíváncsiak
3571 10| este. Kiderült. A nedves háztetõkön végigfeküdt a holdfény,
3572 13| tekintettünk a fehér éjszakába, a háztetõkre, a mezõkre, ahova a hold
3573 28| üvegeket. A leányok valamit hazudnak neki. Õ nem hiszi el. Sóhajtozik,
3574 20| elgondolta, hogy nem is hazudott, mikor azt írta, hogy zongorázik.
3575 27| elérkezett a tökéletességhez, a hazugság és a szépség ideáljához.
3576 28| mikor azonban kifogy a hazugságokból, felemeli a fejét, sarkon
3577 25| utcán ténfereg? Szavakkal, hazugságokkal hûtöttem lázam. Kétségbeesésem
3578 16| utolsó rongyot, az utolsó hazugságot. Siettünk. Úgy, mint néha
3579 26| már lejárt.~Másnap reggel házunk halottasházzá változott.
3580 4 | Örökre.~FÉRJ. dühöngve hebeg. És az asszony?~AGGLEGÉNY.
3581 11| halántéka hideg volt, csak hebegni tudott.~A gyerek pedig nem
3582 31| melegítette. Tanácstalanul hebegve, összezsugorodva nézték.
3583 8 | katonatiszttel, és reá se hederítenek.~A bonne megfogta kezét.~-
3584 32| Füttyentettem neki, de rám se hederített. Helyette azonban ismertem
3585 27| mint egy kijátszott, ódon hegedû. Éppen a tapasztalása imponált
3586 13| parkban titokzatos, vékony hegedûcskék cincogtak a táncra kerekedõ
3587 8 | sem figyelt. Zongoráztak, hegedültek, énekeltek, fütyültek, kukorékoltak
3588 12| belõle a lélek. Paganini hegedûje feküdhetett így, mikor a
3589 8 | Gyantázták a vonót, hangolták a hegedûket, tust húztak a beszédre.
3590 22| Léptei alatt döngtek a hegyek. A bõ angol ruháját jókedvûen
3591 22| keresztül látta a budai hegyeket, a Dunát, a várost, és új
3592 22| Ment föl a hegyre.~A hegyen már kevesen jártak.~Mikor
3593 6 | a levegõben, mint valami hegyes, gonosz aranytû.~A kisváros
3594 19| jött a zavarától. Az ujja hegyével csippentette el a málnacukrot.
3595 22| a fején. Úgy ment neki a hegynek. Fiatal, nagyon fiatal volt
3596 24| Azután egyedül jött le a hegyoldalon. Lóbálta a kezeit. A leányra
3597 18| asztalomon kinyitva találtam Heine verseskönyvét. Tehát verseket
3598 19| simogatta szakállát, mely hellyel-közzel egészen megsárgult a dohányfüsttõl.
3599 30| szállásolta el õket, akiknek még hely maradt, a többiek elfoglalták
3600 21| a régi félelem. Képtelen helyeken találkoztam vele. A villamoson
3601 25| helyzet. Fölkeltem, és régi helyemre ültem.~Csakugyan figyeltek.
3602 12| beléje borzadtam. Ezen a helyen adott találkozót egymásnak
3603 18| kezdett, izgett-mozgott a helyén, fájt neki a két ragadozó -
3604 20| ruhákból, s odatette a régi helyére.~Majd elõvette a saját arcképét
3605 18| Egyetlen szék sem mozdult el helyérõl. Magam elõtt is szégyelltem
3606 27| barázdálják, eltérítik a helyes és igaz úttól, a kötelesség
3607 8 | bennünket ehhez a házhoz fûz, helyesebben az a szeretet, amely mindenkit
3608 34| A hivatalnokok csendesen helyeselnek. Szépnek találták a fõnök
3609 8 | sírtak, hanem integettek, helyeseltek, és zörögtek a villáikkal.
3610 19| olcsó kávéházba. Dániel helyeslõen nézte a síró tükröket, a
3611 32| neki, de rám se hederített. Helyette azonban ismertem a családot,
3612 28| rossz értékek egyensúlyba helyezkedtek lelkében, esetleg azt biggyeszti
3613 7 | vízi hivatalnoka lett a helyi gõzhajónak. Néha még gyönyörködött
3614 25| vert. Tûrhetetlenné vált a helyzet. Fölkeltem, és régi helyemre
3615 11| mosollyal fogadta komikus helyzetét, azután egyszerre átvillant
3616 34| tisztelik. Az iskolában hencegnek, hogy az õ apjuknak piros
3617 10| Talán félsz?~- Dehogy! - hencegtem.~Az olajlámpa ott égett
3618 5 | a furcsa üvegarabeszkek, hengereket forgatott, melyeken kígyózó,
3619 15| toronyórásról szól a mese, V. Henrik kegyeltjérõl. Ez a Vic Henri
3620 15| virrasztók hálásan gondoltak Henrire, és áldották a nevét.~Sokan
3621 15| ezután naponta meglátogatta Henrit. Az öreg azonban egyre roskatagabb
3622 19| csíkú tornaingben táncoltak, henteregtek, lustálkodtak a zöld téglákon.
3623 28| ötödik elõkelõ, mint egy hercegkisasszony. A hatodik ábrándosan babrál
3624 15| olyan volt, mint egy cigány hercegleány. Ideges, tizenhat éves teste
3625 24| hadarta -, tudod, hogy a kis Herman megnõsült? Már három éve.
3626 30| hajjal, fõkötõben, és a hervadt kis szájacskájukkal szürcsölték
3627 11| szomorúságban ázott szét.~Egy hétbe telt, amíg valahogy felocsúdtak.
3628 20| mint egy élõrõl, aki pár hétre elutazott, de nemsokára
3629 30| fáradtságtól, a gazdag rokonok hetykén és kevélykedve. A déliek
3630 1 | maga elõtt, ahol garmadával hevernek a fényesre sikált tiszta
3631 14| s egy kisgyerek játékai hevertek a porban. Ez a kert a mi
3632 28| Homlokára csap, felugrik, hevesen gesztikulál. A felesége
3633 16| megsemmisülten, és siratta életét, hiábavaló, ostoba éveit, és a tárcát,
3634 3 | várakoztak. Rongyos és igen hiányosan mosakodó lángeszek. Szégyellte
3635 15| aggódva vizsgálta meg, nem hibbant-e meg valamelyik rugó vagy
3636 8 | cukorból lenne. Okos és hideg-kék szeme lelkesen bámul. Ha
3637 14| szoba egyre sötétebb és hidegebb.~Nem tudom, meddig tartott
3638 19| teremben.~A tányérok is hidegek voltak. A hús ehetetlen.
3639 12| minõ érthetetlen borzalom hidegült át gerincemen, mikor elõször
3640 21| megsokallta a durvaságomat, a hidegvéremet, és a szakítást adta tudtul.
3641 28| súlyos betegen, nyakán egy hidegvizes törülközõvel, az arcán flastromokkal
3642 17| VELENCEI VÁNDOR~A sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú, deres
3643 7 | türelmetlenül zúgott alatta. Hídlámpások csillámlottak. A hajó élesen,
3644 7 | fáradtan állt a kormányzói hídnál, s lehajtotta fejét. Újra
3645 7 | Beálltam a hajóhoz... hídvetõ inasnak...~A szomszédok
3646 28| vihorászva keresik a kis fürge higanygömböket. Az orvos vállat von, de
3647 33| világosságába tartotta. A higanyoszlop magasan állt a vörös vonal
3648 24| bámészkodott, mint gyászolt. Olyan hihetetlennek tetszett az egész. Krisztina
3649 29| Nagyot ugrott, ijesztõet és hihetetlent, a virágágyakból egyszerre
3650 29| ibolyái?~Néztem a költõt. Hihetetlenül magas, vékony ember volt.
3651 20| Aki most kel fel, azt is hihetné, hogy sötét reggel van.
3652 29| léggömb kabátjához akasztva himbálódzott és szökdelt, félni lehetett,
3653 14| ágain illatos, fehér csipkék himbálództak. Por, zaj és beteg nyugtalanság
3654 5 | hosszú, régies aranylánc himbálózott. Ezeket már dédapja koptatta,
3655 27| HÍMEK~1~A vendégeknek a parfét
3656 21| pamlagon, melyre kék selyemmel hímezte rá a végzetes szót. A falfestmény
3657 29| évekig sanyargott. Arca himlõhelyes. Vékony állán gyér, nyírt,
3658 22| város, a lángok roppant himnuszában.~Most már bátran és egyszerûen
3659 31| Körötte hat lakáj ezüstös hímzésû zöld livrée-ben, csatos
3660 6 | iskolába járt, nagyon szeretett hintázni. Sok mindenrõl beszélt még.
3661 6 | olyan mint mi, madarászott, hintázott, és lepkéket fogott.~Amikor
3662 15| s szõrcsuhát öltve hamut hinteni vén, bûnös fejére. A vasárnap
3663 11| leheletével is operált. Akarata hipnotikus erejével uralkodott a társaságon,
3664 20| elolvasta. Ezek a mámoros, hipnotizáló szavak mégis hozzá szólnak.
3665 23| magát. Aztán sokáig semmi hír sem jött felõle.~Múltkor
3666 31| melyek a fogoly dicsõségét hirdetik. Általában kellemetlenül
3667 15| komoran és méltóságosan hirdették a tûnõ idõt. Henri szeretettel
3668 12| székrõl beszélt. Zavaros históriákat mesélt róla, amilyeneket
3669 32| csóválta a farkát:~- Nem hiszek neked. Te könnyelmû embernek
3670 32| õszinte mozdulatuk sincs. Azt hiszik, hogy õk intézik a világ
3671 10| az esõ, az ég, mint egy hisztérika, kacagva hullatta eszelõs
3672 29| megpihentem, és most itt vagyok.~Hit és láz volt beszédében.~
3673 19| kezében Budapest mérnökileg hitelesített térképével, egy diáknak
3674 34| hivatalból, a nyakamra küldi a hitelezõit, akik botrányos adósságokról
3675 10| már beletörõdött, de az én hitemet megrendítené, és rögtön
3676 5 | csillagász fia tartotta bennünk a hitet. Sohasem kiáltottuk ki vezérünknek,
3677 19| élet folytonosságának a hitét fenntartsa. Valami hálát
3678 5 | tetszettek nekünk a nevek.~Arab hitregékben éltünk.~Nem sokat törõdtünk
3679 24| csodálkozott a diák. Nem is igen hitt a halálban. Hallgatta a
3680 5 | alvók tudnak így mosolyogni. Hittanárunk azonban róla is, rólunk
3681 31| érezték magukat. Sokszor azt hitték, hogy valami titokzatos
3682 30| szemét. Õ se ismerte. Azt hittétek, hogy idegen. Senki se ismerte.~(...
3683 30| nagyon szerettétek.~(...Azt hittük, hogy valami távoli rokon,
3684 19| mindent, amit elveszettnek hittünk. Ugye, Dani?~A botanikus
3685 34| szemüveget vesz, és vendégeket hív. Dagad az önérzete, amint
3686 1 | szüreti mulatságra voltak híva. Az asszony a szabadban
3687 34| felesége, a négy gyereke, a hivatal, az akták, a számlák, a
3688 34| csikorgatják délelõttönként a hivatala ajtaját, és van egy felesége,
3689 34| hónapokig ok nélkül kimarad a hivatalból, a nyakamra küldi a hitelezõit,
3690 34| egy vasárnap délelõtt a hivatalfõnök velõscsontot eszik a sörkocsmában,
3691 34| egyszer nem vette észre a hivatalfõnökét, a szolgának is megemeli
3692 34| Senkihez se szól. Az eset a hivatalfõnöknek is fülébe jut.~- Nem értem
3693 7 | hízott, s pontos, derék vízi hivatalnoka lett a helyi gõzhajónak.
3694 17| Kopott, lerongyolt, öregedõ hivatalnokfélének látszott. Olaszos sapkát
3695 20| vonások, lelkiismeretes hivatalnokírás. De a papiros illata kedves.
3696 27| igaz úttól, a kötelesség és hivatás ösvényétõl. Sohase ragadta
3697 32| Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Az apa jól érzi
3698 23| egy farsangi ötlet tett hívévé.~- Minden pénzemet ezekre
3699 28| tesz eléje, de õ kevesli, s hívja a vendéglõst, aki szintén
3700 25| elõrehajoltak, mások barátságos, hívogató jeleket adtak.~Odaintettem
3701 33| sopánkodott, és az apámat hívta.~A tárgyalás zárt ajtók
3702 5 | sípzajra hátra se fordultunk. Hívtak a mezõk és a csillagok. -
3703 24| Te nyolc év óta mindennap hívtál. Most beteljesült a kívánságod.
3704 13| ezen az estén. Egy vendéget hívtunk meg, hogy ne legyünk egészen
3705 21| Aztán csiklandó szavakkal hízelegtem a fülének, remegõ ujjakkal
3706 21| nehéz húsokat etettem vele. Hizlaló kúrára fogtam, hogy ellustuljon
3707 19| Mogorván jött le.~- Tíz kilót híztam - mondta még búsabban.~9~
3708 19| hogy megbámulják ezt a hóbortos, öreg lovagot, aki ablaksétát
3709 17| többiek nevetnek rajtam, hóbortosnak, züllött csavargónak tartanak.
3710 27| felkiáltott, hogy hatalmas és hódító és erõs, hogy férfi, hogy
3711 18| félhomályból ragyogó vállal, hódítóan emelkedett ki, mint valami
3712 26| és mámor fülledt érzéssel hömpölygött végig rajtam. Szemem égett,
3713 19| betörõk, vagy elfáradva, hörgõ horkolással, mint a halálos
3714 34| emberrel így beszélni - hörög -, egy beteg emberrel.~Kovács
3715 32| Utazni tetszik?~- Igen - hörögtem bosszúsan.~Õk azonban nem
3716 15| francia asszony, talpig hófehérben, fehér arccal és fehér hajjal.
3717 27| szinte ijesztõ volt. Mint hogyha valamire rájött volna. Talán
3718 3 | teljesítette a szerkesztõségi hóhérmunkát. Öröme telt abban, ha télen
3719 25| alvó félelmét, ki szemben a holddal, nehéz mellel fuldoklik,
3720 18| természetellenes, valami a holdfénybõl. Én mindig erõs, heves,
3721 13| gyerekkoromra emlékeztet. Egy holdsugárral kantározom fel a fantáziámat;
3722 19| örömet érzett. Öltözködött.~A holmijukat egy-kettõ összerakták. Siettek,
3723 23| az utánzott, olcsó kínai holmik. Az asztalán tusos edények.
3724 8 | fontoskodnak, hogy értik egymást, holott egész bizonyos, hogy ezt
3725 12| hárfázzon? Ki tudja? Most holtan hever. Elszállt belõle a
3726 2 | most már összebarátkozott a homállyal, és a szomorúfûzzel együtt
3727 14| lassanként beleszürkült a homályba. És én minél tovább mentem
3728 5 | egyenként bukkantunk fel a homályból, és az ismerõs, régi portán
3729 26| volt. Ilyenkor szobáink már homályosak. Lassan készülõdtek a temetésre.
3730 34| egy csengettyû gombja és a hõmérõ. Kovács nézi a csengõt és
3731 22| koszorú a múlton. Sötét haja a homlokába csapzott. Léptei alatt döngtek
3732 21| kalapját, kisimította szûk homlokából a szõke hajtincseket, és
3733 31| három angolnak kidagadt a homlokere, lüktetett a szíve, és az
3734 25| bort rendeltem. Töröltem a homlokom. Nézegettem a kopott falkárpitot.
3735 22| volt. A bátor árnyalat a homlokon, az orr merész íve pedig
3736 19| akit ûz valaki, és a kopasz homlokuk megizzadt, elsápadt, összehervadt.
3737 30| porát, a cipõd nyomát a homokban.~(...Másnap is ott ült az
3738 28| Egyik leány kikapja az apja hóna alól a lázmérõt. Ezt is
3739 29| is felejtettem. Egy álló hónapig a barátommal sem találkoztam.~
3740 19| bejárat.~- Nem nekünk való.~Hónapok óta gondolkoztak errõl.
3741 29| végre egy becsületes ember honorálja a könnyûséget, a szárnyat.
3742 31| tábornok értõ mosollyal honorálta az angol szellemeskedését.~
3743 23| kotorászva az életben. Fájdalmas honvágy élhetett benne a távol Napkelet
3744 28| tálat, de ellökik, és megint hoppon marad. A lányok nevetik.
3745 20| bájos is. Világoskék ruhát hord. Nem áll rosszul neki.~Egy
3746 19| pénzük. Azt tartották, hogy a hordárok gonosz és ravasz emberek,
3747 19| verejtékezõ homlokkal cipelték. A hordárokat gyorsan lerázták a nyakukról.
3748 27| hangtalanul.~Az asszony látta a hordársipkát, de nem szólt, színlelte
3749 6 | kiduzzad a kövér bíró hordószerû potroha.~Egyikünk elordítja
3750 30| fehér zsinóros atillában hordották a melegített tányérokat.
3751 31| reszketett a víz. Felszedte horgonyát a hajó. Sóhajtottak a sziget
3752 19| betörõk, vagy elfáradva, hörgõ horkolással, mint a halálos betegek.
3753 30| akik délben az asztalon horkoltak csonkig égett gyertyák mellett.
3754 23| alatt zavartan állt ott, horpadt arccal, mint egy lelottyadt
3755 6 | kedvünk elzápult, a kánikula hõségében fáztunk.~- Meséljen még,
3756 22| szaporázva lehelték ki a beteg hõséget, amit napközben magukba
3757 7 | nézett, verejtékezett a hõségtõl. A hold is éppen csak hogy
3758 27| belenézett haló szemeibe. Reggel hõsiesen gondolt vissza az álmaira.
3759 34| VAKBÉLGYULLADÁS~Hõsöm neve ez: Kovács János. Sietve
3760 3 | Legutóbb készen lett három hosszabb regénnyel, két elbeszéléssel,
3761 33| olvasmány. Csak a szempillái hosszabbak a rendesnél. Ez azonban
3762 3 | jelentkezett, valami unalmas és hosszadalmas vidéki néni, kinek már puszta
3763 14| hogy egy sövényre dõlt, és hosszasan, keservesen, hangtalanul
3764 29| zöld léggömböt csikartak hosszúkás ujjai.~- Ötszáz korona,
3765 24| perc van hátra. Irtózatos hosszúnak látszott az idõ. Egyre kínzóbb
3766 27| éltek át. Egy kedves kis hotelben találkoztak, ahol a kopott
3767 33| csapódott, az udvarunkban hótól roskadó fenyvesek közt szánkáztunk.
3768 11| gyógyszerészsegéd jókedvében volt, bort hozatott, és kurjongatott.~- Te Cézár -
3769 20| és többet soha, sohase hozna a posta levelet.~Újra leült
3770 12| múlva már vissza kellett hoznunk, mert öcsém kereste. Ismét
3771 26| lángolt.~- Félek - mondtam.~És hozzáértem a hajához. És átkaroltam,
3772 21| De a némasága parancsolt. Hozzáhajoltam, és beszélni kezdtem. Rózsi
3773 31| gondolta magában George, és hozzálépett. Tapintatosan félrevonta,
3774 24| Drágám - mondta a leány, és hozzásimult. A diák egyáltalán nem volt
3775 11| bosszankodott, hogy mindig hozzászegõdnek a súlyos, szédítõ, komoly
3776 12| villantotta.~- Hol van? Hozzátok ide.~Eléje tettem, és õ
3777 23| keleti érdekességeket, s hozzáutaltak mindent, verset, cikket
3778 21| és ezt meg kell becsülni, hû, és ez a fõ. Lassanként
3779 3 | Az asszony kacagott.~- Hülyeség. Alkonyi vers. Lapos és
3780 19| gyógyszerésztan-hallgató, kinek az arcképét hûen össze lehetett állítani
3781 31| az asztalra nyomta kövér hüvelykjét. Nagyon fehér volt. Arcán
3782 20| szekrényt, kivette belõle a húga fotográfiáját, s hirtelenül
3783 25| kit én nem ismerek.~- A húgod a télen férjhez ment - kiáltott
3784 19| nézték a szegény baromfi hulláját, a búsan elõrenyúló nyakát
3785 10| szobát betölti láthatatlan hullámaival, lassan összecsap a fejem
3786 23| Szegény.”~4~A zavar zengõ hullámokban nõtt körötte. Egy hétig
3787 7 | kötelekkel tör ki, viaskodik a hullámokkal, a szelekkel, a köddel,
3788 13| cirpelésétõl, az éjszaka ezer hullámzó árnyékától, a tündérien
3789 5 | koplalásba belebetegedtünk. Hullani kezdett a hajunk. Nem mertünk
3790 10| egy hisztérika, kacagva hullatta eszelõs könnyeit. Bizsergõ
3791 5 | semmit. Pedig sok csillag hullhat az égrõl... Ma tizennyolcadika
3792 33| hátrasimított haja kecses bodrokban hullott a homlokára, és a kibontott
3793 16| csókjától. Végre agyongyötörve hullottunk a pamlagra, és a kudarctól
3794 5 | alakjában valami furcsa humor rejlett. Én tudom, hogy
3795 3 | regényt, elbeszélést, verset, humoreszket, detektívtörténetet s karcolatokat,
3796 5 | Tódor kétségtelenül bizonyos humorral fogta fel a helyzetet, és
3797 8 | úgyhogy sokszor kellett hunyorgatnia, míg újra látott. Arra is
3798 5 | összeráncolta szemöldökeit. Sokáig hunyorgatott, azután hidegen és fontoskodva
3799 2 | vándoroknak? A csavargó hunyorított egyet, s valamit mormolt,
3800 6 | kövér bíró hátrafordul.~Hunyorog a napfényben, aztán továbbgurul.
3801 5 | szõlõtõkék. Tódor fáradtan hunyta le szemeit. Rendesen együtt
3802 25| hogy kezükbe kerültem, és a hurok mind összébb szorult, sietni
3803 19| tányérok is hidegek voltak. A hús ehetetlen. A tésztára ráfagyott
3804 29| kisgyereknek - mondta - vékony a húsa, a csontja, neki nem kell
3805 1 | iszonyodva dobta el a narancs húsát, amely vérzett, mint egy
3806 1 | melyek mind meleg emberi húsban fürödtek, s most is gyönge
3807 33| nedves volt, s jótékonyan hûsítette a lázamat. A szomorúsága
3808 32| Vennél-e nekem új nyakláncot és hússal bélelt Fattinger-lepényt,
3809 17| Egy este érkeztem ide. Húsvét szombatján. Azóta itt vagyok.~
3810 6 | porba, s nem lát.~Távolabb a huszárok lovardája, melynek eresze
3811 19| A király arcképe piros huszáruniformisában bántotta õket. Olyan alázatos
3812 9 | bujkált a családunkban. Mikor húszévesek lettünk s elváltunk a vidéktõl,
3813 19| huszonöt éves volt, és most már huszonhat. Ha meggondoljuk, szamárságot
3814 22| a meleget. A templom már hûvösebb volt. Sokáig álldogált itten.
3815 29| asztalkához, s élveztük a hûvöskés, nyári éjszakát. A költõ
3816 20| volna, s miután betelt a hûvösséggel és az illattal, légies lázzal
3817 34| Hónapokig tartott a hivatalos huzavona. Egy kollégája még békítgetni
3818 15| elsápad, s mozdulatlanul húzódom meg itt a pamlagon. A Quartier
3819 26| ebédlõben ültek le. Egy sarokban húzódtam meg. Fejem lüktetett a friss
3820 4 | olvasok, azután a fülemre húzom a takarót, a kispárnára
3821 8 | hangolták a hegedûket, tust húztak a beszédre. Attól tartott,
3822 15| sapkáját mélyen szemébe húzva, míg a bámészkodók izgatottan
3823 4 | öregem.~AGGLEGÉNY. közelebb húzza a széket. Te, ha tudnád,
3824 34| tûrnöm, hogy valaki ujjat húzzon velem. Nem a saját személyemért.
3825 1 | kiragadta a porcelánvázából az ibolyacsokrokat, s a feleségére szórta:~-
3826 29| tavasz madarai, az aszfalt ibolyái?~Néztem a költõt. Hihetetlenül
3827 14| vize. Ilyen világos, vizes ibolyakék volt az ég. A fák pedig
3828 26| pamlagon, ölében egy csokor ibolyával. Az ura melléje bújt, s
3829 8 | és udvaroltak, különösen Ibynek, aki a legyezõjével hadonászott,
3830 19| azonban segített. Vígan iddogáltak. Mózes egy régi dalt énekelt.
3831 19| akit az élet hazátlanul ide-oda rángat.~- A pályaudvar -
3832 27| a hazugság és a szépség ideáljához. Szemei úgy ragyogtak, mint
3833 13| én is elalszom, mint az idefehérlõ kép a falon.~- A maga ajka
3834 12| megnyugtatóan hatottak felzaklatott idegeimre. Olyan volt, mint a többi
3835 20| lassan égett, összetépázták idegeit a terhes és idegen csókok,
3836 27| A szavakat felfogták az idegek villamos sodronyai, továbbították
3837 12| szétpattanásig feszült idegekkel vártuk. A beteg nézelõdött,
3838 32| szereti a gyerekeket, de idegenekkel nem barátkozik.~Erre vártam.
3839 31| hajló szolgák tárják ki az idegeneknek.~Egyszerre kinyílt az ajtó
3840 19| elvegyülni, hogy õt is valami bús idegennek lássák, akit az élet hazátlanul
3841 14| érthetetlennek, rémesnek és idegenszerûnek tetszett az egész, hagytam,
3842 1 | Fehér ruhában, fehér arccal idegenül járkált a szobában, és egy
3843 5 | nézte a képeket. Azután idegeskedve kiáltott fel:~- Nyissátok
3844 20| tanítónét mindig elfogta az idegesség, mikor eljött az este, s
3845 27| erõfeszítés is megszépít. Minden idegével és szívdobbanásával akarta
3846 29| róluk. Most egy különös idegorvosban bízom. Nemigen elõkelõ hangzású
3847 29| szólva, nem így képzeltem az idegorvosokat. A börtön járt eszemben,
3848 29| teljesít ilyen léggömb a modern idegterápiában. A melankólia effajta makacs
3849 19| korán mentek aludni, hogy idejében fel tudjanak kelni. Elõbb
3850 3 | délig azzal töltötte az idejét, hogy parfümöket öntögetett
3851 2 | csavargó szédült.~- Ha most idejönnének...~És csakugyan jöttek.
3852 16| és nappal kutatom. Most idejöttem. Ez az utolsó állomás. Itt
3853 19| azért végez magával, mert az idén megint egy évvel idõsebb
3854 19| illatát, melyeket valamikor ideraktak, szépen sorjában. De a szegfûszeg
3855 11| társaságon, az egyik kártya iderepült, a másik a kézelõjében sunyított,
3856 32| világon. Milyen jó, hogy ideültem melléjük. Már régen figyelnek,
3857 9 | mely rég letûnt éveket idéz vissza, vallásos varázzsal
3858 19| próbálják emlékezetükbe idézni az utcák és a körutak szeszélyes
3859 21| melyeket oly könnyelmûen idéztem föl. De a némasága parancsolt.
3860 21| az õ kis szíve. A békés idillen, a mély és sárga teán pedig
3861 22| terjesztettek, amely elveszi az idõérzékünket, és álmodozóvá tesz. Maga
3862 18| hozzám. Nem törõdtem velük.~Idõközben elfogytak likõrjeim. Az
3863 34| századszor hallották a mesét, idõközönként közbeszóltak, mert az egészet
3864 24| szellem, se kísértet. De nincs idõm a beszédre. Csak harminc
3865 7 | A keservét ennek a csúf idõnek!~A szürke, õszi esõ lassan
3866 34| ítéletére bízom, kinek van igaza, s én nem kételkedem, hogy
3867 24| komoly mûvész és a kabaré igazgatója. Majdnem mindnyájan jól
3868 19| az útjából, és senki sem igazíthatja helyre. Némán álltak a folyosón.
3869 19| után látnak. Mózes meg is igazította a keltõórát pont hatra.
3870 15| így egész Párizs nyugodtan igazodott az öreg toronyóra után.
3871 25| zsebeimet. Megtaláltam arcképes igazolványomat. Ez én vagyok. Ott voltak
3872 33| ecetesüvegek közé, módfelett igazságtalannak találtam, és meg voltam
3873 18| Végre akartam tudni, hogy igénybe vették-e szívességemet.
3874 14| köszöntve ujjongtak az új élet ígéretének.~Ekkor találkoztam elõször
3875 19| akadt, s ennek a szomorú ígéretnek is örült. Nevetés közben
3876 16| halkan beszélnek, mintha igyekeznének az alvókhoz hasonlítani.
3877 25| falkárpitot. A bor savanyú volt, ihatatlan.~Öt perc múlva nagy csörömpöléssel
3878 34| még egyszer a sárga földig ihatná magát kloroformmal.~Éjjel
3879 3 | elbeszéléssel, és drámát írt II. Ulászlóról.~Az Ulászló-drámának
3880 22| ment, ahol márványravatalon III. Béla és Anna királyné alszik.~
3881 14| Aztán semmit.~Semmit.~Õrült ijedelem ragadott torkon. A szívem
3882 10| kettérepedne a szíve, megõszülne az ijedelemtõl. Némán és hidegen vártam.
3883 30| láttatok. Igen, anyuska, ne ijedj meg a szememtõl, én voltam
3884 19| valamitõl, s most örökké ilyen ijedõsen néz maga elé. Arcát a fájdalom
3885 27| ivott. Most tért magához az ijedtségtõl.~5~- Mi volt ez? - kérdezte
3886 10| a tükörbe nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha valaki halotti
3887 21| s meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá. Ez a semmi lány
3888 9 | s ez a gondolat izgat és ijeszt. Ma egész nap a tó partján
3889 20| golyót, amely haj nélkül még ijesztõbbnek tetszett. Minõ komikus így.
3890 29| és piros. Nagyot ugrott, ijesztõet és hihetetlent, a virágágyakból
3891 8 | törõdik vele. A leányok, Iby, Iky és Mary ott ülnek a teaasztalnál
3892 24| a Nusi.~- Érdekes.~- De Ilinek nagy sikerei vannak. Bolondul
3893 34| kloroform nehéz és édes illatából született, és arra a pillanatra,
3894 13| régi bútorokból kiáramló illatot, amely gyerekkoromra emlékeztet.
3895 1 | A társalgószobában virág illatozott, és halványkék lámpa égett.
3896 14| át, ahol bódító liliomok illatoztak a sötétben, s egy kisgyerek
3897 18| lebegett az asszony ismerõs illatszere. De a jelek gyanúsak voltak.
3898 18| szerdán este itt hagyta illatszerét, mintegy nekem hagyta itt
3899 20| betelt a hûvösséggel és az illattal, légies lázzal még egyszer
3900 19| sajátságos bélyegeit, beitatták illatukkal, érzésükkel és lelkükkel
3901 28| vannak. Felöltözködnek. Illegnek a tükör elõtt, tapsolnak,
3902 32| affektáltam a becézésre illesztett szájammal.~- Gyere ide -
3903 32| biztosan használ. Ami a kutyát illeti, az övék, a gyerekek szeretik,
3904 5 | nyelvünket - csúnyán és illetlenül - kiöltjük a világra. A
3905 6 | Vágd utána - bátorítják az illetõt. - Üsd agyon.~A göröngy
3906 33| Szõke hajához kitûnõen illett. Minden összhangzott, s
3907 5 | vásott ruhája pedig annyira illettek neki, hogy a csillagászt
3908 30| Aranyzáporban fésülködtem. Ilonka-pillék repkedtek a hajam körül.
3909 33| meg voltam gyõzõdve, hogy ilyenféle elõítéletek csak a középkorban
3910 20| köré fonja, s azt mondja:~- Ilyennek gondoltalak. A lélek a fõ.
3911 19| karácsony reggelén éreznek ilyent a kis gyerekek, akik még
3912 18| majdnem cukros és tejes. Imádandó testét enyhe hájak párnázzák,
3913 5 | Az enyhe nyári éjszakában imádatos vággyal csüngött az égen.
3914 28| hatodik csókolja. A hetedik imádkozik. A nyolcadik kirohan. A
3915 31| megroggyantotta térdét, imádkozni akart vagy kiabálni, mint
3916 30| örültem, imádkoztam az én imámmal, és énekeltem az én beteg
3917 15| öreg hosszú lépésekkel, imbolygó járással ment el elõttük,
3918 5 | ezüstlöttek. Mi pedig sápadtan imbolyogtunk a fehér éjben, árnyak egy
3919 31| éltették a császárt, aki imperátori mozdulattal az asztalra
3920 7 | Beálltam a hajóhoz... hídvetõ inasnak...~A szomszédok vigyorogva
3921 29| és kötött, mint hajósok indulás elõtt. Az apa indulatos
3922 23| lehetett is hallani a röhej indulását, mely a viszketõ torokban
3923 27| ösvényétõl. Sohase ragadta el az indulat. Ezúttal is kitüntetõ szeretettel
3924 29| hajósok indulás elõtt. Az apa indulatos lett.~- Lefeküdni.~- Nem -
3925 29| Mit mosolyogsz? - mondta indulatosan. - Nekem már csak ebben
3926 21| felbukkant kevélyen, kaffogva az indulattól, mint egy eb, mely a küllõket
3927 25| az undok bort, fizettem, indulni akartam. Már rajtam volt
3928 7 | Érezte, csak el kellene indulnia, a szíve zenéjére lépegetni,
3929 25| S anyám, mikor kifelé indultam, alig hallhatóan suttogta:~-
3930 6 | mondta a néni. - Ez az ingecske is. Nézd, épp illik rád.~-
3931 6 | szólt -, de rongyos az ingecskéd. Ki látta így járni?~Bement
3932 21| emléke, a zsebkendõimbe, az ingeimbe õ varrta bele a monogramot.
3933 32| nézze, milyen vizes az ingem.~A kisfiúk tanulnak, okos
3934 25| odaadtam volna most, a ruhámat, ingemet is, csak menekülhessek,
3935 6 | viszketett a torkunk a nevetés ingerétõl, de a nénike megsimogatta
3936 2 | azonban csoportba verõdve ingerkedni kezdett vele. Egyik a karika
3937 32| teszem.~- Azt soha - feleltem ingerülten.~- De ha kérlek.~- Pusztulj,
3938 28| arcát. A második tiszta inget hoz. A harmadik öltözteti.
3939 30| csepp bor se gurult le az ingmellére.)~- De a lelkéhez se engedett
3940 17| hasonlít hozzám? Alatta az ingó tenger, feje fölött a vakság
3941 19| utcán termett a haragos úr. Ingujjban volt. Az arca piros volt
3942 27| fején rezgett a lámpafény. Ingujjra vetkõzött, s úgy ült a nádszéken.
3943 34| Tetszik tudni, a vágás innentõl idáig terjedt. Persze, hogy
3944 28| az apa szívére hajol, s int, hogy meghalt. Erre mind
3945 20| tagjait, üvegcsontjait, és integet az ittmaradóknak, hogy nemsokára
3946 8 | rá, és nem sírtak, hanem integettek, helyeseltek, és zörögtek
3947 9 | és úgy is halt meg. Egy intellektuális öngyilkosságról van a naplóban
3948 28| sompolyognak, mind a tizenhárman, intenek az anyjuknak, aki lenn az
3949 32| én követtem leplezett, de intenzív bosszúsággal. Hosszú, fehér
3950 3 | mind.~A Gách-affér békésen intézõdött el. A szerkesztõ udvariasan
3951 3 | Marikát rendesen két sorban intézték el. Kíméletesen vagy kíméletlenül
3952 28| többször felkel, hogy csendre intse a lányait, mert a pokoli
3953 27| Mégis szüntelenül vacsorára invitálta, és egyiptomi cigarettákkal
3954 19| fogait és vérszegény, lila ínyét.~- Mari - suttogta Mózes
3955 3 | férje vetett véget. Egy ipari kongresszusra kellett leutaznia
3956 7 | dalol a tûz, sietõ emberek iparkodnak a másik parton, és a víz
3957 32| ismerkedni.”~A kutya gyors iramodással a sínek mellé jött, és néhányszor
3958 5 | minden iránt, ami földi, irántunk is, maga iránt is. Az apja
3959 3 | szomorú magyar városkában írt. Írásait áhítatosan másolgatta a
3960 23| ákombákomok, pergamenek, írások, egy kis polcon pedig másik
3961 19| könyvek közt ülve, régi írásokat lapozva, hajlamos is volt
3962 20| életem...”~Félbeszakította az írást. Újra elolvasta a levelet.
3963 19| kormány ellenségei, s titkos iratokat másolnak.~Ha csak tehették,
3964 28| mozidirektor a programra ezt írhatja: realisztikus. De ha kissé
3965 3 | arcán újra megjelentek az irigy, kárörvendõ ráncocskák,
3966 4 | élek.~AGGLEGÉNY. hosszan, irigyen bámulja. Hazudsz. Dadogó
3967 34| senkinek sincs, a többiek pedig irigykednek reájuk, és nevetik, csúfolják,
3968 30| a szomszédos falukból, s irigykedtek az északiakra. Nem mondhatom
3969 14| jázminbokrot letaroltam, hogy Irisz lába elé szórjam. Máskor
3970 20| Csak egy szegény bolond írja még tovább leveleit egy
3971 9 | egyszerre valami diktálja, hogy írjak, és akarom, értsétek meg,
3972 28| még leül, hogy receptet írjon, és a leányoknak szigorúan
3973 20| levelet azonban meg kellett írnia. Kedvesen és szerényen közeledett
3974 3 | kéziratokkal túlzsúfolt íróasztalból, és tisztességtudóan fölállott.
3975 16| a szerkesztõségben, egy íróasztalról lógatva lábait. Most már
3976 3 | tehetségek tûntek fel az irodalomban. Végre egy új nõíró is jelentkezett,
3977 3 | Gáchcsal együtt azonban a régi írógárda egy tekintélyes része is
3978 3 | összeszorított fogakkal nézte az írókat, akik egymásnak adogatták
3979 9 | fõbe lõtte magát.~Miért írom ezt a naplót? Már tíz éve
3980 3 | vele, hogy nem született írónak. Pedig reggeltõl estig írt:
3981 16| odaadnám. Ilyen szépet sohasem írtak. Soha, soha. A fiatalságomat
3982 20| szemébe:~- Ezeket hozzád írták?~Bella elsápadt, és nem
3983 10| Vállaim közé húztam a fejem, s irtóztató félelem ragadt torkon. Kezemben
3984 5 | szemünkben - botorkáltunk az iskola felé. - Fárasztott a napfény.
3985 34| betegségben csak közönséges iskolaesetet láttak, minden érdekesség
3986 27| a festékek és a kenõcsök iskoláján most elérkezett a tökéletességhez,
3987 33| szerény és szemérmes, mint egy iskolakönyvi olvasmány. Csak a szempillái
3988 5 | Kinõttük a rövidnadrágot, az iskolapadokat, elválni azonban nem tudtunk
3989 4 | körülbelül egyidõs. Valaha iskolatársak voltak, most a húszéves
3990 11| mikor a fia hazajött, az iskolatáskájából a palavesszõk és a könyvek
3991 27| De nem jön.~- Te nem ismered. Én tegnap láttam õt. Õ
3992 6 | itt a Tûzoltó utcában. Én ismerem. Ha akarjátok, mindjárt
3993 19| el elõlünk. Itt azonban ismeretlenül maradhatunk, és ismeretséget
3994 20| így hirtelen megszakad az ismeretség, és többet soha, sohase
3995 25| sandítottam, és úgy rémlett, hogy ismerik anyámat. Egy idegen asszonyt,
3996 3 | tudósítást küldjön. Akkor ismerkedett meg Marikával. A szerkesztõ
3997 32| engednem. Minden áron meg kell ismerkednem vele.~A kutya ravaszul visszasompolygott
3998 32| Emberekkel úgysem szeretek ismerkedni.”~A kutya gyors iramodással
3999 1 | képek, mind oly kedvesek és ismerõsek.~Az asszony trillázva repdesett
4000 30| és külföldrõl, rokonok, ismerõsök, és sírtak az örömtõl. Családi
4001 15| vasrácsot, ezer és ezer régi ismerõsömet. Fölmegyek a sötét csigalépcsõn,
4002 13| szalonban, valami közömbös régi ismerõsünket, akivel oly keveset törõdtünk,
4003 30| udvaron terítettek, fiam, amit ismersz, az ecetfák mellett egy
4004 30| tisztán, nagyon tisztán. Nem ismerted meg. De a szemetek találkozott.
4005 19| irányba tekintettek. Senkit se ismertek, és mégis, mintha valakit
4006 5 | A városban ezermesternek ismerték, de alig tudta róla valaki,
4007 23| mondta:~- Tudok.~2~Mi, akik ismertük õt a kávéházakból és szerkesztõségekbõl,
4008 6 | közénk, melyet eddig még nem ismertünk, s egy pillanat alatt átvillant
4009 21| álmatlan csecsemõ folyton ezt ismételgeti: „Anya”.~- Buta vagy, Rózsi -
4010 5 | Berenice haja... - ismételgettük, és tetszettek nekünk a
4011 19| erélyesen Mózes.~- Nem kell - ismételte halkan Dániel. Bementek
4012 28| tálra. Újra rendel. Megint ismétlõdik az elõbbi játék, háromszor-négyszer.
|