10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
4013 34| vizespoharat, melybõl a tejeskávét issza, meresztgetnie kell a szemét,
4014 28| utánozzák. Körömcseppig isszák az üvegeket. Valósággal
4015 23| vasszobor.~- A Pusztulás Istene.~Kezembe adta a szobrot.
4016 16| Feje pedig fáradtan ült isteni nyakán, mintha sok-sok párna
4017 7 | betérhetett a kocsmába, és istenigazában leihatta magát. Idõvel a
4018 18| és szépnek, kívánatosnak, isteninek láttam. Minden szerdán este
4019 2 | sikoltozott, s minden üteme lázas istenkáromlás és õrület volt már. Az erõs,
4020 29| Most egy volt vele, s az Istennel beszélgetett.~- Te - mondta
4021 28| egyaránt. Vigasztalja. Az Istenrõl beszél. Az ajtóból még egy
4022 5 | ismeretlen vihar sodorta a mi istentõl elátkozott vidéki városunkba,
4023 6 | önkívületében, hasonlóan valamely iszákos vagy õrült szeméhez, aki
4024 7 | felkönyökölt a mosóteknõ iszamós kávájára. Két tágra nyitott
4025 10| vizet ivott. Máskor nem így iszik. Akkor nem ily hanyag és
4026 4 | A reggeli kávém sohasem iszom a kávéházban. Hiába, az
4027 12| és belezsibbadva a zagyva iszonyatosságokba, csak hallgattuk, s már
4028 28| vesz egy üres poharat, és itatja-itatja, az apa pedig szívja, nyeli,
4029 16| friss foltjai mellé.~Az itatós felitta.~1910~ ~
4030 16| Könnyei odapotyogtak az itatósra, az antracéntinta friss
4031 34| magas minisztérium bölcs ítéletére bízom, kinek van igaza,
4032 24| pereme kissé elrongyolódott, itt-ott a penész zöld virága tarkázta,
4033 1 | A fiatalasszony mohón itta be magába az új benyomásokat.
4034 10| ajtót, az elõszobában van, itthagy a szekrényben, a szekrény
4035 10| névjegyet - susogta - holnap itthagyjuk az asztalon. Ha lámpát gyújt,
4036 14| felé fordultam és hívtam. Itthagyott örökre.~De ha még egyszer
4037 26| kis vendég ment el, aki itthagyta névjegyét, kék-ezüst gyászjelentését.
4038 19| Idegen lakók jártak itt, akik itthagyták a jelüket, beleégették a
4039 20| üvegcsontjait, és integet az ittmaradóknak, hogy nemsokára elmegy innen,
4040 20| ködös. Egy emlék, amely ittmaradt tõle, de ez az emlék az
4041 5 | Halkan cikázott végig egy-egy ív, akár a kénes gyufa gyengéden
4042 22| homlokon, az orr merész íve pedig mintha visszatükrözése
4043 19| követni, egy napsugár kinyúló ívén látod, beleszögelleni a
4044 16| tárca?~Az öreg két nagy ívet írt a levegõbe végtelen
4045 21| fényében forgott. Nyolc ívlámpa viharos erõvel ragyogott
4046 19| ezt természetesnek, trágár ivók, nyárspolgárok, vasárnapi
4047 24| Még szájában volt az ebéd íze, a badacsonyi bor kesernyés
4048 4 | gyenge voltál.~AGGLEGÉNY. Ne izélj. Sohase, sohase szoktam
4049 22| szájában sok keserû éjszaka ízével, hitetlenül, nagyon hitetlenül.
4050 19| így gyötrõdött az utazás izgalmában. Tervek zsibongtak az agyvelejében.
4051 16| tekint ki, melyben rendkívüli izgalmak bujkálnak. Mostan is nagyon
4052 21| viszony. A színház utáni esték izgalmas lázban lobbantak el. De
4053 8 | kirakott bútoraival ünnepi izgalmat keltett, s sokáig bámulta
4054 26| csöndesen sírdogáltam. Az izgalomban, a virrasztásban lesoványodtam.
4055 9 | megpróbáljunk, ami eszünkbe ötlik, s izgatja a fantáziánkat. Ha a mezõre
4056 32| a nyaklánca fogyatékos ízlésre valló. Látszott rajta, hogy
4057 11| vidéki város csodálta, mennyi ízléssel és tapintattal bújt el a
4058 2 | lassan a fejébe szállt. Izmai acélosak lettek. Szemeiben
4059 2 | Erõsen, mintha egy kemény, izmos férfit ütne meg.~Vad ordítás
4060 24| Hiába küzdött ellene. Az izomszalagok felrántották a száját, és
4061 20| csalódott. Valami keserû ízt érzett a szájában. A levelet
4062 1 | törülgette az ablakra csapódó izzadságot.~Zsitvay hallgatott. Azután
4063 33| fehér batiszton pontocskák izzadtak át.~- Vér - susogtam sápadtan.~
4064 28| üveget cipelnek lihegve és izzadva, amely majdnem nagyobb,
4065 33| erõvel a fejére sújtok, ízzé-porrá töröm a száját, a rózsaszínû
4066 6 | fürdõbõl jönnénk, testünk izzik, kezünk reszket. Néhányan -
4067 12| arca már piros foltoktól izzott, és félrebeszélt. A délutánok
4068 28| teszi a feje alá. Sziszegve jajdul fel a haldokló, s vér csurog
4069 24| a bús kántálást, a latin jajveszékelést, s a csokoládéuzsonnán járt
4070 34| VAKBÉLGYULLADÁS~Hõsöm neve ez: Kovács János. Sietve említem ezt meg,
4071 24| a kabaréénekesnõt 1902. január 7-én temették el. A temetés
4072 14| furcsa és színes esték csak Japánban vannak néha, virágos áprilisban.
4073 34| Kovács büszkén és peckesen jár. Fejét fenn hordja, aranykeretes
4074 19| észre, hogy nehezükre esik a járás. A legnehezebb lehullott
4075 15| lassúdik vele együtt az óra járása is, melyben egész élete,
4076 15| hosszú lépésekkel, imbolygó járással ment el elõttük, zöld sapkáját
4077 19| filozófiában nem volt egészen járatlan, lelkesen beszélt:~- Az
4078 19| Aszfaltozzák az utcát. A járda irtózatosan fel van dúlva
4079 34| magát, de az ember végre nem járhat rongyosan. Táplálkozni is
4080 25| hagyjam-e õket, vagy végére járjak a dolognak. Rájuk tekintettem.
4081 16| írtam meg benne. Évek óta járkálok mindenfelé. Éjjel és nappal
4082 25| sánta s kancsal pincérek járkáltak szutykos ruhában, az újságrámából
4083 28| nagy ünnep van, mert sokan járnak-kelnek, vasárnapi ruhában. Bemennek
4084 25| vert, mintha harisnyában járnék. Elhagyatva mindenkitõl
4085 13| egyik szobámba, ahol sohasem járok. Egy év múlva azután újra
4086 15| hajnalban delet mutatott.~A járókelõk csodálkozva álltak meg a
4087 9 | aki nem locsol le minden járókelõt, ma is probléma elõttem.
4088 27| várták.~Ijedt csöngetés járta be a házat, úgy három óra
4089 8 | bírt. Kék szemét rémülten jártatta körül a szobán. Arca halálsápadt
4090 17| Bizonytalanul, imbolyogva jártunk mindketten, és némák voltunk.
4091 26| A kisgyerekeknek pici a játéka, s picike a koporsója is.~
4092 17| bele nem butultam a víz játékába. Olyan elhagyottan feküdtem
4093 14| sötétben, s egy kisgyerek játékai hevertek a porban. Ez a
4094 33| foglalkoztam vele. A leányokat és a játékaikat általában megvetettem. Mit
4095 4 | AGGLEGÉNY. belemelegszik a játékba. A hangja halk és izgatott.
4096 26| érckoporsót, mely inkább játékdobozhoz hasonlított. A kisgyerekeknek
4097 19| szédület olyan különös. Valami játékféle ez, egy kis ördögszínház,
4098 29| Rájuk se nézett. Lármás játékokat vettünk, puskákat, ágyúkat,
4099 19| elismerni, hogy Mózes jobb játékos, s a játszma végén azt fejtegette,
4100 33| kisfiúk, mint a kislányok játékszere.~Azt is sejtettem, hogy
4101 34| magát - mondja neki. - Miért játssza a beteget? Hisz majd kicsattan
4102 19| tõle a hegedût, hogy tovább játsszák a dalt. Ez a feleselgetõ
4103 11| a kártyát:~- Nem bánom, játsszatok - szólt a feleségének. ~
4104 27| Arcán inkább derûs motívumok játszadoztak, az a bizonyos tisztaság
4105 31| egyszer, utolszor színházat játszanék három kíváncsi szatócsnak.
4106 29| gyerek kezébe adva.~A fiú játszani kezdett. Megvártuk, míg
4107 20| végre egyedül van, nem kell játszania, nem kell takargatnia a
4108 19| Mózes jobb játékos, s a játszma végén azt fejtegette, hogy
4109 19| huncutul és ostobán, mint a játszó gyerekek. Elfeledkeztek
4110 28| egy mozgószínház lepedõjén játszódik le. A mozidirektor a programra
4111 11| bámulta az asztalt.~- Én nem játszom - szólt, és a feleségére
4112 30| jöttek két kocsin, és sohase játszottak szebben. A prímás arcát
4113 21| Eleinte pásztorkölteményt játszottam. Rózsaszínû, illatos bonbonokat
4114 11| a szerencsét máris a fia javára billentette.~A bankot még
4115 9 | legény volt, nagy nõhódító és javíthatatlan korhely. Szívesen ábrándoztam
4116 6 | udvartól.~Benn kõrisek, jázminbokrok között, a hinta mellett,
4117 14| emlékezem, egy egész fehér jázminbokrot letaroltam, hogy Irisz lába
4118 5 | kanyargó nyárfasorban, fülledt, jázminos dûlõkön suhantunk egyre
4119 28| vattakötegekkel. Mellette a széken jég és lavór. Lányai porolják
4120 12| hogy a tûznél melengesse jégben elhûlt, vacogó kezét. Minden
4121 34| hideg, keserû teát kortyint, jeget nyel, újra a közönyébe süpped.~
4122 24| amely a koporsót vékony jéghártyával vonta be, úgyhogy kívülrõl
4123 30| füleimet. Csak a nyakam volt jéghideg. Mellettünk a násznagyok
4124 24| változtatta a tárgyakat, jégpályává az aszfaltot, s aztán siralmasan
4125 31| volt. Arcán ott ült a halál jegye. Ebben az idõben már a gyomorrák
4126 25| érkeztek, okmányaim, vasúti jegyem. Nekem azonban döntõbb bizonyíték
4127 26| a koporsót: néném meg a jegyese, húgom meg én. Egyik öcsém
4128 15| és a régi krónikák azt jegyezték föl róla, hogy õ szerkesztette
4129 27| történt?”~Most meglátja majd a jegyzeteit, a széthányt könyveit, s
4130 30| voltak. Ügyvédek, orvosok, jegyzõk, katonatisztek, sok-sok
4131 19| otthagyott markáns és egyéni jelekbõl. Ez a fiú bizonyára nagy
4132 25| mások barátságos, hívogató jeleket adtak.~Odaintettem a pincért.~-
4133 28| Majd egy ásítozó bácsi jelenik meg, aki „jó éjszakát” kíván
4134 23| le. Szomorú, igénytelen jelenség volt, amint a szerkesztõség
4135 9 | évre ijesztõ pontossággal jelentek meg a pályaudvaron. Öcsém
4136 1 | A betegség eleinte egész jelentéktelennek látszott. De a láz nem akart
4137 33| miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette, hogy én meghalok, de õ
4138 6 | összerezdül az aszfalt, ami azt jelenti, hogy mindjárt elõttünk
4139 25| egyszer a kis lengyel, nagyon jelentõsen.~Csönd volt. Lehajtottam
4140 19| elõtte a bõség és gondviselés jelképe volt a hét szûk esztendõben.
4141 27| férfi, akinek a legfõbb jellemvonása az emberszeretet s a jovialitás,
4142 19| nem sikerült. Ezt rossz jelnek vették. Némi enyhe tántorgás
4143 19| jártak itt, akik itthagyták a jelüket, beleégették a bútorokba
4144 32| mint a tilosra állított jelzõlámpák, pirosan meredtek az érkezõ
4145 20| tódította:~- A férfiak se jobbak.~- Igazad van - bólintott
4146 27| óriásit akart kiáltani, de jobbnak látta elnémulni. Ült a didergõ
4147 28| készen vannak, most már jöhet.~A lepedõn megjelenik: Vége.
4148 29| Most a Svábhegyen lakunk. Jöjj ki egyszer hozzánk, látogass
4149 27| és szilaj.~- Te, ha most jönne!~- Nem jön.~- Itt egy kalitkában
4150 13| is mintha nagyon távolról jönnének, a messzeségek szívszorongató
4151 6 | ki-kihagy. Akár forró fürdõbõl jönnénk, testünk izzik, kezünk reszket.
4152 23| és rendes lett, szótlanul jött-ment. Valami napkeleti méltóság
4153 8 | szüntelenül berregtek. Cselédek jöttek-mentek, ajtók csapódtak. A szavak,
4154 22| elmondanám neked, hogy miattad jöttem föl a hegyre? Ha eléd szórnám
4155 30| rokon, egy vándor vagy egy jöttment, aki beállt a mulatók közé.)~-
4156 18| Ezek az egészségesek, a jóétvágyúak, szeretnek és boldogítanak.
4157 19| göngyölve benne, és benne van a jövendõ is, s benne van a múlt.
4158 30| fiatalember pedig, aki a te jövõd volt, s aki látja most magában
4159 24| azóta doktori diplomám van. Jövõre rendelõszobát nyitok, a
4160 10| várj bennünket, tizenegykor jövünk érted, csak leszaladtunk
4161 32| Fattinger-lepényt, amely jobb a jogtalanul magasztalt Gerbaud-nál?
4162 24| elõtt állott, és keservesen, jóízûen sírt. Le se vetkõzött éjjel.
4163 5 | vonalak tekergõztek, és ha jók voltunk, zajos vásárnépet,
4164 24| Társaságokban, mikor a jókedv bukfencet vetett, tánc közben
4165 11| Levinszky, a gyógyszerészsegéd jókedvében volt, bort hozatott, és
4166 33| Mindig éhes volt. Mindig jókedvû volt.~A babára hamarosan
4167 22| hegyek. A bõ angol ruháját jókedvûen libegtette a szél. Panamakalapja
4168 25| mind a tizenöten, vérengzõ jókedvvel, otrombán, dalolva, borvirágos
4169 9 | hallottam a dördülést. Még jókor érkeztem. Apám ott feküdt
4170 10| Ha nem lesz egyedül. És Jolánt is magával hozza?~- Annál
4171 3 | ráncocskák, de boldognak, jóllakottnak, elégedettnek látszott.~
4172 9 | délelõttökön, ebéd után, a jóllakottság részegségében, estefelé,
4173 19| leány, aki már tudja, mi a jómodor, mi a vidékiesség, mi a
4174 18| megbízható, a házmester jómodorú, az egész házban mindössze
4175 32| gondozzák, ismeri a polgári jómódot, de automobilt még sohasem
4176 24| gyászosat, de egyiket se találta jónak, és inkább hallgatott. Egy
4177 19| kalauz szalutált. Minden jóra fordult. A korai felkeléstõl,
4178 1 | hazaérkezett volna. Mindenen a jóság õrködött. A tisztaság, a
4179 22| komoly volt. Hosszú szakálla jóságosan hullámzott le a palástra.
4180 4 | megköszönöm nekik, hogy jószívûek hozzám, lefekszem, kicsit
4181 22| Úgy hatott rá mindez, mint jótékony fürdõ. Majd kissé felüdülve
4182 33| hideg és nedves volt, s jótékonyan hûsítette a lázamat. A szomorúsága
4183 27| jellemvonása az emberszeretet s a jovialitás, egy görög bölcs, aki már
4184 12| sokáig bámultam. A délután józan világításában vidáman csillogott.
4185 4 | Mind a ketten roppantul józanok és szomorúak.~1908~ ~
4186 29| Te - mondta egyszerre józanul -, ez nem érdektelen novellatéma.
4187 29| barátommal sem találkoztam.~Júniusban egy mulatóhelyen láttam.~-
4188 1 | Most pedig megkapod a jutalmadat. Mától kezdve szabad bejönnöd
4189 22| megbolygatja egész életét. Eszébe jutnak bús esztendõk, céltalan
4190 33| itt is teljesen érvényre jutottak. Illedelmes baba volt, szerény
4191 9 | akarom, értsétek meg, hogy jutottam idáig. Én már gyermekkoromban
4192 12| megzavarodott koponyán eszébe juttatták, hogy a halott haja is ily
4193 24| egy komoly mûvész és a kabaré igazgatója. Majdnem mindnyájan
4194 24| ébredt.~Mindennap elment a kabaréba is. Kereste õt a kis, züllött
4195 24| LÁTOGATÁSA~1~Hrussz Krisztinát, a kabaréénekesnõt 1902. január 7-én temették
4196 29| ember volt. Amint a léggömb kabátjához akasztva himbálódzott és
4197 34| hivatalnok. Fekete karvédõ van a kabátján, csíptetõ a szemén, és az
4198 19| meghajolt elõttük, feladta a kabátjukat, és kinyitotta az ajtót.~
4199 6 | Cipõcskék, kis nadrágok, kabátkák. Meg egy tornaing.~- Ez
4200 25| gyûjtõlencsén szûrõdnék át, égette kabátom posztóját. Szívem viharosan
4201 26| légáram megbillentette vékony kabátomat, összeborzongtam. Körülöttem
4202 2 | zene léha akkordjai s a kábító gyermekvisongás egy zûrzavarba
4203 12| csodálkoztunk, hogy mi magunk nem kábultunk el a láz esztelenségétõl.
4204 8 | eltorzította arcát.~Viharos kacagás.~- Rudi - mondta egyik leány -,
4205 13| ketten, viharos napfényben, kacagó szájjal. Egy piros csónakon
4206 28| biggyeszti a cím mellé: kacagtató. Olvasóim is kényük szerint
4207 23| kunkorodjanak föl, kitágulva a kacaj föloldó enyhületében. Már
4208 2 | napfoltok táncoltak elõtte. Éles kacajok szúrták az agyvelejét. Összeszorult
4209 23| nem bírtuk elfojtani a kacajt. Egyszerre csak szétrobbant
4210 33| szõkesége aranyfényében, kacér fürtök, pikáns tincsek varázsában.
4211 25| árulva kopott újdonságait, kacérkodva, mint vénasszony a bálban.
4212 21| kényelmes lett, mint egy kacsa, de a zsíros és maszatos
4213 16| szebbé tette. Ez a gyengéd kacsintás parfümje volt az arcának,
4214 16| rámeredtek valakire, gyengén kacsintottak. De ez csak szebbé tette.
4215 19| és a körutak szeszélyes kacskaringóit, melyeket apjuk a búcsúestén
4216 20| asztalon az õ levele is. Kacskaringós vonások, lelkiismeretes
4217 21| csak felbukkant kevélyen, kaffogva az indulattól, mint egy
4218 19| nagyszerû ez az üvegkupola. Ez a kagyló, mely a tengerek morajlását
4219 23| Kezembe adta a szobrot. Kaján és kárörvendõ Gnóm volt,
4220 5 | máris derengeni kezdett. Kakasok kukorékoltak. Fehér hajnal
4221 29| trombitáló katonákat, kukorékoló kakasokat, de egyiknek se volt foganatja,
4222 28| harmadiknak a haja, mint a kakastaréj, ágaskodik a kislányfésû
4223 32| és tejet reggelizett sok kaláccsal. Ijedten gondoltam arra,
4224 19| szemük elõl. Ez volt egyetlen kalandjuk.~Azóta minden lány Marihoz
4225 18| a cipõje orrát.~2~Ezt a kalandot egy hónapra rá mesélte el
4226 6 | benneteket.~Elindultunk a különös kalandra. Rablóregényekben olvastuk,
4227 9 | bennünk valami ösztön, valami kalandvágy, hogy mindent megpróbáljunk,
4228 33| sokáig terveztük. Óriási kalap volt, sárga és fehér selyemcsipkébõl,
4229 32| Az állomáson a család kalap- és kendõlengetve búcsúzott
4230 9 | fussak. A szívem egyszerre kalapálni kezdett, és az üres szobák
4231 14| torkon. A szívem hangosan kalapált, és fülem a melléhez szorult.~
4232 17| egy-egy soldót dobtak a kalapjába.~- Nézze ezt a vak fiút -
4233 29| utolérni. Dobáltuk utána kalapjainkat, kötelet nyújtottunk neki,
4234 33| apróságok között. Divatos kalapján még a régi fátyol volt,
4235 18| szót se szóltam. Letettem a kalapomat, és leültem a kerevetre.~-
4236 29| viszontlátásnak, és intettem neki a kalapommal.~A költõ otthon volt, a
4237 33| frufruig és a gyémántos kalaptûig az ízlés és raffinement
4238 6 | Fekete bogarak koppantak kalapunkhoz. Fejünk megfájdult a forró
4239 27| elfakított a sok festék, kalászsárgára festette, s idegenszerû
4240 19| kezdtek. Egyik kacagott. A kalauz szalutált. Minden jóra fordult.
4241 6 | A csendben csak szívünk kalimpálása hallik. Nemsokára összerezdül
4242 15| A falióra zûrzavarosan kalimpálva, rendetlenül verte az órákat.
4243 27| jönne!~- Nem jön.~- Itt egy kalitkában vagyunk. Még csak nem is
4244 8 | forróságban alélva csipegett kis kalitkájában. Fönn az állványon a kitömött
4245 20| össze kellene gyûjteni a Kálvin téren, és aztán egy nagy
4246 21| otthonosan leült az ágyra, és a kályhába meredt.~- Mi újság? - kérdeztem
4247 5 | közé, mint egy silány, üres kályhacsõ. Tódor kétségtelenül bizonyos
4248 21| naftalinba tettem, a japán kályhaellenzõt, mely annyi csókunkat bámulta,
4249 19| tetszenek. Aztán az egész szoba kámforszagú. Mindenütt orvosságosüvegek.
4250 5 | mindig gyöngébbek lettek. Egy kampós, bütykös botra támaszkodva
4251 4 | Várjuk meg a hajnalt.~Két kanál szódabikarbónát eszik, de
4252 1 | fûrészek, csövek, tûk, kanalak, tükrök és más különös mûszerek,
4253 34| sárga szõlõskuglóf. Midõn a kanalat belemártja a kávéba, elordítja
4254 33| borlevest, amelyet kelletlenül kanalaztam.~Megmérték a lázamat, antipirint
4255 34| szemét, és nyöszörög. Egy kanálka hideg, keserû teát kortyint,
4256 8 | végigjárva vele a szobákat. A kanári a forróságban alélva csipegett
4257 25| voltak az étteremben, sánta s kancsal pincérek járkáltak szutykos
4258 12| õ okos, szép kék szemei kancsítottak.~Ettõl kezdve vissza sem
4259 19| zavaros ecetággyal. Itt a kancsó és a poharak. A zöld csíkos,
4260 19| és teát akart fõzni. A kancsóban nem volt víz. Ki kellett
4261 30| fölött lengesz, felröpülsz a kandallóra, és oly nagyok, nagyok a
4262 8 | fekete torták közül sápadtan kandikál ki szõke feje, amely olyan,
4263 20| mozdulatlan, sárga arca kandikált ki belõlük, mint a halotté
4264 10| mellett felbukkant egy cirmos kandúr.~A kaput bezárták, a diákkaszárnya
4265 5 | szánakozva nézett rá. Vén kandúrok doromboltak a paplanán.~-
4266 5 | hatalmas, szürke és fehér kandúrokkal egyetemben, amikkel a csillagász
4267 23| rángatódzott, cikázott és kánkánt táncolt, hol itt, hol ott,
4268 23| csõben a golyó, de még csak a kanóc serceg. Kíváncsi fejek bújtak
4269 24| halálban. Hallgatta a bús kántálást, a latin jajveszékelést,
4270 22| énekét. Zokogást hallott, kántáló papokat, akik füstölõkkel
4271 13| emlékeztet. Egy holdsugárral kantározom fel a fantáziámat; s nekivágok
4272 5 | elmaradt mögötte. Szelíden kanyargó nyárfasorban, fülledt, jázminos
4273 27| félt. Este pedig óvatosan kanyargott a házhoz, a poros, vidéki
4274 24| kecsesen tudott a nyakára kanyarintani. Elképzelte, hogy mellette
4275 19| ragyogó késsel sonkaszeleteket kanyarított le a prágaiból, melynek
4276 24| lucsokban. Már-már a hegyre kanyarodott a temetés. A diák nézte
4277 32| csaholt, vakkantott és kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan
4278 12| vártuk. A beteg nézelõdött, kaparászott a paplanon, és erõlködve
4279 19| között, mozdulatlanul. A por kaparta a torkukat. Néha átugrott
4280 14| magamat, annál inkább kellett kapaszkodnom, hogy - mint régen - elérhessem
4281 14| Erre a kisgyerek dühével kapaszkodtam õsz hajába. És ekkor...
4282 29| gyerek a vékony fehér cérnába kapaszkodva megállt a levegõben. Lehetetlen
4283 29| A beteg elveszti minden kapcsolatát a földdel, és levegõszerû,
4284 5 | szemünk. Éreztük a titokzatos kapcsot, amely sátáni erõvel fûzött
4285 7 | és egyhangú volt. Tyúkok kapirgáltak, feküdni készülõ csibék
4286 27| veszi az értékeit, amint kapja, anélkül hogy lázongana
4287 27| felriadt álmából. Gyorsan kapkodta magára a ruhát. De már késõ
4288 15| fehér testû leány, idegesen, kapkodva siettek, esztelen versenyfutásra
4289 28| pap - egy õsz, piros arcú káplán - fehér karingben, egy ministránsgyerekkel,
4290 22| következnek utána, s õ egy kapocs a kezdet és vég között,
4291 2 | nem is érezte a tavaszi káprázatot. Lehajtotta fejét, s azt
4292 33| öcsém a tengerészkatonákat kapta. Fekete harisnyát és fekete
4293 19| zsúfolásig volt. A fülkében nem kaptak helyet. Sejtették, hogy
4294 18| bútorok nyújtózkodtak benne. A kapualja csöndes, a cseléd megbízható,
4295 27| asszony csuklóját. Utoljára a kapualjában még odasúghat neki pár édes
4296 6 | delet, a törvényszék hûvös kapualjából - mindig pontosan - kiduzzad
4297 6 | bíró.~Odalapulunk a lovarda kapujához. A csendben csak szívünk
4298 9 | becsengetek az ismeretlen kapukon. Az izgat, hogy mi történik
4299 14| Elõbb azonban csengetett a kapun. Olyan lopózva, settenkedve
4300 19| lakókat, akik nem fizetnek kapupénzt. Azt beszélik, hogy kémek.
4301 27| csillagokat nézni, egyedül, a kapura gondolt, amely még mindig
4302 19| harminc évvel.~Siettek, hogy kapuzárás elõtt érjenek haza. Elõbb
4303 33| tánctermekben hajnalig táncol.~Karácsonykor már a legjobb barátok voltunk.~
4304 33| Ez volt az elsõ szomorú karácsonyom.~Ilyen gondolatok közt aludtam
4305 15| bevásároljon zöldséget, karalábét, vajat és miegymást, ami
4306 25| asztalunkhoz - ordítozták karban. Pillanat múlva már ott
4307 3 | humoreszket, detektívtörténetet s karcolatokat, régi és új formában, ósdi
4308 27| boldogságot. Rózsakörmökkel karcolta a mámor. Dulakodásokról
4309 15| Ideges, tizenhat éves teste karcsúan hullámzott, fekete szemében
4310 31| Egyszerre megdagadt a zaj. Kardcsörgés. Sok cipõ súrolta a padlót.
4311 27| könyörögnie. Késõbb egy kardpárbajban esett el. Az asszony belenézett
4312 2 | ingerkedni kezdett vele. Egyik a karika hajtóját hajította feléje.
4313 10| piszokszínû, hamuszürke karikák. Mindnyájunk arca ilyen,
4314 2 | Pokoli zsivajban, õrült karikapattogás között, hancúrozva érkeztek
4315 19| emberek. Kibújnak a bonne-ok, karikát hajtanak a kisfiúk, és óriás
4316 26| õrültek, sietõ csókkal, egymás karjában.~Távol pedig forrt-izzott
4317 21| remegõ ujjakkal nyúltam a karjához, hogy felrázzam azt a kis,
4318 7 | gondolt már a tengerre. Karjai megerõsödtek, kissé meg
4319 20| haraggal martak egymásba. Dühös karjuk összeakaszkodott, és sokáig
4320 25| borvirágos orral. Letelepedtek a kármentõ mellett, a nagy kerek asztal
4321 29| Néha olyan volt, mint egy karó, fején a léggömbbel, mint
4322 1 | Ezt a féltékenységet még a káröröm se gyógyította, hogy most
4323 31| Némán mentek elõre, csendes kárörömmel. Azután megszólalt George.~-
4324 22| szájtól szakad el, és ölelõ karokból bontakozik ki... Ment föl
4325 27| Félig átengedte magát a lágy karoknak, amelyek vitték õt, röpítették
4326 34| tudják, micsoda atyai szívvel karolom fel mindnyájuk ügyét, de
4327 14| s szelíden ragadta meg a karomat.~- Nagyapó... - dadogtam
4328 34| Torkát keserû düh reszeli, káromkodni szeretne, de erre se méltatja
4329 5 | csikorgatta volna, durva, káromkodó hangon nyögött fel többször
4330 7 | ásításba halt. Haragosan káromkodott.~- A keservét ennek a csúf
4331 31| összeharapták a fogukat, és káromkodtak. Az egyik angol, a legfiatalabb,
4332 20| vidám fiatalemberekkel, akik karonfogva robogtak az aszfalton, és
4333 33| A ROSSZ BABA KARRIERJE~1~A húgom utolsó babáját
4334 34| feltûnést kelt a hivatalban. Kartársai csitítják, de õ nem tágít.~-
4335 33| parkett kockáin.~A számûzetés kártékonyan hatott az egészségére is.
4336 27| jegyzeteket, a sztereometriai kartontesteket és a puskákat is, amelyek
4337 11| verejtékezett. Mindhiába. A kártyaalakok bosszúálló arccal meredeztek
4338 11| feleségének.~Elõvette az összes kártyababonát. Felkelt a székrõl, megforgatta -
4339 11| kártya, most került ki a kártyagyárból, még érezni lehetett rajta
4340 11| nyerd el tõlem.~Mindnyájan a kártyájukat nézték. Ideges csend dobogott
4341 11| rezgésével érezte ki a jó kártyákat, s egy villámgyors mozdulattal
4342 11| piros színek, a koronás kártyakirályok, az elkényszeredett arcú
4343 11| Azután sohase beszéltek kártyáról.~A kártyát a karácsony hozta
4344 9 | szerszámmal bánni, csak a kártyával, a tollal, és majd a pisztollyal.~
4345 11| Nem - mondta. - Sohasem kártyázom.~Azután sohase beszéltek
4346 19| Látszott, hogy ivott vagy kártyázott, s mérges, hogy abba kellett
4347 18| rózsát.~Délután a körben kártyáztam. Csak késõ éjjel vetõdtem
4348 11| mondta neki -, unom a sakkot. Kártyázzunk.~Aalberg Cézár elsápadt.
4349 29| mélységgel. Kinyújtottuk karunkat, hogy elkapjuk. De már késõ
4350 2 | reá oly sandán. Az orruk a karvalyé, az arcuk az éhes vércséé.
4351 34| szorgalmas hivatalnok. Fekete karvédõ van a kabátján, csíptetõ
4352 24| lábak topogtak a hûvös, kásás lucsokban. Már-már a hegyre
4353 13| égbolt gyémánttüzétõl. A kastély elõtt elterülõ buja parkban
4354 19| ház már ébredt.~Különös, kaszárnyaszerû sárga ház volt, mely elsõ
4355 26| fûtötték alattam a roppant katlant. Egy fához dõltem, és csöndesen
4356 26| kísértetek - ismét egy pár. Egy katona meg egy leány. Az utcán,
4357 31| közkatona szalutált, a császár katonája, aki reggelente friss fénymázat
4358 29| puskákat, ágyúkat, trombitáló katonákat, kukorékoló kakasokat, de
4359 27| ura kegyetlenségérõl, a katonakori csínyjeirõl, a revolverérõl,
4360 31| Valósággal szédültek a merev, katonás, mértani formák között.
4361 19| Megmosdanak hideg vízben, katonásan felöltözködnek, és azután
4362 31| volna, hátratekintettek. Egy katonát pillantottak meg maguk mögött.
4363 19| lelkükkel az egész szobát. Egy katonatiszt otkolonnal permetezett be
4364 8 | ülnek a teaasztalnál két katonatiszttel, és reá se hederítenek.~
4365 27| Becsukták a szobát. Amint kattogott a zár, kéjes remegés futott
4366 7 | felkönyökölt a mosóteknõ iszamós kávájára. Két tágra nyitott szem
4367 25| ismeretlen élet minden szemete kavargott, és megtántorodtam. Láttam
4368 33| fordulattal csinos kontyot kavarintott, és a baba, amely elõbb
4369 7 | szelekkel, a köddel, és harsogva kavarja a mélységeket. Az ember
4370 25| mondtam:~- Emlékszem.~Vad kavarodás támadt. A röhej sortüze
4371 34| Midõn a kanalat belemártja a kávéba, elordítja magát, és aléltan
4372 25| vendéglõk csukva vannak, a kávéházakban lélek sincs.~Rohantam haza.
4373 23| 2~Mi, akik ismertük õt a kávéházakból és szerkesztõségekbõl, nem
4374 4 | reggeli kávém sohasem iszom a kávéházban. Hiába, az otthoni kávénak
4375 19| akik ügyesen forgolódtak a kávéházi asztalok körül, úgy tekintett,
4376 19| Most, hogy nem kapták meg a kávéjukat, céltalannak és sivárnak
4377 4 | fõzzön kávét. A reggeli kávém sohasem iszom a kávéházban.
4378 4 | kávéházban. Hiába, az otthoni kávénak nincs párja. Különösen ilyenkor,
4379 17| délutáni nyugalomtól, a kávétól és a dohánytól megoldódott
4380 19| Ilyenkor szoktak rendesen kávézni. Most, hogy nem kapták meg
4381 26| Vidáman ropogott cipõm alatt a kavics.~A délután azonban rettenetes
4382 33| elfelejtettem. Lábadozva, a park kavicsain sétáltam, örültem az életnek,
4383 32| magamat. A sínek mellett, a kavicsokon járkáltam, s néztem a fák
4384 2 | Nézte a tavaszt, amely kavicsos utakon, ábrándos zeneszónál
4385 6 | utánaküld még egy színes kavicsot.~A kövér bíró hátrafordul.~
4386 7 | hajó élete megelevenül. A kazánban barátságosan dalol a tûz,
4387 33| Szerényen hátrasimított haja kecses bodrokban hullott a homlokára,
4388 19| felpezsdült az élet. Felpezsdül a kedv, s a meleg napsugaraktól
4389 32| nagy dolog, és végre az õ kedvéért teszem.~- Azt soha - feleltem
4390 18| krémeslepénnyel, ezenkívül kedveli a buja ételeket, a tejfölben
4391 19| Kiránduljanak a zöldbe? Mózes nem kedvelte a kirándulásokat. Gyászos
4392 4 | skálát. Menjünk haza.~FÉRJ. A kedvemért, öregem maradj még. Várjuk
4393 26| mosolyogtak rám, sokkal erõsebben, kedvesebben, mint egyébkor, ismeretlen
4394 29| óceánra, mely elragadta kedveseiket. Szeme, az õ türkizszeme
4395 1 | bútorok, a képek, mind oly kedvesek és ismerõsek.~Az asszony
4396 32| a kutya.~- C... c... c - kedveskedtem neki, összecsücsörítve a
4397 3 | csúnya, vén színésznõk fiatal kedvesüket. Legutóbb készen lett három
4398 6 | bíróval a saját házában, de a kedvünk elzápult, a kánikula hõségében
4399 34| rózsaszínû szublimáttal, érdes kefékkel sikálták a körmüket. Ez
4400 25| sápadtan, mereven. Nem volt kegyelem számomra. A munkások belém
4401 27| sarokba szorította, míg neki kegyelemért kellett könyörögnie. Késõbb
4402 9 | aki a család elõtt különös kegyeletben állott, s nekem talán minden
4403 15| toronyórásról szól a mese, V. Henrik kegyeltjérõl. Ez a Vic Henri híres és
4404 22| Látta a királyt barbár és kegyes mivoltában. Az élete pillanat
4405 28| leányok. Lenn a zenekar már kegyesen elõlegezi a gyászzenét,
4406 27| traktálta. Sokat beszélt az ura kegyetlenségérõl, a katonakori csínyjeirõl,
4407 19| feküdt. A szoba öt perc alatt kegyvesztett lett. Drága is, rossz is.
4408 20| a vizes szemek. Dühösen, kéjelegve tobzódott a csúfságában.
4409 27| Amint kattogott a zár, kéjes remegés futott át a diák
4410 32| beszélgettek vele, és õ kéjesen dörzsölgette homlokát az
4411 34| jólét és a biztonság röfögõ kéjével csemcsegte még egyszer:~-
4412 33| Hazug.~- Hiú?~- Hiú.~A kéjtõl elfulladva feleseltem:~-
4413 26| aki itthagyta névjegyét, kék-ezüst gyászjelentését. Mindenki
4414 1 | tapadt, mely szelíden és kéken nézett vissza reá. Kicserepesedett
4415 29| sárgáért, egy pirosért és egy kékért.~- A színek igen fontosak -
4416 29| ember, meggyullad, elég kékes lánggal, mint egy automatagyufa.~-
4417 13| lassú. Úgy illik az éjszaka kékesfehér színéhez. Vezessen.~- Nézze
4418 8 | elöntötte a vér. Kiabált. Kékeslila erek dagadtak a húsos homlokán.
4419 29| léggömböt táncoltatott, kéket, lilát, zöldet, sárgát,
4420 29| Megvártuk a hajnalt. Az ég ismét kéklett. Acélos, józanító szelek
4421 14| fekete aszfalt és fönt a kékség összeölelkeztek, és arra
4422 15| reszketve nézett le a szédületes kékségbe, az ébredõ házak, zsendülõ
4423 26| bársonyos, forró, szinte afrikai kéksége. Leányok mosolyogtak rám,
4424 15| még mindig azzal az acélos kékséggel fénylettek, mint azelõtt.
4425 16| csendesen mesélt az öreg.~- A kékszemû mindent kéknek látott. Kék
4426 4 | hajnal, öregem. Míg ránk nem kékül az ablak... az ég... a föld...
4427 34| elsápad, csak az orra tüzel, kékvörösen, mint a pulykataréj. Kinyitja
4428 20| Reggel pedig többnyire elõbb kelek, és jó reggelt kívánok a
4429 30| fürdöttek, és sóvárogva bámult kelet felé, a hajnali csillag
4430 23| Átvette a kínai politikát, a keleti érdekességeket, s hozzáutaltak
4431 19| lépéseket. Azután hosszú viták keletkeztek. Dániel most se akarta elismerni,
4432 34| a kovácsmesterség egyéb kellékeihez, nem értjük, miért ragaszkodnak
4433 19| fölötte az eget, már majdnem kellemes is rágondolni, s elmulat
4434 26| megdöbbenés és enyhe - nem kellemetlen - szomorúság vett rajtunk
4435 27| zavarni a folyosóval járó kellemetlenségek. Itt a kulcsa.~Az asszony
4436 31| dicsõségét hirdetik. Általában kellemetlenül érezték magukat. Sokszor
4437 20| vénkisasszonyok szomorú kelletésével felelte:~- Sétálni.~- Albertet
4438 23| tõlük, hogy beszédbe ne kelljen elegyednie. Egyelõre a kínai
4439 24| érezték magukat. Itt, a gyász kellõs közepében, az ebédjükre
4440 19| tervezték, hogy másnap korán kelnek. A diákos élet nem tûri
4441 15| esztelen versenyfutásra keltek egymással. A falióra zûrzavarosan
4442 30| aranyfürdõtõl.)~- Azon a napon korán keltél.~(...Aranyzáporban fésülködtem.
4443 33| sokáig tartott.~Csak tavaszra keltem föl az ágyból, amikor mindezt
4444 8 | bútoraival ünnepi izgalmat keltett, s sokáig bámulta az asztalon
4445 19| egy õrködõ fellegvár álmát keltette fel bennünk. Ez volt az.
4446 15| órák altatták el, s az órák keltették föl. Tíz év múlt el.~A toronyórás
4447 19| Mózes meg is igazította a keltõórát pont hatra. De mikor az
4448 33| Honnan jössz?~Egészen ki volt kelve magából. Arcát beteg pirosság
4449 18| ételeket, a tejfölben fõtt kelvirágot, a mazsolaszõlõt, a csokoládét.
4450 19| kapupénzt. Azt beszélik, hogy kémek. Mindennek biztosan Mózes
4451 22| Maga az ég is, mint átfûlt kemence, okádta a meleget. A templom
4452 10| végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett felbukkant egy cirmos
4453 1 | Valami halhatatlan bosszú keményítette meg a szívét. Az elkényeztetett
4454 13| meghódítottam a férfi akaratom keménységével.~- Szegény, mintha még mindig
4455 1 | az elsõ nap, és figyelt, kémkedett, a legkisebb neszre is fölrezzent.~
4456 8 | így duzzogva, várakozva és kémlelõdve. Végre Tusi, az unokanõvére
4457 31| reggelente friss fénymázat ken a császár cipõire.~A három
4458 5 | jól emlékszem, égõvörös kendõ szorította össze. Az éjjeliszekrényen
4459 9 | feküdt a díványon, sárga kendõjével betakarva, kezében a forgópisztollyal.
4460 32| állomáson a család kalap- és kendõlengetve búcsúzott tõlem. A kutya
4461 4 | cukorfehér lábacskáit. Fázékonyan kendõt kap magára, és a másik percben
4462 25| szörnyû külvárosi alakok, kendõvel nyakukon, kiket sem éjjel,
4463 26| tavasz valósággal dühöngött. Kénköves pokol volt a tavasz, kék
4464 27| rajta. Át a festékek és a kenõcsök iskoláján most elérkezett
4465 27| kérdezte.~- Nem.~Vajat kent a kenyérre.~- Szeretem ezt
4466 15| szerkezetükbe, s finom táblaolajjal kente be fogaskerekeiket, csillogó
4467 32| Lemondanál érettem a kényelmedrõl, a buta és üres ambícióidról?~
4468 27| láttam a szobátokat. Kissé kényelmetlen. Kerestem egy másikat. Az
4469 4 | a csücskét...~AGGLEGÉNY. kényelmetlenül feszeng. Kérlek, ne érzelegj.~
4470 17| itt, és verekedtem nõért, kenyérért, itt, éppen itt, imádkoztam,
4471 19| asztalról eltakarítsa a kenyérhulladékokat s a tányérokat.~Aztán ismét
4472 33| kevés porcukorból áll, aztán kenyérmorzsákat aprítunk beléje. Ezt a babalevest
4473 27| kérdezte.~- Nem.~Vajat kent a kenyérre.~- Szeretem ezt a fiút.
4474 34| csakugyan meghízott. A sok kenyértõl és burgonyától felpuffadt
4475 34| jön a hivatalba. A kutyák kényeskednek így, midõn nagyon jól érzik
4476 28| kacagtató. Olvasóim is kényük szerint nevethetnek vagy
4477 23| edények. Tao és Konfucius képei. Ágya fölött egy barna szobor,
4478 32| hogy mindenesetre küldök képes levelezõlapot, minden héten
4479 13| Azóta sem mertem erre a képre nézni.~- A szemekben van
4480 29| gyerekegekbe, a lehetetlen képzelet birodalmába, s éreztük,
4481 18| asszony. Nem tudtam elaludni. Képzeletben kirajzoltam alakját, és
4482 29| diplomáját is. De szíve van, képzelete van, és sugallata van. Õ
4483 19| nyikorogtak, messzire ragadták a képzeletet, mely ismeretlen életek,
4484 16| volna szabadulni a különös képzelgõtõl, ki egyre lázasabban beszélt.~
4485 23| kegyetlen a tréfa. Hagyjuk abba. Képzeljétek, ez a szerencsétlen most
4486 1 | Nem fûtenek benn?~- Ne képzelõdjél. Menjünk.~- Várj csak. A
4487 29| Nevetnek. Azt mondják, hogy képzelõdöm.~- És az idegorvos, a rókaarcú,
4488 14| találkozásnál már nem álmodtam, nem képzelõdtem, nem hallucináltam, egészen
4489 7 | Fülére húzta a paplant, s úgy képzelte: az egész ház egy óriási
4490 29| Õszintén szólva, nem így képzeltem az idegorvosokat. A börtön
4491 9 | írója filozófiailag nem képzett ember, egyéniség, aki a
4492 3 | a zongorán, amire még a képzõi zongoraleckékbõl emlékezett.
4493 27| gondolkozott.~- Nem tudom... Mért kérded?~Kissé elõrementek a kerti
4494 34| sem. Nem is döntök ebben a kérdésben. A fegyelmi bizottság és
4495 25| marakodni kezdtek, ostromoltak kérdéseikkel.~- Mennyire megsoványodtál
4496 17| megtudnom egyet-mást. A kérdéseimre többnyire mosolygott.~Aztán
4497 19| keresd, hogy kicsoda, ne kérdezd a nevét, nincsen is neve
4498 25| Kicsodák az urak?~- Még te kérdezed? - kacsintott a sápadt és
4499 20| ami belõle áradt. Most azt kérdezik tõle, szép-e?~Ez egyszer
4500 8 | volt, és nem értette, miért kérdeznek tõle olyast, amelyre úgysem
4501 24| tapintatlanság ilyesmit kérdezni egy halottól.~- Fõzzek teát? -
4502 24| mégis kérdõen bámulta.~- Ne kérdezz semmit - mondta fuldokolva
4503 17| a különös emberre.~- Ne kérdezze, hogy miért. Hiába is magyarázgatnám.
4504 12| már nem bírom ki tovább...~Kérdõleg néztem anyámra.~- Ma különösen
4505 19| igénytelen volt, mint egy kéregetõ. A poros pálmák szegényes
4506 15| meg valamelyik rugó vagy kerék. Napközben azután állandóan
4507 17| embernek egyszerûen kedve kerekedik felülni az elsõ gyorsvonatra,
4508 13| hegedûcskék cincogtak a táncra kerekedõ bogarak, pillék és rovarok
4509 19| hogy visszacsavarták az idõ kerekét, s a múltból él. Egy pillanatra
4510 19| volt. Mostan is annyi. Ne keresd, hogy kicsoda, ne kérdezd
4511 20| és gyûlölni kezdte.~- Mit keresel a postán?~- Semmit - felelte
4512 10| hallana, gyertyát gyújt, keresgél, szaglász a szobában. Õ,
4513 24| nem tudta elgondolni, ki keresheti, mert Krisztina halála óta
4514 16| gondol, lázasan szaglászva keresi régi újságok porfelhõjében.
4515 19| térnek a varrodákból, a kereskedésekbõl és a gyárakból. Dániel felhúzta
4516 19| félt, hogy becsapják. A kereskedõket gyûlölte. A pincérekre pedig,
4517 22| hogy mióta élek, téged kereslek, hogy öntudatlanul is vágyódtam
4518 19| futni kezdtek ezek az õrült keresõk. Ilyenkor rohantak elõre
4519 19| leejtette a pokrócra. Nagy kérésre-könyörgésre végre a szájába vette. Mosolygott.
4520 19| leakasztották a képeket, és keresték-keresték a múltat. Igaz, nagy pusztítás
4521 16| vakbuzgalommal, az õrült lihegésével kerestük sárga lapok közt egy ember
4522 33| szélére ugrott, és lábait keresztbe téve, leült mellém. Az éjjeli
4523 33| utolsó babáját mi magunk kereszteltük el Bolinnak. Nem tudtam,
4524 33| viselt, és egy kis ezüst keresztet a mellén. Anyámnak szigorú
4525 20| kinevette. Civódó tekintetek keresztezõdtek. Fuldokló haraggal martak
4526 6 | a hûvös tornácon kellett keresztülhaladnunk, melyet színes üvegkapu
4527 23| engedett közel magához, keresztülnézett rajtunk.~Egy remetére, vagy
4528 9 | Átvetem magam a korláton, keresztülugrom önmagam, és gyõzök.~Holnap
|