10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
5532 31| múlva.~Amint közeledtek a lépcsõkhöz, néhány kerti virág akadt
5533 18| érkezett. Mellette büszkén lépdelt egy hórihorgas, monoklis
5534 28| kis dráma egy mozgószínház lepedõjén játszódik le. A mozidirektor
5535 7 | indulnia, a szíve zenéjére lépegetni, és rátalálna. De éhes volt,
5536 22| Az élete pillanat alatt lepergett elõtte. Majd hallotta a
5537 19| kicsit el is felejtette a lépéseket. Azután hosszú viták keletkeztek.
5538 6 | kiáltunk, mikor már tíz-húsz lépésre fújtat tõlünk, mint egy
5539 27| a kalapját. Húsz-harminc lépésrõl követte õt, tetszelgett
5540 16| embereket, kiknek minden lépésük botlás, szavuk becsületsértés,
5541 34| fájdította a tüdejét, a lépét, a veséjét, s arról ábrándozott,
5542 23| még távolabb.~Nem is igen lepett meg, amikor pár évre rá
5543 19| körültáncolták az asztalt, s azután lepipiskéltek a földre, huncutul és ostobán,
5544 6 | hajadonfõtt ugrál, kezében a zöld lepkefogóval, egy ideges, fehér pillangó
5545 6 | madarászott, hintázott, és lepkéket fogott.~Amikor ezt átgondoltuk,
5546 26| pokol volt a tavasz, kék leplek fönn kifeszültek és lengettek,
5547 26| hoztak, ezüst rojtokkal, lepleket, s bevonták velük a kis
5548 32| Ment elõre, és én követtem leplezett, de intenzív bosszúsággal.
5549 1 | gondolatra, hogy idegen emberek lépnek ide szentségtelen cipõkkel,
5550 30| szobáidra, amelyekbe nem lépsz be többet. Csendesen zokogtál
5551 22| haja a homlokába csapzott. Léptei alatt döngtek a hegyek.
5552 19| kõben felébredtek. Akárhova léptek, megelevenült az aszfalt,
5553 6 | volt az éj.~A sarkon dörgõ léptekkel jött felénk a kövér bíró.~-
5554 29| fûthetõ liliputi aeroplánnal leptem meg. Ez sem kellett neki.
5555 5 | kövér, ellenszenves kamasz lerajzolt bennünket, amint dicstelenül
5556 21| lányt csak erõszakkal lehet lerázni a nyakamról. Az ajtót az
5557 19| cipelték. A hordárokat gyorsan lerázták a nyakukról. Hiába volt
5558 11| keservesen sírni kezdett. Cézár lerogyott a nyikorgó díványra. A felesége
5559 17| szemügyre vehettem. Kopott, lerongyolt, öregedõ hivatalnokfélének
5560 28| lötyögnek ösztövér testén. Leroskad egy székre. A lányok a térdére
5561 19| Nyikorogtak a bútorok.~Mózes leroskadt egy székre, és mintegy csak
5562 24| találkát. Krisztina belép. Õ lesegíti a kabátját, székkel kínálja
5563 20| szájukra fagyott. Albert lesett az alkalomra, hogy rajtakapja.
5564 20| takargatnia a szégyenét. Lesimította homlokáról a haját, és mohón
5565 12| élettelen és nyugalmasan lesimuló hajszálak ott a láztól megzavarodott
5566 27| Nem tudom.~- Valahol leskelõdik. Talán már a lépcsõn is
5567 26| izgalomban, a virrasztásban lesoványodtam. Ha egy légáram megbillentette
5568 16| A percek egyre múltak. Lesoványodtunk, elkoptunk ebben a hajszában,
5569 11| Újra õ nyert.~Fia pedig leste a szerencsét. Okos arcocskája
5570 25| kicsit lekuporodtak, és úgy lestek. Darabig tétováztam. Azután,
5571 19| néztek ki az ablakon, és lesték a diadalmas megérkezést,
5572 32| bosszúság, de annál fájóbb.~Lestem, mi történik.~Jött, ment
5573 24| szóltak volna. Krisztina lesütött szemmel ült a pamlagon,
5574 30| reszketve, és nagyon zavartan lesütötte a szemét. Õ se ismerte.
5575 10| tizenegykor jövünk érted, csak leszaladtunk a kávéházba.~- Ezt a névjegyet -
5576 29| nem - ordított vásottan.~- Leszállsz mindjárt az ablakpárkányról?~
5577 18| Az enyém.~Mind a ketten leszálltak. Az asszony csöndesen ment
5578 11| feleségének. ~Minden arc kiderült, leszedték az asztalt, leültek. Az
5579 5 | leckét. Azután rendesen leszegte a fejét - hosszú, ádámcsutkás
5580 10| Nem tudtam, hogy egyedül leszel... És úgy féltem... Én vagyok
5581 18| minden szerdán vendégeim lesztek. Mind a ketten. Itt vannak
5582 25| dünnyögtek. Mindjárt nyomon leszünk, uracskám. Akkor te beszéltél
5583 15| beszédét. Ezer év bölcsességét, leszûrt elmésségét fújja szét parfümként
5584 14| egész fehér jázminbokrot letaroltam, hogy Irisz lába elé szórjam.
5585 25| dalolva, borvirágos orral. Letelepedtek a kármentõ mellett, a nagy
5586 28| arcocskáikat. Egyszerre azonban letépik szemükrõl a zsebkendõket.
5587 33| mondta.~Azzal megragadta, és letépte a kalapját. Húzta a karját,
5588 33| Izgató pillanatok voltak. Letéptük róla a ruhát, amely már
5589 28| Meggyújtják a gyertyákat. Letérdelnek és sírnak, eltakarva kis
5590 4 | kell. Elõször is csendesen leteszem a kalapom, a sétapálcám,
5591 8 | vett, de az anya nyomban letétette vele, és így csak az angyalos
5592 9 | a nagyobbakra, akik már letették a vizsgákat, latinul olvasnak
5593 3 | szépen teleírt, sokszorosan letisztázott kéziratokat, amikhez a vidéki
5594 23| novellákat, és aztán gondosan letisztázva, komoly homlokkal fölsóhajtott:~-
5595 2 | nagyon finoman és kecsesen letörülné róla az éjszaka árnyékait.~
5596 7 | gúnyolódtak vele:~- Tengerész lettél, Péter?~Péter ilyenkor egy
5597 19| utánuk rohant. Aztán végre leülhettek a fülkében. Még mindig nagyon
5598 4 | megérkeztem hozzád, jó reggelt. Leülök egy székre, és nézem az
5599 11| kiderült, leszedték az asztalt, leültek. Az anya egy kis üvegtányért
5600 28| félresimítja deres fürtjeit, s leülteti háttal az ablaknak, ahol
5601 29| le. Mindent elbeszélek.~Leültünk a tornácra a kis, terített
5602 3 | ipari kongresszusra kellett leutaznia a vidéki városba, hogy lapjainak
5603 29| fizetni a passziókat. Ez a levegõgolyó többet ér nekem.~- De...~-
5604 14| szemem meredten tekintett, levegõhullámok cirógattak, s színes buborékok
5605 18| cigarettáztam, hogy a szoba levegõje tiszta maradjon, s mielõtt
5606 29| kapcsolatát a földdel, és levegõszerû, könnyû, virgonc lesz. Pár
5607 1 | egészséges életbe, a kék levegõtengerbe. Lerohant a lépcsõkön, kiért
5608 5 | csillagokhoz, és ott a szabad levegõtengerben száll, száll, bukdácsolva
5609 23| Egyszerre csak szétrobbant egy levegõvel fölfújt arc. Bujdosott a
5610 21| szakítást adta tudtul. A levélben egyetlenegy szót írt óriási,
5611 20| Ott volt az asztalon az õ levele is. Kacskaringós vonások,
5612 19| fõbe lõtte magát. Utolsó levelében azt írta, azért végez magával,
5613 25| én vagyok. Ott voltak a leveleim is, melyek címemre érkeztek,
5614 21| a találkákról. Udvarias levelekben takarodót fújtam. Különbözõ
5615 20| felejtette.~Albert mohón esett a leveleknek. A szeme villámgyorsan cikázott
5616 20| be a szobába. Hisz õ maga levelez.~Az anyja siránkozva fogadta.~-
5617 20| elégedetten ment haza. A levelezés láza felvillanyozta. Eddig
5618 20| felvillanyozta. Eddig sohase levelezett. Régen, évekkel ezelõtt
5619 32| mindenesetre küldök képes levelezõlapot, minden héten legalább egyet.~
5620 20| utcára.~„Mégsem” - gondolta a levélszekrény elõtt. Egy pillanatra átborzongott
5621 15| lakásomba. Megismerem a levendulaillatú elõszobát, a régi ágyat,
5622 14| hogy sokáig nem tudtam róla levenni a szememet. Néztem a fejét.
5623 33| egészet. Néha legföljebb levest fõzünk neki, amely vízbõl
5624 28| nagyon közellátó. A lányok levetkõztetik, elveszik a botját, a kalapját,
5625 12| másik szobába, a csillárt levették a padlatról, hogy a kis
5626 11| hárman lefeküdtek.~Egy este Levinszky, a gyógyszerészsegéd jókedvében
5627 10| elfértem benne. Az ajtón levõ facsomót kilöktük. Azon
5628 33| meséskönyveket, a szótárakat és a lexikonokat, nem találom bennük, és
5629 9 | magam, és arra várok, hogy lezárjam számadásomat. Ma készültem
5630 3 | szerkesztõt. A lap szánalmasan lezüllött. Ismeretlen ifjak jöttek
5631 19| valami buta és szótalan liba, akinek más kalandja nem
5632 21| sárga teán pedig forrón libegett a szerelme, mint a rumláng.
5633 22| angol ruháját jókedvûen libegtette a szél. Panamakalapja alól
5634 25| LIDÉRC~Mentem az utcán. Cipõm annyi
5635 34| viszik is a kipárnázott liftbe, hogy a mûterembe felhúzzák.
5636 2 | könnyedén tovább szólt. A liget is ébredezni kezdett már.
5637 5 | kék ruhás mandarinok, buja ligetek, sárga folyók és óriási
5638 2 | ordítás reszketett át a ligeten.~A csavargó füle csengett,
5639 16| vakbuzgalommal, az õrült lihegésével kerestük sárga lapok közt
5640 2 | szíve. Édesen és fáradtan lihegett.~Aztán azt látta, hogy egyszerre
5641 29| homlokát.~- A rendõrséghez - lihegte.~- Mit érsz vele? - mondtam
5642 18| velük.~Idõközben elfogytak likõrjeim. Az egyiptomi cigarettaskatulyák
5643 18| Mind a ketten. Itt vannak a likõrök. Ott a cigaretták. Parancsoljatok.~
5644 18| cigarettaskatulyák is kiürültek.~Új likõröket és új cigarettákat szereztem
5645 18| cigarettahüvely, az én cigarettám. A likõrös poharakból pedig ittak.
5646 29| léggömböt táncoltatott, kéket, lilát, zöldet, sárgát, vegyesen.
5647 1 | bútorokra. Ruháiból a perzsa liliom fejfájasztó illata áradt
5648 14| mentünk át, ahol bódító liliomok illatoztak a sötétben, s
5649 19| nyakkendõket is melyekrõl pontos listát vezetett a szekrény ajtaján,
5650 17| fenségesen szomorú egyházi litániát. Egy fekete padra roskadtam.
5651 31| lakáj ezüstös hímzésû zöld livrée-ben, csatos cipõben, s a másik
5652 24| egyedül jött le a hegyoldalon. Lóbálta a kezeit. A leányra gondolt.
5653 21| utáni esték izgalmas lázban lobbantak el. De aztán kitavaszodott.
5654 5 | pontként derengett. Egy fekete lobogót láttunk, meg egy embert,
5655 28| csipkés s áttetszõ fátyolait lobogtatja, mint a szitakötõ a szárnyait.
5656 7 | megrészegítették Péterkét. Ledõlt egy lócára, és félig lehunyta szemét.
5657 7 | már mosolygott. A habok locsogása delejes félálomba ringatta.
5658 9 | Az utcaöntözõ, aki nem locsol le minden járókelõt, ma
5659 2 | könnyedén fütyürészve. A locsolt téren zajos úri társaság
5660 28| Szûk ruhái szánalmasan lötyögnek ösztövér testén. Leroskad
5661 10| tesz? Hátha oly tekintet lövell szemembe - ide a kukucskálólyukra -,
5662 9 | szeszélybõl, kíváncsiságból lövik magukat agyon, mint vadászaton
5663 9 | Holnap reggel én is fõbe lövöm magam.~1908~ ~
5664 28| megrepedtek. A díványból lóg a kóc és a lószõr. Az egyik
5665 9 | vizsgákat, latinul olvasnak és logaritmusokkal számolnak.~Ezt a naplót
5666 16| szerkesztõségben, egy íróasztalról lógatva lábait. Most már érdekelt
5667 21| szerettem volna. Megátkozni a logikámat, a ravaszságomat, az egész
5668 29| benne valami, amit érezünk, logikánk ellenõrzõ, tiltakozó szava
5669 28| anyja.~Most egyedül vannak a lógólámpa alatt. Egy darabig pipiskélnek,
5670 23| Álláról gyér, sárga szõrök lógtak le. Szomorú, igénytelen
5671 5 | dicstelenül az akasztófán lógunk, és nyelvünket - csúnyán
5672 33| cirádás babaágyon, ami az apám lombfûrészmunkája volt. Még a kalapját se
5673 19| egy kerítésen, az eperfák lombjai között, mozdulatlanul. A
5674 2 | sohasem ébredne föl. A tiszta, lombokon szûrt levegõ vékony nyakán
5675 2 | más hûvös, kedves fa emel lombsátort a ligetben szegény, éjjeli
5676 19| A diákos élet nem tûri a lomhaságot. Megmosdanak hideg vízben,
5677 21| volna.~Nemsokára egy széles, lompos tortát küldetett a címemre,
5678 27| mint egy ember, aki tovább lopakodik.~- Ez õ - mondta a fiú hangtalanul.~
5679 4 | nagyon csöndesen az ágyhoz lopódzom, és föléje hajolok.~FÉRJ.
5680 31| mennyországában, melyeken lõporfüst, arany és vér barnállott,
5681 15| kerülhette el. Hajnalban lopózkodott le pár pillanatra a városba,
5682 5 | egészséges fiúk alázatosan lopózkodtak közénk. A változást rendesen
5683 5 | fel az éjszakából. Halkan lopózkodtunk a csillagász fia mellé,
5684 14| csengetett a kapun. Olyan lopózva, settenkedve és vigyázva
5685 28| díványból lóg a kóc és a lószõr. Az egyik ablak újságpapirossal
5686 25| csengõs szánokra? A nagy lovaglásokra? A fekete paripádra, melyen
5687 27| kötélhágcsókon, amelyeken a lovagok a várkisasszonyokhoz másznak
5688 19| megbámulják ezt a hóbortos, öreg lovagot, aki ablaksétát rendez valami
5689 24| véget ért a szertartás, és a lovak gyásztollukat rázva megindultak
5690 6 | lát.~Távolabb a huszárok lovardája, melynek eresze már ad valamicske
5691 34| barna üveget. A szeszben ott lubickol még a béldarabka frissen,
5692 21| folyadékban boldogan és sápadtan lubickolt, vérszegény ujjain szalagokat
5693 7 | színek mind ebbe a piszkos, lucskos párába fakultak. A hajó
5694 24| topogtak a hûvös, kásás lucsokban. Már-már a hegyre kanyarodott
5695 33| baba, amely elõbb egy kövér lúdnak látszott, borzasan nézett
5696 6 | alatt összedugjuk fejünket, lüktetõ halántékkal hallgatunk.
5697 14| minden baj nélkül jutott el a lugasig. Hajadonfõtt volt, õsz haja
5698 24| Krisztina visszajött.~4~Pogány lumpolás után ment haza a diák a
5699 4 | Sohase, sohase szoktam lumpolni. Kicsit szédül a fejem.
5700 6 | megnótázott, megtáncolt a kis lurkó, ha a hosszú õszi estéken
5701 32| A kisfiúk tanulnak, okos lurkók, a Pistike már tudja s Szózat-ot
5702 19| táncoltak, henteregtek, lustálkodtak a zöld téglákon. Máskor
5703 34| elintézetlenül dobja vissza. Lustaságát pedig azzal tetézi, hogy
5704 5 | a holdat, amely sárga és lyukacsos volt, mint az olcsó vacsorasajt,
5705 2 | világoszöld árnyékban mély, fekete lyuknak látszott.~Ez az elkínzott,
5706 33| Csak azt láttam, hogy a macskák elmennek mellette, meg is
5707 32| nyelvemen se tudsz. Hisz így a macskákat hívják. Megvetlek.~Szégyelltem
5708 8 | bántalmazni akarta volna. A bús macskazenébe kétségbeesetten hangzott
5709 21| Azt írtam, hogy Kínába, Madagaszkárba kell utaznom, Amerikába
5710 29| kolibriszínû gömbök, mint a tavasz madarai, az aszfalt ibolyái?~Néztem
5711 6 | táncos. Nem akadt nála különb madarász sem.~- Úgy ám - ismételgette -,
5712 5 | zavartabb lett, s már-már csak madárijesztõként állítottuk fel a szabad
5713 16| nem tudni miért - egész magamévá tegyem az õ titokzatos,
5714 9 | minden szavát megjegyeztem magamnak. Az alakja, a színe, a fekete
5715 26| egyszer kisírom magamat, magamra öltöm a gyászt. Kiáltani
5716 9 | fukar és titkolódzó életbõl. Magamról tudom, mert engem is elfog
5717 1 | bekövetkezik, ha nem uralkodik magán. A titokzatos szoba küszöbje
5718 31| sziget elátkozott fái. A magány és bánat végtelenségét lehelték.~
5719 21| rám tekintett, talán, hogy magánya titkát közölje velem, a
5720 15| semmit sem róla. Egyedül, magányosan élt, az órák altatták el,
5721 10| ha néha valaki halotti magányunkban váratlanul meglep. Szétszórt
5722 27| kiló hájat le akart hányni magáról. A feleségétõl érzékeny
5723 4 | éjjeli szekrény egy oktávval magasabban kiált: „Jó reggelt!” Megveregetem
5724 5 | könnyebben és derûsebben, egyre magasabbra, egyre bátrabban. Az allé
5725 19| ellenszenves. Az emeletek magasak, a folyosó szûk, az ablakok
5726 5 | mintha már a csillagos magasságokban gázolna. Cipõi az éji harmattól
5727 32| amely jobb a jogtalanul magasztalt Gerbaud-nál? Azt mondod,
5728 19| keresztül sandít reá, s mágiáról és köpölyözésrõl beszél.~
5729 21| beolvasztva egy új veretû, mágikus szóba, de - úgy látszik -
5730 19| neuraszténia. Diákok jönnek, és magolják a kõnyomatos jegyzeteket,
5731 22| hõséget, amit napközben magukba szívtak, s ódon bánatot,
5732 17| kérdezze, hogy miért. Hiába is magyarázgatnám. Egy este az embernek egyszerûen
5733 9 | és a sárkányokat. Ebbõl magyarázhatják meg azt is, miért vagyok
5734 15| asztaltól a másikhoz.~- Látod - magyarázta neki az öreg -, ez az óra
5735 34| sörkocsmában, és buzgón magyarázza az esetet:~- A fegyelmi
5736 9 | tüntetik fel az író útját, és magyarázzák az utolsó (különös és hõsi)
5737 27| hónapra elutazott Marienbadba. Májbaja volt, s néhány kiló hájat
5738 32| volt, az öregkorral járó májbajtól. Fején egy ócska, egykoronás
5739 8 | sokáig bámulta az asztalon a majonéz-halat, a rákpástétomot, a tortákat
5740 29| meggyógyult. Egészséges, mint a makk. Reggeltõl estig futkároz,
5741 19| barátságtalanul hatott a szemlélõre. Málladozó falai, ódon, kopott kövei
5742 19| ablakszekrényeket. Mózes érezte a málnabefõttek illatát, melyeket valamikor
5743 8 | fejét. Ez a hölgy most a mamához fordult:~- Hogy van a kicsike?~-
5744 1 | csecsebecse egy új élet ismeretlen mámoráról beszélt. Az asszonynak fejébe
5745 11| szemében égett valami a züllött mámorból. Különösek, üresek, piszokszínûek
5746 20| százszor is elolvasta. Ezek a mámoros, hipnotizáló szavak mégis
5747 4 | találkozóról jönnek, álmosak, mámorosak, már unják is egymást, de
5748 29| boldogan szorította szívét, mámorossá tette, érezte benne a nyarat,
5749 34| fiatal korában se ismerte a mámort. Csak egy mámorra emlékezett.
5750 25| Röfögve kurjongattak, kérõdzve mámorukon. A szláv óriás diadalmasan
5751 5 | kép. Piros és kék ruhás mandarinok, buja ligetek, sárga folyók
5752 8 | állottak, amelyekbe apró mandula- és mogyorószemecskék voltak
5753 19| piros paradicsomok, zöld mandulák - és hátul egy óriás üveg,
5754 24| beszédre. Csak harminc percig maradhatok nálad. Aztán vissza kell
5755 13| viszonyunk azonban mégsem maradhatott titokban. Egy reggel ájultan
5756 19| Itt azonban ismeretlenül maradhatunk, és ismeretséget köthetünk.
5757 14| küldtek, és azt mondták, maradjak ott évekig. Arcóba utaztam.
5758 20| Szeressétek egymást, és maradjatok békén.~A két testvér csakugyan
5759 4 | szontyolodottan felkel. Maradjunk itt. Valamit gondol. Örökre.~
5760 17| Most akár örökre is itt maradnék... - mondotta, halkan, olyan
5761 14| szegénynek egyedül kell maradnia. De nem jön. Tegnap is egész
5762 10| szekrénybe.~- No és?~- Aztán itt maradsz.~- No és?~- Aztán vársz.~-
5763 26| kezük összeért. Akik itt maradtak, mind-mind örültek.~A szoba
5764 14| koporsóban mindnyájan magunkra maradunk, és elzüllünk.~Szomorúan
5765 25| láttam, kik megint ordítozni, marakodni kezdtek, ostromoltak kérdéseikkel.~-
5766 4 | FÉRJ. Pincér, még két maraszkinót. A fõpincér hozza. Isznak.~
5767 8 | vagy halványrózsaszínûek, marcipánok és gyümölcskenyerek. Benn
5768 1 | tavaszikabátját.~Künn langyos, márciusi délután volt. Vágyódott
5769 34| esetben nem lehet engednem, márcsak azért sem, hogy hasonló
5770 1 | asszony.~De belül valami mardosó kínt érzett.~„Õket jobban
5771 19| vérszegény, lila ínyét.~- Mari - suttogta Mózes érzelmesen.~
5772 16| és a bõre porcelánfehér. Máriának hívták. Szemei melegek,
5773 19| Dánielt. - A haja akárcsak a Marié. A szeme is. Az orra is.
5774 27| Nyáron egy hónapra elutazott Marienbadba. Májbaja volt, s néhány
5775 8 | megsoványodott a nyáron Marienbadban, már harmadszor vett a habostortából.
5776 19| kalandjuk.~Azóta minden lány Marihoz hasonlított.~Az emlékek
5777 3 | küldte-küldözgette a szerkesztõségnek. Marikát rendesen két sorban intézték
5778 3 | küldjön. Akkor ismerkedett meg Marikával. A szerkesztõ megfeledkezett
5779 19| két öreg gyakran beszélt Mariról, aki egyszer diákkorukban
5780 19| lehetett állítani az otthagyott markáns és egyéni jelekbõl. Ez a
5781 3 | Szeretett volna neki keserû, maró szemrehányásokat tenni,
5782 11| dühösen söpörte le, azután egy marokra valót odadobott az ablaküvegre.~-
5783 16| gyújtottunk, és rongyosra mart szivarok sötét parázzsal
5784 20| keresztezõdtek. Fuldokló haraggal martak egymásba. Dühös karjuk összeakaszkodott,
5785 1 | csöndes mosolygásával piskótát mártogatott a konyakba.~Zsitvay mosolyogva
5786 19| nyáron, hányszor állt itt a márványasztalnál, míg õ távol volt, rá se
5787 22| változtatod az arcod, mely márványból való, és átveszed belõlem
5788 22| miért kell itt lennie egy márványkirállyal, mikor lenn zajong a város,
5789 22| palástra. Mellette aludt a márványkirályné, egy halott királyné csendes
5790 19| az udvar közepén a vörös márványkút, s néhol egy-egy színes
5791 22| mellékfülkébe ment, ahol márványravatalon III. Béla és Anna királyné
5792 1 | ismeretlen mosolyogva halad a márványszobros és pálmás szobákon át, s
5793 8 | A leányok, Iby, Iky és Mary ott ülnek a teaasztalnál
5794 33| kérdezte, és megkínált egy másikkal. Az ámulattól dermedten
5795 11| se tudta képzelni, hogy másképp is élt valaha. A vaskályha
5796 20| leány, levelet írt.~„...Máskülönben többnyire itthon vagyok.
5797 12| húsból van. Azt hittem, hogy másnapra elfelejti. Nem felejtette
5798 10| 12 óra 2 perc. Április másodika van.~Reszkettem, mint a
5799 8 | így van ez mindig december másodikán, Aurélia napján, mert akkor
5800 28| Az elsõ egy csöppség. A másodiknak parterli van a nyakán. A
5801 34| hozzá, de nem érti, mit. Egy másodperc múlva fején van a kloroformos
5802 19| talán csak azért, hogy másokban az élet folytonosságának
5803 13| érzi. A tárgyak egészen másoknak tetszenek. Az illatok oly
5804 3 | írt. Írásait áhítatosan másolgatta a sorvezetõ gondos használatával,
5805 19| ellenségei, s titkos iratokat másolnak.~Ha csak tehették, nem voltak
5806 13| lógott a zongoránk fölött egy masszív aranyrámában; a meztelen
5807 19| egy udvart, ahol gyerekek maszatosan, piros és kék csíkú tornaingben
5808 24| hideg lett, mint egy halotti maszk.~3~De egy napon Krisztina
5809 27| lovagok a várkisasszonyokhoz másznak éjjel, ellenséges puskaropogás
5810 24| felkelt, mintha ki akarna mászni a zavarból. Még csak kilenc
5811 24| óramutatók pedig lassan másztak. Még csak öt perc múlt el.
5812 27| utcán. Utánasompolygott. Masztodon lábai gázolták az aszfaltot.
5813 4 | kevesebb, mint - egy.~FÉRJ. A matematikában mindig gyenge voltál.~AGGLEGÉNY.
5814 1 | pedig megkapod a jutalmadat. Mától kezdve szabad bejönnöd velem
5815 18| tejfölben fõtt kelvirágot, a mazsolaszõlõt, a csokoládét. Ebben a boldog
5816 25| ablakokat, melyek mögött mécsek égtek, emberek aludtak.
5817 4 | ellenzõt, így. Elfújom a mécsest, így. Képzeld, milyen csöndes
5818 21| ez az esti láng teszi õt meddõvé és közönyössé, mint mesék
5819 28| dugót, és megkóstolja a medicinát. Az orvosság jó. Az orvosság
5820 30| a szemed a vendégeken, s megakadt a szemed egy fiatalemberen.~(...
5821 16| lassan és szomorúan - a megalázkodás szégyenében - visszahervadt
5822 3 | néha az elõszobán, olyan megaláztatást érzett, mint egyszer, amikor
5823 11| a piszkos kártya, hogy megalázza õt, a kártya urát, az ezresek
5824 28| meggyóntatja a beteget, megáldoztatja, s vattával megkeni az öt
5825 33| kezekkel feküdt, s nem tudtam megállapítani, él-e, vagy már meghalt.
5826 27| Egy kezdõ pszichológus is megállapította volna róla, hogy õ egyáltalán
5827 33| csak most vettem észre, és megállapítottam, hogy a baba inkább a kisfiúk,
5828 21| Átkozódni szerettem volna. Megátkozni a logikámat, a ravaszságomat,
5829 29| sulykot. A fiút valósággal megbabonázták a léggömbök. Szenvedély
5830 19| fejek kukkantak ki, hogy megbámulják ezt a hóbortos, öreg lovagot,
5831 10| kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.~Egyedül maradtam. Hallottam
5832 26| lesoványodtam. Ha egy légáram megbillentette vékony kabátomat, összeborzongtam.
5833 34| nekem igazán nem fontos, megbillenti-e a kalapját Kovács úr, vagy
5834 5 | mosolyogtunk rajta. Lenge, megbízhatatlan alakjában valami furcsa
5835 18| kapualja csöndes, a cseléd megbízható, a házmester jómodorú, az
5836 3 | lemaradt tudósításával, megbocsátotta a leány regényeit, drámáit,
5837 22| elfeledett. Ez az emlék pedig megbolygatja egész életét. Eszébe jutnak
5838 5 | temetõ körül, és minden kõben megbotlott.~- Az apám - mondta - sokat
5839 9 | szelíden megfogta a kezem, megcsókolt, arcát, halálsápadt, szegény
5840 32| családot, tegezõdtem az apával, megcsókoltam a gyerekek maszatos arcát,
5841 30| megsimogattam a haját.)~- Azután megcsókoltátok egymást, elõször, és egészen
5842 6 | természetet, hogy egy embert így megcsúfolt.~Részvétet nem éreztünk
5843 25| tudom, ki volt az.~A vér megdermedt ereimben. Emelte iszonyú
5844 26| picike a koporsója is.~Valami megdöbbenés és enyhe - nem kellemetlen -
5845 6 | lepkefogót emelt fel.~Mindnyájan megdöbbentünk. A röhögés, mely a kapuban
5846 15| Majd én segítek.~Henri megdöbbenve állott elõtte.~- Te kis
5847 11| billentette.~A bankot még egyszer megduplázták.~Még csak egy apró mozdulatot
5848 20| és aztán egy nagy üstben megégetni, mint a középkorban - mondotta
5849 27| a bizonyos tisztaság és megelégedettség, amely csak az érett kor
5850 20| éles fullánkjaikkal, mint a megelevenedett varrótûk. Szédítõen sok
5851 7 | és opálosak. A hajó élete megelevenül. A kazánban barátságosan
5852 19| felébredtek. Akárhova léptek, megelevenült az aszfalt, és zenélni kezdett,
5853 21| kocsin mentem, elém került, megelõzött, elmaradt; de a fordulónál
5854 34| hivatalfõnökét, a szolgának is megemeli a kalapját. Nem szép ember.
5855 1 | az új élet, az áldás és megenyhülés e fészkében kacagva járt-kelt,
5856 22| merevsége. De azután egyszerre megenyhült a kõarc, és szinte apaian
5857 10| Egyedül maradtam. Hallottam a megereszkedõ bútorok recsegését. Késõbb
5858 18| majdnem tele van. Csakhogy épp megérintette a likõr zöld tükrét egy
5859 27| eltávozik. Csakhogy éppen megérintheti az asszony csuklóját. Utoljára
5860 19| ablakon, és lesték a diadalmas megérkezést, a célt, mely ködben, füstben,
5861 4 | Drága, édes asszonyom, megérkeztem hozzád, jó reggelt. Leülök
5862 19| valami családiasság. Mihelyt megérkezünk, a szívére fogad, mintha
5863 7 | gondolt már a tengerre. Karjai megerõsödtek, kissé meg is hízott, s
5864 9 | kezedbe a pisztolyt, és megérted azokat, akik sportból, szeszélybõl,
5865 1 | borult a vállára:~- Most már megértelek. De látnom kellett.~- Mit.~-
5866 17| végtelenül boldog, hogy megértem. Lassan kisétáltunk a tengerpartra.
5867 17| fölragyogott az arca:~- Érti? Akkor megértette az életemet is. A többiek
5868 25| Mindent láttam, és mindent megértettem.~Kusza, dúlt arc meredt
5869 29| gyerekek, bölcsek és bolondok megértik. Van benne valami, amit
5870 20| nem haragudott. Szelíden, megértõen, bánatosan tekintett rá.~
5871 34| füstölt a lámpa, és délután is megérzett, hogy mit ebédeltek.~Közben
5872 32| gyerekek maszatos arcát, s megesküdtem, hogy mindenesetre küldök
5873 15| öregséget, amint lassan háta megett kullog, s nehéz lánccal
5874 25| érzem, mely minden porcikám megfagyasztja, egy alvó félelmét, ki szemben
5875 11| Nevetni próbált, de az ereiben megfagyott a vér, a halántéka hideg
5876 3 | Marikával. A szerkesztõ megfeledkezett mindenrõl, a fiatalságáról,
5877 19| annyit mondott:~- A szoba nem megfelelõ. Felmondunk. Még ma este
5878 11| anya nyert, a nyereséget megfelezte vele. De azután megint az
5879 29| badarságokat beszél. Múltkor, mikor megfenyítettem, azzal fenyegetõzött, hogy
5880 29| a zöld léggömbbel kissé megferdülten kacérkodott a mélységgel.
5881 2 | gyerek jött ki a villákból, megfésülten, tisztára mosdottan, ruganyos,
5882 9 | akik nem tudták magukat megfigyelni, vagy talán szándékosan
5883 19| Magában pedig csendesen megfogalmazta a mondókáját:~„Igen, uram,
5884 4 | nyelvvel, álmosan. Hazudsz. Megfogja a kezét.~FÉRJ. Mi bajod?~
5885 4 | boldog lehetsz.~AGGLEGÉNY. Megfogom a kezét, és megcsókolom
5886 5 | éjszakában. Szavuk ezalatt megfogyott, beszédük halkabb lett,
5887 2 | vércséé. Ezek fogják egyszer megfojtani az õ sápadt, csenevész fattyait.~
5888 12| rendeletére még a tükröt is megfordították. Csak egy tábori ágy maradt
5889 11| kártyababonát. Felkelt a székrõl, megforgatta - bal kézzel - a levegõben,
5890 32| kutya pedig a fejét rázta, s megformálta rólam végleges eredményét.~„
5891 34| Hatkor bejõ egy orvos, megfürdetik, elõkészítik az operációra,
5892 19| lehet.~Aztán látta magát meggémberedve, foltos arccal a tükörben.
5893 19| megunták õt, elfáradtak és meggörnyedtek a keze alatt. A levegõ elposhad
5894 31| Borravalót akart adni. De meggondolta a dolgot, s inkább visszacsúsztatta
5895 29| bûvész vagy szent, egyszerre meggyógyított egy beteget. Késõbb azonban
5896 29| Óriási - kiáltott. - A fiam meggyógyult. Egészséges, mint a makk.
5897 14| reggelig aludtam.~Azóta meggyógyultam. Tagjaimba visszatért az
5898 28| csengettyût rázza elõtte, meggyóntatja a beteget, megáldoztatja,
5899 19| kételkedni, hisz ékesszóló és meggyõzõ érveket hozott fel mellette.~
5900 24| halottaskocsira. A papnak a hidegtõl meggypiros volt az orra. Még szájában
5901 28| beszegezik a koporsót. Meggyújtják a gyertyákat. Letérdelnek
5902 20| itthon vagyok. Esténként meggyújtom a gyertyákat a zongoraszobában,
5903 21| bevezettem a szobámba, s meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá.
5904 32| skatulyáján, anélkül hogy meggyulladna. Apró bosszúság, de annál
5905 28| és a leányoknak szigorúan meghagyja, nyomban csináltassák meg
5906 9 | befogtam a fülem, nem akartam meghallani a koponyarepesztõ robajt.
5907 20| akik így néznek, hamar meghalnak. Õ is úgy ül a széken, mentegetõzve
5908 26| és sohase jönni vissza. Meghalni valahol egy síron.~Az udvar
5909 23| egyszer majd azért kell meghalnom, mert valaki elneveti magát.
5910 19| az... Különben ma mindent meghamisítanak...~- Mindent.~Mózes lefeküdt
5911 8 | de félt, hogy az anyja megharagszik, és õ sajnálta az anyát.
5912 16| törékeny üveglelkecskéjük pedig meghasadt, zenélve, sziporkázva, trillázva
5913 19| vezetett a szekrény ajtaján, meghatározva, hogy a hét különbözõ napján
5914 22| és sötéten, és ellágyult, meghatódott, majdnem könnyezett õ is.
5915 9 | arra gondolok, hogy talán meghátrálok. Szégyellem magam, hogy
5916 28| felfújódnak, s szemmel láthatólag meghíznak.~HETEDIK KÉP~Mikor hazaérnek,
5917 21| Rózsit nagyon nehéz volt meghódítani.~Esténként egy utcasarkon
5918 13| volt az elsõ asszony, akit meghódítottam a férfi akaratom keménységével.~-
5919 1 | szabadban táncolt, kiizzadt és meghûlt.~A betegség eleinte egész
5920 33| voltál a hóban, az esõben, és meghûltél. A hajad, a szép szõke hajad
5921 33| csizmám talpa kilyukadt, és én meghûltem. Így történt, hogy karácsony
5922 3 | ajtót mutatni, reá kiáltani, meghurcolni, arcul ütni, kiverni, de
5923 19| Végül elbúcsúztak. A lány megígérte, hogy gyakran eljön.~A két
5924 4 | játszik. Szegény feleségemnek megígértem, hogy éjfélre otthon leszek.
5925 19| látta. Kitárta karjait, és megigézve állt hideg fényében. Ez
5926 10| de nem bírok, nem merek. Megijednék, elájulnék a saját hangomtól.~
5927 20| és kihûlt a vidámságuk, megijedtek a saját nevetésüktõl. Majdnem
5928 27| s a cselédek a háziurat megilletõ tisztelettel beszéltek vele.
5929 31| elképzelt a három angol. Minden megilletõdés nélkül álltak ott. Vállat
5930 28| színészek szokták (de a póz megindító ebben az esetben), s lehorgadt
5931 24| lovak gyásztollukat rázva megindultak a temetõ felé, fáklyák és
5932 9 | elvesztettem az eszem, hogy megingok a legnagyobbszerû elõtt,
5933 16| szóltam hozzá. Telefonoztam, megírtam a cikkemet, cigarettáztam.~
5934 18| leültem a kerevetre.~- De ez mégiscsak sok - mondta. - Betörni
5935 15| becsengetek régi lakásomba. Megismerem a levendulaillatú elõszobát,
5936 20| egy napon majd eljön érte, megismeri, és egy szót se szól az
5937 25| kis lengyel. - Nem akar megismerni bennünket a gyalázatos,
5938 11| apa pedig nem feküdt le. Megitta az összes bort, a részegségtõl
5939 11| osztott. Cézár vállat vont, megivott egy pohár bort, és kezébe
5940 19| valaki, és a kopasz homlokuk megizzadt, elsápadt, összehervadt.
5941 9 | kezembe, s minden szavát megjegyeztem magamnak. Az alakja, a színe,
5942 27| mielõtt bezuhanna az ajtó, s megjelenne vérben forgó szemekkel a
5943 3 | Az asszony arcán újra megjelentek az irigy, kárörvendõ ráncocskák,
5944 30| érkeztek. Már egy hét elõtt megjöttek. Nagyanyád a ház kerti részén
5945 5 | azonban róla is, rólunk is megjósolta, hogy egytõl egyig akasztófán
5946 1 | megölelte.~- Most pedig megkapod a jutalmadat. Mától kezdve
5947 9 | családi ereklyével együtt megkaptam a „Zöld Napló”-t is. Sokat
5948 13| Burne-Jones egy halvány lányának megkarcolnám a kezét, biztosan vérezne.
5949 18| férfi - tekintete. Mintha megkarcolta volna a gyémántsugár és
5950 33| varázsában. A termete is megkarcsult. Szeme huncutul kacsintott.~-
5951 28| megáldoztatja, s vattával megkeni az öt érzékét, amely annyit
5952 26| Margit.~„Most - gondoltam - megkérdezem, miért olyan halavány?”~
5953 14| galambõsz haját, és újra megkerestem azt a halványpiros forradást,
5954 1 | voltál.~Másnap az orvos már megkezdette rendelését.~Az asszony kíváncsi
5955 33| Cigarettázol? - kérdezte, és megkínált egy másikkal. Az ámulattól
5956 19| mondta:~- Nem lehet.~A szél megkocogtatta az ablakot:~- Nem lehet.~
5957 12| tisztálkodás után öcsém kissé megkönnyebbült. Lihegve, elfáradva, majdnem
5958 18| engedd meg, hogy ünnepélyesen megköszönjem eddigi szívességedet. Már
5959 4 | Megsimogatom: „Szerbusz!” Egyébként megköszönöm nekik, hogy jószívûek hozzám,
5960 15| élhessen. Henri azonban szépen megköszönte a fényes lakást, és oda
5961 23| láttam, hogy még jobban megkomolyodott. Talán örült is ennek a
5962 19| gördült egy kocsi. Valaki megkopogtatta az ablakát.~- Készen vagy?~
5963 9 | fenegyerekei. Minden csukott kaput megkopogtatunk, a zárakat feszegetjük,
5964 28| legkisebb kihúzza a dugót, és megkóstolja a medicinát. Az orvosság
5965 33| Ezt a babalevest egyszer megkóstoltam. Émelyítõ kotyvaléknak találtam.~
5966 19| bemásztak a hangyák. Nem tudták megkülönböztetni, hogy a csirke bõrét eszik-e,
5967 11| sötétedõ szobában.~Estefelé meglágyult a hangulat. A karácsonyfát
5968 27| érzem. Megöl, megöl engemet, meglásd. Meghalok miattad.~A diák
5969 14| örökre.~De ha még egyszer meglátogat, elmegyek vele.~1909~ ~
5970 32| egy nénike jön, aki mindig meglátogatja õket nyáron, mert kedves,
5971 15| nevét.~Sokan szerették volna meglátogatni az agg mestert, de õ minden
5972 15| Viola ezután naponta meglátogatta Henrit. Az öreg azonban
5973 23| Napkelet után.~Egy este meglátogattam õt. Szobája most már egy
5974 7 | egy kis szellõ jött, és meglebegtette izzadt fürtjeit. Már ott
5975 10| magányunkban váratlanul meglep. Szétszórt kincseinket össze
5976 27| szólt hozzá atyai hangon, a meglepetés minden árnyéka nélkül.~Ámult.
5977 18| be.~Egy szerdán este nagy meglepetésemre találkoztam Ábellel.~- Hogyan? -
5978 10| Új kell. Egészen új és meglepõ.~Viktor rágyújtott kis angol
5979 10| vársz.~- No és?~- Aztán meglesed, hogy mit csinál, amikor
5980 19| Emlékszel még reá? Minden reggel meglestük egyszer, hogy nyitja ki
5981 19| köszöntötték a szemével. Õ pedig meglophatta a titkaikat. Mózes mámorosan
5982 28| NEGYEDIK KÉP~Mindnyájan megmenekültek a tûzvészbõl.~Az utcán találkozunk
5983 24| ijedtséget és riadalmat, amely megmerevedett rajta, kõkemény és hideg
5984 28| beteghez botorkálni, hogy megmérje a lázat. Egyik leány kikapja
5985 19| Egyszer a pályaudvarnál megmérlegelték magukat.~- Tíz kilót fogytam,
5986 33| kelletlenül kanalaztam.~Megmérték a lázamat, antipirint adtak
5987 33| fiatalság erkölcseit olyan korán megmételyezik. Azt is kifogásolta, hogy
5988 13| hamarjában a nevét sem tudtuk megmondani. A vendég azonban nem jött.
5989 19| élet nem tûri a lomhaságot. Megmosdanak hideg vízben, katonásan
5990 5 | Aludni kellett volna, de mi megmosdottunk, s beteg arccal kószáltunk
5991 28| sürögni-forogni kezdenek. Az elsõ megmossa a halott arcát. A második
5992 12| babona szerint mindnyájan megmostuk a kezünket, nehogy hamarjában
5993 18| Kivett egy arcképet, és megmutatta. Mosolygott.~Mit akart ezzel?
5994 26| ajkához emelte, szája szélét megnedvesítve vele, finom mosollyal, nem
5995 27| testet, amely szebb lett és megnemesedett az idegen szájak csókjától,
5996 25| elfelejtettem õket. Talán megnéztek egyszer, anélkül hogy tudtam
5997 19| elveszett és menthetetlen. Megnézték az órájukat. Hat óra volt.
5998 7 | végtelenbe tágulna. A gõzhajó is megnõ. A tengerrõl álmodik. Sziszegõ
5999 24| tudod, hogy a kis Herman megnõsült? Már három éve. Gyerekük
6000 6 | elmaradt a pajtásaival, hogy megnótázott, megtáncolt a kis lurkó,
6001 31| Egy utolsó csatát kellett megnyernie. A gárdisták háromszor a
6002 5 | szemmel, sietett bennünket megnyugtatni, hogy így még jobb. Azután
6003 4 | átlumpolt éjszaka után. Olyan megnyugtató, mintha minden bûnöm feloldaná
6004 12| belõle. Vonalai majdnem megnyugtatóan hatottak felzaklatott idegeimre.
6005 12| pillanatra bennünket is megnyugtatott... A szoba azután lassan
6006 10| szemek kissé beesnek, az orr megnyúlik, a lépések fáradtak és bizonytalanok,
6007 5 | arcuk kissé elsápadt és megnyúlt, szemeik alá az álmodók
6008 1 | mosolyogva jött ki a szobából, és megölelte.~- Most pedig megkapod a
6009 30| tudom. Azt is tudom, hogy megölelted az ajtódat, mielõtt lementél
6010 27| a diák. - Ha kijönne. Ha megölne itten, a fûben, mindkettõnket.~
6011 9 | vadásztam rá. Aztán lassan megöltem. Évek óta nem emlékszem
6012 30| fiatal leányokra, akik azóta megöregedtek, ottan ültek ezüstszürke
6013 4 | változik, és ha egyik-másik megöregszik és elcsúnyul, a fiatalság,
6014 17| a kávétól és a dohánytól megoldódott a nyelve:~- Egy este érkeztem
6015 34| béldarabka frissen, épen megõrizve az örökkévalóság számára.
6016 10| emberélet titka van, és megõrülök tõle? Hátha elkiáltja magát,
6017 29| léggömbösnek százezer koronát.~- Megõrültél? - rivalltam rá.~- Meg kell
6018 11| azonban nem tágítottak. Megostromolták, jöttek félelmesen követelõzve,
6019 10| meg, kettérepedne a szíve, megõszülne az ijedelemtõl. Némán és
6020 28| kövér vendéglõs a gallérján megpenderíti az apát, s kidobja az utcára.
6021 28| zenekarban dobog dobognak, megpendül a triangulum is, s távolról
6022 28| és arany. Egy utcasarkon megpihennek, mielõtt hazaérnének. Ekkor
6023 19| letûnt fényességet, érzik a megpörkölõdött fenyõfa szagát és a gyertyák
6024 20| tette a leveleket. Majdnem megpörkölték az ujjait. Aztán, mikor
6025 9 | kalandvágy, hogy mindent megpróbáljunk, ami eszünkbe ötlik, s izgatja
6026 6 | mint egy minden pillanatban megpukkadni készülõ zsírgömb. Az arc
6027 21| egész férfi mivoltomat, és megragadni õt, kilódítani a szobából,
6028 33| kell verni - mondta.~Azzal megragadta, és letépte a kalapját.
6029 20| Lesoványodott, elgyengült, megráncosodott. Most azonban önérzetesen
6030 23| szemembe nézett, hidegen. Megrántotta száját.~- Tévedsz - dadogta -,
6031 18| Parancsolsz egy kulcsot?~Ábel megrázta kezemet.~- Hálás leszek
|