10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
5031 5 | említve azt, hogy haját középen választotta el, mert húszéves
5032 3 | Már bocsáss meg, csupa közhely. Siralmas. Csak nem fogod
5033 3 | üzente, hogy a kéziratát nem közlik. Ez volt az a bámult és
5034 9 | csak az alábbi részleteket közlöm, melyek elég világos vonalban
5035 20| Tegnap is láttalak.~- Mi közöd hozzá.~A gyûlölet szájukra
5036 21| talán, hogy magánya titkát közölje velem, a sok csatakos, szomorú
5037 31| amit alkalmas pillanatban közölni akart vele. William kétmétereseket
5038 22| tovább.~A vállát vonta:~„Mi közöm hozzá?”~Eleinte zavarta
5039 28| elõlegezi a gyászzenét, amely a közönség tájékozatlanabb részét biztosítja,
5040 33| ellenszenvemet, amelyet a közönye, a tartózkodása, a szõkesége
5041 21| láng teszi õt meddõvé és közönyössé, mint mesék tündéreit a
5042 5 | rajzolódtak. De egyszerre csak közöttünk voltak, és velünk együtt
5043 27| sodronyai, továbbították a központba, s látni lehetett, mikor
5044 24| énekesnõ kedvese, az érdeklõdés központja, hanyag, fekete ruhában,
5045 25| már alig engedtek szóhoz. Közrefogtak, megrohantak, elkábítottak
5046 2 | volt, pár hónap múlva a köztemetõben vetnek jó puha, fekete ágyat.
5047 34| ezeknek az embereknek semmi közük a pörölyhöz, az üllõhöz
5048 15| az agg világgyûlölõ, aki közülök odamenekült a kék égbe,
5049 20| ezelõtt egy barátnõje levelét közvetítette. Egy erõs, féktelen és buja
5050 9 | Másnap ugyanabban az órában, közvetlen ebéd után fõbe lõtte magát.~
5051 8 | érdekesebb volt a társaság. Közvetlenül elõtte ott csillogott a
5052 24| amely megmerevedett rajta, kõkemény és hideg lett, mint egy
5053 33| Nagyon hasonlított egy kis kokotthoz, aki valaha jobb sorban
5054 24| Mellén, mint kriptán a fehér kõlap, állandóan ott feszült a
5055 23| tallérnak, melyet - szegény koldus - vakon talált, kotorászva
5056 16| fejét. Sohase láttam nála koldusabb koldust. Úgy ült ott, mint
5057 3 | A lap elsején megszûnik. Koldusok vagyunk...~Az asszony arcán
5058 16| Sohase láttam nála koldusabb koldust. Úgy ült ott, mint akinek
5059 29| Nézd, nem olyanok ezek a kolibriszínû gömbök, mint a tavasz madarai,
5060 34| jövõ héten ül össze. Önök, kolléga urak, jól tudják, micsoda
5061 32| kutyaadót? Ott a fõvárosban (a kollégáimtól hallom) nagy a kutyaadó,
5062 34| hivatalos huzavona. Egy kollégája még békítgetni akarta a
5063 34| Annyival inkább, mert két kollégájával is összeszólalkozott, és
5064 34| Úgy aludt, mint a bunda.~A kollégák lassan kiszöknek a szobából,
5065 29| metángázban, ebben a ragadós kollodium hártyában van a reménységem.
5066 32| azt mondta, s most csak kolonc és mócsing kerül az asztaláról.
5067 4 | KOMÉDIA~Körúti kávéház. Egy Auer-láng
5068 34| sohase látta ily mérgesen, komikusnak találta az ártatlan embert,
5069 5 | komolyságot. A tréfái is komolyak voltak. Némán szokott elbolyongani
5070 24| mondani, aztán valami nagyon komolyat és gyászosat, de egyiket
5071 32| játék volt az egész, de komolyra fordult. Eszembe jutott,
5072 19| szelíden szunnyadt, öreges komolysággal, félrebillent fejjel, egyik
5073 5 | füstöt, a feketekávét és a komolyságot. A tréfái is komolyak voltak.
5074 27| már évek elõtt végleges kompromisszumot kötött az élettel, s veszi
5075 24| csokoládéuzsonnán járt az esze. A kõmûvesek befalazták a kriptát. Híg
5076 19| Ez a feleselgetõ hegedûk koncertjében, a perlekedõ zûrzavarban
5077 22| miért csak éppen ennek a kõnek mondhatja ezt a névtelen
5078 23| asztalán tusos edények. Tao és Konfucius képei. Ágya fölött egy barna
5079 3 | vetett véget. Egy ipari kongresszusra kellett leutaznia a vidéki
5080 26| ne féljek. És leesett a kontya, a hosszú-hosszú haja, majdnem
5081 26| nyakán és terhes, szõke kontyán. Éreztem, hogy elsápadok.~
5082 33| fésû egy fordulattal csinos kontyot kavarintott, és a baba,
5083 3 | elsimított a társas érintkezés és konvenció gyakorlatával. Órákig sütkérezett
5084 1 | mosolygásával piskótát mártogatott a konyakba.~Zsitvay mosolyogva jött
5085 20| kis virágaimnak. Azután a konyhába megyek. Így telik az életem...”~
5086 14| minden pillanatban rászól a konyhából valamelyik cseléd. De mégis
5087 24| Négy szoba, fürdõszobával, konyhával, villanyvilágítással.~-
5088 19| Diákok jönnek, és magolják a kõnyomatos jegyzeteket, melyeket oly
5089 11| elõtt, és nézte a havas, kopár kertet.~A tavalyi karácsonyra
5090 7 | ki esténként, oda, ahol a kõpart megszûnik, és a porba leheveredve
5091 5 | mert húszéves korában már kopaszodni kezdett.~- Még egy kicsit -
5092 12| mindennapi élet ezer apró nesze, kopogása és megrebbenése, s a porral,
5093 1 | a szívébe. Egyhangúnak, kopogónak, gyászosnak tûnt föl neki
5094 27| aszfaltot. Vasbotja zengett és kopogott. Köszönt neki. Közönyösen
5095 15| sírt. És azon a napon hiába kopogtak nála, ajtaja zárva maradt.~
5096 26| olyan halavány?”~Szorongva kopogtam az ablakon.~- Margit.~Kinyitotta
5097 9 | serpenyõjébe. Nem törhetem fel a koponyám, a titokzatos diót, melybe
5098 12| ott a láztól megzavarodott koponyán eszébe juttatták, hogy a
5099 9 | nem akartam meghallani a koponyarepesztõ robajt. Egy délután, tízéves
5100 8 | plafon a fejére szakad, kõpor hull a társaságra, s a ház
5101 14| becsurog kriptádba, és a koporsód vánkosát is bekönnyezi,
5102 28| ráborítja a szemfödõt és a koporsófedelet. Tizenhárom kis ezüstkalapács
5103 24| Arra gondolt, hogy csak a koporsóját látja egyszer, s félve bepillant
5104 9 | akarták ráhagyni az élõkre koporsójuk kulcsát. Régóta vizsgálom
5105 9 | mintha halni mennénk. A koporsók évrõl évre ijesztõ pontossággal
5106 9 | halottak között botorkáltam és koporsókról álmodtam. Temetõbõl engedtem
5107 24| emelte a szenteltvízszórót a koporsóra. Mellette állott a diák,
5108 6 | abbahagytuk. Fekete bogarak koppantak kalapunkhoz. Fejünk megfájdult
5109 31| gárdisták háromszor a földre koppantottak az aranyos botokkal, és
5110 15| aranypénznek. Minél jobban koptatják, annál fényesebb lesz. Az
5111 5 | himbálózott. Ezeket már dédapja koptatta, és így Tódor bizonyos kisgyerekes
5112 27| megelégedettség, amely csak az érett kor sajátja, s emlékeztet némiképp
5113 20| rosszul neki.~Egy délután korábban ment el hazulról, s a szekrényeit
5114 19| Minden jóra fordult. A korai felkeléstõl, a friss víztõl,
5115 25| vannak és reggeliznek. Apám koránkelõ. Ilyenkor még egyszer átnézi
5116 31| fogorvos elõszobájában. A koraõsz bágyadtsága ereszkedett
5117 5 | bámulni. Különösen nyári és koraõszi éjeken szoktunk összejönni.
5118 15| szokása szerint lecsoszogott a korhadt falépcsõkön, hogy bevásároljon.
5119 34| egészségesen hagyhatja el a kórházat, két hét múlva pedig már
5120 34| teszik, hazaviszik, onnan a kórházba szállítják.~Délben a hivatalban
5121 34| szegény.~Délután Kovács kórházi ágyon fekszik. Már felvette
5122 1 | fekete ember kése alatt, aki kórházzá tette nászszobáját, s az
5123 9 | nõhódító és javíthatatlan korhely. Szívesen ábrándoztam róla.
5124 15| Jó reggelt, atyus!~Henri korholva csóválta fejét.~- Viola -
5125 6 | választott el az udvartól.~Benn kõrisek, jázminbokrok között, a
5126 19| a lépcsõházban.~Mózes a korlátnak dõlt.~Aztán csendesen mondta:~-
5127 29| tépelõdõket, a becsvágyó, korlátolt mozgókat. Mellette a széken
5128 9 | Cselekedni fogok. Átvetem magam a korláton, keresztülugrom önmagam,
5129 21| a sötét folyosón várt, a korlátra dõlve, zokogva.~Reszketõ
5130 19| arról suttognak, hogy a kormány ellenségei, s titkos iratokat
5131 34| ahol nem égett a kályha, kormosan füstölt a lámpa, és délután
5132 28| ordítanak, bömbölnek, rínak, kornyikálnak, csörömpölnek, lázonganak.
5133 28| amelyek mint az aszott kórók. Késõbb hátrafekszik a párnán,
5134 9 | robajt. Egy délután, tízéves koromban, a kertbõl szaladtam az
5135 14| tántorgott. Azután megállott. A koromsötétségben is jól láttam, hogy egy
5136 11| zöld és piros színek, a koronás kártyakirályok, az elkényszeredett
5137 29| a léggömbösnek százezer koronát.~- Megõrültél? - rivalltam
5138 22| könyvekben, fején ezüst koronával, nyakán az amulettekkel,
5139 30| Csak éjfél után ivott egy korty feketekávét. ~(...Azt is
5140 34| kanálka hideg, keserû teát kortyint, jeget nyel, újra a közönyébe
5141 23| a ponyva. Szégyenét nagy kortyokban nyelte. Tele volt vele szája,
5142 28| apa pedig szívja, nyeli, kortyolja a levegõt.~NYOLCADIK KÉP~
5143 23| Óriási - harsogta a röhögõ kórus.~De a kínai emberen már
5144 15| agg emberhez, s elkérte kosarát.~- Majd én segítek.~Henri
5145 19| egynéhány ruhadarabot kellett a kosárba gyömöszölni, és készen voltak.
5146 5 | csillagász fia elõrement, és a kószáló, álmodozó csapat követte.
5147 5 | megmosdottunk, s beteg arccal kószáltunk tovább a mezõkön a csillagász
5148 22| között, egy zászló a sírokon, koszorú a múlton. Sötét haja a homlokába
5149 30| mosolyogva. Lejjebb hosszú koszorúban a leányok, oldalukon a võfélyek,
5150 31| Bámulták az empire gyümölcsös koszorúit. Savanyú szájjal ültek ott,
5151 23| szegény koldus - vakon talált, kotorászva az életben. Fájdalmas honvágy
5152 34| vitatkozott a barátja.~- Meg se kottyant neki - szólt a fõnök, és
5153 33| egyszer megkóstoltam. Émelyítõ kotyvaléknak találtam.~A baba kék selyemben
5154 34| pörölyhöz, az üllõhöz s a kovácsmesterség egyéb kellékeihez, nem értjük,
5155 34| fõnököt, de sikertelenül.~Kovácsot elcsapták, s mire esni kezdett
5156 33| régen, egy súlyos, iszonyú kovácspörölyt, hogy feszült karral, a
5157 19| szivar- és cigarettafüst kóválygott. Köhögni és prüszkölni kezdtek.
5158 33| fejemben különös gondolatok kóvályogtak. Sokat gondolkoztam a babáról,
5159 8 | cukortartót, amely máskor mindig a kredencen állott a gyertyatartók mellett.
5160 18| lakik jól nehéz, aranysárga krémeslepénnyel, ezenkívül kedveli a buja
5161 31| között, az õszi csendben, krétafehér sávok és mélylila árnyékok
5162 14| jutott eszembe, hogy becsurog kriptádba, és a koporsód vánkosát
5163 24| öltözködött. Mellén, mint kriptán a fehér kõlap, állandóan
5164 24| A kõmûvesek befalazták a kriptát. Híg habarcsot csaptak a
5165 20| pihegõ és nedves, mintha kristálypohárból patakvizet ivott volna,
5166 30| pap az oltárnál a bort, Krisztus szentelt vérét.)~- A fiatalember
5167 21| dühtõl, az unalomtól, a kudarc mérgétõl. Gyökeres soványító
5168 19| A vállalkozásuk azonban kudarccal végzõdött. Legtöbb nõ szótlanul
5169 19| Szégyellték magukat. Valami titkos kudarcot vittek magukkal. Szíjazták
5170 16| hullottunk a pamlagra, és a kudarctól pirulva néztünk magunk elé.~
5171 21| egy széles, lompos tortát küldetett a címemre, amilyent vidéki
5172 34| a hivatalból, a nyakamra küldi a hitelezõit, akik botrányos
5173 32| megesküdtem, hogy mindenesetre küldök képes levelezõlapot, minden
5174 3 | asszonynak.~- Gách verset küldött.~- Ér valamit?~- Olvasd
5175 3 | hozott a posta. Bér Gyula küldte, a nagy és híres Bér, kinek
5176 3 | gondos használatával, és küldte-küldözgette a szerkesztõségnek. Marikát
5177 21| Leveleit felbontatlanul küldtem vissza. Azt írtam, hogy
5178 18| család, mely az év felét külföldön töltötte.~- Kérlek - feleltem.~-
5179 30| ország minden részérõl és külföldrõl, rokonok, ismerõsök, és
5180 21| indulattól, mint egy eb, mely a küllõket harapja. Üldözött. Éjjel,
5181 6 | micsoda táncos. Nem akadt nála különb madarász sem.~- Úgy ám -
5182 16| Elmosolyodtam. Inkább valamilyen különc prófétát vagy világgyûlölõ
5183 5 | titokzatos szertartásának valami külsõ formát adjunk.~Tódor maga
5184 19| Elõbb azonban betértek egy külsõ-ferencvárosi olcsó kávéházba. Dániel
5185 25| kocsiból, csak jó sokára, a külvárosban, egy kétes vendéglõ elõtt,
5186 25| kutyák kóboroltak, szörnyû külvárosi alakok, kendõvel nyakukon,
5187 28| becsapódik, s az udvarló künnreked az ablakpárkányon.~Jön haza
5188 16| piszkos folyosó lámpája küszködött, fellélegzett és meghalt.
5189 1 | átlépni a titokzatos szoba küszöbét, Zsitvay azonban nem felelt.
5190 1 | magán. A titokzatos szoba küszöbje elõtt állott. Egy idegen
5191 1 | élete munkában telt el. Húsz küzdelmes év után végre kinyújtózhatott
5192 3 | olvasók. A szerkesztõ a sok küzdéstõl belebutulva, tehetetlenül
5193 12| egymásnak minden lázrém, itt küzdöttek az irtózatos ködóriások,
5194 34| a tintatartóba aprítsa a kuglófot. Mindenkinek elõre köszön.
5195 19| álmosan Dániel. - Te vén kujon.~Ezen az estén azonban Mózes
5196 19| ablakok, és kíváncsi fejek kukkantak ki, hogy megbámulják ezt
5197 29| ágyúkat, trombitáló katonákat, kukorékoló kakasokat, de egyiknek se
5198 5 | környékén, amint görnyedve kuksoltak a földre, és a csövet az
5199 10| facsomót kilöktük. Azon a kukucskálólyukon keresztül mindent pontosan
5200 10| lövell szemembe - ide a kukucskálólyukra -, miben egy-egy egész emberélet
5201 28| gonosz kislány. Bezárja kulccsal az ajtót. Villámgyorsan
5202 18| hozza fel. Nála maradt a kulcs. Gondoltam, jövõ szerdán
5203 27| kellemetlenségek. Itt a kulcsa.~Az asszony megcsókolta
5204 27| Talán egy új filozófia kulcsára jött rá, talán a csillagok
5205 1 | gondolkozott. Már a zsebébe nyúlt a kulcsért, de egyszerre valami mást
5206 1 | csüggedten vette le szemét a kulcslyukról, s sápadt, ideges és türelmetlen
5207 9 | a naplóban szó, ennek a kulisszatitkait tartalmazza. Kevés öngyilkos
5208 15| amint lassan háta megett kullog, s nehéz lánccal köti kezeit
5209 33| az, hogy a húgom áhítatos kultusszal vette körül.~Bolin este
5210 34| legfelsõ polcon. Csendes kultusz övezi. A tót szolgáló riadtan
5211 23| fölfújt arc. Bujdosott a kuncogás, pukkant, rángatódzott,
5212 16| szomszéd szobából áthangzó kuncogást. Nem értette a helyzetet.~
5213 28| csendesülnek. Visonganak, kuncognak, ordítanak, bömbölnek, rínak,
5214 6 | napfényben, aztán továbbgurul. Mi kuncogva, dühös álpátosszal fogadkozunk:~-
5215 23| aztán annál nagyobb erõvel kunkorodjanak föl, kitágulva a kacaj föloldó
5216 16| csöndesen egy íróasztal mellé kuporodott, s elveszett a régi, poros
5217 5 | nyájasabban szól hozzánk. Ott kuporodtunk mellette a padon. Felesége,
5218 12| de kényelmesen lehetett kuporogni benn, ha ébren akartunk
5219 8 | elõtt. Most az öreg urak már kurjantottak is. A körszakállas bácsi -
5220 11| volt, bort hozatott, és kurjongatott.~- Te Cézár - mondta neki -,
5221 25| így az élettõl.~Röfögve kurjongattak, kérõdzve mámorukon. A szláv
5222 29| rendelik orvosok. Bizonyosan kuruzslónak, szélhámosnak tartod azt,
5223 31| lakáj. Hajtincse ördögien kúszott a homlokára. Zömök termete
5224 5 | deres fürtjei nagy homlokára kúsztak. Ezen a ziláltságon azonban
5225 25| agycsomóimmal, mintha kincset kutatnék ájult álomban, és nem találtam.
5226 16| mindenfelé. Éjjel és nappal kutatom. Most idejöttem. Ez az utolsó
5227 9 | hozta a vonat. Unokahúgom kútba ugrott. Egész sor halott
5228 12| valami iszonytató, mély kútból akarna kitekinteni. Folytonosan
5229 19| víz. Ki kellett mennie a kútra, egy ingben. Búsan ténfergett
5230 32| kollégáimtól hallom) nagy a kutyaadó, és drága az élet. Tudnál-e
5231 32| Le.~- Fizetnél-e értem kutyaadót? Ott a fõvárosban (a kollégáimtól
5232 34| küldték el. Azt mondták, hogy kutyabaja. Kovács csakugyan meghízott.
5233 32| végleges eredményét.~„Nem igazi kutyabarát. Csak afféle amatõr. Életét
5234 32| minden energiámmal akartam a kutyabarátságot. Hiába vigasztaltam magamat,
5235 5 | Csak ne emlékezném!~Az apja kutyája szomorú, folyós szemeivel
5236 32| csak üres óráiban gondol a kutyákra, amikor egyáltalában nem
5237 32| Fogcsikorgatva néztem rájuk és a kutyára, aki csak azért se nézett
5238 32| vigasztaltam magamat, hogy csak egy kutyáról van szó. Éppen ezért akartam.
5239 32| a kutya, a kedves fehér kutyus közönyösen táncol el mellettem.
5240 32| természetesebben -, gyere, drága kutyuskám.~A kutya azonban azért se
5241 4 | bújtatja a lábait, a cukorfehér lábacskáit. Fázékonyan kendõt kap magára,
5242 30| az udvaron megcsókolta a lábad porát, a cipõd nyomát a
5243 1 | este az asztalnál ült, és a lábadozók csöndes mosolygásával piskótát
5244 33| amikor mindezt elfelejtettem. Lábadozva, a park kavicsain sétáltam,
5245 3 | valahányszor õreá nézett, könnybe lábadt és esdekelve szomorúan tágult
5246 27| vett. Szemei szinte könnybe lábadtak a vonatlépcsõn.~A nyár tüzes
5247 15| nehéz lánccal köti kezeit a lábához. Egyszerre a fehér orgonabokrok
5248 27| Utánasompolygott. Masztodon lábai gázolták az aszfaltot. Vasbotja
5249 19| rohantak elõre a rossz öreg lábaikkal, csetelve-botolva, mint
5250 17| mintha csak láttam volna. A lábaim elõtt hevert. Körültáncolt,
5251 33| viaszpofáját, és aztán a lábaimmal tiprom ki belõle a fûrészport.~
5252 13| A Szerelem jön ide halk lábakon, tüzes, fekete szemekkel,
5253 25| az utcára.~Alig álltam a lábamon. Csak most fogott el igazán
5254 22| csendes bánatával, elõkelõen, lábánál a fülelõ királyi ebbel.
5255 24| hajadonfõtt, vérzõ, mezítelen lábbal. Társaságokban, mikor a
5256 19| hajtanak a kisfiúk, és óriás labdákkal játszanak a leányok.~- Nézd
5257 19| a piros kislányt a piros labdával, a piros napernyõvel - kiáltott
5258 1 | villámlottak. Mindegyik lábdobaja egy kis mennydörgés volt.
5259 33| csipkés ingét, a rózsaszínû lábikráit, a pihegõ viaszmellét. Mennyivel
5260 18| padlón, a szõnyegen erõszakos lábnyomok. Néhány párna a földön,
5261 1 | zongorafutamok, mint a rövid lábú gyíkok, és összeborzongott,
5262 26| mindenki kiment a szobából, lábujjhegyre álltam, kinyújtottam kezem,
5263 17| kisétáltunk a tengerpartra. Rozoga ladikban egy vak fiú lengett a vízen,
5264 17| arcú, deres férfi bámulta a lagúna sekély vizét. - Most akár
5265 27| Félig átengedte magát a lágy karoknak, amelyek vitték
5266 24| ruha, amiben eltemették, lágyan simult az arcához. Jól állott
5267 27| nem tudni, a bortól, a lágylelkûségtõl, vagy a sírva vigadó szomorúságtól-e?
5268 34| az nem úgy van, ahogy mi, laikusok gondoljuk. Ez egy egészen
5269 34| mielõtt szólnék róla. A lak- és címjegyzékben legalább
5270 24| tükörrel játszik. Ment elõre, a lakása felé.~Az elõszobában a cseléd
5271 1 | végre kinyújtózhatott saját lakásában, melyet ízlésesen, selyemmel
5272 5 | Még mindig a csillagász lakásán találkoztunk. Este egyenként
5273 18| mit tegyek? Engedd át a lakásodat.~Lakásom ízlésesen volt
5274 15| emeletre érek, becsengetek régi lakásomba. Megismerem a levendulaillatú
5275 18| negyedik.~Követtem õket a lakásomig. A nõ kinyitotta az ajtót.
5276 18| Ábel, mikor fölkeresett lakásomon. Az ügy, úgy látszik, megviselte.
5277 18| asszony, ki nem ismer engem, lakásomra hoz valakit, aki szintén
5278 19| Szerencsére üres volt a régi lakásuk. Mózes, aki a mélyebb filozófiában
5279 1 | angol bõröndöt, és rögtön a lakásukra hajtattak. A gumikerekû
5280 1 | csukott szemhéja alól.~- Hol a lakásunk? - kérdezgette ezerszer
5281 19| a lámpa. Vajon most is õ lakik-e itt? Az ablakokat mindig
5282 33| bársony-harisnyakötõtõl és a magas sarkú lakkcipõtõl kezdve a frufruig és a gyémántos
5283 19| bizonyosan tõle való. A sok lakó közül pedig leginkább kivált
5284 30| Beszélj a lakodalomról, a te lakodalmadról, amit már annyiszor elmeséltél,
5285 21| címemre, amilyent vidéki lakodalmakon látni. A tortán teljes nevemet
5286 19| pusztítás folyt azóta. Idegen lakók jártak itt, akik itthagyták
5287 19| jönnek. Gyûlöli azokat a lakókat, akik nem fizetnek kapupénzt.
5288 19| vigyázni kell a pénztelen lakókra, akik csomag nélkül érkeznek,
5289 5 | Minden eszembe jut. A családi lakoma decemberben, csikorgó fagyban,
5290 8 | egy kocsiba, és a nagyanya lakomájára mentek. Fél négy lehetett.~
5291 8 | asztal volt felterítve a lakomára. A többiek ott ültek mind.
5292 19| akik egyetemi éveikben lakótársak voltak, úgy tervezték, hogy
5293 10| Bálintról volt szó, közös lakótársunkról, akit eddig sohase sikerült
5294 29| gyerekaviatikus. Most a Svábhegyen lakunk. Jöjj ki egyszer hozzánk,
5295 32| önhittségük határtalan. Lám, ez a kis fehér kutya is
5296 19| A mi kedves szobánk.~- A lámpaernyõ.~- A függöny.~- Az óra.~-
5297 26| Odasiettem.~Tükör elõtt a lámpafényben fésülködött Margit.~„Most -
5298 12| lámpát kellett gyújtanunk. A lámpafényes szoba árnyakkal, fénysávokkal,
5299 31| négerek között. George, a lámpagyáros, egy ötletet köszörült magában,
5300 19| negyedórájában játszotta, lámpagyújtás elõtt, mélyen a mellére
5301 27| az asztalhoz. Hallatlan lámpalázzal izgett-mozgott. A férj zordan
5302 15| gondolkoztam ezen a mesén ott a lámpás árnyékában, és fantáziám
5303 24| temetõ felé, fáklyák és lámpások között, esni kezdett az
5304 9 | szidom magamat. Tegnap este a lámpásom körül egy pille röpködött.
5305 15| háta megett kullog, s nehéz lánccal köti kezeit a lábához. Egyszerre
5306 34| beszél a narkózis-ról, a lancettá-ról, az appendicitis-rõl. De
5307 20| rejtette, attól félt, hogy lángba borítják az ágyát, az ingét,
5308 29| óvatosan meggyújtotta. A vékony lángcsík lassan kígyózott a gömbig,
5309 3 | igen hiányosan mosakodó lángeszek. Szégyellte magát. Undorodott.
5310 29| meggyullad, elég kékes lánggal, mint egy automatagyufa.~-
5311 10| már elvitte. Gyertyájának lángja bevilágít a kulcslyukon.
5312 22| fényben égett a város, a lángok roppant himnuszában.~Most
5313 29| érezte benne a nyarat, a lángokat. Odalépett az emberhez.~-
5314 3 | hogy birkózik a papiros a lángokkal. Arcára kitüremkedtek ilyenkor
5315 28| köténykéikkel szítják a lángot, és körültáncolják, és éneklik
5316 5 | szürke szemû, ovális arcú lánnyal tartott ismeretséget, aki
5317 28| felkel, hogy csendre intse a lányait, mert a pokoli lármában
5318 13| Burne-Jones egy halvány lányának megkarcolnám a kezét, biztosan
5319 19| Egy félszeg és igénytelen lányka, valami buta és szótalan
5320 19| esznek, és mind a hármat a lánynak hagyják. Aztán málnacukrot
5321 7 | tajtékzó óceánon. Vékony lapát lengett kezében. Verte a
5322 3 | olvasott a vidéken minden lapban, minden szemlében, minden
5323 11| és nem borgõzös kártyák lapjain. Fütyörészett. Érezte a
5324 3 | leutaznia a vidéki városba, hogy lapjainak tudósítást küldjön. Akkor
5325 11| szívdobogva. Már meg se nézte a lapjait, hanyagul hajigálta, a homloka
5326 25| Aléltan hajoltam a tükör lapjára.~Az arc tovább is mozdulatlanul
5327 20| hozzá szólnak. A neve minden lapon elõfordul.~- A lélek a fõ -
5328 3 | Hülyeség. Alkonyi vers. Lapos és otromba. Ízléstelen. ~
5329 3 | a bécsi gyorsvonattal, a lapot teljesen lehetetlenné tették.~
5330 19| közt ülve, régi írásokat lapozva, hajlamos is volt erre.
5331 26| a szavakban titkolt öröm lappangott.~Este a függönyöket leeresztették.
5332 16| riadtan cikáznak egyik lapról a másikra. Még mindig nem
5333 8 | leány és még több fiú. A lárma már olyan nagy volt, hogy
5334 29| odacsõdítettük. Rájuk se nézett. Lármás játékokat vettünk, puskákat,
5335 4 | Mert az igazi csókok nem lármásak.~FÉRJ. hidegen. Tudom.~AGGLEGÉNY.
5336 8 | sok asszony, leány és fiú lármázott. Megállt a piros szõnyeg
5337 15| Szobájában hangosan és boldogan lármáztak az órák, akárcsak élõlények
5338 33| midõn a babaszoba körül lármáztunk. - Csitt, a baba alszik.~
5339 4 | feleségébe.~AGGLEGÉNY. mosolyog. Las-san. Az asszony most felnyitja
5340 27| Elõrehajolt, hogy jobban lássa.~- Nézd, haragszik.~- Dehogy -
5341 20| rátekintettek, egyszerre lassabban mentek, és kihûlt a vidámságuk,
5342 19| is valami bús idegennek lássák, akit az élet hazátlanul
5343 25| csókoltak. Tegezõdtem velük. Lassankint mindenbe belenyugodtam.
5344 5 | nekünk a csillagokat:~- Lássátok, ez a Véga... A Cassiope...
5345 34| résen, titokzatos ködben lássék a szeme lázas golyója. Úgy
5346 15| szívdobbanását, és éreztem, mint lassúdik vele együtt az óra járása
5347 10| az egész szobát betölti láthatatlan hullámaival, lassan összecsap
5348 3 | amikhez a vidéki novellaíró láthatóan még sorvezetõt is használt,
5349 12| a vörös szék?~- Itt van, láthatod - feleltem nyugodtan. -
5350 28| felfújódnak, s szemmel láthatólag meghíznak.~HETEDIK KÉP~Mikor
5351 24| leány. - Itt vagyok, hisz láthatsz, frissen és ragyogóan. Ne
5352 15| itt a pamlagon. A Quartier Latinban kóborlok most, és keresem
5353 9 | már letették a vizsgákat, latinul olvasnak és logaritmusokkal
5354 28| Egy nyomorúságos vackon látjuk most a szerencsétlen családot,
5355 27| mesterséges, rendkívüli élet.~- Ha látna az urad - dadogta õrjöngve
5356 19| felöltözködnek, és azután dolguk után látnak. Mózes meg is igazította
5357 11| ujjakban újra felébredt a látnoki mûvészet, a boszorkányos
5358 1 | Most már megértelek. De látnom kellett.~- Mit.~- Hogy engem
5359 29| Jöjj ki egyszer hozzánk, látogass meg.~Csak késõ nyáron mentem
5360 24| HRUSSZ KRISZTINA CSODÁLATOS LÁTOGATÁSA~1~Hrussz Krisztinát, a kabaréénekesnõt
5361 15| agg mestert, de õ minden látogatót visszautasított. Még a király
5362 19| távolról boszorkányoknak látszanak. Messzebb egy kétemeletes
5363 32| neked. Te könnyelmû embernek látszol. Nem megyek oda.~- De ha
5364 28| a holdfényes ablakon, s látszólag találkára vár valakit.~Az
5365 34| közönséges iskolaesetet láttak, minden érdekesség nélkül,
5366 20| felelte Bella.~- Tegnap is láttalak.~- Mi közöd hozzá.~A gyûlölet
5367 5 | csövön át is csak annyit látunk, mint puszta szemmel, sietett
5368 18| kíméletlenül, a tobzódás lázában odavetve. Mindez nem vall
5369 5 | fogunk kimúlni.~A csendes lázadás pedig folyt tovább. A csillagász
5370 20| förtelme. Ez az arckép most lázakat kelt egy idegen ember vérében.
5371 19| volna bizonytalanul, egy lázálom gyötrõ ködében. Azután hazamentek.~
5372 28| botorkálni, hogy megmérje a lázat. Egyik leány kikapja az
5373 16| Arcáról eltûntek a piros lázfoltok.~- Menjen haza, öregem -
5374 19| mulatók, akik bûntársai a lázító életnek, s ezért most fogadja,
5375 28| kikapja az apja hóna alól a lázmérõt. Ezt is összetörik. A szoba
5376 27| amint kapja, anélkül hogy lázongana a végzet ellen, amelyet
5377 28| kornyikálnak, csörömpölnek, lázonganak. Az apa kiabál, hogy ez
5378 12| találkozót egymásnak minden lázrém, itt küzdöttek az irtózatos
5379 20| hûvösséggel és az illattal, légies lázzal még egyszer visszaeped a
5380 14| mindketten, míg a barna lé belesustorgott a rubinszerû
5381 11| részegségtõl bódultan járkált le-föl, hajnalig álldogált az ablak
5382 19| félretolták a bútorokat, leakasztották a képeket, és keresték-keresték
5383 24| hajnalig játszott így a leánnyal, hallgatta a kacagását,
5384 20| látta, mint csalódott a leánya és a fia. Albert egyszer
5385 3 | bekerült a fiókba Mária leányemlékeivel és összes kiadatlan mûveivel
5386 30| az életedre gondoltál, a leányéveidre, a te szobáidra, amelyekbe
5387 13| aludni és álmodni - szóltam a leányhoz, aki a zöld bársonyzsöllyébõl
5388 27| áttetszõ bõrû, finom arccal, leányos porcelánfülekkel. Ez volt
5389 3 | viselt, és fehér nyakát leányosan fekete szalaggal kötötte
5390 16| melyek még mindig köröttünk lebegtek. Aludni ment a szolga is.~
5391 32| legnagyobb veszélyek között lebegtem.~A család antipatikus volt.~
5392 9 | szakállával együtt az életét is leborotválná. Az utcaöntözõ, aki nem
5393 28| árvák. Mintegy vezényszóra leborulnak az asztalra, és sírnak.
5394 5 | nehezen, erõlködve nyögte ki a leckét. Azután rendesen leszegte
5395 13| sötétséget és a csendet. Az ember lecsavarja a lámpát, s egyszerre elvesz
5396 15| reggel Henri szokása szerint lecsoszogott a korhadt falépcsõkön, hogy
5397 13| szemhéjak villámgyorsan lecsukódtak. A kép elaludt. Azóta sem
5398 28| szárnyait. A kilencedik ledõl a díványra. A tizedik züllött
5399 23| öltött Pusztulás. Majdnem leejtettem a földre.~6~- Fiúk - mondtam
5400 33| régi fátyol volt, de mikor leemeltem, nemegyszer ereszkedett
5401 6 | szóltunk, és illedelmesen leemeltük sapkánkat.~- Jó estét -
5402 24| Mit tegyen ezután? A csend leereszkedett a szobára, a szíve vert,
5403 26| lappangott.~Este a függönyöket leeresztették. Engem aludni küldtek. De
5404 18| cseléd gondosan kitakarított. Leeresztettem a függönyöket, kinyitottam
5405 26| átkaroltam, hogy ne féljek. És leesett a kontya, a hosszú-hosszú
5406 18| lépett ki belõle, mélyen lefátyolozva. Kétségtelenül ez az a nõ.
5407 21| Diplomata módon próbáltam lefegyverezni. Zsíros és nehéz húsokat
5408 34| kályha kihûl, a gyerekek lefekszenek.~Kovács ilyenkor elgondolkozik
5409 10| vadmacskáknak.~- És ha mindjárt lefekszik?~- Annál érdekesebb.~- És
5410 27| asszony bekísérte, hogy lefektesse.~„Mi történt?”~Most meglátja
5411 29| szobában játszik. Mindjárt lefektetem.~Átmentünk a másik szobába.
5412 14| ópiumtól lennék részeg. Nagyapó lefektetett. Zöld, kis hálóágyamban
5413 33| lehet egy babával csinálni? Lefektetjük, felöltöztetjük és újrakezdjük
5414 11| állott. A gyereket sietve lefektették, csitítgatták, sokáig tartott,
5415 19| meghamisítanak...~- Mindent.~Mózes lefeküdt a díványra. Nagyon le volt
5416 11| sakkoztak, azután mind a hárman lefeküdtek.~Egy este Levinszky, a gyógyszerészsegéd
5417 14| Rögtön a szállodába mentem, lefeküdtem, és reggelig aludtam.~Azóta
5418 20| Megtörölte a képet. Gondosan lefújta róla a port. A lámpa alá
5419 32| a felesége, aki a világ legáldottabb asszonya. Próbáljam meg
5420 26| virrasztásban lesoványodtam. Ha egy légáram megbillentette vékony kabátomat,
5421 16| vendégségben õk törik össze a legdrágább poharat, õk kiabálnak, mikor
5422 16| lábujjhegyen járnak, és legelõször õk ülnek le a frissen festett
5423 19| egyszerre Mózes.~Wieniawski Legendá-ja volt, melyet mind a ketten
5424 27| vaskereskedésbe, s megvásárolta a legendás revolvert.~Odatette az ura
5425 11| az elkényszeredett arcú legények, akikkel annyit nézett farkasszemet
5426 2 | fürdésre. Finom, sápadt legénykék jöttek kialudtan, könnyedén
5427 4 | cserélnék veled. Igaz, hogy a legényszobám üres most, az ágy hideg,
5428 5 | kevés gyümölcsöt, vacsorára legfeljebb ha teázott. Az elégedett
5429 34| mutogat mindenkinek. Ott áll a legfelsõ polcon. Csendes kultusz
5430 31| káromkodtak. Az egyik angol, a legfiatalabb, izgatottan ment elõre a
5431 27| és puha férfi, akinek a legfõbb jellemvonása az emberszeretet
5432 33| újrakezdjük az egészet. Néha legföljebb levest fõzünk neki, amely
5433 29| leküldte a cselédet három másik léggömbért, egy sárgáért, egy pirosért
5434 29| valósággal megbabonázták a léggömbök. Szenvedély emészti. A levegõ
5435 29| futkároz, hancúrozik, játszik a léggömbökkel. A szobámat már egészen
5436 29| Rákóczi út sarkán. Meglátta a léggömbös embert, ki a rügyezõ akác
5437 29| mellényzsebébõl odadobott a léggömbösnek százezer koronát.~- Megõrültél? -
5438 4 | nagy, francia ágyam a világ leghûbb állata. Te, az vár engem,
5439 28| nem sokáig tart. Felkel a legidõsebb, az apa szívére hajol, s
5440 19| A sok lakó közül pedig leginkább kivált egy gyógyszerésztan-hallgató,
5441 27| tényleg megjött. Akkor, mikor legkevésbé várták.~Ijedt csöngetés
5442 5 | mindnyájunkat gyûlöltek, de legkivált a csillagász fiát, aki a
5443 31| árnyékok között. Õ volt a legkíváncsibb. A másik kettõ inkább epés
5444 32| percig kellett várakoznom a legközelebbi gyorsvonatra. Hamar eluntam
5445 5 | csak azt láttuk, hogy a legkonokabb ellenségeink hozzánk szelídülnek,
5446 28| tizenhárman.~Bosszút esküsznek. A legnagyobbnak lobog a haja. Végül jön
5447 3 | egyszerre bosszulhatja meg a legnagyobbon, akit mindenki bámul és
5448 9 | az eszem, hogy megingok a legnagyobbszerû elõtt, amit egy ember tehet?
5449 19| nehezükre esik a járás. A legnehezebb lehullott róluk. Nem érezték
5450 3 | szörnyek között ez volt a legpöffeszkedõbb és a legveszedelmesebb.
5451 20| estétõl. A szerelemrõl a legszomorúbb tapasztalatai voltak. Egymásután
5452 8 | hogy az ozsonnán õ eszik legtöbbet. A többiek is borzasztó
5453 3 | színésznõk fiatal kedvesüket. Legutóbb készen lett három hosszabb
5454 3 | a legpöffeszkedõbb és a legveszedelmesebb. Mintha nem tudná, hogy
5455 32| Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Az apa
5456 31| melankolikusan dúdolt egy beteg legyecske, az árnyak és a fények bújócskáztak.
5457 8 | Elkérte Iby legyezõjét, és legyezni kezdte magát. Piroska erõsen
5458 8 | Piroska erõsen figyelt.~- Szép legyezõje van- folytatta a hadnagy,
5459 8 | mondott valamit. Elkérte Iby legyezõjét, és legyezni kezdte magát.
5460 8 | különösen Ibynek, aki a legyezõjével hadonászott, s folytonosan
5461 31| állt a császár, a fogoly, a legyõzött hadvezér. Gárdistái között
5462 13| vendéget hívtunk meg, hogy ne legyünk egészen egyedül a szalonban,
5463 4 | akarom mondani, hogy hazudsz. Lehajtja fejét az asztalra. Hogy
5464 25| jelentõsen.~Csönd volt. Lehajtottam a fejem, és halkan mondtam:~-
5465 13| tekintetét, a mozdulatait, a leheletét, egész szépségét és titokzatosságát.
5466 19| alatt. A levegõ elposhad a leheletétõl. Jó, hogy elmegy innen.
5467 11| Mindent látott és tudott. A leheletével is operált. Akarata hipnotikus
5468 14| minek élni?~Csak a nehéz leheletû olajfákat szerettem. Magamba
5469 26| voltak, a szájak melegek, és leheletük forró. Elgyötrõdve, idegesen
5470 1 | asszonynak fejébe szállt az öröm, lehemperedett a puhazöld, bozontos szõnyegre.~-
5471 27| nem fénylettek, a rózsái lehervadtak, hangja rekedt lett, és
5472 3 | gyorsvonattal, a lapot teljesen lehetetlenné tették.~A szerkesztõ kétségbeesetten
5473 20| csendesen. A társaságban pedig lehetõleg árnyékos fotelekre ült le,
5474 4 | FÉRJ. Te igazán boldog lehetsz.~AGGLEGÉNY. Megfogom a kezét,
5475 25| toronyóra. Tízen vagy tizenöten lehettek. Orrukon, szájukon dõlt
5476 32| elgondoltam, hogy roppant komikus lehettem elõtte, amint édeskedve
5477 7 | kõpart megszûnik, és a porba leheveredve bámulta a vizet.~Ha hazament,
5478 28| megindító ebben az esetben), s lehorgadt fõvel áll a gyerekszoba
5479 24| Elszomorodtak, és a diák lehorgasztotta a fejét. Ez tehát az a találkozás,
5480 19| esik a járás. A legnehezebb lehullott róluk. Nem érezték a testük
5481 15| ÓRÁS~Csak a szememet kell lehunynom, és újra Párizsban vagyok.
5482 6 | a falhoz támaszkodtam, s lehunytam a szememet. Kék mezõt láttam,
5483 7 | kocsmába, és istenigazában leihatta magát. Idõvel a kormányzói
5484 20| furcsa kívánság, hogy valaki leírja magát. A szépség elvégre
5485 31| Kissé nagyobb, mint ahogy leírják. Az adatok, úgy látszik,
5486 26| fölhúzni, s az õ kis szíve már lejárt.~Másnap reggel házunk halottasházzá
5487 30| püspök, enyhén mosolyogva. Lejjebb hosszú koszorúban a leányok,
5488 2 | utakon, ábrándos zeneszónál lejtett elõtte, s nem törõdött azzal,
5489 25| ellenszenveseknek tetszettek. Lekanyarodtam az aszfaltról, a kocsiútra
5490 7 | van. A gyermek feje pedig lekonyult, és a két tágra nyitott
5491 29| az ágy mellett. Az orvos leküldte a cselédet három másik léggömbért,
5492 25| oldalra futottak, mások kicsit lekuporodtak, és úgy lestek. Darabig
5493 13| mintha aludt volna. Szinte lélegzés nélkül ült velem szemben,
5494 4 | amelyet egy édes asszony lélegzése szûrt át az éjjel. Drága,
5495 9 | erõvel vonz a tett. Elfúl a lélegzetem, ha arra gondolok, hogy
5496 6 | méhek, darazsak zümmögnek.~Lélegzetünk ki-kihagy. Akár forró fürdõbõl
5497 26| verõfényben egy virrasztó lélekre emlékeztetett, a házat templommá,
5498 30| és énekeltem az én beteg lelkecskémmel.~(...Fiam, fiam, mit beszélsz?
5499 30| le az ingmellére.)~- De a lelkéhez se engedett senkit, és befogta
5500 25| élet árnya húzódott végig lelkemen. Fejemhez kaptam. Tapintottam
5501 20| is. Kacskaringós vonások, lelkiismeretes hivatalnokírás. De a papiros
5502 9 | öngyilkos figyeli meg magát ily lelkiismeretesen. Ezért értékes a szememben,
5503 16| partján ültek és sírtak. Lelkük, az õ picike, törékeny üveglelkecskéjük
5504 19| illatukkal, érzésükkel és lelkükkel az egész szobát. Egy katonatiszt
5505 16| íróasztal mellé, és szomorúan lelógatta fejét. Sohase láttam nála
5506 23| horpadt arccal, mint egy lelottyadt léggömb. Vajon mit fog felelni?
5507 24| Azután hazament. Otthon nem lelte a helyét. Ijedten vette
5508 25| volt a szerencsém. Egérutat leltem. Alattomban az ajtóhoz osontam,
5509 3 | fiatalságáról, arról, hogy a lap lemaradt tudósításával, megbocsátotta
5510 30| megölelted az ajtódat, mielõtt lementél a sátorba. Olyan szomorú
5511 15| kikotorta a fiókból az eltört lemezeket, számlapokat, óramintákat,
5512 15| fogaskerekeiket, csillogó lemezüket. Féltette mind, mintha fiai
5513 32| lakni, és jó dolgod lesz.~- Lemondanál érettem a kényelmedrõl,
5514 7 | tengerekrõl hoztak neki bánatos lemondó köszöntést. Péter fáradtan
5515 5 | aranyos messzelátó vagyont érõ lencséje széttörött, s az állvány
5516 27| színezi. Bölcsesség, fölény, lenézés van ebben a mosolyban, s
5517 33| rokonszenvem a babáé lett. Lenéztem a többieket, akik elfordultak
5518 5 | gyakran mosolyogtunk rajta. Lenge, megbízhatatlan alakjában
5519 13| szobákban, ahol régi illatok lengenek, és régi képek rémlenek
5520 30| s akkor a padló fölött lengesz, felröpülsz a kandallóra,
5521 26| leplek fönn kifeszültek és lengettek, az ágakon a rügyek zöld
5522 15| mutatta az idõt. Két kötélen lengõ súly hajtotta. Soha egy
5523 18| este sohase szabad itthon lenned.~- Jó. Parancsolsz egy kulcsot?~
5524 26| volt. Jólesett mellette lennem, és félni vele együtt.~Hajnalra
5525 19| hárman, mennyivel szívesebben lennének azon a süllyedõ hajón, a
5526 27| szép az élet, szép férfinak lenni, a csillagokat nézni, egyedül,
5527 13| egy hatalmas, bebörtönzött lény szenvedésérõl beszél, aki
5528 29| mondta mosolyogva.~Azzal lenyeste a gömböt a közös zsinegrõl,
5529 29| Itt vannak - kiáltotta, és leoldott egyet, a gyerek kezébe adva.~
5530 14| szalonkabátodról lassan-lassan mind lepattogzanak a gombok, amelyeket Nagyanyó
5531 26| cérnakesztyûmet, s közben lepattogzottak róla a gombok. Indultunk
|