10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
4529 18| kalapomat, és leültem a kerevetre.~- De ez mégiscsak sok -
4530 14| Nagyapó felkelt a régi, török kerevetrõl. Valamit dünnyögött. Megnézte
4531 16| tartott eddig ébren, mi kergetett bele a bolond virrasztásba,
4532 16| mit beszél. Valami emlék kergette ide, amelynek most nem tudok
4533 28| az apjuk kétségbeesetten kéri az orvosságokat. Meglátja
4534 32| ha kérlek.~- Pusztulj, te kerítõ - kiáltottam és elfordultam
4535 18| egy szívességre akarlak kérni. Ízléstelen dolog. De mit
4536 3 | kibuggyant szájából az a furcsa kérõ és sopánkodó fölkiáltás:~-
4537 25| élettõl.~Röfögve kurjongattak, kérõdzve mámorukon. A szláv óriás
4538 2 | hogy szinte bocsánatot kért a szemével, amiért világra
4539 30| volt. Az olajfák a szomszéd kertekbõl átküldötték fájdalmas illatukat.)~-
4540 14| jártam egyszer. Azután egy kerten mentünk át, ahol bódító
4541 11| és nézte a havas, kopár kertet.~A tavalyi karácsonyra gondolt.
4542 29| léggömbbel, mint valami zöld kertigolyóval. Szeme pedig babonás, ábrándos,
4543 15| Lihegve botorkált a parókia kertjében. Elfáradt. Elõször érezte
4544 11| a Nyúl utcában, ahol egy kertre nyíló, tiszta hónapos szobát
4545 14| porban. Ez a kert a mi régi kertünk. A dobogó falépcsõ pedig
4546 15| váltott pár szót, ha éppen nem kerülhette el. Hajnalban lopózkodott
4547 27| Kétségtelenül sejt valamit. Kerüli a tekintetét, nem is koccint
4548 31| valami titokzatos útvesztõbe kerültek, és szerettek volna menekülni.
4549 25| mikor éreztem, hogy kezükbe kerültem, és a hurok mind összébb
4550 1 | szenvedjenek a fekete ember kése alatt, aki kórházzá tette
4551 4 | kitüntetõ figyelemmel a két kései vendég iránt. Az asztalon
4552 19| visszajött. A villák és a kések erõsen csörömpöltek az elhagyott
4553 34| emberrel.~Kovács el van keseredve. Annyival inkább, mert két
4554 28| tapasztalt valamit az élet keserûségébõl, s a jó és rossz értékek
4555 3 | elfojtott, magába harapott keserûségeit egyszerre bosszulhatja meg
4556 7 | Haragosan káromkodott.~- A keservét ennek a csúf idõnek!~A szürke,
4557 15| hajtotta. Soha egy percet sem késett, s így egész Párizs nyugodtan
4558 26| mellyel tilos tárgyakhoz, késhez, ollóhoz, cukrászsüteményekhez
4559 11| múltnak, oly finomak, oly keskenyek, oly tiszták voltak, mintha
4560 19| Egy kövér ember ragyogó késsel sonkaszeleteket kanyarított
4561 27| már a mellében érezte a kést, s édesen összeborzongott.~
4562 33| nyersselyembõl. Egy hét múlva kész volt az új toalettje.~-
4563 29| realitás iránt, mint az apja.~Keszeg pillantásával a költõre
4564 14| elõször is teát forralt. Úgy készítette el, ahogy szokta, és sok
4565 10| saját hangomtól.~Bálint készül hozzánk, a Pannóniába. Mosdik,
4566 19| nézte a kulcslyukon az éji készülõdést. Még egynéhány ruhadarabot
4567 26| szobáink már homályosak. Lassan készülõdtek a temetésre. Egyre többen
4568 5 | lesz.~Tódor csakugyan nem készült hosszú életre. Mi, akik
4569 9 | lezárjam számadásomat. Ma készültem el vele.~Mi mindnyájan egészséges
4570 34| kinek van igaza, s én nem kételkedem, hogy ezek a magas fórumok
4571 3 | Az író, aki kissé talán kételkedett magában, mosolygott, nem
4572 19| amiben senkinek se volt oka kételkedni, hisz ékesszóló és meggyõzõ
4573 19| látszanak. Messzebb egy kétemeletes ház. A túlsó udvaron a teniszpálya.
4574 23| a szájukra fagyasztva a kétkedést. Önérzetesen, biztosan mondta:~-
4575 33| szégyelli elárulni, és abban sem kétkedtem, hogy éjjelenként ki-kiszökik
4576 2 | kövér, tornainges pedig alig kétlépésnyire tõle reáöltötte a nyelvét.~
4577 31| közölni akart vele. William kétmétereseket lépett.~- Azt mondják, szatócsoknak
4578 25| hazugságokkal hûtöttem lázam. Kétségbeesésem nõttön-nõtt. Emberek közé
4579 34| és címjegyzékben legalább kétszáz embert találunk hasonló
4580 24| szája pedig pirosan, frissen kettéhasadt, ájultan várta a csókot.~
4581 10| magam, talán õ õrülne meg, kettérepedne a szíve, megõszülne az ijedelemtõl.
4582 17| babonás érzés, ami késõbb kettévágta az életemet. Hogy kinyúlok
4583 34| cigaretta parazsa. Most kettõt lát, nemsokára hármat, aztán
4584 15| Mindegyiknek más volt a ketyegése, más a képe, a fogása. Az
4585 2 | irtózatos nyomoráért, s kevély örömben vert a szíve. Édesen
4586 30| gazdag rokonok hetykén és kevélykedve. A déliek már egy hét elõtt
4587 11| pumamacska, nézte, hogy keveri apja a kártyát. A pénztárt
4588 4 | millió lány se érdekes. Kettõ kevesebb, mint - egy.~FÉRJ. A matematikában
4589 13| ismerõsünket, akivel oly keveset törõdtünk, hogy hamarjában
4590 22| utána, s õ egy kapocs a kezdet és vég között, egy zászló
4591 32| Nemigen érdekeltek. A flörtjük kezdetleges stádiumban volt. Inkább
4592 28| dalolnak, azután keresni kezdik az anyjukat, végigrohannak
4593 29| lesoványodott.~- A dolog egyszerû. Kezdj ellenkúrát.~- Nem lehet.
4594 30| lakodalomról beszélj.~(...Hol kezdjem?)~- Kezdd el kora hajnallal.
4595 11| kezébe vette a kártyát.~- Kezdjük.~A kisfiú pirosra gyulladt
4596 15| ér véget a valóság, s hol kezdõdik az álom.~Az agg toronyórásról
4597 19| ostromszerûen, kínálni kezdték a leányt. A lány halálosan
4598 13| sötétséget, és lassan érezni kezdtük egymást. A leány a keskeny
4599 15| szomorú. Ha vége van, újba kezdünk, mert Louise anyó sohasem
4600 9 | utolsó okig, nevetve veszed kezedbe a pisztolyt, és megérted
4601 21| szó. Az õ vallomása, az õ kezeírása. Újra a nyomomon van.~Szívdobogva
4602 5 | nemtörõdömsége érzett. Kormos kézelõi, puha, lehajtott gallérja,
4603 11| kártya iderepült, a másik a kézelõjében sunyított, egyszerre hadvezére
4604 10| irtóztató félelem ragadt torkon. Kezemben csöndesen ketyegett az óra.
4605 8 | értem.”~Ekkor a nagyanya kézen fogta, és bevezette az ebédlõbe,
4606 6 | fejét.~A napfényben egy kézipisztoly vasagya villan meg. Mindnyájan
4607 3 | nyomban meg is üzente, hogy a kéziratát nem közlik. Ez volt az a
4608 9 | ma is.~A kusza és zavaros kéziratból csak az alábbi részleteket
4609 3 | sokszorosan letisztázott kéziratokat, amikhez a vidéki novellaíró
4610 3 | könyvekkel, újságokkal, kéziratokkal túlzsúfolt íróasztalból,
4611 3 | megrokkant.~Egy délután kéziratot hozott a posta. Bér Gyula
4612 12| nagyon is tiszta ujjait, és a kézitükörben nézegette vézna arcát. Anyám
4613 5 | élvezeteknek egy fáradt és bölcs kézlegyintéssel. Ebédre vékony pirított
4614 1 | Gyûlölni kezdte az urát. Fájt a kézszorítása, a nézése, a hangja. Éjjel
4615 25| Azután, mikor éreztem, hogy kezükbe kerültem, és a hurok mind
4616 5 | vékony papírcsöveket dugott kezünkbe, amelyekben színesen csörögtek
4617 6 | darazsak zümmögnek.~Lélegzetünk ki-kihagy. Akár forró fürdõbõl jönnénk,
4618 27| Egy hét múlva azonban néha ki-kimaradt.~- Mi van veled? - sopánkodott
4619 33| kétkedtem, hogy éjjelenként ki-kiszökik a szobából, és a tánctermekben
4620 16| a legdrágább poharat, õk kiabálnak, mikor suttogni akarnak,
4621 31| térdét, imádkozni akart vagy kiabálni, mint a gárdisták.~Úgy szédültek
4622 15| éjjel ércesen zengõ szóval kiabálta szét az idõt, a körutakon
4623 24| nyújtózkodtak, és az égbe kiabálták nehéz, harsogó illatukat.~
4624 3 | leányemlékeivel és összes kiadatlan mûveivel együtt. Nem is
4625 3 | Siralmas. Csak nem fogod kiadni? Dobd el.~A szerkesztõ habozott:~-
4626 19| ÖREGURAK~1~- Kiadó szoba?~Az öregasszony bólintott,
4627 18| Rászögezte szemét. Nyakkendõjébõl kiágaskodott egy arany kígyófej, melynek
4628 19| szerezniök.~Másnap este kiálltak az utcára, estefelé, mikor
4629 4 | egy oktávval magasabban kiált: „Jó reggelt!” Megveregetem
4630 18| rögtön. Különben segítségért kiáltok.~Egy szót se szóltam. Letettem
4631 5 | bennünk a hitet. Sohasem kiáltottuk ki vezérünknek, hisz oly
4632 6 | bírunk kiáltani.~Csak akkor kiáltunk, mikor már tíz-húsz lépésre
4633 27| rekedt lett, és a szemei kialudtak. Megszûnt a villamos varázs.
4634 2 | sápadt legénykék jöttek kialudtan, könnyedén fütyürészve.
4635 13| magamba a régi bútorokból kiáramló illatot, amely gyerekkoromra
4636 20| csordultak ki. A nõ haja pedig kibomlott, mint egy fúriáé.~- Te szegfûlovag.~-
4637 3 | elérzékenyültek, és újra kibuggyant szájából az a furcsa kérõ
4638 19| ismernek az öreg emberek. Kibújnak a bonne-ok, karikát hajtanak
4639 29| szédelgett.~- Az árgyélusát, kibukik! - kiáltott az apa.~Mind
4640 9 | jövõ szimfóniáját próbálják kicsalni a fukar és titkolódzó életbõl.
4641 34| játssza a beteget? Hisz majd kicsattan az egészségtõl.~- Mit? -
4642 5 | mondani -, még egy nagyon kicsikét, azután elég lesz.~Tódor
4643 19| látta ily gyámoltalannak és kicsinynek, és sohase szerette így
4644 12| egészségesen, a hidegtõl kicsípett arccal. Okos nyugalma pár
4645 25| fogadtam el a parolát.~- Kicsodák az urak?~- Még te kérdezed? -
4646 31| templomban. A három angolnak kidagadt a homlokere, lüktetett a
4647 2 | nadályok.~Szédült. Homlokán kidagadtak az erek, és torkaszakadtából
4648 3 | azután fölemelte a fejét.~- Kidobod õt is.~A szerkesztõ feleségére
4649 3 | irodalmi szemlét szerkesztett, kidugta a fejét a szobrokkal, könyvekkel,
4650 6 | kapualjából - mindig pontosan - kiduzzad a kövér bíró hordószerû
4651 11| lépést hõkölt vissza, és kiejtette kezébõl a kártyát.~- Csalsz!~
4652 22| égetõ szükséget érzett, hogy kiengesztelje és eltüntesse arcáról azt
4653 1 | levegõtengerbe. Lerohant a lépcsõkön, kiért az utcára. Haját elkapta
4654 10| igazán valami újat kellene kieszelnünk.~Az Üllõi úti diákszobában
4655 16| akinek semmije se volt már, kifacsarva, összegyûrve, megsemmisülten,
4656 8 | midõn - ha szabad magam így kifejezni - ebbe a szentélybe lép...
4657 33| Idegenszerû volt és pajkos. Kifejezte azt, hogy a baba jó családból
4658 27| falépcsõn a folyosóra, addig õ kifestett magának egy romantikus temetést,
4659 24| szobába, és pontról pontra kifestette magának a találkát. Krisztina
4660 5 | törpéket táncoltatott a kifeszített fehér lepedõn.~A csillagász
4661 26| tavasz, kék leplek fönn kifeszültek és lengettek, az ágakon
4662 33| korán megmételyezik. Azt is kifogásolta, hogy cukrot eszik, és parfümözi
4663 24| állandóan ott feszült a kifogástalan plasztron, tündökölve, szikrázva,
4664 28| védekezik, mikor azonban kifogy a hazugságokból, felemeli
4665 11| nézte az apját, a bankot kifordította az asztalra, az apró kis
4666 29| Orvosságaikat a moslékba öntöttem, s kifüstöltem utánuk a szobát. Nem akarok
4667 19| kályha is füstöl. Gyakran kifut a konyhában a tej, s ez
4668 21| Két hónap múlva gyönyörûen kigömbölyödött, nehéz és kényelmes lett,
4669 20| szerelmesek rózsaszínûek lettek és kigömbölyödtek, õ lassan égett, összetépázták
4670 16| léghuzam söpört át a szobán, s kigöngyölítette a lázas füstfellegeket,
4671 18| neki a két ragadozó - a kígyó és a férfi - tekintete.
4672 18| Nyakkendõjébõl kiágaskodott egy arany kígyófej, melynek gyémántból volt
4673 34| rajta múlt volna, a szívét kigyomláltatja, és kirakatja egész testét,
4674 5 | hengereket forgatott, melyeken kígyózó, vörös és sárga vonalak
4675 29| A vékony lángcsík lassan kígyózott a gömbig, ott aztán belékapott
4676 24| az ég sarkán kénes csíkok kígyóztak, homályos fények, mint mikor
4677 4 | játszik. Bizony nekem nincs kihez hazamennem. Agglegény maradtam.
4678 6 | járni?~Bement a szobába. Kihozott egy csomagot. Ruhák voltak
4679 34| vendégek elmennek, a kályha kihûl, a gyerekek lefekszenek.~
4680 19| Lehetetlen, hogy valami kihulljon így a kezembõl. Nézze meg
4681 28| hazaérnének. Ekkor a legkisebb kihúzza a dugót, és megkóstolja
4682 3 | asszony. - Úgy látszik, kiírta magát... Ez igazán gyenge...~
4683 1 | asszony a szabadban táncolt, kiizzadt és meghûlt.~A betegség eleinte
4684 27| a szerelemtõl, mint egy kijátszott, ódon hegedû. Éppen a tapasztalása
4685 27| dadogta õrjöngve a diák. - Ha kijönne. Ha megölne itten, a fûben,
4686 19| indult a játék. Mind a ketten kijöttek a gyakorlatból. Dániel kicsit
4687 1 | kövér tanácsos pedig nyomban kijózanodott, csak ennyit mondott:~-
4688 28| megmérje a lázat. Egyik leány kikapja az apja hóna alól a lázmérõt.
4689 16| Egy tárcámat szeretném kikeresni.~Elmosolyodtam. Inkább valamilyen
4690 31| arcbõrük meg se rezzent. A kikericsek és az õszi rózsák mellett
4691 25| a kocsiútra mentem, hogy kikerüljem õket. Alig néztem körül,
4692 21| mellett jártam, mint a tolvaj, kikerültem a kerteket, mert minden
4693 19| és meleg sózacskókat kell kikészíteni a háziasszonynak, aki már
4694 1 | Mért nem mégysz hozzájuk?~- Kikhez?~- Hozzájuk... - mondta
4695 16| félénk, vidéki embereket, kiknek minden lépésük botlás, szavuk
4696 15| Fehér, apró ujjacskáival kikotorta a fiókból az eltört lemezeket,
4697 9 | arcát felém fordította, és kiküldött a szobából. Ma is emlékszem
4698 34| veszélyes eset, csoda, hogy kilábolt belõle, az orvosok is mondják.
4699 33| hogy a babát hamarosan kilakoltatták a szobából, és aznap szótlanul
4700 19| napernyõjét a napsugarakban. Akkor kilencéves volt. Mostan is annyi. Ne
4701 30| vendég volt a menyegzõn?~(...Kilencvenkilencen érkeztek. Már egy hét elõtt
4702 19| igen csodálkozott volna, ha kilépve az udvarra, találkozik egy
4703 25| nyugtalanságomat, töprengve az idegenek kilétén. Nyilván mind félreismertem.
4704 10| nem lehetett.~Megzörrent a kilincs.~Bálint meggyújtotta a lámpát,
4705 19| üvegek, a gyertyatartók és a kilincsek. Csak karácsony reggelén
4706 24| akart mondani valamit, de a kilincsnél megint elfogta az ásítógörcs,
4707 27| Májbaja volt, s néhány kiló hájat le akart hányni magáról.
4708 21| mivoltomat, és megragadni õt, kilódítani a szobából, elûzni azokat
4709 10| Az ajtón levõ facsomót kilöktük. Azon a kukucskálólyukon
4710 28| összehajtható tükörtokot, s kilopják az anyjuk arcképét, és kézrõl
4711 33| De a kis csizmám talpa kilyukadt, és én meghûltem. Így történt,
4712 34| hogy hónapokig ok nélkül kimarad a hivatalból, a nyakamra
4713 20| Albert ettõl kezdve gyakran kimaradt esténként. Éjfélfelé érkezett,
4714 31| székhez, s azt dadogta, hogy õ kimegy innen. A másik két angol
4715 3 | két sorban intézték el. Kíméletesen vagy kíméletlenül tudatták
4716 16| szavuk becsületsértés, kíméletük gyöngédtelenség. Megsértenek
4717 28| felgyógyulni, s a film tragikus kimenetelû. Hallgatóznak. Az agónia
4718 5 | mikor kel fel az öreg, hogy kimenjünk a mezõre csillagokat bámulni.
4719 4 | Tizenöt éve.~Fizetnek. Kimennek az utcára, ahol a hajnal
4720 19| támadt. Feláldozza magát, s kimenti õket a zavarból.~- Igen? -
4721 19| gondolkoztak errõl. Végre kimondhattak mindent, ami szívükön feküdt.
4722 3 | fölmondott, az írók pedig kimondották az általános bojkottot.
4723 5 | egyig akasztófán fogunk kimúlni.~A csendes lázadás pedig
4724 30| egy fiatalemberen.~(... Kin?)~- Egy ismeretlen fiatalemberen.~(...
4725 1 | ürességbe, a szenvedés és a kín szobájába.~Akkor eszmélt
4726 23| más ország, barátom, csak Kína. Ott szeretnék élni. Ez
4727 21| vissza. Azt írtam, hogy Kínába, Madagaszkárba kell utaznom,
4728 23| már nagyon messze volt. Kínában, a porcelántornyok között,
4729 23| szegény fiú rettegett a kínaiaktól. Ha látta õket, otthagyva
4730 24| lesegíti a kabátját, székkel kínálja meg, a leány azonban a nyakába
4731 19| egyszerre, ostromszerûen, kínálni kezdték a leányt. A lány
4732 23| asztalához, és hamutartókat kínált neki. Állítólag kínaiul
4733 23| verset, cikket és hírt, mely Kínára vonatkozott. Tovább fordítgatta
4734 10| váratlanul meglep. Szétszórt kincseinket össze akarjuk szedni: felrezzenünk.~
4735 25| görcsös agycsomóimmal, mintha kincset kutatnék ájult álomban,
4736 27| Van nála revolver?~- Kinél?~- Az uradnál.~Az asszony
4737 20| aki rátiport, elárulta és kinevette. Civódó tekintetek keresztezõdtek.
4738 17| találkoztam vele. Nehéz, kínos vallatás után sikerült róla
4739 19| viselte diákos nevét, mint egy kinõtt nadrágot. Csak õ öregedett
4740 5 | álmodozó csapat követte. Kinõttük a rövidnadrágot, az iskolapadokat,
4741 1 | De belül valami mardosó kínt érzett.~„Õket jobban szereti” -
4742 2 | sírba vágyóan szomorú. Szája kinyílott. A világoszöld árnyékban
4743 26| huszonnégy órát. Szemei kinyíltak a tavaszra, és meghalt.
4744 28| nekik, de õk nem tágítanak. Kinyitják az ablakokat. Beárad a jeges
4745 30| orgonabokrokra, azzal kezdd, mikor kinyitottad a szemed, és friss vízzel
4746 18| Leeresztettem a függönyöket, kinyitottam az erkélyre vezetõ ajtót,
4747 10| megtartottuk a fõpróbát. Kinyitottuk, gondosan megvizsgáltuk
4748 18| Egy napon az asztalomon kinyitva találtam Heine verseskönyvét.
4749 3 | volt, s csak ennyit tudott kinyögni:~- Mária... Mária...~Ez
4750 30| virág. Aki ezen a napon kinyújtotta a kezét az ablakon, az egész
4751 19| céltalanul és félénken. Kinyújtották a nyakukat, és néztek egy
4752 29| kacérkodott a mélységgel. Kinyújtottuk karunkat, hogy elkapjuk.
4753 1 | küzdelmes év után végre kinyújtózhatott saját lakásában, melyet
4754 2 | ébredés józanító árama, kinyújtózkodott, és a magasba nézett.~Egy
4755 14| hálóágyamban kényelmesen kinyújtózkodtam. Elég nagy volt. A szoba
4756 19| tudja követni, egy napsugár kinyúló ívén látod, beleszögelleni
4757 17| kettévágta az életemet. Hogy kinyúlok a parton, és semmit sem
4758 32| bosszúsággal. Hosszú, fehér nyaka kinyúlott, roppant tevékeny és fontoskodó
4759 24| hosszúnak látszott az idõ. Egyre kínzóbb a hallgatás.~A diák köhögött.~-
4760 1 | furfangosan berendezett kínzókamra. Kék, sárga és piros folyadékok
4761 28| fejébõl. Most meg inni kér. Kiölti parázsos nyelvét, és piheg.
4762 5 | csúnyán és illetlenül - kiöltjük a világra. A csillagász
4763 13| mezõket, és felcsapva az égre kioltja a csillagokat is. Két szemgolyója
4764 34| üvegben odaajándékozta neki a kioperált testrészt, melyet az almáriumba
4765 34| operációra, és már viszik is a kipárnázott liftbe, hogy a mûterembe
4766 16| nagyon izgatott. Egészen kipirult már. Bizonyosan korán kelt,
4767 7 | szoknya a szelektõl hatalmasan kipuffadt, s Péterke mosolyogva rohant
4768 19| felvert a dudva, besüppedt és kipúposodott, s csak két szem pislog
4769 25| történt, csak azt, hogy kiraboltak, és elvesztettem önmagam.
4770 1 | mezõn lennénk...~Zsitvay kiragadta a porcelánvázából az ibolyacsokrokat,
4771 18| tudtam elaludni. Képzeletben kirajzoltam alakját, és szépnek, kívánatosnak,
4772 25| körút másik oldalán, egy kirakat tükörüvege csillogott. Odasiettem.
4773 34| szívét kigyomláltatja, és kirakatja egész testét, mint egy telt
4774 8 | folyosót, amely a szobából kirakott bútoraival ünnepi izgalmat
4775 30| keresztül is, hogy a szobákat kirakták a vendégek számára. A gang,
4776 14| piros meg fehér cukorkákkal kiraktam a szõnyegen az újság címét.
4777 21| olvashattam piros cukrokból kirakva.~- Ez tûrhetetlen - ordítottam -,
4778 22| micsoda találkozása van egy királlyal, aki már réges-régen halott.~„
4779 21| fehér ruháival egy kegyetlen királynõhöz hasonlított, aki némán és
4780 22| ravatal párkányára, és a királyra meredt különös arckifejezéssel,
4781 22| mi történik vele. Látta a királyt barbár és kegyes mivoltában.
4782 19| zöldbe? Mózes nem kedvelte a kirándulásokat. Gyászos tapasztalatai voltak.
4783 19| vasárnapra találkát adott. Kiránduljanak a zöldbe? Mózes nem kedvelte
4784 19| megsiratták.~Tehát nem fognak kirándulni. Inkább a lakásukba hozzák
4785 26| virágok és az erdõbõl hazatérõ kirándulók a porban, az alkonyatban.
4786 28| hetedik imádkozik. A nyolcadik kirohan. A kilencedik hozza a koporsót.
4787 24| Vendég van.~- Kicsoda?~- Egy kisasszony.~Tass Vidor csodálkozott,
4788 19| és megtalálta a két öreg kisasszonyt, akiknél estente kenyeret
4789 9 | tekintek reájuk, mint a kisdiák a nagyobbakra, akik már
4790 14| tovább mentem vele, annál kisebbnek éreztem magamat, annál inkább
4791 25| göndör lengyel -, mindjárt kisegítelek. Egy délután, augusztusban,
4792 28| háromszor-négyszer. Utoljára még egy kísérletet tesz, s maga elé teszi a
4793 24| csendesen megadta magát. Kísérõ árnyéka lett a halottnak.
4794 2 | Léha és kedves ligeti zene kísérte.~1908~ ~
4795 26| sötét kapu alján - mint kísértetek - ismét egy pár. Egy katona
4796 21| belõle tolakodva, ijesztõen, kísértetien. Mindegyiken csak egy szó.
4797 18| már nem is tüntették el a kísértetjárás nyomait. A székek fel voltak
4798 5 | sápadtak és csalódottak, kísértük õt a csonka, megtépázott
4799 27| két görnyedõ szolgától kísérve, akik a bõröndjeit hozták.
4800 17| boldog, hogy megértem. Lassan kisétáltunk a tengerpartra. Rozoga ladikban
4801 11| feleségével és a hatéves kisfiával a Nyúl utcában, ahol egy
4802 27| Nézte a villamos arcot kisfiúsan, áhítatos bizalommal.~Egyszerre
4803 26| játékdobozhoz hasonlított. A kisgyerekeknek pici a játéka, s picike
4804 5 | koptatta, és így Tódor bizonyos kisgyerekes áhítattal szólt róluk. Egyáltalán
4805 29| bizonyítgattam, hogy az lehetetlen. A kisgyereknek - mondta - vékony a húsa,
4806 20| A lélek a fõ - írta a kishivatalnok. - És a szív. ~Sietve válaszolt
4807 20| mondta Bella.~Õ pedig írt a kishivatalnoknak, hogy küldje vissza az arcképet.~
4808 1 | gyorsan átöltözködött, és kisietett a feleségéhez.~Az asszony
4809 19| sivárnak tetszett az életük. Kisiklott lábuk alól a talaj. De azután
4810 5 | kimentem a városerdõbe, hogy kisírjam magamat. Buta, bolond, szerelmes
4811 26| tûnõdtem, hogy most már egyszer kisírom magamat, magamra öltöm a
4812 21| biztosabb. Szõke fejével, kisírt szemeivel és a sáros fehér
4813 28| kakastaréj, ágaskodik a kislányfésû alól. A negyedik fontoskodó
4814 18| ragyogásában szinte nevetséges, kislányos és csábító, az arca is majdnem
4815 4 | fülemre húzom a takarót, a kispárnára hajlok, és mintha véletlenségbõl
4816 2 | mint a hónapos ágyán, a Kissalétrom utcában. Mert a csavargó
4817 10| zárta, aztán lábujjhegyen kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.~
4818 26| Indultunk a temetésre. Elõbb kisuhantam a kertbe.~- Margit - mondtam
4819 28| körül, aki hánykolódik a kisvánkoson. Most egy új párnát kér.
4820 13| aki bármelyik pillanatban kiszabadulhat, ha akar. Azon az olajfaillatos
4821 10| elfújtam a lámpát. Viktor kiszaladt a folyosóra, s egy pillanat
4822 25| farkas. Nem is mertem elõbb kiszállni a kocsiból, csak jó sokára,
4823 16| Szemembõl pedig egyszerre kiszállt az álom, hirtelen elhatározás
4824 27| Hangja affektált. Melegsége kiszámított, de heves és ható, mesterséges,
4825 25| Alattomban az ajtóhoz osontam, kiszédültem az utcára.~Alig álltam a
4826 12| vánszorogtak. Reggelenként kiszellõztették a betegszobát, felültették
4827 20| belenyúl az életbe, az arca kiszínesedik, és a föld atomjait táncra
4828 19| szobában.~Mózes rágyújtott kiszívott, régi pipájára.~Mind a kettõnek
4829 33| pózából. Arcát különben kiszívta a napfény. Ráncos és gyulladt
4830 24| õrjöngve ontották forróságukat. Kiszögelltek az aszfaltból és bólongattak,
4831 34| bunda.~A kollégák lassan kiszöknek a szobából, és faképnél
4832 10| eloltottuk, nehogy észrevegye a kiszüremlõ világosságot. Hol marad
4833 23| erõvel kunkorodjanak föl, kitágulva a kacaj föloldó enyhületében.
4834 18| szobában. A cseléd gondosan kitakarított. Leeresztettem a függönyöket,
4835 5 | gyõztük bámulni, mennyi szívós kitartással mond búcsút a silány, ordináré
4836 5 | bátrabban. Az allé végén aztán kitárult az ég, mint egy nagy képeskönyv,
4837 21| lázban lobbantak el. De aztán kitavaszodott. A télikabátot naftalinba
4838 12| iszonytató, mély kútból akarna kitekinteni. Folytonosan beszélt. Belefáradva,
4839 29| költõre nézett. A költõ kitekintett az ablakon.~- Rajta már
4840 29| meg - egy pillanatra is kitépjem kezébõl az átkozott léggömböket.
4841 14| Megijedtem. Szerettem volna kitépni kezemet a kezébõl, de már
4842 28| haj. Olcsó, ezüst óralánc. Kitérdelt nadrág. Látszik, hogy az
4843 8 | kalitkájában. Fönn az állványon a kitömött evet szõre majdnem tüzet
4844 8 | magasra emelte poharát, és kitört a beszéd; a vendégek felkeltek,
4845 3 | papiros a lángokkal. Arcára kitüremkedtek ilyenkor azok a rosszakaratú,
4846 18| fogyott. Egy találkán félig kiürült a palack. A padlón, a szõnyegen
4847 18| egyiptomi cigarettaskatulyák is kiürültek.~Új likõröket és új cigarettákat
4848 18| Kétségtelenül ez az a nõ. Aztán kiugrott a férfi. De ez a férfi nem
4849 33| tetszett. Azt pedig, hogy kiûzték a hideg elõszobába, a paradicsomos-üvegek
4850 33| füllesztõ és terhes parfümjével, kivágott derekat varrt neki s egy
4851 23| mondtam:~- No, te pompásan kivágtad magad.~- Hogy érted ezt? -
4852 19| lakó közül pedig leginkább kivált egy gyógyszerésztan-hallgató,
4853 28| jelenik meg, aki „jó éjszakát” kíván a publikumnak.~1911~ ~
4854 18| kirajzoltam alakját, és szépnek, kívánatosnak, isteninek láttam. Minden
4855 15| háztartásához szükséges volt. A kíváncsiak ilyenkor valóságos sorfalat
4856 15| toronyablakra, mindig valami titkos kíváncsiság futott át rajtuk, vajon
4857 9 | akik sportból, szeszélybõl, kíváncsiságból lövik magukat agyon, mint
4858 18| Magam elõtt is szégyelltem a kíváncsiságot, de nem védekezhettem ellene,
4859 20| elõbb kelek, és jó reggelt kívánok a kertben az én édes kis
4860 20| folytatni. Micsoda furcsa kívánság, hogy valaki leírja magát.
4861 24| hívtál. Most beteljesült a kívánságod. Mit akarsz?~Krisztina kitárta
4862 10| rablógyilkos, feltörné, kivenné pénzemet, zsebre dugná,
4863 3 | meghurcolni, arcul ütni, kiverni, de gyönge volt, s csak
4864 25| nem te voltál!~Szótlanul kivettem a pénztárcám, az órám, a
4865 13| akik, mint valami fényes kivilágított bálteremben, halk zizzenéssel
4866 21| annyi csókunkat bámulta, kivitettem az elõszobába, a nehéz bársonyfüggönyöket
4867 19| melyet újságpapírba göngyölve kivittek magukkal. De a csirkébe
4868 24| besötétedett, mikor a koporsót kivitték az udvarra, és felállították
4869 14| sétákra megyek a városon kívül, hátha elém jön valahol,
4870 19| a hajnalon, s az életük kizökken az útjából, és senki sem
4871 19| gonosz és ravasz emberek, kik kizsákmányolják az utasokat, és hacsak lehet,
4872 34| Arra a mámorra, mely a kloroform nehéz és édes illatából
4873 34| sárga földig ihatná magát kloroformmal.~Éjjel elõveszi a barna
4874 34| másodperc múlva fején van a kloroformos sisak. Mit suttognak körötte?
4875 22| azután egyszerre megenyhült a kõarc, és szinte apaian tekintett
4876 22| a napfényben. Vasból és kõbõl volt. A bátor árnyalat a
4877 15| pamlagon. A Quartier Latinban kóborlok most, és keresem azt a feketére
4878 25| zöld derengésben kutyák kóboroltak, szörnyû külvárosi alakok,
4879 28| megrepedtek. A díványból lóg a kóc és a lószõr. Az egyik ablak
4880 27| Kerüli a tekintetét, nem is koccint vele, a kezét se nyújtja,
4881 25| elértem a négyemeletes házak kõcirádáit, vagy az ablakokat, melyek
4882 15| keresem azt a feketére kopott, kõcirádás házat, ahol négy év elõtt
4883 33| sietve menekült el a parkett kockáin.~A számûzetés kártékonyan
4884 25| körül, õk is a kövezeten kocogtak. Néhányan villámgyorsan
4885 5 | csillagász fia. Fiatalok, kócosak, rakoncátlanok voltunk,
4886 25| métert. Végre elértem a kocsiállomást. Belevetettem magam egy
4887 8 | gyulladt az izgalomtól. A sötét kocsiban olyan volt, mint két picike
4888 25| mertem elõbb kiszállni a kocsiból, csak jó sokára, a külvárosban,
4889 22| éjjel. Emlékezik vasúti kocsikra, amelyekben álmatlanul hánykolódott,
4890 25| Lekanyarodtam az aszfaltról, a kocsiútra mentem, hogy kikerüljem
4891 7 | legboldogabb, ha betérhetett a kocsmába, és istenigazában leihatta
4892 19| azonban megvacsoráztak a kocsmában. Egy vörös abroszos asztalnál
4893 28| tejet isznak óriási, hasas köcsögökbõl.~A leányok apró, piros nyelveikkel
4894 19| napfény azonban ragyogó ködbe vonta a szobát. Szivárvány
4895 7 | berémlett a zöld, füstölgõ ködbõl. Egyébként az udvar álmos
4896 7 | hullámokkal, a szelekkel, a köddel, és harsogva kavarja a mélységeket.
4897 19| bizonytalanul, egy lázálom gyötrõ ködében. Azután hazamentek.~A lépcsõn
4898 31| ólmok.~Az angolok a rum ködén látták a császárt. Egy idegen
4899 12| itt küzdöttek az irtózatos ködóriások, és itt ugráltak a fekete
4900 16| eltûnt. Aztán nézelõdött, köhécselt, míg lassan és szomorúan -
4901 31| formák között. Illedelmesen köhintettek, szájuk elé tartva a zsebkendõiket.
4902 33| baba élete. Beszédét gyenge köhögés szakította meg. Ilyenkor
4903 1 | nyögéseket, mély sóhajokat, köhögést és sírást hallott. Fehér
4904 19| cigarettafüst kóválygott. Köhögni és prüszkölni kezdtek. Egyszerre
4905 10| recsegteted a deszkákat. Halkan köhögsz is. A lámpát, mielõtt jön,
4906 19| lett a zavar. Mind a hárman köhögtek. Mózes hirtelen a lány felé
4907 19| rágyújtott a pipára, és köhögve szippantgatott. Ábrándosan
4908 18| maradjon, s mielõtt eltávoztam, kölnivizet fújtam szét a szobában.
4909 2 | évente egész kis vagyont költ. Azért olyan merész és vad
4910 27| vágy forró, utolérhetetlen költészete. A fiú pedig sötét és szilaj.~-
4911 23| Minden pénzemet ezekre költöm - mondta. Könyvtára a szenesládán
4912 29| Keszeg pillantásával a költõre nézett. A költõ kitekintett
4913 29| aszfalt ibolyái?~Néztem a költõt. Hihetetlenül magas, vékony
4914 29| Vacsora után bevonultam a költõvel a dolgozószobába. Éjfélig
4915 34| találja, hogy jól áll neki. Költségbe verte magát, de az ember
4916 32| rendben van minden. Azok a kölykek, akik magukkal hozták, biztosan
4917 29| odakötötte a rézágy gombjához.~- Kölyök - kiabált a gyerekre, nem
4918 5 | dûlõkön suhantunk egyre könnyebben és derûsebben, egyre magasabbra,
4919 14| magad.~Nagyapó letörülte könnyeimet, és elengedett. Olyan szelíden
4920 22| egyszerûen ment elõre. A könnyein keresztül látta a budai
4921 20| szép szakálla megdagadt a könnyeitõl, mint egy spongya. A leány
4922 30| prímás arcát eláztatták a könnyek. Régi-régi magyar nótákat
4923 32| Nem hiszek neked. Te könnyelmû embernek látszol. Nem megyek
4924 21| szellemeket, melyeket oly könnyelmûen idéztem föl. De a némasága
4925 14| õsz haja sáros, a szeme könnyes, szemrehányó és nagyon szomorú.
4926 28| gyámolítják az apát, s egy könnyet morzsol szét a szemében
4927 28| csókolják, az apa pedig könnyezik, mutatja, hogy boldog. Vacsorára
4928 28| az aszfaltra. Körülötte könnyeznek a lányai. Az apa is sír.~
4929 7 | lettek a gõztõl, s állandóan könnyeztek.~- Mit tétlenkedel? - kiabált
4930 3 | nem lett. Ez egy kicsit könnyített rajta. Munkakedve azonban
4931 29| becsületes ember honorálja a könnyûséget, a szárnyat. Nézd, nem olyanok
4932 28| kövér, szívtelen asszony könyököl a holdfényes ablakon, s
4933 27| nyitva volt, s az asszony könyökölt ki rajta.~A diák az aszfalton
4934 30| elõszobában.~(...Az ablakon könyököltünk, s néztük apáddal a csillagot.)~-
4935 32| kamasz rám bámult. Már a könyökünk is érintkezett. Anélkül
4936 12| Farkasszemet nézett vele, könyörgött hozzá, beszélgetett vele,
4937 27| neki kegyelemért kellett könyörögnie. Késõbb egy kardpárbajban
4938 23| szenesládán csupa kínai könyvbõl állott. Érthetetlen ákombákomok,
4939 18| Ez idegen ember. Aztán könyveim közt is turkáltak. Egy napon
4940 21| ruháimba, a bútoraimba, a könyveimbe, mint egy olcsó és émelyítõ
4941 23| tûnt el szemünk elõl kínai könyveivel és rongyaival. Pár hónap
4942 22| király, amint olvasta vén könyvekben, fején ezüst koronával,
4943 14| Olvasni kezdtem, de untam a könyvet. Cigarettára gyújtottam,
4944 7 | gyújtott, és elõkereste a könyvét. A könyv, amit olvasott:
4945 23| ezekre költöm - mondta. Könyvtára a szenesládán csupa kínai
4946 29| tetején, az ablakpárkányon, a könyvtáramon találom. Valóságos gyerekaviatikus.
4947 27| Lassanként áthurcolta az egész könyvtárát. A latin könyveket, a jegyzeteket,
4948 8 | üvegborítóval, valamint a köpcös, vörös rumosüveget, mellette
4949 19| sandít reá, s mágiáról és köpölyözésrõl beszél.~Már magasan állt
4950 33| Elfintorítottam az arcom, és köptem.~Közben pedig arra gondoltam,
4951 18| vérvörös rózsát.~Délután a körben kártyáztam. Csak késõ éjjel
4952 19| bársonyát fehér szalaggal köríti a finom zsiradék.~Ezt látta
4953 31| zsebébõl egy mérõvesszõt, a körmét rátette egy vonalkára, és
4954 34| és az íróasztalra hasalva körmöl. Reggel háromnegyed nyolckor
4955 34| érdes kefékkel sikálták a körmüket. Ez szép volt. Valahogy
4956 5 | gyakran láttam õket a temetõ környékén, amint görnyedve kuksoltak
4957 31| lüktetett a szíve, és az ájulás környékezte õket. Egyszerre megdagadt
4958 29| gyógyíthatatlan beteg van, s a környezet már belefásult a tudatba,
4959 19| bennünk van, mint inkább a környezetben. Lásd, csak mi változtunk.
4960 3 | vihar tört ki az irodalmi körökben. A nyomda fölmondott, az
4961 28| kezdi. A többiek utánozzák. Körömcseppig isszák az üvegeket. Valósággal
4962 16| foszlányait, melyek még mindig köröttünk lebegtek. Aludni ment a
4963 7 | elfelejtett mindent. Vörös körszakáll nõtte körül húsos arcát,
4964 8 | urak már kurjantottak is. A körszakállas bácsi - kezében egy pohárral -
4965 27| vöröslött a bikaegészségtõl. Körszakállt viselt. Afféle vidéki nagykereskedõ
4966 6 | aranykarikás tányérokon almát, körtét tett elénk. Palit felültette
4967 25| pénztárcám. De a többiek ezalatt körülfogták, ki akarták csavarni kezébõl.
4968 1 | törni ebbe a szentélybe, és körülhurcolni profán érdeklõdéseiket,
4969 28| Hórihorgas és sápadt, negyven év körüli, szegény miniszteri hivatalnok.
4970 30| gyertyák hideg fényében fáztál. Körüljártattad a szemed a vendégeken, s
4971 32| mellé jött, és néhányszor körülkarikázott. Azután megállt elõttem,
4972 18| Szemtelen.~Nem válaszoltam. Körülnéztem. Lassan fölvettem házikabátomat.~
4973 25| méhesében aludtál a földön, és körülötted méhek, darazsak dünnyögtek.
4974 3 | Ez volt az a bámult és körülrajongott író, akit annyit olvasott
4975 28| köténykéikkel szítják a lángot, és körültáncolják, és éneklik a gyerekverset:~
4976 17| A lábaim elõtt hevert. Körültáncolt, nyalta a kezeimet, packázott
4977 19| Ugráltak. A díványra perdültek, körültáncolták az asztalt, s azután lepipiskéltek
4978 10| lámpát, s közönyös arccal körültekintett. Észrevette a névjegyet.
4979 34| ember. Kovács a gyermekeivel körülülte a kerek asztalt, és egy
4980 23| beszélgetni, s ezek most mind körülvették a kis újságírót, ki a kérdés
4981 33| kibontott sûrû hajfonatok körülviharzották egész testét. Most láttam
4982 19| emlékezetükbe idézni az utcák és a körutak szeszélyes kacskaringóit,
4983 15| kiabálta szét az idõt, a körutakon hazaballagók, a betegek
4984 4 | KOMÉDIA~Körúti kávéház. Egy Auer-láng virraszt
4985 19| a tárgyak éles és fekete körvonalakkal rajzolódtak elébük. Megszorították
4986 19| mindenkinek hosszan és szívesen köszöntenek jó estét az õ fakó és halott
4987 7 | hoztak neki bánatos lemondó köszöntést. Péter fáradtan állt a kormányzói
4988 33| élt, és most csodálkozva köszönti a nyomort.~Különösen délelõtt
4989 2 | kétségbeesett nyávogással köszöntötte, s ezért gyakran aludt a
4990 23| csontvázzá aszott. Mikor köszöntöttem, nem ismert meg.~Akkor már
4991 5 | állvány között boldogan köszöntöttük egymást.~Az öreg az asztalfõnél
4992 14| telet siratva, a tavaszt köszöntve ujjongtak az új élet ígéretének.~
4993 31| lámpagyáros, egy ötletet köszörült magában, amit alkalmas pillanatban
4994 30| felköszöntõt fabrikált, s erõsen köszörülte a torkát. Kopasz nagybátyád
4995 7 | másik enyhén lengett, mint a kötél, némelyik szeszélyesen fodrozódott,
4996 29| gyerek most eltépett minden köteléket, mely a földhöz vonzza.
4997 7 | tengerrõl álmodik. Sziszegõ kötelekkel tör ki, viaskodik a hullámokkal,
4998 27| helyes és igaz úttól, a kötelesség és hivatás ösvényétõl. Sohase
4999 19| õsjogász, aki minden évben kötelességszerûen megbukott a vizsgán. A második
5000 29| Dobáltuk utána kalapjainkat, kötelet nyújtottunk neki, de minden
5001 27| fiú gondolata, és selyem kötélhágcsókon, amelyeken a lovagok a várkisasszonyokhoz
5002 15| kibontott hajjal, szakadt köténnyel, betyárosan és boldogan.
5003 28| gyújtanak a kislányok. Apró köténykéikkel szítják a lángot, és körültáncolják,
5004 4 | leányok mindig egyformák, a kötényük, a szoknyájuk, a frizurájuk
5005 16| elveszett a régi, poros kötetek között.~Fél szemmel figyeltem.
5006 19| maradhatunk, és ismeretséget köthetünk. Mózes úgy érezte, hogy
5007 19| Málladozó falai, ódon, kopott kövei a múltra intettek. De az
5008 22| Fülledt nyári alkonyat volt. A kövek szaporázva lehelték ki a
5009 18| átfûlt padon, boldogan, kövérkésen, rózsaszínû, fehér arccal,
5010 6 | gyûlöltük a betegesen pöffedt kövérségét, ahogy csak a gyermekek
5011 11| Megostromolták, jöttek félelmesen követelõzve, éjszakai különös ismerõsei,
5012 17| Menjünk innen.~Az ember követett. Bizonytalanul, imbolyogva
5013 9 | legjobban imponált, mert ritka következetességgel élte az életét, addig ameddig
5014 3 | adott neki, aminek az lett a következménye, hogy pár hét múlva egész
5015 22| állanak mögötte, és milliók következnek utána, s õ egy kapocs a
5016 19| megállt. Lopva, mintha bûnt követne el. Egy kövér ember ragyogó
5017 25| Alig néztem körül, õk is a kövezeten kocogtak. Néhányan villámgyorsan
5018 34| hallották a mesét, idõközönként közbeszóltak, mert az egészet már könyv
5019 24| uralkodva a bánata fölött. Közbül néhány ripacs, egy komoly
5020 32| vakkantott és kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy dolog,
5021 23| tette csészéjét. Néhányan, közelebbi barátai, aggodalmasan csoportosultunk
5022 31| elõszobába. Egy óra múlva.~Amint közeledtek a lépcsõkhöz, néhány kerti
5023 6 | ilyesmire gondoltunk, míg közeledtünk a csendes, zöld zsalus ház
5024 14| utoljára. A vasúti síneken közelgett, és most már nem haragudott
5025 19| az élet. A hold is olyan közeli és unalmas itt. Szinte belép
5026 28| nehézkes öregúr, aki nagyon közellátó. A lányok levetkõztetik,
5027 9 | távolodott volna már. Máskor oly közelnek tetszett, hogy elõre befogtam
5028 33| hogy távolról kékek és közelrõl ijesztõen feketék és mélyek.
5029 18| mellett, szinte szerelmes közelségben, két pohárka. Az egyik majdnem
5030 22| csodálkozott, kissé káprázott a közelségétõl, és elmosolyodott, hogy
|